Termodinamika vagy evolúció?

Az evolúció alapjában véve egy teljesen kiépült világnézet. Az idősebbek még tanultak marxista filozófiát (dialektikus materializmust). Annak idején az volt a filozófia alapkérdése, hogy az anyag az elsődleges vagy a tudat? Másféleképpen is megfogalmazhatjuk: vajon a világ alulról felfelé épült-e, vagy felülről lefelé? Az evolúcióelmélet a kérdésre kimondottan és határozottan úgy válaszol, hogy a világ alulról felfelé épült. Elemi részekből indul ki. Azt feltételezi, hogy azokból kémiai elemek, azután az élettelen vegyületekből élő anyag, az élő anyagból pedig egyre bonyolultabb életformák jöttek létre, és végül kialakult a legbonyolultabb anyagi életforma, amelyet röviden és tömören embernek nevezünk.

Nos, ennek az alulról felfelé történő, spontán végbemenő épülésnek egy fizikus szemével nézve az egyik legkritikusabb pontja az, hogy hogyan egyeztethető össze a termodinamikával. Különösen annak második főtételével, aminek tömör megfogalmazása: a munkavégzésre alkalmas energia az időben állandóan csökken. Egyszerű példa: van két különböző hőmérsékletű helyiségünk. Ha kinyitjuk közöttük az ajtót, akkor a melegebb helyiségből meginduló légáramlással szélkereket pörgethetünk, és ennek mozgását felhasználhatjuk. Nyilvánvaló, hogy munkavégzésre alkalmas energia áll rendelkezésünkre. Az idő előrehaladtával a két helyiség hőmérséklete kiegyenlítődik. Az energia megmaradt, nincs probléma. Azonban munkavégzésre alkalmas energia nem áll többé rendelkezésünkre, szélkerekünk nem mozdul. Természetesen helyreállíthatjuk az eredeti állapotot, de csak nagyon bonyolult módon. Az egyik szobában befűthetünk, a másikban pedig bekapcsolhatjuk a légkondicionálót. Két dologgal kell megbirkóznunk. Egyrészt kívülről energiát kell bevinnünk a rendszerbe, másrészt ezt az energiát irányítanunk kell.

Ha megvizsgáljuk az evolúcióelméletet, csupa olyan feltételezéssel találkozunk, hogy a folyamatok spontán módon végbemennek. Anélkül, hogy a munkavégzésre alkalmas energia eltűnne. Milyen viszonyban áll egymással a fizika egyik legfontosabb alaptétele és az evolucionista materializmus? Az utóbbi azt állítja, hogy az élettelen anyag spontán összeáll, és ilyen módon élő anyaggá lesz. Gondoljuk meg: ha ezt mi mesterségesen szeretnénk létrehozni, mit kellene tennünk. Mai tudásunk messze nem elegendő ahhoz, hogy élő sejtet alkossunk. Mindössze addig jutottunk el, hogy nagy vonalakban el tudjuk képzelni, ehhez mire lenne szükségünk. Rengeteg alapanyagra, főként szerves vegyületre, amik azonban élettelen anyagból spontán módon nem jönnek létre. A gyógyszergyártás során szervetlen, élettelen anyagból létrehozunk szerves anyagot. (Az élőtől még messze vagyunk!) Azonban ehhez nélkülözhetetlen a külső energia és az irányító rendszer. Mindkettő hangsúlyos, mert az energia önmagában nem elég. Ugyanis azt irányítani is kell. Képzeljük el, hogy víkendházat akarunk építeni. Telkünkön téglák és egyéb építőanyagok állnak rendelkezésre. Mindezt egész nyáron át süti a nap. Az energia megvan, csak nincs megfelelő irányítottsága! A ház nem lesz kész. Mi kell ahhoz, hogy a ház felépüljön? Például emberek, akik összerendezik saját energiájuk felhasználásával az építőelemeket.

Nem az a legfontosabb, hogy Istent megértsük, hanem hogy megajándékozzuk őt feltétlen bizalmunkkal.

