Ez a cikk a Creation Magazin 2020-ban jelent meg.
Hasonló cikkekért rendelj a magazinokból!

A kék rózsa

„A rózsa piros, az ibolya kék, a cukor édes, Te pedig szép!”

Ez a jól ismert vers négy állításból áll. A szerző egyértelműen arról kíván meggyőzni, hogy mivel az első három állítás bizonyított tény, ezért az utolsót is fogadjuk el igaznak. De vajon tényleg általános igazság az első három? Például a rózsák mindig pirosak? Miért ne lehetne egy rózsa kék?

Természetes módon körülbelül nyolcfajta rózsa fordul elő, ám ezek egyike sem kék. A rózsarajongók évszázadok óta nemesítenek újfajta rózsákat, ám ezek egyikében sem jelent meg természetes módon a kék színanyag, ez pedig igen sok csalódást okozott a rózsatermesztőknek. Különféle nemesítési eljárásokkal kísérleteztek, hogy elsőként termeszthessenek kék rózsát, hiszen a siker bombaüzletnek ígérkezett. Hiába próbálkoztak számos keresztezéssel, gondos szelekcióval, vagy bármely más hagyományos növénynemesítési eljárással – beleértve a környezeti tényezők, mint például a talajtípus megváltoztatását is – nem sikerült létrehozni még csak kék színbe hajló rózsát sem.

Lehetetlen álom

Mivel a világméretű érdeklődés ellenére sem történt előrelépés a kinemesítésében, a kék rózsa a nemlétező tárgy jelképévé vált. Lehetetlen álomnak tekintették előállítását, csakúgy, mint az alkímiát. Egy a létrehozásán kísérletező társaság „álomprojektjeként” tartotta számon ezt a célt.

 

Miért ne lehetne egy rózsa kék?

Csakhogy a hagyományos nemesítési eljárásokat alkalmazó fáradságos munka mind hasztalannak bizonyult. Mivel egy növény egyszerűen csak akkor képes kék színű virágot hozni, ha vannak a kék színanyag, például delfinidin1 termeléséért felelős génjei – vagyis azt kódoló információk a DNS-ébe írva. A rózsáknak pedig nem voltak ilyen génjeik, amikor a fenti versike íródott. Tehát a kék rózsa előállításával várni kellett egy olyan eljárásra, amely lehetővé teszi a delfinidin előállításáért felelős gének beültetését másfajta növényekből a rózsa génállományába. Ám ez az eljárás korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Csak az 1980-as években vált lehetővé, világszerte több csapat genetikai kutatásai és felfedezései révén. E kutatómunka vezetett Dr. John Sanford – kreacionista genetikus – „génfegyverként” elhíresült találmányának megszületéséhez, amely technológia segítségével azóta megannyi sikeres génmódosítást hajtottak végre.2

Először a növények kék színanyag termeléséért felelős génjeit kellett elkülöníteni a kékvirágú növények kromoszómáin található több tízezer géntől. A sikerrel járó társaság (a japán Suntory cég leányvállalata) történetesen a több mint 30.000 féle génnel rendelkező, sötétlila virágú petúniákkal dolgozott.

A megfelelő géneket befecskendezték a rózsákba, és ellenőrizték, hogy ne csak a kifejlett növényben jelenjenek meg a kék pigmentek, hanem annak szirmaiban is, hiszen nem kékszárú és -levelű rózsa létrehozása volt a cél.3 Ez a vizsgálat igen hosszadalmas, hacsak nem használnak például élesztő sejteket a sokszorosításhoz a magról nevelt kifejlett rózsatövek helyett.

Mivel egy növény egyszerűen csak akkor képes kék színű virágot hozni, ha vannak a kék színanyag, például delfinidin termeléséért felelős génjei – vagyis azt kódoló információk a DNS-ébe írva.

A Suntory cég rengeteg titkos kutatást és 3 milliárd yent (kb. 9 milliárd forintot) fordított a projektre, mire 2008-ban a London Telegraph napilapban végre megjelenhetett a bejelentés az alábbi szalagcímmel: „A világ első kék rózsái 20 év kutatómunka után”.4

Pusztán a kék rózsa kinemesítése ilyen hatalmas mértékű erőfeszítéssel és célzott kutatómunkával járt. Mégis sokan úgy vélik, hogy az összes csodás földi létforma véletlenszerű génmutációk révén természetes szelekció által alakult ki, többmillió év alatt. E feltételezés szerint ilyen módon fejlődtek ki azok a DNS-kódok, melyek a petúniákban és más kékvirágú növényekben a kék színanyagtermelést, a vörös rózsa esetében pedig a vörös színt adó pigmentek termelését szabályozzák.

Meggyőződésünk szerint ezek a gének nem evolúciós folyamat eredményei, hanem Isten alkotásai, amelyeket körülbelül 6000 évvel ezelőtt egyetlen hét alatt teremtett. De nemcsak a petúniákat és rózsákat, hanem ezekkel együtt minden más élőlénynek az eredeti (szülői) változatát is. Az ilyen összetett működést szabályozó kódok nem jönnek létre csak úgy „természetesen”, vagyis önmaguktól – ez jól látható abból is, hogy a fenti „álomprojekt” megvalósulásához sokéves erőfeszítést igénylő intelligens kutatómunkára volt szükség.5

Angol forrás: Creation 41(2)

Fordította: Kecskeméty Dorina

Lektorálták: Sebestyénné Preska Ágnes és Czene Anikó

GORDON HOWARD, BA., A.Mus.A.,

Középiskolai mestertanár. Életpályája során többféle tudományágat is tanulmányozott közismereti szinten, különösen azoknak a Bibliát érintő területeit. Ld. még angol nyelven: creation.com/howard

Hivatkozások és megjegyzések

1. Az igazat megvallva, létrejöhetne a kék színárnyalat olyan módon is, ha a génkészletében lenne olyan gén, amely lehetővé tenné, hogy egy egészen sajátos felületi szerkezetet hozzon létre, amely optikai csalódást okoz, mint például az Azúrlepke esetében, ahol a barnásfekete pigmentek megfelelő szögből nézve szivárványos kék színben pompáznak. See creation.com/blue.

2. Batten, D., genetikus kutató: ‘Darwinian evolution is impossible’. Creation 30(4): 45–47, creation.com/sanford.

3. A creation.com/frankenstein-foods oldalon találhatunk részleteket (angol nyelven) arról, hogy a kék rózsa létrehozására történt kísérlet hortenzia gének segítségével kudarcot vallott (mivel a rózsa kémhatása nem volt megfelelő ehhez), [ti. a hortenzia kék színanyagért felelős génjei számára savas kémhatásra van szükség, hogy kifejthessék hatásukat, a ford.].

4. Demetriou , D., World’s first blue roses after 20 years of research, telegraph.co.uk, 31 October 2008. A rózsákat laboratóriumi körülmények között már négy évvel korábban sikerült létrehozni, ám azután még vizsgálatokkal is alá kellett támasztani, hogy biztonságosan termeszthetők természetes környezetben is.

5. Fontos megjegyezni, hogy sohasem figyeltek meg olyasmit, hogy a kísérlet során felhasznált gének mutáció során keletkeztek volna, azokat mindig más növények meglevő génállományából kölcsönözték. Dr. Sanford és más kutatók matematikai szimulációk segítségével kimutatták, hogy ennyire kreatív változások nem jöhetnek létre mutációk révén, még évmilliók alatt sem.

Pin It on Pinterest

Share This