Különleges utazás az anyaméhből egy új világba

Az újszülöttek vérkeringésében megfigyelhető csodálatos változások

Hajnali három óra van, a csipogóm ráz fel, egy rövid 15 perces szunyókálásból. A következő szavakkal villog: „Barna kód – Négyes szülőszoba”. A lábam hozzáér a kemény hideg linóleumhoz és belebújok a cipőmbe. A négyes számú szobába lépve az erős fények összeszűkítik a pupilláimat. Egy drámával szembesülök: egy izgatott, ugyanakkor rettegéssel várakozó apa a felesége kezét fogja, aki gyötrődik a fájdalomtól. A szülész az ágy lábánál ülve bátorítja az anyát, hogy nyomjon újra. Nem néz fel, azonban figyelmeztet engem, hogy amikor a magzatburok megrepedt és elfolyt a magzatvíz, a folyadék zöldes színűnek bizonyult. Ez azt jelenti, hogy a szülés okozta stressz alatt a babának megvoltak az első bélmozgásai az anyaméhen belül, amelynek következtében ragadós, kátrányféle anyag (ezt mekóniumnak nevezik) ürült a magzat beleiből a magzatvízbe. Ha a baba ezt beszippantja a tüdejébe, akkor az bizony veszélyeztetheti a magzat légzését, és megnehezítheti az anyaméhből a kinti világhoz történő alkalmazkodást.

Megragadok egy steril törölközőt, és várakozva összpontosítok a baba érkezésére. Gyermekorvosként számtalan szülésnél voltam jelen, ám a szemeim még mindig könnyekkel telnek meg a születés bámulatos csodája láttán. Ez sosem halványul el. Tisztelettel állok Isten alkotómunkája előtt.

Egy baba érkezése az anyaméh meleg komfortzónájából ebbe az óriási, zajos világba semmihez sem fogható csoda. A születés utáni keringés, amely akkor kezdődik, amikor a baba először vesz levegőt, nagyon különbözik a magzati keringéstől. Az anyaméhen belül a magzat a méhlepényen keresztül kapcsolódik az anyához, valamint folyékony környezetben él.

A méhlepény biztosítja a magzat számára az életet.

A méhlepény biztosítja a magzat számára az életet. A vesék és a tüdők (sem az emésztő- és immunrendszer) nem működnek teljes gőzzel, amikor a baba még az anyaméhben van. A méhlepény végzi e szervek működésének oroszlánrészét, várva a fejlődésük méhen kívüli befejezését. Tápanyagokat és oxigént biztosít a fejlődő magzatnak, és eltávolítja a salakanyagokat.

Ennél persze sokkal többet lehetne beszélni az anya és a magzat komplikált élettani kapcsolatáról. Például, ahogyan a méhlepény válaszfalat, gátat képez a magzat és az anya vérében található kémiai anyagok között, addig az oxigént és a szén-dioxidot átengedi. Vagy ahogyan az első sejtek kialakulnak a megtermékenyítést követően és beágyazódnak, létrehozva a méhlepényt és még sok minden más szervet. Mindez önmagában is figyelemreméltó mérnöki munka. Ugyanakkor ez a cikk, még ha nem is teljes mélységében, de arra fókuszál, hogy miként lesz a magzati keringésből felnőttkori.

Az emberek szeretnek alkotni. Viszont bármely építész vagy mérnök megmondhatja, hogy csak azért, mert el tudod képzelni vagy le tudod rajzolni egy papírra, még nem jelenti azt, hogy tudsz is olyat készíteni, ami működni fog. Amikor egy ház vagy egy számítógép megépítéséről beszélünk, a folyamat sokkal többet foglal magába annál, mint hogy egy csomó alapanyagot összerakunk a megfelelő helyre. Fontos a megfelelő sorrend, a pontos időzítés, az ellenőrzött környezet, további összetevők az ideiglenes állványozáshoz vagy ideiglenes funkciókhoz, célzott energia, és egy seregnyi munkás, akik mind értik, hogyan olvassák és kövessék a tervrajzot, amit éppen megvalósítanak. Senki sem tagadná, hogy ilyen bonyolult alkotások profi tervezőtől származnak. Ahogy látni fogjuk, a magzati keringés is tökéletes és tudatos tervezésre vall.

