Ezt a cikket az angol Creation 41(4) számából fordítottuk.
Hasonló cikkekért rendelj a magazinokból!
A strucc
A teremtés és a bűneset mementójaa
Amikor a madarak repülésének csodálatos tervezési szempontjait szemléljük, szokatlan ellenpontot képviselnek az olyan röpképtelen madarak, mint például a strucc. Vajon ezek a madarak így lettek teremtve, vagy a röpképtelenség a funkció elvesztését okozó degeneráció következménye?1
A kreacionista biológusok általában úgy gondolják, hogy a röpképtelen madarak többségének, ha nem is mindegyiknek, volt repülő elődje. A struccnak is. Ebben általánosságban egyetértenek az evolucionistákkal.
A strucc a laposmellű futómadarak egyike. Ezek alkotják a röpképtelen madarak egy csoportját, ebbe tartozik a kazuár, az emu, a kivi, a nandufélék, valamint a mára kihalt moa és elefántmadár is. Az evolucionisták egykor úgy gondolták, hogy ezek valaha azonos rendhez, a struccalakúakhoz (Struthioniformes) tartoztak, és egy közös őstől származtak, amely elveszítette a repülési képességét. Ezt azonban a genetikai vizsgálatok miatt újra kellett gondolniuk. Egyrészt azért, mert kiderült, hogy az őslakosok túlvadászata következtében mára kihalt, hatalmas új-zélandi moa legközelebbi rokonai a tinamuk, amelyek kistestű, repülni tudó madarak. Ezért a mai álláspont szerint több laposmellű futómadárnál is elveszett a repülési képesség.2
Nincs visszaút
Ahogy a laposmellű futómadarak egyikének sem, a struccnak sincsen a szegycsontján taraj (amelyhez a repülő madarak repülőizmai tapadnak). Persze attól, hogy elveszett a repülési képessége, a szükségtelennek tűnő szárnya nem tűnt el csak úgy a természetes szelekció során.
Az élőlények valójában igen könnyen elveszíthetik komplex képességeiket, mint amilyen a repülés is. Bizonyos környezetben a repülési képtelenség segíti a túlélést. Például kisebb, szeles szigeteken a nemrepülő állatok kevésbé vannak kitéve annak, hogy vihar esetén a tengerbe vesszenek s emiatt ne tudjanak tovább szaporodni. Ha egy genetikai mutáció folytán a komplex repülési mechanizmus valamely eleme sérül, a röpképtelen életforma, ami normális esetben hibásként kiszelektálódik, nagy eséllyel dominánssá válik a sziget populációjában. Ezért a szigeteken gyakran megtalálhatóak repülni nem tudó madarak (és rovarok). Ennek klasszikus példája a Creation Ministries International Darwinról készült dokumentumfilmjébenb szereplő röpképtelen galápagoszi kormorán.
A visszafejlődésnek semmi köze ahhoz, hogy hogyan fejlődhetett ki eredetileg a repülés. Új, komplex genetikai információ megjelenését követeli meg. Még elkötelezett evolucionisták sem mondanak olyat, hogy bármely röpképtelen madár valaha „újra kifejlesztette” volna az elvesztett repülési képességét.
A Biblia nagy madara
Körülbelül 2,7 m magasságával és 140 kg súlyával a strucc a ma élő legmagasabb és legnagyobb tömegű madár. Neki van legnagyobb tojása.
Repülni ugyan nem tud, viszont kimondottan jó futó. A futással összefüggő testfelépítési jellegzetességei arra engednek következtetni, hogy már az első struccban is benne volt az az információ, amely lehetővé teszi a futás előtérbe kerülését a repülési képesség elvesztése után.3
Fuss teljes bedobással!
A strucc lábizomzatának nagyrésze magasan a csípő- és combcsonton helyezkedik el, aminek köszönhetően hosszú (5m) lépéseket tesz meg, és gyors léptekre képes – ez utóbbi teszi lehetővé a nagy sebességet. A láb ínszalagjai a hosszú léptekkel történő haladáson kívül szinte semmilyen más mozgásformát nem tesznek lehetővé. Az emberi lábtól eltérően – amelyet többek között ugrásra, mászásra és oldalra lépésre terveztek – a strucc izomzata szinte kizárólagosan a madár előre haladását szolgálja.4
A Nyugat-Ausztráliai Egyetem 2010-ben kiadott tanulmánya összehasonlította a strucc és a vele azonos testtömegű emberek futását.5 Ismert volt, hogy a madarak az emberhez képest 50%-kal kevesebb energiát használnak el adott sebességű futás során. A tanulmány igazolta, hogy ez főként annak köszönhető, hogy a strucc lába a rugalmas energiát hatékonyan tudja tárolni és felszabadítani. A boka ínszalagjai mindaddig megfeszítve tartják az ízületet, amíg ellentétes erő nem hat rájuk. Ehhez hozzávetőlegesen 28 kg erő szükséges (lábanként ennek a fele) a boka ízületeinek nyújtott pozícióba hozásához, ezáltal gyakorlatilag passzív módon 28 kg-mal segíti a madár súlyának mozgatását.