Próbáljuk elképzelni, hogy a biológia tudományában a mai állapotnál már sokkal messzebbre jutottunk. Mondjuk, tökéletesen ismerjük az élő sejt valamennyi összetevőjét, és azok felépülésének rendjét, aminek segítségével előállíthatnánk azt. Induljunk ki abból, hogy egy gyógyszert – ez elég egyszerű szerves vegyület ahhoz képest, ami az élőlényekben található – hogyan állítunk elő. Nyilvánvaló, hogy az élő sejt létrehozásához ennél sokkal bonyolultabb laboratóriumra lenne szükségünk: rendkívül összetett berendezésekre, és természetesen kísérletező emberekre, akik ezt az egész folyamatot irányítják. Megpróbálhatjuk emberi beavatkozás nélkül, olyan módon, hogy a laboratóriumban minden műveletet számítógép által vezérelt rendszer hajt végre. Ilyenek azonban nem szoktak spontán módon előállni. Tehát ott van az evolúcióelmélet nagy „szélhámossága“, amikor azt mondja, hogy az anyag önszerveződése révén, spontán módon, az élettelenből jön létre az élő. Nagyvonalú megállapítás, ami képtelenség is egyben. Ezzel azt akarják velünk elhitetni, hogy az élő sejt létrehozásának sokrétű laboratóriumi folyamata az „ősóceánban“ csak úgy magától végbemehetett. Ha csak egy picit is belegondolunk ebbe a feltételezésbe, akkor a lehetetlenség nyilvánvaló lesz. Hiszen arról a csekélységről megfeledkeznek, hogy az élő szervezet csak speciális körülmények között marad fenn. Megfelelő környezetre, táplálékra van szüksége. Ha ezek közül bármelyik tényező is hiányzik, az élő szervezet felbomlik. Mert érvényes a termodinamika második főtétele, ami kimondja, hogy az energia ugyan megmarad, de a munkavégzésre alkalmas energia minden természeti folyamatban törvényszerűen csökken.

Sok évvel ezelőtt Debrecenben fizikus vándorgyűlést tartottak, ahol az egyik téma az élőnek az élettelenből való létrejötte volt. Érdekes előadások hangoztak el, sokféle feltevést vitattak meg. Azonban az elemzések során – annak ellenére, hogy fizikusok gyűltek össze! – egyetlen egyszer sem vetődött fel, hogy ez termodinamikailag lehetséges-e vagy sem. Létrejön-e a természetben spontán módon ilyen folyamat, vagy sem? Természetesen vannak kémiai folyamatok, amelyek spontán módon létrejöhetnek. Például a víz keletkezése hidrogénből és oxigénből – természetes energia behatására. Ilyen lehetséges. No, de ezzel párhuzamba állítani, hogy élő sejt spontán módon létrejön! Ez termodinamikai képtelenség. Az élő anyag létrejöttét magyarázni kívánó elméletekből ennek megállapítása kimaradt. Sohasem láttam, hogy a hipotézisek tárgyalása során valaki levezette volna, hogy a felvázolt folyamat milyen külső termodinamikai feltételek mellett mehet végbe.

Eddig a termodinamika második főtételének egyszerűbb leírásával foglalkoztunk. A főtétel ettől eltérően úgy is megfogalmazható, hogy a természeti folyamatok mindig a valószínűtlentől a valószínűbb felé haladnak. Nyilvánvaló – első példánkra visszatérve – az, hogy két helyiségben valószínűtlenebb a különböző hőmérséklet, mint a kiegyenlített. A világban ismert anyagi struktúrák közül melyik a legvalószínűtlenebb? Az ember. Az emberben nagy hajlam van arra, hogy a valószínűbb állapotba menjen át. Végül is ez az öregedés és a halál. Sokkal valószínűbb, hogy élettelen, holt anyag tölti ki a rendelkezésre álló teret, mint az, hogy élőlények – és azon belül is emberek. Tulajdonképpen azt a következtetést kell levonni, hogy a világ az állandó degradálódás állapotában van. Tehát kellett lennie egy kezdeti időpontnak, amikor a világ a legvalószínűtlenebb, a legbonyolultabb, és struktúrákban leggazdagabb volt. Attól kezdve a valószínűtlenség, a bonyolultság, a struktúragazdagság állandóan csökkent. Ha most nem foglalkozunk a bibliai kinyilatkoztatással, hanem csupán tudományelméleti feltételezést követünk, miszerint a jelenleg érvényes törvények a múltban is érvényesek voltak, és ezek alapján próbáljuk leírni jelenlegi világunkat, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy volt egy kezdeti időpont (kezdetben). A természetben is látjuk, hogy egykor az életformák gazdagsága sokkal nagyobb lehetett, mint manapság. Sajnos, naponta halljuk, hogy bizonyos fajok kipusztulóban vannak. Ezzel szemben azt nem tapasztaljuk, hogy az életnek fejlettebb, bonyolultabb, valószínűtlenebb formái jönnének létre. Tehát, ha a termodinamikai logikát végigvisszük, ahhoz kell eljutnunk, hogy volt egy pillanat, amikor „látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme igen jó“. A termodinamika voltaképpen arra mutat rá, hogy kezdetben nem az ősrobbanás (Nagy Bumm), hanem a NAGY LEGYEN volt. Isten gondolta, mondta, meglett: kész.

Az evolúció-elmélet nagy-nagy problémája, hogy apró elemekből akarja összerakni az életet. A természeti törvények azonban nem engedik meg, hogy ilyen módon épüljön fel. És éppen ezért azt kell mondanom, számomra egyszerűen érthetetlen az, amikor természettudományban képzett emberek (fizikusok) ezt az egész folyamatot nem látják át. Nem értik a maga teljes világosságában, és megpróbálnak e nélkül modelleket kialakítani.

Dr. Jeszenszky Ferenc