És ugyan miért kellene nekünk is foglalkoznunk velük?

Fiús szülők sokasága tudna mesélni arról, hogy előbb vagy utóbb, de jellemzően már óvodás korban elkapta fiukat A NAGY DINÓLÁZ. Dinós mese, dinós könyv, dinós matrica, dinós kifestő, dinós póló, dinós jelmez, dinós süti, rántott dinófalatkák – és ha mindez nem lenne elég, akkor távirányítós dinó, ami még üvölt is a gyerek helyett, ha az már berekedt…

De miért olyan nagy a jelentősége a dinóknak a ma embere számára?

Amikor a fiúk kinőnek a mesekorszakukból, a dinóláz is elmúlik. Jöjjenek inkább a focisták, a kocsik és a lányok! Eddigre azonban a láz már elvégezte a maga dolgát, és beállította a világnézetüket: természetessé válnak az olyan fogalmak mint pl. az évszázmilliók, a dinók korszaka, a meteorit becsapódás, az evolúció vagy az emberré válás.

Dinók mint a szemléletformálás eszközei

A dinókban jó biznisz van. Hiszen mindig van egy ovis-alsós generáció, aki dinólázban ég. Azonban valami többről van itt szó. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy nem csak a szórakoztatóipar tartja lázban őket, hanem a tudományos világ is felkapta az őshüllőtémát. Ez azért különös, mert a tudománytól – hagyományosan – pontos feltárást, kutatást és bizonyított tézisek kimondását várjuk. Sok fronton ezt is teszi. Ha azonban őszinték vagyunk, akkor egy – állítólag – 65 millió éve kihalt állatfaj kutatásával szemben ez nem reális elvárás. Ennek ellenére a tudományos élet egyes képviselői a fellelhető információk mennyiségéhez és minőségéhez képest hihetetlen gazdag „tudományos” eredményt publikálnak. Nem csak a talált leleteket dokumentálják, hanem azokból kiindulva hihetetlen aprólékos és messzemenő következtetéseket vonnak le arra nézve, hogy hogyan éltek ezek az állatok, és milyen geológiai, éghajlati stb. folyamatok zajlottak a Földön. És a dinóipar ezeket a következtetéseket sokszor kész tényként tálalja társadalmunknak. Vajon mennyire tekinthető ez tudományosnak és tisztességesnek?

…messzemenő következtetéseket vonnak le arra nézve, hogy hogyan éltek ezek az állatok, és milyen geológiai, éghajlati stb. folyamatok zajlottak a Földön. És a dinóipar ezeket a következtetéseket sokszor kész tényként tálalja társadalmunknak.

Hatékony ideológiai fegyver

A dinóláznak szemléletformáló hatása van. A dinós „ismeretterjesztés” évszázmilliókról szól, cuki állatokról, de véres erőszakról is, ami „pozitívan” hozzájárult az evolúciós fejlődéshez. Eszerint a dinók soha nem találkozhattak az emberrel. Általában nem cáfolja a teremtést, csak egyszerűen hallgat róla, és azzal, ahogy a dinók – egyébként többnyire kitalált – történetét beleülteti az evolucionista világképbe, azt sugallja, hogy az maga a valóság, és hogy a bibliai teremtésleírás egy tudománytalan vallási dogma, nincs is Isten, és biztos, hogy nem ő teremtette a világot.

Az oly’ cuki, „ártatlan” dinós gyerekprogramok tehát az egyik leghatékonyabb ideológiai fegyver a teremtés elbagatellizálására, és ezen keresztül a keresztény világkép megdöntésére. Bátorság ezt ma így kimondani, mert nem sokan látják még így. De az idő meg fogja mutatni, hogy igazunk van.

Mi az a dinoszaurusz?

Ha már ilyen hatékony szemléletformáló eszközöknek bizonyultak a dinók, meg persze más őslények is, mint pl. a megalodon, a gyapjas mamut, egyes repülő hüllők vagy éppen vízi szörnyek, érdemes őket és a történetüket kicsit jobban megismerni.

