Teremtés vagy kémiai evolúció?

Az evolúció-elmélet szerint a világegyetem története az „ősrobbanással“ („Nagy Bumm“) kezdődött 15 milliárd évvel ezelőtt (1). Majd a fizikai evolúció további lépéseiként létrejöttek az atomok, a molekulák, a bolygók, a csillagok és a galaxisok. 4 milliárd évvel ezelőtt pedig lejátszódott a kémiai evolúció. A Földön véletlenszerű folyamatok révén előállt az első élő sejt, vagyis létrejött az élet. Azután a biológiai evolúció során alakult ki az összes élőlény, és legvégül az „evolúció jelenlegi koronájaként“ megjelent az ember.

Nézzük meg részletesebben az élet kialakulásának feltételezett lépéseit!

A kémiai evolúció szerint először a légkörben lévő egyszerű gázok különféle energiahatásokra egymással reakcióba léptek, és bonyolultabb vegyületeket hoztak létre – az élet alapvető építőköveit. Ezek azután elnyelődtek az óceánban, ezzel létrejött a szerves vegyületeket tartalmazó „ősleves“. További kémiai folyamatok zajlottak, majd kialakultak a fehérjék, a szénhidrátok és a nukleinsavak. Ezek a vegyületek a környezettől membránréteggel elzárt elősejteket alkottak, és ezekből fejlődött ki az első élő sejt.

A kémiai evolúció bizonyítása érdekében a kutatók megpróbálták modellezni, és lehetőség szerint kísérletileg is alátámasztani az egyes lépéseket. A legtöbbet vizsgált terület a kémiai evolúció első lépése, az élet építőköveinek kialakulása. Ehhez a Föld légkörében feltételezhetően jelenlévő gázokat reagáltatták egymással. Különféle módon próbálták modellezni a korai Föld energiaforrásait: a villámlást, a vulkanikus folyamatokat és a Nap sugárzását. Az első sikeres kísérletet 1952-ben Stanley Miller hajtotta végre – aminosavakat állított elő. Őt sokan követték, és kísérleti úton gyakorlatilag az összes építőkövet létre tudták hozni.

Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.
Préd 1,18

A kísérletek látszólagos sikereivel párhuzamosan azonban számos probléma is felmerült. Például azt feltételezték, hogy az ősi Föld légköre oxigénmentes volt. Közben kiderült, hogy geológiai leletek nem támasztják alá ezt, sőt számos bizonyíték és elméleti megfontolás arra mutat, hogy a feltételezett őslégkör oxigént is tartalmazhatott. A kísérletek igazából így nem sok mindent bizonyítanak. A semleges vagy oxidáló légkör káros, ugyanis elbontja az élet építőköveit. Újabb probléma, hogy nemcsak az élő szervezetben előforduló vegyületek jöttek létre a laboratóriumokban, hanem „életidegen“ anyagok is. Ha ilyen káros molekulák is jelen lettek volna a feltételezett őslevesben, akkor ezek meggátolhatták a ma ismert élő szervezetek kialakulását. Mindezek következtében a modellkísérletek nem annyira bizonyítják, hanem inkább cáfolják a feltételezett kémiai evolúciót.

A kémiai evolúció lejátszódásához a biomolekuláknak nagy koncentrációban kellett jelen lenniük az őslevesben. Komoly kételyek merültek azonban fel azzal kapcsolatban, hogy ilyen mennyiségben fel tudtak-e halmozódni? Ugyanis a kísérleti tapasztalatok szerint a létrehozásukhoz szükséges energiaforrások egyben gyorsan el is bontják a kialakult vegyületeket. Másrészt, az építőkövek az őslevesben lévő egyéb szerves vegyületekkel is kereszt-reakciókba léphettek, és így már nem állhattak a kémiai evolúció rendelkezésére. A kísérletekben az ilyen és ehhez hasonló tényezőket elhanyagolták, pedig ezen hatások következtében a feltételezett ősleves felhígulhatott, a biomolekulák töménysége a kémiai evolúcióhoz szükségesnél milliószor-billiószor kisebb lehetett.

Végül elvetették, hogy az élet az ősóceánban keletkezett. Új feltételezéssel éltek: óceánparti barlangokban sűrűsödött be az ősleves, és ez indította el a kémiai evolúciót. Némi problámát jelent, hogy a barlangokban nemcsak a hasznos vegyületek töményednek, hanem az élet kialakulását gátlók is. Így káros hatásuk még jobban érvényesül. Persze sem a feltételezett betöményedett barlangoknak, sem az ősóceánnak nem találták geológiai bizonyítékát.

