Az élőlények bibliai rendszerezése

„Hajtott tehát a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy ez jó.“ (1Móz 1, 12)

A több mint egymillió ismert faj hatalmas sokszínűsége és változatossága a Teremtő nagyszerűségét és ötletességét dicséri. Mivel Isten az élőlényeket „saját nemük szerint“ teremtette, ezért kézenfekvő, hogy az élőlények egymástól eltérő csoportjait meg tudjuk különböztetni (pl.: halak, kétéltűek, madarak).

Isten soha nem jut lehetőségeinek végére.

A modern biológiai rendszertan az élőlények rendszerezésének tudománya. A rendszertani csoportok kialakításánál az egyedek számos tulajdonságát figyelembe veszik (pl.: alaktani, viselkedésbeli, fiziológiai, biokémiai, genetikai, illetve ökológiai jellemzőket). Ez azért előnyös, mert így az élőlényeket teljességükben (holisztikusan) lehet leírni.

Az élőlényeket tudományos pontossággal először Linné rendszerezte, aki 4.236 fajt sorolt be 1758-ban megjelent Systema Naturae című művében. A bibliai teremtést valló Linné az élőlényeket egyre nagyobb kategóriákba csoportosította. (Így például a barna mókus, azaz Tamiasciurus hudsonicus, az állatok országába, a gerincesek törzsébe, az emlősök osztályába, a rágcsálók rendjébe, a mókusok családjába, a Tamiasciurus nemzetségbe tartozik, és magának a fajnak a neve hudsonicus.) Linné feltételezte, hogy a fajok a teremtés óta az idők folyamán nem változtak meg. Így nála az egyes fajok egyfajta „pázsitot“ alkotnak, ahol minden faj egyetlen egy fűszálat jelenít meg, ami ugyanaz marad az idők folyamán.

Az evolúciós elmélet ezzel szemben azt állítja, hogy az összes, ma is élő, illetve kihalt élőlény egy közös őstől, az első élő sejttől származik. A szokványos evolúciós törzsfa a fajokat egy nagy fa ágainak végén tünteti fel (ld. ábra). A fa két tetszőleges ágát vissza lehet vezetni egyetlen elágazásig, ami a két ágvég közös ősét jelképezi. Az egyes ágakat egészen a fa aljáig lehet visszavezetni, vagyis ahhoz az egyetlen fajhoz, az őssejthez, amiből minden más faj származott. Ezért beszélünk „evolúciós törzsfáról“.

A modern bibliai rendszertan azt állítja (Linnéhez hasonlóan), hogy az Isten által teremtett élőlény típusok között nincs semmiféle átjárás, azaz nem tud utódot létrehozni két olyan élőlény, ami két különböző teremtett típusba tartozik. Ezek a különböző „nemű“ (Károli fordítás) élőlények egymástól különálló genetikai, illetve szaporodási egységeket alkotnak a teremtés első napjától kezdve.

Ugyanakkor fontos, hogy Isten nem a Linné által meghatározott, és kettős latin névvel (pl. Gallus domesticus – házityúk) rendelkező fajokat teremtette meg. A bibliai teremtett típusok nagyobbak lehettek a mai biológiai fajoknál. A teremtett típusokat a héber „bara“ (teremteni) és „min“ (faj, nem) szavak összevonásával „baramin“-nak nevezik. Egy ilyen teremtett típus megfelelhet egy biológiai nemzetségnek, családnak vagy akár rendnek is. A teremtett típusokra példa lehet a macskafélék, lófélék, illetve galambfélék csoportja (érdekességképpen maga Darwin is azt állította, hogy az összes galambfajta egyetlen ősi galambfajtától származik).

Problémát jelenthet számunkra, hogy ma is látjuk, ahogyan újabb és újabb fajták, illetve fajok alakulnak ki egymásból. Erre példa a pettyes araszoló lepkék szárnyai színének megváltozása, illetve újabb, rezisztens baktérium törzsek kialakulása kórházi körülmények között. Sokan ezt komoly bizonyítéknak tartják az evolúció igazolására.

Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy kutatásaink irányítását ne az anyagra bízzuk, hanem bírálóink véleményére, és még ha saját magunkkal vitázunk is, vizsgálatunkat csak addig a pontig terjesztjük ki, ahol már nem találkozunk ellenvetéssel. (Arisztotelész)

Ez azonban nem feltétlenül kell, hogy problémát jelentsen. A bibliai teremtett típusokon belül lehetségesek a genetikai variációk, és így megengedhető, hogy szigorúan a teremtett típusokon belül újabb és újabb fajok alakuljanak ki a természetes szelekció révén. Mit is jelent ez? Az evolúció szerint új fajok megjelenése, új gének kialakulását feltételezi általában. Teljesen új szekvenciájú gének keletkezését azonban senki sem figyelte meg eddig, és a genetikai mutációk, amik az evolúcióelmélet szerint más faktorok mellett az új gének kialakulásáért felelősek, a kísérletek eredményei alapján mindig csak tönkreteszik a genetikai anyagot. Ezzel szemben a bibliai teremtéselmélet nem számol új gének kialakulásával, hanem az új faj kialakulását az adott teremtett típus már meglévő génkészletének variálódásával, esetleg egyes gének eltűnésével, kiesésével magyarázza.

Tehát a bibliai teremtésmodell annyiban tér el Linné rendszerétől, hogy a fajokat képviselő fűszálak helyett fákat tételez fel, és megengedi újabb fajok kialakulását a teremtett típus genetikai határai között, magyarul: egyedülálló fák mindig újabb és újabb ágakat hajthatnak. Így a „teremtett típusok fasorá“-ról lehet beszélni. A teremtéskor a teremtett típusok száma lényegesen kevesebb lehetett, mint a fajok ma tapasztalható nagy száma. Később a teremtett típusokból alakultak ki az élőlények mai fajai. Ez segít annak megértésében is, hogyan fértek be az állatok Noé bárkájába az özönvízkor. Nem kellett az összes ma élő fajnak ott lennie, elég volt csak minden teremtett típusból az Isten által meghatározott számút megmenteni.

Végül fontos látnunk azt, hogy az evolúcióval ellentétben, a bibliai teremtésmodell szerint nem lehetséges az egyes teremtett típusok közötti átmeneti fajok létrehozása természetes úton. A valósággal a bibliai teremtéselmélet áll jobban összhangban, hiszen azt figyelhetjük meg, hogy a lovak, macskák, kutyák és más állatok mindig lovak, macskák, illetve kutyák maradtak, és sosem jött belőlük létre átmeneti faj. Ezt a képet támasztják alá a paleontológiai leletek is, ahol csak kialakult fajokkal találkozunk, átmeneti fajokkal sohasem.

Dr. Cserháti Mátyás

Referenciák:

• Wood-Wise-Murray: Understanding the Pattern of Life. Nashville, Broadman & Holman Publishers, 2003.
• Darwin: Állatok és növények változásai háziasításuk során. Budapest, Akadémiai kiadó, 1959.
• Sarfati: Refuting Evolution. Master Books, 2000.
• Levinton: The Big Bang of Animal Evolution. Scientific American, November 1992: 52-59.
• Valentine: What Darwin began. Boston, Allyn and Bacon Inc., L. R. Godfrey Ed, 1985.

Főkép: freepik.com