De mit is nevezünk dinoszaurusznak? Elsősorban a szárazföldi őshüllőket, mint pl. a T. rex vagy a Velociraptor. Ezek a Hüllők osztályába, azon belül a Dinoszauruszok öregrendjébe tartoznak. Tévesen a repülő hüllőket (pl. a Pterodactylus) és egyes vízi szörnyeket (pl. a Pliosaurus) is dinóknak szokták nevezni. Persze ők is őshüllők, és hasonló misztikus bűvölet veszi őket körül.

Őslénykutatás

Tényleg léteztek ezek az őslények?

Tény, hogy megtalálták a maradványaikat. De honnan tudjuk, hogy azok valóban az adott őslény maradványai? Ez úgy történik, hogy amikor találnak egy fosszíliát, egy fogat vagy egy csontot, beazonosítják, hogy milyen élőlényhez tartozik. Ha egyetlen ma ismert élőlényhez sem sorolható, akkor tudományos módszerekkel, műszeres vizsgálatokkal és következtetéssel meghatározzák, hogy milyen – már ismert – kihalt fajhoz köthető, vagy ha úgy ítélik meg, hogy egyikhez sem, akkor új fajt neveznek el. Ez a munkafolyamat a paleontológia tudományágához tartozik. Mivel sokszor egyetlenegy vagy csupán néhány csontot találnak, meglehetősen nehéz a feladat, ezért nem meglepő, ha tévedések is szegélyezik a csodás felfedezések útját.

A gyapjas mamut vagy a dodó létezésében nem kételkedünk, valami rejtélyes oknál fogva a dinók létezését mégsem tudjuk, hogy higgyük vagy ne higgyük. [Olvass erről többet: firemedia.hu/hiszem-ha-latom] Érdekességként jegyzem meg, hogy a Bukaresti Egyetem munkatársai éppen nemrégiben fedeztek fel két új dinoszauruszfajt Erdélyben a Hátszegi-medencében.¹

Kimondhatjuk, hogy éltek korábban rendkívüli méretű és különleges élőlények, amelyek azóta kihaltak. Köztük dinók is. És bár ennek a cikknek nem témája, de azért egy említést itt megérdemelnek az óriások is!

Mi az a dinoszaurusz?

A tudomány több, mint egy évszázadon át tartó beható tanulmányozás után kezdte lerántani a leplet a Stonehenge titkairól. A régészek sokat megtudtak abból, amit felfedeztek a helyszínről és a környező reprezentatív vidékről.⁴ A megfigyelésalapú tudományt alkalmazva egybehangzók a vélemények a kövek méretét, súlyát, kémiai összetételét és általános leírását illetően, valamint az egykor őket körülvevő földsáncok kiterjedésével és a velük összefüggésbe hozható szerszámokkal kapcsolatban.⁵ Azonban a kövek történetéről az ősi múlttal foglalkozó kutatók egyike sem hagyott ránk feljegyzéseket. Így a képzelet lép működésbe, amit óhatatlanul is befolyásolnak előfeltételezések.

A radiokarbonos kormeghatározási módszer feltevései alapján⁶ a helyszín akár 10.000 éves is lehet, ami sokkal régebben volt, mint amikorra a bibliai teremtés tehető. Ezért olyan fontos, hogy meg tudjuk különböztetni, hogy mi az, ami tény, és mi az, ami a képzelet szüleménye. A Stonehenge-ről alkotott vélemények különböző világnézeteken alapulnak, és a történelmet általában azok írják, akiknek a világnézete az adott korban meghatározó.

Őslények vagy kihalt fajok?

Mitől őslény egy őslény? Hiszen napjainkban is rendszeresen halnak ki állatfajok², mégsem őslények. Hát attól, hogy állítólag több tízezer, vagy akár többmillió éve haltak ki, mint ahogy a dinókról is tartják. Mindeközben egyre több olyan lelet kerül elő, ami arra enged következtetni, hogy nem is olyan régen éltek, sőt akár élhettek az emberrel együtt, mindössze néhány ezer vagy néhány száz éve is.