A modellkísérletek amiatt tűntek először sikeresnek, mert túlzottan leegyszerűsített körülmények között, jelentős emberi beavatkozással hajtották végre őket. A kémiai evolúció alapfeltevése mégis az, hogy az élet kialakulása során külső vagy természetfeletti erő, személy nem játszhatott szerepet. Ezért a külső hatásokat a kémiai evolúciót modellező kísérleteknél is ki kell zárni. Nem lehet elfogadni olyan kísérleteket, ahol az ember játszik túlzott szerepet.

A fehérjék – az élet nélkülözhetetlen aminosavakból felépülő molekulái – alkotják többek között a sejtek összeszerelő és lebontó gépeit, és szerkezetük szigorúan meghatározott. A fehérje felépítési terve a DNSnek, azaz a sejt örökítőanyagának egy-egy génjében van leírva, mégpedig négy kémiai betűből (molekulából) álló kódrendszerrel. A kémiai evolúció talán legnagyobb talánya az, hogyan jött létre a fehérjék és a DNS közötti kölcsönös kódrendszer, és általában mi az eredete a DNS-ben tárolt hatalmas mennyiségű értelmes információnak.

Az, amit pontosan meghatároztak, elrendeztek, adatszerûen feldolgoztak, sosem elegendõ a teljes igazság megragadásához: az élet mindig túlcsordul minden serleg peremén. (Borisz Leonyidovics Paszternak)

A kémiai evolúció valószínűségét – az építőkövek esetéhez hasonlóan – a fehérjék kialakulását modellező kísérletek sem támasztják alá. Még geokémiailag meglehetősen valószínűtlen kísérleti feltételek mellett sem sikerült az élő szervezetekben működni képes fehérjéket előállítani, sőt természetidegen aminosavláncok alakultak ki. De nemcsak a kísérletek nem hoztak sikert, hanem a fehérjék kialakulásával kapcsolatos elméletek sem kielégítőek. A fehérjék véletlenszerű kialakulását a valószínűség-számítás kizárja. Egy 101 aminosavból álló fehérje véletlenszerű kialakulásának esélyét 10-115 és 10-175 közé teszik. Ehhez a kis valószínűséghez nemhogy 15 milliárd év (ennyi a Világegyetem feltételezett kora), de 1 000 000 milliárd év sem lenne elég. Ráadásul a fehérjék általában ennél sokkal több aminosavat tartalmaznak, és a legegyszerűbb sejt működéséhez is több száz fehérje szükséges. A természetes kiválasztás sem ad magyarázatot a fehérjék kialkulására. Egyes kutatók a fehérjék rendezett szerkezetének kialakulását a természetben megfigyelhető spontán rendeződéssel járó folyamatokkal magyarázzák. Ilyen spontán rendeződési folyamat terméke a kádból kifolyó víz által létrehozott rendezett örvény. Azonban ezek a folyamatok pusztán fizikai-kémiai erők eredményei, amelyek nem képesek létrehozni a fehérjék és a DNS közötti zseniális kódrendszert, és a DNS-ben kódolt információt. Arról pedig, hogy miként alakultak ki az elősejtek és a DNS, még kevesebb elképzelés van, és kísérlet is jóval kevesebb történt ezen a téren.

A kémiai evolúció módosításai

Miután sok evolucionista tudós látta, hogy milyen komoly gondok vannak a „hagyományos“ kémiai evolúcióval, megpróbálták azt módosítani. Ezek az elméletek az élet megjelenését különleges molekulákkal vagy speciális körülményekkel magyarázzák. A probléma az, hogy sem kísérleti, sem geológiai bizonyíték nincs egyik elméletre sem, és a kémiai evolúcióval szembeni „hagyományos“ ellenérvekre sem adnak választ. Más tudósok szerint azért nem tudjuk az élet véletlenszerű keletkezését megmagyarázni, mert még nem fedeztük fel azokat a természeti törvényeket, amik megmagyarázzák a kémiai evolúciót.