A fejlődő magzat

Kezdjük utazásunkat a fejlődő magzat keringésénél – lásd az 1. ábrán. A tápanyagban gazdag, oxigéndús vér elhagyja a méhlepényt a köldökvénán keresztül. Ez a véna szállítja a vért a magzat szervezetébe – ennek első állomása a máj. A keringés egy részét a májhoz juttatja, hogy táplálja azt, de a vér másik része a ductus venosus-on (DV-n) keresztül halad tovább, kikerülve a májat. A DV csak a magzati korban működő egyik elkerülő ér, amelyet Isten kulcsfontosságú helyre tervezett, hogy kikerülve a májat a tápanyagokban gazdag, oxigéndús anyai vért a magzat szerveihez vezesse. A DV egy nagy vénába torkollik, a vena cava inferiorba (IVC). Az IVC a két nagy visszér közül az, amely az alsó végtagoktól szállítja a szén dioxidban gazdag vért a szívbe. Az IVC a jobb pitvarba (RA) szájadzik. A másik nagy véna, a vena cava superior (SVC) vére szintén a jobb pitvarba (RA) ömlik, elszállítva a szén-dioxidban gazdag vért a fejből és a felső végtagokból.

A magzat vérének az a része, melyet az IVC szállított a jobb pitvarba (tehát az oxigéndús vér), a csak a magzati korban nyitva levő nyíláson, a foramen ovale-n keresztül a bal pitvarba (LA) jut. Ez a nyílás a két pitvart elválasztó sövényen helyezkedik el, olyan, mint egy csapóajtó, mely a bal pitvari oldal felé nyílik. Ez a csapóajtó azért van nyitva, mert a magzati korban a bal pitvarban kisebb a nyomás. (A legtöbb ember „lyukas szívként” hallott róla [nyitott foramen ovale, PFO], ami akkor áll fenn, amikor ez a rés nyitva marad a születést követően, felnőttkorban is).

A jobb pitvarba ömlik az SVC vére is (tehát a szén-dioxidban gazdag vér), melynek nagy része a jobb kamrába kerül éppúgy, ahogy a méhen kívüli életben is történik. Onnan a tüdőbe távozik a tüdőartérián keresztül, mely kettéágazik jobb és bal tüdőartériákra (PA). Születés előtt a tüdőhólyagocskák falai (melyek apró zsákok a tüdőben és a légcserét végzik) összeesett állapotban vannak, nem tágulnak ki egészen addig, amíg meg nem emelkedik a baba első levegővételével a mellkas és be nem indul a méhen kívüli életben megszokott gázcsere.

Így az oxigénben és szén-dioxidban gazdag vér összekeveredik a jobb pitvarban, és kevert vér továbbítódik a többi szerv felé.

A tüdők csak minimálisan funkcionálnak ebben a vizes környezetben. Egy kis mennyiségű vért kapnak ugyan a fenntartásukhoz, de a vér nagyobb mennyisége elkerüli a tüdőt, tehát a tüdőartériákon (PA) keresztül közvetlenül az aortába – a szervezetünk fő ütőerébe – folyik, a bal kamrából (LV) kiáramló oxigéndús vérrel keveredve látja el a testünket. Ez a kerülő útvonal egy másik fontos, de normális esetben csak a magzati korban nyitott éren, a ductus arteriosus-on (DA-n, Botall-vezetéken) keresztül történik.

