Tengeri tollkorallok

“Rendkívüli” élő kövületek hirdetik: “fajta a fajtája szerint”

A Biblia kimondja, hogy úgy teremtette Isten az élőlényeket, hogy azok saját fajtájuk szerint szaporodjanak és sokasodjanak (Teremtés könyve /Mózes első könyve/ 1:11-12). Ezt általában magától értetődőnek tekintjük; a kutya kutyát nemz, a papagáj papagájt, az almamagból pedig almafa cseperedik. Ez a biológia sziklaszilárd alapelve, melyet még a kisgyermekek is könnyen megértenek.

1. kép: Tengeri tollkorall (Charniodiscus arboreus) kövület a Dél-Ausztráliai Múzeumból, Adelaide. © AVC Inc. (A fotót Dr. Carl Werner készítette) – Valamint a ma élő tengeri tollkorall (Sarcoptilus grandis), Doubtful Sound, Új-Zéland, © OceanwideImages.com

Az evolúciótörténet állítása szerint egy faj egy másik fajjá változhat [általános felfogás szerint a Teremtés könyvében használt „fajta” kifejezés a jóval később kialakított biológiai rendszertani terminológia szerinti nagyobb egységeknek felel meg – a szerk.] – és ez a változás már számtalanszor bekövetkezett az elmúlt többszázmillió év alatt. E történet feltételezi, hogy a fosszíliák – az egykor élt szervezetek maradványai, más néven kövületek – megörökítették az egyik fajból a másikba történő átalakulás lépéseit. Ámde:

Az átmeneti formák, illetve a köztes fajok a megkövült leletek közt szembetűnően hiányoznak, holott gyakorinak kellene lenniük.

1. Az átmeneti formák, illetve a köztes fajok a megkövült leletek közt szembetűnően hiányoznak, holott gyakorinak kellene lenniük. Ezt kiváló evolucionista kövületkutatók is elismerték. ¹ Az ellentmondás megoldásaként létrejött egy nézet, miszerint egyes fajok olyan gyorsan alakultak át egymásba, hogy a változásnak nem maradt fenn fosszilis bizonyítéka. ² Vajon ez „az úgy volt…” típusú kifogás paleontológus verziója?
2. A kövületek konzekvensen a változás hiányát tükrözik. Számos ma élő organizmus csaknem a maival azonos formában őrződött meg a kőzetrétegek között – ezek az „élő kövületek”. Valójában napjaink élőlényei élő kövületeknek minősülnek.

2. kép: Dr. Carl Werner “Living Fossils” című könyve számos további példát tartalmaz, amelyek kihívást intéznek az evolúciós dogmához.

Dr. Carl Werner alaposan áttanulmányozta az élő kövületeket, múzeumokat keresett fel szerte a világban, valamint élő kövületek számos példáját rögzítette a Living Fossils című könyvben, melynek gyönyörű képeit felesége, Debbie készítette. Dr. Werner állítása szerint: „Az élő fosszíliák minden múzeumban fellelhetők, és jelentőségüket nem lehet eléggé hangsúlyozni. Bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az idő múlásával az élet nem változott.”

Carl rámutat arra, hogy számos élő fosszíliát azért nem ismernek fel a paleontológusok, mert a megkövült fajok elnevezésénél sokszor nem a ma is élő formák rendszertani neveit használják. Számos kutató törzsfejlődésbe vetett hite miatt nem gondol arra, hogy napjainkban is létező fajok „öreg” fosszíliáit találja meg – hiszen az evolúciónak már rég a felismerhetetlenségig el kellett volna ezeket változtatnia. Ezen felül sokak számára ismeretlenek egyes ma élő tengeri lények, melyek kövületei kiemelkedő jelentőségűek a fosszíliák között.

Most egy tengeri tollkorall kerül bemutatásra, egy „lágy korall” fajta, mely egy „rendkívüli” élő kövület, hiszen az evolucionisták szerint eléri az 560 millió éves kort! Gyakori leletnek számít az Ediacaran-nak nevezett kőzetfajtában (a pre-kambrium időszakból). Ennek ellenére bizonyosan a ma élő tengeri tollkorallokhoz sorolható. Ezt a Dél-Ausztrália Múzeum is elismeri osztályozásával. Tulajdonságai egyértelműen a tengeri tollkorallokra jellemzők, az alul látható „kapaszkodó”, amellyel az aljzathoz kapaszkodik, a szár (rachis), valamint a „polipnyúlványok” is.

3. kép: Címke a Dél-Ausztráliai Múzeumból. A fotót Dr. Carl Werner készítette.

Ha egy teremtmény változatlan maradhat ilyen elképzelhetetlenül hosszú ideig, hogyan gondolhatja komolyan bárki, hogy egy féregből kialakulhatott a gerinces élőlények teljes skálája (például halak, krokodilok, kígyók, dinoszauruszok, madarak, egerek, elefántok, kenguruk, majmok, emberek stb.) – méghozzá állítólag rövidebb idő alatt?

Meg kell jegyeznünk, hogy a legtöbb paleontológus az Ediacaran-fosszíliákat egy másik világból valónak tekinti, mert a véleményük szerint ezt az időszakot képviselő élőlényeket teljesen más fajok váltották fel a kambrium korban. Ennek ellenére a tengeri tollkorall napjainkban is létezik. Kíváncsi vagyok, milyen egyéb Ediacaran-korabeli lények élnek ma, amelyeket az evolúció iránti elfogultság miatt nem fedeztek még fel.

A fosszilis maradványok egyeznek a Biblia leírásával, miszerint úgy teremtette Isten az élőlényeket, hogy azok saját fajtájuk szerint szaporodjanak és sokasodjanak (Teremtés könyve /Mózes első könyve/ 1:11-12). A fosszilis maradványokat általánosságban értelmezhetjük a Noé idejében történt világméretű özönvíz okozta eltemetődési eseménysorozat tanújeleiként (nem pedig mérhetetlenül hosszú korszakok maradványaiként).

Hivatkozások és megjegyzések:

1. Sarfati, J., Refuting Evolution, 3. fejezet: The links are missing; creation.com/refutingch3

2. Batten, D., Gould grumbles about creationist ‘hijacking’, J. Creation 16(2):22–24, 2002; creation.com/gouldgrumble

DON BATTEN, B.Sc.Agr. (Hons.), Ph.D.

Don Batten korábban kutatóként és növényfiziológus szaktanácsadóként dolgozott, jelenleg a Creation Ministries International ausztráliai szervezetének ügyvezető igazgatója. Ld. bővebben angol nyelven: creation.com/batten