Egyes kutatók (pl. a DNS társfelfedezője, a Nobel-díjas Sir Francis Crick) még tovább mentek, ők teljesen elvetették a kémiai evolúció lehetőségét, mivel úgy látták, hogy az semmilyen formában sem meggyőző. Ehelyett azt feltételezték, hogy az első sejt az űrből érkezett, mégpedig vagy magától jutott el a Földre egy másik bolygóról (pánspermia), vagy pedig földönkívüliek küldték azt (irányított pánspermia). Ugyanakkor az Univerzumban máshol is ugyanazok a természeti törvények érvényesek, mint a Földön, így az élet kialakulása máshol is a jelzett nehézségekbe ütközik.

Egyedi teremtés Isten által – intelligens tervezés

Felmerül a kérdés, hogy miért találnak ki komoly tudós emberek olyan elméleteket az élet keletkezéséről (pl. földönkívüliek hozták létre a földi életet), amik már a sci-fi kategóriáját súrolják? Azért, mert nem hajlandóak elfogadni a másik tényleges alternatívát, azt, hogy az életet a teremtő Isten hozta létre. A kémiai evolúció tarthatatlansága azonban mégis az értelmes tervezés és az értelmes tervező irányába mutat. Ugyanerre utal a „nem csökkenthető összetettség“ problémája is. Hiszen az élő szervezetekben sok olyan rendszer van (pl. véralvadási), amelyek bonyolultságuk miatt nem jöhettek létre apró lépések útján. Mivel olyan összetettek, hogy véletlenszerű kialakulásukhoz képest még a 101 aminosavból álló fehérje kialakulása is „gyerekjáték“. Vagy egyszerre jelentek meg, vagy sehogy. Ezek a rendszerek valójában a tervezettség jeleit hordják magukon.

Érdemes megemlíteni az információ eredetének kérdését is. Információt csak intelligencia hozhat létre, így számos kutató fürkészi az eget, hátha egy rendezett rádiójelet fognak az űrből, mert ez már a földönkívüliek létezését bizonyítaná számukra. Ezek alapján a DNS-ben található ennél sokkal bonyolultabb kódolt üzenetet nyugodtan elfogadhatjuk egy magasabb intelligenciára, a tervezőre, a teremtő Istenre mutató jelként.

Összefoglalás

A kémiai evolúciót ugyan nem lehet cáfolni, de lehet értelmezni a valószínűségét. Láttuk, hogy ez értelmezhetetlenül kicsi. Ezért merjük bátrabban elfogadni azt, hogy az életet a teremtő Isten hozta létre evolúció nélkül, és pontosan azon a módon, ahogyan az a Bibliában le van írva. Az egyedi teremtés tartható és nem tudománytalan álláspont. Több tudományos érv alapján is sokkal valószínűbb az evolúciónál.

A kérdéskör fontos tanulsága, hogy az eredet-elméletek elfogadásában, és az idetartozó kísérleti adatok értékelésében a megfigyelő személyes meggyőződése döntő fontosságú. Így ne essünk kétségbe, ha arról szólnak a híradások, hogy megtalálták a kémiai evolúció bizonyítékát, vagy pl. a Marson az élet kialakulására utaló nyomokat találtak. A kilencvenes években például arról írtak, hogy kutatóknak sikerült életet előállítaniuk, és ezzel szerintük minden kétséget kizáróan bizonyításra került a kémiai evolúció. Azonban, utánajárva a valóságnak, mindössze annyi történt, hogy egy három aminosavból álló molekulát hoztak létre, és ez nemhogy az élő sejttől, de még a legegyszerűbb fehérjétől is fényévnyi távolságra van. Ráadásul még ez a molekula sem jön létre, ha a kutatók nem avatkoznak be a kísérleti körülményekbe.

Szilágyi Imre Miklós

(1) Megjegyzés: A kémiai evolúció kritikai vizsgálata során felmerült számos, az evolúció-elmélet belső ellentmondásait jól mutató érv az evolucionista, milliárd éveket használó időskálán alapul. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akár csak az időskálával is egyetérthetnénk.

Felhasznált irodalom:

• Thaxton, Bradley, Olsen: Az élet eredetének rejtélye, Harmat Kiadó, Budapest, 1997.
• Goffeau, Science, 1995. 270, 445-446.
• Wells, New Scientist, 1997. 155, 30-33.
• Behe: Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása, Harmat, Bp., 2002.
• Huber, Wächterhäuser, Science, 1998. 281, 670-672.
• The West Australian, 1998. 11 August
• http://www.answersingenesis.org/docs/3507.asp