Abortusz: A válasz a Teremtés könyvében található

Sokan osztják azt az álláspontot, sajnálatos módon sok keresztény is, hogy az abortusz témája bonyolult és ellentmondásokkal teli kérdéskör. De a „teremtés napjai” témához hasonlóan ez sem túl összetett vagy ellentmondásos – feltéve, hogy megengedjük a Bibliának, hogy tanítson minket, és nem erőszakoljuk rá esendő emberek elgondolásait a Szentírás világos értelmére.

Csupán két kérdést kell megválaszolnunk:

1. A még meg nem született gyermek (magzat) emberi lény?
2. Ha az, van-e olyan körülmény, ami elfogadhatóvá teszi a meg nem születettek megölését?

Mindkét kérdésre a Teremtés könyvében találjuk a választ. A Ter 25:21–22 szerint: „Az Úr meghallgatta, és [Izsák] felesége fogant. (…) azonban gyermekei rugdalóztak méhében… “

Figyeljük meg, hogy Rebekka meg nem született ikreire, Jákobra és Ézsaura, mint gyermekekre utal. A héber szó: banim (בָּנִים a ben többesszáma), jellemzően a már megszületett gyermekekre vonatkozik, leginkább a fiúgyermekekre. (Az Újszövetségben a csecsemőre a brephos (βρέφος) kifejezést használja, amikor a magzatkorú Keresztelő Szent Jánosról leírja, hogy felujjongott [Erzsébet] méhében, a magzat Jézus jelenlétében Lk 1:41-44.)

A meg nem született gyermekek, az abortuszpártiak vélekedésével ellentétben, nem eldobható szövetcsomók. Sőt, a megtermékenyítés pillanatától kezdve emberi lények, mivel már a megtermékenyített petesejtben jelen van az a DNS kódrendszer, ami meghatározza minden egyén fizikai jellegzetességeit. Teljesen hibás tehát az olyasféle arcátlanul hamis és képtelen állítás, mely szerint a fejlődő ember keresztülmegy egy halszerű, vagy hüllőhöz hasonló állapoton. (Lásd a fotókkal dokumentált, sokkoló igazságot ‘Fraud Rediscovered’, Creation 20(2):49–51, 1998 március).

A Biblia a tudomány által is alátámasztva azt tanítja, hogy a meg nem született gyermek emberi lény. (Lásd még: Zsolt 139:13–16, Jer 1:5).

Mivel az abortusz egy ártatlan ember megölése, semmivel sem kevesebb egy gyilkosságnál

A második kérdést is megválaszolja a Teremtés könyve. A Ter 1:26–29 és 2:7–23 egyértelművé teszik, hogy az ember az állatoktól különbözőnek, Isten képére lett teremtve. A Teremtés könyve 3-ban olvassuk, hogy az első emberek, Ádám és Éva bűne rontotta meg ezt az istenképiséget. Csupán egy generációval később Káin elkövette az első gyilkosságot, elpusztította Isten képmását, ezzel súlyosan megbántva Istent. Az erőszak (és más gonosztettek) elterjedtek a földön, ezért Isten az egész Földre kiterjedő özönvíz által elpusztította az embereket, a bárka utasait kivéve (Ter 6-8).

A gyilkosság — vagyis az ártatlan emberek szándékos megölése — a teljes Szentíráson keresztül égbekiáltó bűnnek számít (Kiv 20:13, Mt 19:18, Róm 13:9). Mivel az abortusz egy ártatlan ember megölése, semmivel sem kevesebb egy gyilkosságnál. Ezért a szokásos „sarkalatos indokok”, amelyeket az abortuszpártiak előtérbe tolnak, Pl.: Mi van akkor, ha a nő nemi erőszak áldozata lett? Mi van, ha a gyermek rendellenesen fejlődik? Mi van, ha a nő nem tudná a gyermeket eltartani? teljesen irrelevánsak. Nem felejthetjük el Ezekiel 18:20-at, ami megtiltja, hogy a gyermeket atyja bűnéért végezzenek ki — eszerint még az olyan tragikus körülmények közt létrejött terhességek, mint erőszak, vagy vérfertőzés sem jelenthetnek igazolást a megfogant, ártatlan gyermek életének kioltására.

Amellett, hogy a fentiek nagyon ritka esetek, — a legtöbb abortuszt pusztán kényelmi szempontok miatt végeztetik el — ha a nemkívánatos kismacskáktól megszabadulhatunk, miért is ne szabadulhatnánk meg a nemkívánt gyerekektől?

Tehát, mit tehetünk mi, keresztények? Meg kell jegyeznünk, hogy a vízözön után Isten úgy rendelkezett, hogy megfékezze a gyilkosságokat — bárki, aki öl, a saját életét kockáztatja (Ter 9:6). Tehát, a Teremtés könyvében megtaláljuk a polgári kormányzás eredetét, mivel az igazságszolgáltatás parancsa magával vonja a hatalom koncepcióját is. Az Újszövetségből azt láthatjuk, hogy a kormányzás fő célja a jó megőrzése és a rossz büntetése. (Róm 13)

Mivel az abortusz a gyilkosság egyik formája, a kormányoknak tiltania kellene. Tehát, az a nemzet, mely engedélyezi a magzatgyilkosságot, öklét rázza az Isten felé, és mint ilyen, hosszútávon nem virágozhat. Ennek egyik sajnálatos példája a Nyugat-ausztráliai parlament döntése az abortusz dekriminalizálásáról.

Azok a keresztények, akik nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági, mint az erkölcsi kérdéseknek, Lótként viselkednek

Szintén a Teremtés könyvében olvashatunk Lótról, akit sajnos sok mai keresztény prototípusának is tekinthetünk. Habár Lót „igaz ember” volt (2Pét 2:6–8), úgy döntött, hogy sátrát úgy veri fel, hogy Szodoma irányába nézzen (Ter 13:11–13), és az hamarosan el is nyelte. Valószínűleg, vonzónak látta anyagi virágzását, miközben nem vett tudomást arról, hogy az ottani bűnös élet hogyan rontja meg családját. Mindkét lányának vőlegényét elveszítette amikor Isten elpusztította a várost, feleségét pedig, mikor az sóvárogva visszatekintett.

Azok a keresztények, akik nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági, mint az erkölcsi kérdéseknek, Lótként viselkednek. Habár fontosak az olyasféle ügyek, mint a kamatok alakulása, a foglalkoztatottság, a lakhatás és a köznevelés, az édesanyjuk méhében megölt gyermekek mindezen javakból sosem fognak részesedni.

Végezetül, habár kérlelhetetlenül fel kell tárnunk az abortusz mélységes bűnösségét, arra is rá kell mutatnunk, hogy a legtöbb bűnre van bocsánat. Az abortuszon átesett nők, az azt elvégző orvosok és az abortusz liberalizációjára szavazó politikusok mind bocsánatot nyerhetnek — feltéve, hogy bűnbánó szívvel és hittel Krisztushoz térnek.

Még több, az abortusz elleni bibliai érvért és másféle kifogások megválaszolására javasoljuk a következő kiadványt: What does the Bible say about abortion? (American Right to Life, mely nem ezen oldal része, ezért teljes tartalmáért sem tudunk felelősséget vállalni).

Először közölve: Prayer News (Australia), 1998 május, p. 4