…egyre több olyan lelet kerül elő, ami arra enged következtetni, hogy nem is olyan régen éltek, sőt akár élhettek az emberrel együtt, mindössze néhány ezer vagy néhány száz éve is.

2007-ben pl. óriási port kavart Mary Schweitzernek, az Észak-Karolinai Állami Egyetem paleontológusának felfedezése, aki lágyszövetet – konkrétan vérsejt-maradványokat – talált dinoszaurusz fosszíliákban³.

De hasonló szenzációnak számít az 1940-ben a dél-németországi Holzmadenben talált Plesiosaurus is, amelynek farokrészét megvizsgálva 2020-ban szintén lágy szöveteket találtak.⁵ Ezek mind arra utaló jelek, hogy nem sokkal ezelőtt még kellett élni dinóknak a Földön, mert a lágyszövetek nem képesek hosszú időn át megőrződni.

Bakik és történelemhamisítások

Érthető, hogy amikor egy csontváznak pusztán apró darabjait találják meg, akkor a rekonstrukció pontatlan. Nem becsületes dolog azonban a kevés információt sok kitalált részlettel kiegészítve tényként vagy tudományos eredményként bemutatni vagy azt sugallni, mintha az lenne. Láttam pl. olyan dinós animációs filmeket, amik meghökkentő részletességgel mutatják be a dinók életmódját, szaporodási szokásait, hangját, stb. Annyira élethűek, hogy dokumentumfilm hatását keltik, miközben vajmi kevés információn alapuló képzelet szüleményei.

Tisztában kell lennünk azzal a ténnyel is, hogy sajnos a paleontológia világában is történik konkrét történelemhamisítás. Egy hamis állítást persze vissza lehet vonni, ha kiderül az ártatlan baki vagy akár a tisztességtelen félrevezető szándék, de az állításnak a társadalomban kifejtett hatását már nem olyan könnyű visszavonni.

Jó példa erre a Nebraskai ember esete⁶. 1917-ben Harold Cook geológus talált egy fogat, amit 1922-ben átadott dr. Henry Osborn részére. Felfedezték, hogy a fog nagyon hasonlít egyes emberszabásúak fogához, azon belül is a legemberibb változatokéhoz. Publikálták is a Science folyóiratban a szenzációs sztorit. Egy ismert illusztrátor hamar meg is rajzolta a Nebraskai embert. Osborn nem volt elájulva a rajz tudományos megalapozottságától. Úgy érezte, az inkább a fantázia szüleménye, ennek ellenére széles körben elterjedt. Pár év múlva előkerült a csontváz többi része is, és kiderült, hogy az ominózus fog egy disznóféléhez tartozik. 1927-ben a Science le is közölte a helyesbítést. A név és az illusztráció azonban a mai napig is része a közfelfogásnak.

A Múlt-kor történelmi magazin „A brit régészet legnagyobb átverése” címmel tárgyalja a Piltdown-i ember néven elhíresült elképesztő tudományos csalást⁷. Évtizedekig tartott, mire bebizonyították, hogy a „legrégebbi angol” tulajdonképpen egy emberi és orángután csontokból összetákolt hamisítvány⁸.

Hogy milyen messzire képesek elmenni egyesek azért, hogy igazolják az evolúciót, annak legszomorúbb példája Ota Benga esete. Ő egy házas, kétgyermekes kongói pigmeus fiatalember volt, akit láncra verve, ketrecben szállítottak Amerikába, és a majmok közé zárva állították ki az 1904-es St. Louis-i világkiállításon, mint „az emberhez legközelebbi átmeneti alakot”.⁹

Igazunk van vagy igazunk lesz?

Amíg kisebbségben vagyunk a mainstreammel szemben a bibliai kreacionista életfelfogásunkkal, addig áltudományosnak és vallási fanatikusnak hívnak bennünket, és nem fognak nekünk hivatalosan igazat adni. Nem is szabad ezen csodálkozni. Még csak fel sem szabad róni. Mert aki abban a buborékban nőtt fel, nem tudhatja, hogy mi van a buborékon kívül. De szabad képviselni az igazságot! Sőt, kell!

