A polip

Az álcázás intelligens, evolúciót cáfoló mestere

A fogságban tartott polip rakoncátlan viselkedésével hívja fel magára a figyelmet. Például azzal, hogy elrontja vagy gátolja az akvárium kimeneti szelepeinek a működését, és emiatt a víz túlcsordul.((Hunt, E., Alien intelligence: the extraordinary minds of octopuses and other cephalopods, theguardian.com, 29 March 2017.)) Ebből kifolyólag nagyon nehéz mesterséges körülmények között tartani. Csontok nélküli testét képes keresztülpréselni egy, a szeménél alig nagyobb résen – pontosan akkorán, amely épp elég kicsi ahhoz, hogy teste egyetlen kemény része, a papagájcsőr alakú erőteljes állkapocs, átférjen rajta.((Roberts, C., Just how smart is an octopus? washingtonpost.com, 6 January 2017.))

A Tintás nevű polip 2016-ban szerezte nemzetközi ismertségét, amikor megszökött az Új-Zélandi Nemzeti Akváriumból. A másnap reggel talált „nyomokból” derült ki, hogy Tintás a medencéje felső részén egy apró nyíláson préselte át magát, majd a padlón keresztül a szennyvízcsatornába, onnan pedig a tengerbe jutott.((Hunt, M., Inky the octopus squeezes through drain pipe … , stuff.co.nz, 12 April 2016.))

Más intézmények is beszámolnak hasonló nagy szökésekről és éjszakai portyázásokról, amelyek során a polipok más medencékbe mentek át halat zsákmányolni. Megfigyelték azt is, hogy sziklás tengerpartok mentén vadon élő polipok a szárazföldre vetik magukat, lesből támadva az óvatlan rákokra. Egy fogságban tartott polip megtanulta lekapcsolni a lámpákat úgy, hogy szifójával vizet fröcskölt rájuk, elektromos zárlatot okozva. Egy másik polip az egyik gondozója iránti ellenszenvét azzal mutatta ki, hogy ahányszor lőtávolságon belül tartózkodott az illető, lefröcskölte sós vízzel.

Egyik gondozója iránti ellenszenvét azzal mutatta ki, hogy ahányszor lőtávolságon belül tartózkodott az illető, lefröcskölte sós vízzel.

Mikor a gondozó hónapokig távol volt, a polip nem spriccelt másra, viszont ahogy a hölgy visszaérkezett, nyilvánvalóan felismerte, és azonnal folytatta a vizes támadásokat.((Montgomery, S., Deep intellect, orionmagazine.org.))

Néhányan ezt a viselkedést a fejlett intelligencia egyértelmű bizonyítékának tartják, más kutatók viszont óvatosabbak. Az állati intelligencia mérésének hagyományos módjai nehezen alkalmazhatóak a polipokra – például a szociális interakciókat illetően – mivel a polipok többnyire magányosak. Közismerten nehéz őket kísérletekbe bevonni. Némelyik semmit sem hajlandó megtenni, amit várunk tőle – annyira makacs.((Hunt, E., Alien intelligence: the extraordinary minds of octopuses and other cephalopods, theguardian.com, 29 March 2017.))

Egyszer a kutatók három polipot teszteltek a klasszikus módszerrel: egy kart kellett meghúzniuk, hogy ételhez jussanak. A kísérlet nem sikerült, mert az egyik polip egy lámpát próbált a medencébe rántani, mindenkit lefröcskölt, aki a közelébe ment, majd letörte a kart, végképp véget vetve ezzel a kísérletnek.

Túl intelligens?

A polipok kétségtelenül „elég jók az összetettebb tanulási módokban”,((Hunt, E., Alien intelligence: the extraordinary minds of octopuses and other cephalopods, theguardian.com, 29 March 2017.)) pl. kívülről és belülről egyaránt képesek kinyitni a csavaros kupakkal záródó palackokat.((A youtube.com-on megtekinthető videók: „Octopus opening a jar to get dinner” és „Octopus can open jar”.)) A tudósok sokszor – az ember állítólagos legközelebbi evolúciós rokonainak, a különféle emberszabásúaknak a szerszámhasználatát tekintik az intelligencia bizonyítékának. Viszont a polipok esetében hasonlóan tudatos eszközhasználatot figyelhetünk meg a kagylók, az ember által eldobott fél kókuszdiók, vagy kövek alkalmazása során. Az egyik oka annak, hogy a tudósok jelentős része ódzkodik elismerni a polipok intelligenciáját, feltételezhetően az, hogy az állítólagos „evolúciós törzsfán” a polipok a főemlősöknek még a közelében sincsenek.

