Az összehangoltan táncoló törpegalaxisok feladják a leckét a kutatóknak

A Centaurus A galaxis (ábránkon) a szomszédságunkban található legújabban felfedezett olyan nagyobb galaxis, amely körül található törpegalaxisok mozgását meg tudtuk figyelni, és ezek a megfigyelések meglepő ellentmondásokba ütköztek az ősrobbanás-elmélettel.

Galaxisunk, a Tejútrend-szer, az Androméda-köd, valamint a Centaurus A nevű galaxisok körül keringő törpegalaxisok újabb bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy az ősrobbanás elmélete valójában nonszensz. Mára bebizonyosodott, hogy ezek a törpega­laxisok összehangolt módon keringenek szülőgalaxisaik körül, miközben az ősrobbanás elmélet alapján ennek nem így kellene lennie.

Mára bebizonyosodott, hogy ezek a törpega­laxisok összehangolt módon keringenek szülőgalaxisaik körül, miközben az ősrobbanás elmélet alapján ennek nem így kellene lennie.

Az általánosan elfogadott ősrobbanás-elmélet szerint a galaxisok rendezetlen anyagfelhők összeomlása révén keletkeztek. Ebből logikusan az következett volna, hogy amikor a nagy galaxisok, például a Tejútrendszer vagy a Centaurus A kialakultak, azok körül másodrendű törpegalaxisok alakuljanak ki, ezeknek azonban véletlenszerű keringési pályára kellett volna állniuk, hiszen ez tükrözné a galaxisok eredetének kaotikus természetét.

Egy online cikkben ezt olvashatjuk erről a felfedezésről: „Kialakulásuk során a törpegalaxisoknak véletlenszerűen kellene feltűnni és mozogni is a gazdagalaxisuk körül.”¹ „Merő káosznak kellene uralkodnia, nem pedig rendnek” – állítja Müller. „Ahová csak nézünk, mindenütt ezt a határtalan rendezettséget találjuk, habár rendezetlenségre számítunk. Ez különös.”

Régóta tudjuk, hogy ahhoz, hogy az ősrobbanás-elmélet megállja a helyét, elengedhetetlen egy feltételezett, soha meg nem figyelt dolog, amelyet „sötét anyagnak” neveznek, illetve a hasonlóan rejtélyes „sötét energia” is. [A sötét kifejezés itt az anyagnak és az energiának a tudósok általi teljes ismeretlenségét jelenti, azaz, csak következtetnek mindkettő létezésére, a ford.] Ha az ősrobbanás modellezői nem számolnak a sötét anyaggal, akkor nem tudják magyarázni a galaxisok kialakulását. Viszont amikor számolnak az ismeretlen anyag és energia jelenlétével, a modellezés szerint számos kísérő galaxisnak kellene létrejönnie, mégpedig kaotikus pályával. Tehát a legújabb felfedezés még ezekkel a feltételezett tényezőkkel számolva is (mint a sötét anyag és a sötét energia) csak bonyolítja a helyzetet, sőt tulajdonképpen még azt is kétségbe vonja, hogy ezek a vélt faktorok léteznek-e egyáltalán.

Tehát a legújabb felfedezés még ezekkel a feltételezett tényezőkkel számolva is (mint a sötét anyag és a sötét energia) csak bonyolítja a helyzetet

Figyeljük csak meg az ugyanebben a cikkben tett beismerést a „fogtündérekről” a sötét anyaggal és sötét energiával kapcsolatban! Tehát álljon itt az a megjegyzés, amely szerint az irányadó ősrobbanás-kozmológia „kártyavárként” omlik össze, amennyiben továbbra sem szerez bizonyítékot a következőkre: „Ebben a kérdésben tengernyi az olyan ellentmondásos részlet, amelyeket legtöbbször egyszerűen csak szőnyeg alá söpörtünk.” –nyilatkozta McGaugh. „A sötét anyag és sötét energia olyan régen vannak a köztudatban, hogy az emberek elfelejtik, hogy ezek csupán kényszerelméletek. Ezek fogtündérek, amelyeket igen korán segítségül hívtunk, hogy működőképes legyen az elmélet.” Ha senki sem talál bizonyítékot a sötét anyagra, akkor a „paradigma összeomlik, mint egy kártyavár.”

A creation.com oldalon és más helyeken található cikkek már felhívták a figyelmemet erre a problémára. A cikk ezután így folytatódik: „Lehetséges tehát, hogy Müller és csapata csupán egy újabb statisztikai kivételre bukkant, vagy talán az elszigetelt galaxisok a nagyobb galaxisoktól eltérően működnek? Vagy esetleg újabb megoldatlan kérdéssel szembesült az általánosan elfogadott kozmológiai elmélet?”¹

Hivatkozások és megjegyzések

1. Mandelbaum, R.F., Synchronised galactic orbit challenges our best theory of how the universe works, gizmodo.com.au, 3 February 2018; a kiemelések utólagosak.

JOHN HARTNETT, B.Sc. (Hons.), Ph.D.

Professor Hartnett, a Fotonika és Korszerű Érzékelés Intézet (Institute for Photonics & Advanced Sensing), illetve az Adealaide Egyetem Természettudományi Intézetének nyugalmazott professzora, a szuperstabil órák feltalálója. Több, mint 100 értekezést publikált szakmailag elismert tudományos folyóiratokban. Az itt közölt gondolatok a szerző, nem pedig az egyetem álláspontját tükrözik. Ld. még angol nyelven: creation.com/hartnett.