A futással összefüggő testfelépítési jellegzetességei arra engednek következtetni, hogy már az első struccban is benne volt az az információ, amely lehetővé teszi a futás előtérbe kerülését a repülési képesség elvesztése után.
Jonas Rubenson professzor, a tanulmány vezetője elmagyarázta, hogy „a rugalmas lábon való mozgás hasonló a Pogo ugrálóbottal való pattogáshoz, aminél nem kell sok erőt kifejteni a haladáshoz, mivel a rugó ereje viszi előre a lépteket.”6
A strucc az egyetlen olyan madár, amelynek két lábujja van, és lábujjhegyen jár. Ez a megfeszített testtartás további lengéscsillapítóként szolgál. Amíg járás közben a lábujjkarom alig ér a földhöz, futásnál kalapácsütésként csapódik a talajba és 3,9 MPa nyomást fejt ki rá. Nagy sebességnél ez tökéletes stabilitást biztosít.4 Ez a felfedezés lehetővé teheti a mérnökök számára, hogy mozgékonyabb robotokat, illetve kétoldali amputáció esetén tökéletesebb művégtagokat tervezzenek.6
A ma élő madarak között szárazföldön a strucc a leggyorsabb. 72 km/órás sebességével gyorsabban fut, mint ahogyan egyes madarak repülnek. Bár néhány ragadozó (pl. az oroszlán vagy a gepárd) képes elkapni egy felnőtt struccot, de csakis rövidtávú gyorsulással, amelynek során nagy energiabefektetéssel érik el ezt a sebességet. Amennyiben az áldozatot nem sikerül gyorsan elkapnia, az üldöző hamarosan kidől, mivel a strucc az 55-60 km/h sebességet hosszú időn át képes tartani. Emellett a ragadozókat elrettenti a strucc erőteljes rúgása, amivel akár embert is tud ölni.7
A gyorsaság kiváló tulajdonság, ha egyenesen kell futni. De mi van akkor, ha fordulni kell? A strucc 1,8 m hosszú, afféle „maradvány” szárnyáról úgy gondolták, semmi másra nem való, mint udvarlásra, talán még hőszabályzásra vagy a legyek elhajtására. Ám emellett a szárnyak fejlett kormánylapátokként is szolgálnak, amelyek az aerodinamikus erőket hatékonyan terelik, így aktív szerepet játszanak gyors fékezés, fordulás és nagysebességű cikk-cakk manőverezés során.8
A (fekete-fehér) hím és a (sárgásbarna) nőstény gyakran váltják egymást a költés során. A hím éjszaka, a nőstény pedig nappal költ, összhangban azzal, hogy melyikük színe nyújt jobb álcát.
Az anyastrucc és Jób
A strucc kivételes megkülönböztetésben részesült azáltal, hogy Isten konkrétan említi Jób könyvében:
„Vígan csapkod szárnyával a struccmadár,
pedig nem tud repülni, mint a gólya.
Tojásait a földön költi ki,
a nap melegíti őket a porban.
Nem törődik vele, hogy ráléphetnek,
hogy a vadállatok összetörik.
Fiókáit nem kényezteti,
ha elpusztulnak, nem bánja,
hogy fáradsága kárba veszett,
mert Isten nem adott neki bölcsességet9,
értelmet is csak keveset.
Mégis, ha felkel, és futásnak ered,
ló és lovasa mögötte csúfosan lemarad! ”
(Jób 39:13-18)
Olyan teremtményről olvasunk itt, amely butának, sőt, érzéketlennek tűnik. Nincsen az az érzetünk, hogy beillik Isten „nagyon jó” teremtményei közé… Annak mementója az itt bemutatott kép, hogy az egész teremtett világ elbukott az ember lázadásának következtébenc; valamint annak is, hogy a repülés képessége nem az egyetlen dolog, amit az első bűneset után a strucc elveszített.