Egyre többen vannak, akik el tudnak vonatkoztatni a gyerekkorunktól hallott, berögzött narratíváktól, és azt mondják: „De jó, hogy felhívtátok a figyelmemet ezekre az összefüggésekre! Mindig is itt voltak az orrom előtt, mégis teljesen átsiklottam felettük!”

Bátorító arra az időre gondolni, amikor már a többség számára is nyilvánvaló lesz, amit ma még nem hisznek el. Akkor aztán igazán igazunk lesz! Mikor? Lehet, hogy csak akkor, amikor Jézus „eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték”. (Jelenések könyve 1:7.) Ha addig nem is, de akkor már mindenki egészen másként fogja látni a világot!

Mesebeli lények kálváriája

Mesebeli lények az óriások, a sárkányok, a szörnyek, a kentaurok vagy éppen a táltos lovak, hiszen teljesen valószerűtlen tulajdonságokkal rendelkeznek: tüzet okádnak, legyőzhetetlenek, rendkívüli sebességgel repülnek, stb. De biztosan mind mesebeliek?

Sokszor rácsodálkozunk, hogy amit olvastunk a mesékben, az benne van a Bibliában is. Például a legfiatalabb fiú lesz a hős, aki legyőzi az óriást és elnyeri a királykisasszony kezét – Dávid, Góliát és Mikál.

Különleges lények a Bibliában

De nem csak emberi „mesealakokat” találunk a Bibliában, hanem különleges lényeket is. Hogy kerülnek „nem létező” mesebeli lények a Bibliába?

Sárkány

A Károli féle fordításban 22, az új fordításban 16 helyen találkozunk a sárkánnyal, pl. Mózes könyveiben, Nehémiásnál, A zsoltárok könyvében, Ézsaiás és Jeremiás könyveiben. Olvasunk sárkányok mérgéről, sárkányok forrásáról (Jeruzsálemben) és sárkányok lakhelyéről. Jeremiás egy helyen Isten népének kegyetlenségét azzal fejezi ki, hogy náluk még a sárkányok is jóságosabbak.

Behemót

„Nézd csak a behemótot, amely füvet legel, mint az ökör! Én teremtettem őt is, akárcsak téged.” (Jób 40:15-18 EFO). Ugyanezt a szót még Ézsaiás is említi, és a jóbi leírás alapján leginkább egy Argentinosaurus jut eszünkbe róla.

Tengeri szörny

Jób könyvében, A zsoltárok könyvében, Ézsaiás és Ezékiel könyveiben 6 helyen is találkozunk tengeri szörnnyel, amelyek közül a nagyon ismert 91. Zsoltárt emelném ki (13. vers): „Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.”

Leviátán

Jób és Ézsaiás is ír róla. Jób könyvének 41. része egy hosszú és részletes fajleírást ad, ilyen különleges adalékokkal: tűzokádó, füstölő, rendkívüli erejű, legyőzhetetlen, rettenthetetlen, pikkelyei nagyon szorosan egymáshoz záródnak, nyomában fortyog a mély víz, felkavarja a tengert, stb.

Repülő sárkány

„…ahol a nőstény és a hím oroszlán, a vipera és a repülő sárkány él…” (Ézs 30:6.) Az évszázadok alatt a hiteles sárkányábrázolásokba minden bizonnyal egyre több fantáziaelem is keveredett, de attól még tény, hogy az ősi bibliai szöveg tényleg ír repülő sárkányról.

 

Más civilizációk

A Biblia tehát olyan természetességgel emlegeti a sárkányt és a tengeri szörnyet a közismert állatokkal egy sorban, hogy arra kell gondolnunk, hogy a szövegek keletkezésekor azok léteztek.

De nem csak a zsidó-keresztény kultúrában van ez így. Vessünk csak egy pillantást a kínai horoszkóp állatjegyeire: patkány, bivaly, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya, disznó. 11 valós állat közé ugyan miért vettek volna be egy mitológiai lényt?