A polipok agyában közel 500 millió neuron található – körülbelül annyi, mint a kutyákéban. Mivel a polipok viszonylag rövid életűek, mindössze 1-2 évet élnek, a Harvard Egyetem professzora, Peter Godfrey-Smith a polipok intelligenciáját evolúciós paradoxonnak nevezte, és így fogalmazott: ez olyan, mintha „valaki egy rakás pénzt költene a doktori fokozat megszerzésére, aztán két éve lenne arra, hogy kamatoztassa … elég bizarr költségvetés.”((Hunt, E., Alien intelligence: the extraordinary minds of octopuses and other cephalopods, theguardian.com, 29 March 2017.))

A neuronok kétharmada a végtagokban található, melyek mindegyike „önálló értelemmel” rendelkezik.

A neuronok kétharmada a végtagokban található (a sokszor karoknak vagy lábaknak nevezett tapogatókban, ld. a Karok vagy lábak? c. részt), melyek mindegyike „önálló értelemmel” rendelkezik. A levágott tapogató tovább keresgél a tengerfenéken. Ha élelmet talál, a magában álló végtag megragadja azt (ugyanis a tapadókorongok képesek szagolni és ízlelni is), és megpróbálja abba az irányba juttatni, ahol a száj általában lenni szokott. Hihetetlen, de a polip képes visszanöveszteni elveszített tapogatóját, ráadásul annak eredeti méretére – neuronokkal, tapadókorongokkal, ízlelő receptorokkal, izmokkal, kromatofórákkal (a polip bőrében található csodálatos színváltoztató struktúrákkal) és minden egyébbel együtt.

Földönkívüli biológia

Az evolúció szakembereinek sok fejtörést okozó, saját maguk által is megfogalmazott kihívást jelent, hogy „a polip teljesen különbözik más állatoktól, még a többi puhatestűtől is”, ezért néhány kutató felvetette a „földönkívüli” eredet lehetőségét.((You might not believe it but octopuses are ‘aliens’, reveals new DNA study, inquisitr.com, 13 August 2015.))  2018-ban 33 evolúcióbiológus közös tanulmányt adott ki, amelyben komolyan érveltek amellett, hogy a polip biológiai felépítésének kialakulásához földön kívüli forrásokból való génbevitelre volt szükség!((Steele, E., and 32 others, Cause of Cambrian Explosion—Terrestrial or cosmic? Progress in Biophysics and Molecular Biology 136:3–23, 2018 | doi:10.1016/j.pbiomolbio.2018.03.004.)) Kifejtették, hogy ez a „kifinomult” idegrendszer, „sokrétű intelligencia”, nyolc fogókar, az emberéhez hasonló kamera-szerű szemek és az azonnali álcázás a szín- és alakváltoztatási képesség segítségével „hirtelen jelentek meg az evolúció színpadán”. A szerzők azt is megjegyzik, hogy a lábasfejűek filogenetikája (a polipok, tintahalak stb. beillesztése az evolúciós származási törzsfába) igen ellentmondásos és zavarba ejtő.

Ezenkívül a „primitív” nautiluszoktól a tintahalakig, a tintahalaktól a polipokig tartó vitatott evolúciós fejlődéshez „transzformáló génekre” lett volna szükség… [melyeket] nem könnyű megtalálni a korábbi életformákban – így azt valószínűsítik, hogy ezeket a földi evolúció értelmében a távoli „jövőből”, vagy reálisabban a kozmoszból kölcsönözték.”((Steele, E., and 32 others, Cause of Cambrian Explosion—Terrestrial or cosmic? Progress in Biophysics and Molecular Biology 136:3–23, 2018 | doi:10.1016/j.pbiomolbio.2018.03.004.)) A szerzők gyakorlatilag azt állítják, hogy egy korai tintahal populáció a polip kifejlődéséhez szükséges géneket fertőzés során kapta, amelyet egy aszteroidáról vagy üstökösről a Földre érkező földönkívüli vírusok okoztak. Esetleg „hibernált polipembriók szállhattak tömegesen az űrből a Földre 275 millió évvel ezelőtt.”((Steele, E., and 32 others, Cause of Cambrian Explosion—Terrestrial or cosmic? Progress in Biophysics and Molecular Biology 136:3–23, 2018 | doi:10.1016/j.pbiomolbio.2018.03.004.))