A tüdőn átáramló kis mennyiségű (szén-dioxidban gazdag) vér a tüdővénákon keresztül a bal pitvarba (LA) jut csatlakozva a jobb pitvarból a foramen ovalen átáramló oxigéndús vérhez, majd onnan pedig a bal kamrába (LV), amely tovább pumpálja azt a test többi részéhez az aortán keresztül. Az utolsó szakaszon a vér az aortából a köldökzsinór artériáin keresztül a méhlepénybe jut, hogy ott ismét oxigént vegyen fel és megszabaduljon a szén-dioxidtól, valamint a salakanyagoktól.

Tehát a magzati korban az oxigénben és szén-dioxidban gazdag vér nem válik szét, hanem több ponton keveredik. A legtöbb oxigénhez a máj, valamint a szív és az agy jut.

Az újszülött baba

Visszatérve a házépítés analógiájához, ennek az új, megtervezett emberi lénynek képesnek kell lennie arra, hogy önmagában működjön, egészen másképpen, mint az anyaméhben. A helyén kell lennie a saját elektromos-, fűtő és hűtő-, szemétkezelő-, karbantartó és javító-, biztonsági-, kommunikációs- és irányító rendszerének.

A legújabb páciensemre várva, a baba feje előbújik az anya egyik nagyobb tolása után. A nőgyógyász gyorsan leszívja a baba szájában és orrában levő váladékot egy kézi szívó-fecskendővel. A baba szemei gyorsan kinyílnak, ideiglenesen elvakítva a fényektől, ahogy felbukkan a sötét meleg környezetből. A baba megszületett.

A szülészorvos felhelyezi a köldökcsipeszt, majd elvágja a köldökzsinórt, amelyben a keringés addigra már megszűnt. Ez az egyik esemény, amely jelzi a magzati keringésről a születés utáni keringésre való elképesztő átállást.

A szülészorvos felhelyezi a köldökcsipeszt, majd elvágja a köldökzsinórt, amelyben a keringés addigra már megszűnt. Ez az egyik esemény, amely jelzi a magzati keringésről a születés utáni keringésre való elképesztő átállást. A méhlepény keringése azonnal leáll, amint a zsinórt befogják. A köldökzsinór artériái és vénái mostanra szétkapcsolódtak. Levegő jut a tüdőkbe, ami kitágítja a hólyagokat, és megkezdődik a lélegzés. Mindez növeli a tüdőn átáramló vér mennyiségét, mivel a tüdőben lévő érrendszeri ellenállás csökken. A vér már nem a kerülőúton, a ductus arteriosus-on (DA) halad. A nyomás a bal pitvarban megnövekszik, mivel nagy mennyiségű vér érkezik a tüdő felől, míg a nyomás a jobb pitvarban lecsökken, mert oda pedig kisebb nyomású vér érkezik ettől kezdve, hiszen a köldökvénán már nem érkezik vér. Ez a nyomásváltozás a két pitvar közötti csapóajtót a bal pitvar felől a pitvari sövényhez nyomja, véglegesen bezárva ezzel a foramen ovale-t.

A magzati keringés kerülőágai, a DV és a DA, valamint a bal és jobb szívfél közötti átjáró, a foramen ovale az első lélegzetvétellel kezdenek funkcionálisan megszűnni. Mindkét ér, a DV és a DA belsejében az élet első hónapjaiban, elsősorban rostos kötőszövet növekszik és szalagszerű szerkezetűvé válnak. A tüdők igen gyorsan teljes mértékben működőképessé válnak, és a méhlepény működése leáll. Az újszülött megkezdi életét függetlenné válva az eddigi létfenntartó anyai inkubátortól.

Kézbe veszem az értékes csomagot, és egyből melegebb helyre sétálok vele. Elkezdem a baba tüdejének leszívását, hogy eltávolítsam az esetlegesen ott levő mekóniumot. A baba levegőért kapkod, köhög, és elkezd sírni. Alaposan megtörölgetem. Ez még erősebb sírásra ösztönzi. Hamuszürke bőrszíne egészséges rózsaszínre változik. Íme, egy lenyűgözően megtervezett esemény történt!