Képzőművészet

A világ minden táján találkozhatunk dinókkal faragásokon, véseteken, rajzokon, faliszőnyegeken, stb. Ezek is arra utalnak, hogy az ember élt a dinókkal egyidőben.

Ezek egyik legszebb példája az 1440-es németalföldi Hóráskönyvből a Szent Györgyöt ábrázoló rajz, ahogy legyőzi a sárkányt. Ezen a sárkány megtévesztésig hasonlít a Coelpohysis bauri rekonstruált rajzához¹⁰! [Nézd meg a képeket itt: https://firemedia.hu/dinoszauruszok-prospektus]

 

Érdemes megnézni Bell püspök vésetekkel díszített 1496-os sírkövét is az észak-angliai Carlisle-ban. Ezeken a denevér, a kutya, a hal és a madár mellett megint csak helyett kapott két, a ma embere számára különleges állat képe, amelyek megtévesztésig hasonlítanak a sauropodák közé tartozó Shunosaurushoz. Egyiküknek még faroktüskéket is rajzoltak!

Névváltozatok

Mindezek után talán már nem sokkoló a felvetés, hogy minden jel arra mutat, hogy az ókor és középkor sárkány- és szörnyábrázolásai az akkor még létező dinoszauruszok és egyéb szörnyek megörökítései, és az írásos szövegekben is ezek jelennek meg. Mint ahogy a Bibliában is olvasunk sárkányokról, de néven nevezett rettentő állatokról is, mint a Behemót és a Leviátán.

Sajnos Sir Richard Owen nem jött rá erre az összefüggésre, ezért új nevet talált ki az újkorban talált régészeti szenzációknak: elnevezte őket dinoszauruszoknak, azaz „rettenetes gyíkoknak”. Pedig milyen jól állna nekik a Behemót név is, igaz?

Jelkép vagy valóság?

Amikor a Biblia valakit jelképesen sárkánynak vagy szörnyetegnek hív, azt azért teszi, hogy az olvasó reálisan el tudja képzelni, milyen is az az uralkodó vagy ország. Az Ézsaiás könyve 30:7-ben például   azt olvassuk, hogy „Ezért nevezem őt tehetetlen szörnyetegnek”. Az ilyen hasonlításnak nyilván csak akkor van értelme, ha az emberek a hétköznapokban valóban ismertek sárkányokat és szörnyetegeket. Ezek szerint ismertek.

Az ilyen hasonlításnak nyilván csak akkor van értelme, ha az emberek a hétköznapokban valóban ismertek sárkányokat és szörnyetegeket. Ezek szerint ismertek.

A Biblia egy 7 fejű sárkányról is ír, de itt jelképként emlegeti: „Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém.” Később elmagyarázza, hogy a hét fej az hét hegy, és ez hét királyt jelent, a tíz szarv pedig tíz királyt, stb. És úgy folytatja, hogy „ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket.” (Jel 12:3.)

Tehát a Biblia általában világossá teszi, ha jelképről beszél, ezért legyünk óvatosak azzal, hogy valamit csupán azért értelmezzünk jelképnek, mert számunkra elképzelhetetlen.

 

Akkor mi is ez a nagy felhajtás a dinók körül?

Még ha el is fogadjuk, hogy valóban léteztek egykor dinók, miért kellene nekünk, felnőtteknek is foglalkoznunk velük? Hiszen ezek már csak múltidéző, ártatlan gyerekmesék!

Dinók – egy szellemi háború csodafegyverei

Az elmúlt évtizedekben a média – részben éppen a dinókon keresztül – észrevétlenül átformálta egész gondolkodásmódunkat. Úgy hiszünk a több millió éves „történelem előtti” korokban és a világ evolucionista történelmében, mint soha korábban. Ezért őszintén meg kell vizsgálnunk, hogy kellően alapos információkra építettük-e világszemléletünket. Kicsit jobban meg kell ismernünk a dinókról a valóságot.