Mik a lehetőségek?

Természetesen, ahogy a 33 szerző elismeri, a földön kívüli eredet „szembehelyezkedik az uralkodó paradigmával”, és a kizárólagosan földi evolúciót valló tudósok azonnal kifejezték tiltakozásukat. Ken Stedman virológus, a Portland State University biológus professzora rámutatott, hogy a mai retrovírusok különösen specifikusak abban a tekintetben, hogy mely gazdákat fertőzik meg. Stedman véleménye szerint az űrből érkezett retrovírus nem fejlődhetett úgy, hogy specifikus legyen a földi teremtményekre, és „bizonyára nem elég specifikus olyanokra, mint pl. a tintahal”.⁹ Karin Möllin, a németországi Max Planck Molekuláris Genetika Intézet virológusa is megerősíti, hogy a földön kívüli feltételezés „nem vehető komolyan. Egyáltalán nincs rá bizonyíték.”((Specktor, B., No, octopuses don’t come from outer space, livescience.com, 17 May 2018.))
A földön kívüli elmélet ellen tiltakozók azonban nem adnak semmilyen ésszerű magyarázatot a „polip evolúciójának” lényegi problémájára, amely a 33 tudóst arra késztette, hogy elsősorban a Földön kívül keresse a válaszokat.

Intelligens komplexitás = Intelligens tervező

Az ateisták gyakori kifogása: „Mi a bizonyíték a teremtésre?” A Biblia szerint szerint „nincs mentsége” annak, aki nem látja a Teremtő keze munkáját a természetben (Róm 1:20). A polip korábban már említett intelligenciája és „intelligens komplexitása” már önmagában is elegendő ahhoz, hogy rámutasson egy mindenek mögött álló, még intelligensebb Tervezőre. Gondoljunk csak a polip csodálatos bőrére, amely oly’ látványosan képessé teszi a rejtőzködésre! (ld. Az álcázás mesterei című részben)

Mérnökök átvennék a polipok megtervezésének titkait

A mérnökök minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a polipok fiziológiai adottságait lemásolják. (Ezzel a biomimetika tudományága foglalkozik.) Például a polipok tapadókorongjai sokkal erősebbek, mint az ember által létrehozott tapadókorongok. A tudósok azt feltételezték, hogy a tapadókorongokban található sugárirányú barázdák megnövelik a nyomáscsökkentésnek kitett területet a rögzítés során. Ezt a feltételezést megerősítette a mesterséges tapadókorongok rögzítési felületének lézergravírozása. Az összes tesztelt barázdaminta növelte a tapadási képességet, ám a legjobbnak az bizonyult, amelyik „a leginkább hasonlított a polipok tapadókorongjainak alakjához”.((Tramacere, F., and 3 others, Octopus-like suction cups: from natural to artificial solutions, Bioinspir. Biomim. 10(3):035004, 2015 | doi:10.1088/1748-3190/10/3/035004.)) Alighanem tudta a Főmérnök, mit alkot.

Más tudósok szintén felismerték, hogy a polip fiziológiáját érdemes tanulmányozni és megpróbálni lemásolni, még akkor is, ha nem hisznek magában az Ötletgazdában, akitől tulajdonképpen így ötletet „lopnak”:

„Ésszerű megfigyelni a természet vívmányait, hogy megismerhessük és lemásolhassuk az állatok adottságait, majd ennek a tudásnak a birtokában a működés alapelveit levezethessük és átvehessük.”((Ranzani, T., and 3 others, A bioinspired soft manipulator for minimally invasive surgery, Bioinspir. Biomim. 10(3):035008, 2015 | doi:10.1088/1748-3190/10/3/035008.))

Továbbá:

„A projekt során a polipkar fő titkát, az izomhidrosztatikát vizsgáltuk, valamint a lágy robottest, a puha indítókar, az érző bőr és a tapadókorongok fejlesztési lehetőségeit.”((Mazzolai, B., and Laschi, C., Octopus-inspired robotics, Bioinspir. Biomim. 10(3):030301, 2015 | doi:10.1088/1748-3190/10/3/030301.))