És az a nagy kérdés, hogy ki fogja a dinós ütőkártyát a jövőben kijátszani? Hagyjuk, hogy Istennek ezeket a csodás teremtményeit továbbra is kizárólag az ateisták használják ideológiai céljaikra, vagy felismerjük, hogy lehetnének a bibliahívő keresztények kezében is egy szellemi háború csodafegyverei? Isten teremtette az embert és ma is szereti! Legyenek hát ennek a megváltó üzenetnek is hordozórakétái a dinók!

Az igazság győz

A világszerte feltárt régészeti leletek, a képzőművészeti alkotások és a Biblia szövege alapján is nehéz tehát elképzelni, hogy ne léteztek volna dinók, sárkányok. A kérdés inkább az, hogy hogyan viszonyuljunk hozzájuk és mihez kezdjünk velük. Különleges, hogy a Biblia az utolsó lapjain magát az ördögöt is egy sárkánnyal azonosítja: „egy angyal leszállt a mennyből… Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán” (Jel 20:1-2.)

Az igazság tehát legyőzi a spekulatív elméleteket, Jézus Krisztus pedig végleg le fogja győzni az Isten igazsága ellen irányuló elméletek atyját, az ördögöt, aki az ember életére is tör. Érdemes mindannyiunknak a történelem jó oldalára állni: higgyünk Jézus Krisztus evangéliumában, vagyis örömhírében! Ahogy elolvassuk a Biblia utolsó fejezeteit (Jel 20-22.), az örömhír világos: nem a sárkányé lesz a végső győzelem.

Ugyanígy az evolucionista dinómesék sem állnak meg a világ igaz történelmével szemben! A Biblia támogatja a dinókat, de a dinók is a Bibliát!

 

     
     Fogjuk a dinókat, és tegyük őket az evangélium rakétájává!

• • Tudjunk meg többet a dinókról!
  • Teremtett állatokként tekintsünk a dinókra!
  • Ismerjük el a dinók és az emberek együttélését!
  • Használjuk a földtani átszámító táblázatot a dinók bibliai korának megállapításához! [https://firemedia.hu/leptekvaltas/ és Creation Magazin 2022. 23. o.]
  • Tanítsuk a gyerekeket a dinókról!
  • Prédikáljunk a teremtés igazságáról a gyülekezetekben – arról is, hogy mint a többi szárazföldi állatot, a dinókat is Isten teremtette, a 6. napon!

 

Hivatkozások és megjegyzések

1. https://magyarnemzet.hu/belfold/2025/02/dinoszaurusz-sauropoda-erdely-felfedezes-uj-faj?fbclid=IwY2xjawIz4apleHRuA2FlbQIxMAABHVmQsFEjbXsClEJnrsfA1VYdxwob46Vu2syMVZJyMnXDE22eJXG-QnUg0g_aem_E6zcnZLHQNFJPtt2l-_IRQ
2. https://berek.hu/2020/12/20/kihalt-faj-2020/
3.  Wilfor, John Noble (April 12, 2007). “Scientists Retrieve Proteins From Dinosaur Bone”. New York Times. Retrieved February 8, 2011.
4. https://www.eurekalert.org/multimedia/1059412
5. https://www.cell.com/current-biology/fulltext/S0960-9822(25)00001-6?_returnURL=https%3A%2F%2Flinkinghub.elsevier.com%2Fretrieve%2Fpii%2FS0960982225000016%3Fshowall%3Dtrue
6. https://en.wikipedia.org/wiki/Nebraska_Man
7. https://m.mult-kor.hu/20120207_a_brit_regeszet_legnagyobb_atverese
8. https://hu.wikipedia.org/wiki/Piltdowni_ember
9. https://en.wikipedia.org/wiki/Ota_Benga, https://mult-kor.hu/a-fekete-fiu-akibol-allatkerti-latvanyossag-lett-20150604
10.  Nelson, V., Dire Dragons. Unknown Secrets of Planet Earth Publishing Co., Red Deer, Alberta, 2011.