A lágytestű csoda

Csontok vagy héj nélkül a polip karjai valóban izmos hidrosztatikumok, melyek szorosan haránt-, egyenes vagy ferde izomkötegekbe rendezett izmokból állnak. A haránt- és az egyenes izmok szelektív összehúzódásai lehetővé teszik a hajlítást (bármilyen irányban, a kar bármely pontján, sőt  egyszerre annak több pontján is), továbbá a megnyúlást és a rövidülést (akár 70%-kal!), míg ezek együttes összehúzódásai feszessé teszik a kart.((Hanassy, S., and 3 others, Stereotypical reaching movements of the octopus involve both bend propagation and arm elongation, Bioinspir. Biomim. 10(3):035001, 2015 | doi:10.1088/1748-3190/10/3/035001.)) A ferdeizmok összehúzódása pedig a csavarodást teszi lehetővé.((Cianchetti, M., and 4 others, Bioinspired locomotion and grasping in water: the soft eight-arm OCTOPUS robot, Bioinspir. Biomim. 10(3):035003, 2015 | doi:10.1088/1748-3190/10/3/035003.))

Tudta a Főmérnök, mit alkot.

Annak ismeretében, hogy a polipok egész testüket olyan mértékben képesek megváltoztatni, hogy igen szűk réseken átférnek, nem meglepő, hogy a mérnökök vágynak e képesség titkának az ismeretére a lágy testű robotok fejlesztése kapcsán. Az orvostudomány számára különösen kívánatos lenne e tulajdonság hasznosítása, például egy mozgásra, kinyúlásra és fogásra képes, szabályozható merevségű endoszkóp kialakítása során.((Ranzani, T., and 3 others, A bioinspired soft manipulator for minimally invasive surgery, Bioinspir. Biomim. 10(3):035008, 2015 | doi:10.1088/1748-3190/10/3/035008.))

Rendkívüli kövületek

Miután egy polip elpusztul, hacsak nem esik dögevők martalékául, lágy teste meglehetősen gyorsan lebomlik, és „alig lesz több egy nyálkás pacánál”.((Day, S., Fossil sneeze caught, geolsoc.org.uk, 2009.)) Mark Purnell, a Paleontológiai Egyesület munkatársa megjegyezte, hogy egy megkövesült polipot találni „ugyanolyan valószínűtlen, mint egy megkövesült tüsszentésre lelni”.((Day, S., Fossil sneeze caught, geolsoc.org.uk, 2009.))
Mivel magyarázhatók hát „a megdöbbentően jó állapotban fennmaradt”, 95 millió évesre datált polipkövületek, amelyeken jól láthatók a megkövesült karok, izmok, tapadók, kopoltyúk, sőt még tinta is, melyek „meglepő hasonlóságot” mutatnak „a mai polipokkal”?((Day, S., Fossil sneeze caught, geolsoc.org.uk, 2009.))

A válasz benne van a Bibliában, Péter apostol levelében. Ő leírja, hogy el fog jönni az a nap, amikor egyesek szándékosan tagadják a kb. 6000 évvel ezelőtti teremtés tényét és a később, kb. 4500 évvel ezelőtt, Noé idejében bekövetkezett özönvizet is (2Pét 3:3-6). Az evolucionista tudósok pontosan ezt teszik, és ebből fakad a probléma. Fogadjuk el inkább a biblia logikáját, és magától értetődik a megoldás, miszerint a kövületek az üledékben és ásványi anyagokban gazdag özönvíz során keletkeztek, a szokatlan és gyors betemetődés eredményeképpen!((Graham, G., Fast octopus fossils reveal no evolution, creation.com/octofossils.))

Tehát a polipok mindig is polipok voltak

Tehát a polipok mindig is polipok voltak, és a fajtájukon belül szaporodtak,((Nagy valószínűséggel az Octopodoidea szupercsalád minden faja, amelyek többsége az Octopus nemzetségbe tartozik, azonos polip fajtájú (a teremtett fajtákról bővebben angolul: creation.com/ligers).)) (ld. Ter 1:21), ahogyan Isten beléjük programozta – sok rendkívüli tulajdonsággal, melyek tökéletesen elegendők számukra a túléléshez. A polipra valóban nagyon illik a zsoltáros bölcs megállapítása:
„Ó, Uram, milyen csodálatosak teremtményeid! Milyen bölcsen alkottad meg mindet!” (Zsolt 104:24 – angolból fordítva)