Az idézett szakasz nagyrészt a nőstény strucc fészekrakási és utódnevelési szokásaira utal. A párzási időszakban a hím lenyűgöző udvarlási táncot mutat be, és több nősténnyel is párosodik (általában 2-7 nősténnyel).10 Egy fő társat választ közülük, ami a kotlás során is vele marad. A hím egy nagy – akár 3 méter átmérőjű – területet megtisztít a fűtől, és ott egy egyszerű gödröt kapar a földbe, amely 30-60 cm mély is lehet. Ez közös fészekként szolgál. Az alfa nősténnyel együtt minden olyan nőstény, amelyik a hímmel párosodott, ebbe a gödörbe rakja le tojásait.11 Előfordul, hogy a másodrendű nőstények más hímek fészkébe is raknak tojásokat. De ezek nem sok érdeklődést mutatnak a tojásaik iránt, hacsak nem választják őket vezértojónak.
Néhány fészekben több mint 60 tojás is összegyűlik. Az alfa nőstény kiválasztja azokat a tojásokat, amelyeket a sajátjának gondol, mivel csupán körülbelül 20-at tud kikelteni. A többit a gödrön kívülre gurítja, ahol ki vannak szolgáltatva különféle ragadozók kénye-kedvének.
A frissen kikelt fiókák különösen könnyű prédát jelentenek, és mindössze 15%-uk éri meg az ivarérett kort.10 Különböző fészkekből származó csibék egy csoportba verődhetnek, és csupán egy szülőpár (vagy egyetlen hím) marad velük. A szülők nem törődnek vele, ha valamely fióka csak úgy elkószál.11
Persze, Jób könyvének sorai nem azt jelentik, hogy a strucc minden szülői ösztönnek híjával lenne, de a költői kifejezések segítségével valós képet kapunk a madár költési szokásairól.
Evolúció, laposmellű futómadarak és a teremtett típusok
A strucc állítólagos evolúciós ősei a paleocén kori1 Remiornis heberti és az eocén kori1 Palaeotis weigelti. Ezeket a laposmellű futómadarak kövületeinek tartják, és azt mondják, hogy a struccokhoz hasonlítanak. Egyéb európai és afrikai meg nem határozott laposmellű futómadár maradványok struccal való rokonságát kérdésesnek tartják. A modern strucc-fosszíliák megjelenését a kora-miocén időszakra1 teszik.
Hibridizációs vizsgálatok még nem elérhetőek, pedig ilyenek segítségével meg lehetne határozni, hogy a laposmellű futómadarak csoportján belül hányféle teremtett típusról beszélhetünk, és hogy hány állat veszítette el a röpképességét. A madarak teljes génállományát vizsgáló evolúciós „törzsfák” neves szakértője, dr. Jon Ahlquist az utóbbi években vált ízig-vérig bibliai kreacionistává.2 Véleménye szerint a laposmellű futómadarak és tinamuk genetikai állománya egyehangzóan azt mutatja, hogy ezek egyetlen (repülni tudó) populációtól származnak, akik a bárkából jöttek ki.3 Más kreacionista kutatók úgy gondolják, hogy a laposmellű futómadarak valószínűen több típust képviselnek, amelyek mindegyike tudott repülni eredetileg.
Ami biztos, hogy a Struthio nem minden tagja ugyanabba a típusba tartozik, mint a közönséges strucc (Struthio camelus). A másik, ma élő faj a kéknyakú és -lábú szomáliai strucc (Struthio molybdophanes). Egyesek ezt a közönséges strucc egy alfajának tekintik. Másik három ismert faja a maszáj strucc, a déli (vagy dél-afrikai) strucc, valamint a vörösnyakú (vagy észak-afrikai) strucc.
Hivatkozások és megjegyzések
1. Ezek a korok a bibliai értelmezés szerint az özönvíz visszahúzódásának idejére tehetők.
2. Wieland, M., Convert to creation, creation.com/jon-ahlquist, Jul 2018
3. Personal communication from Jon Ahlquist to CMI, 7 May 2019
Akkor ki is az, aki homokba dugja a fejét?
Elterjedt hiedelem, hogy a strucc a homokba dugja a fejét, ha veszély fenyegeti. Ebből jött az, hogy ha valaki nem vesz tudomást a kellemetlenségekről vagy nehézségekről, azt mondják rá, hogy „homokba dugja a fejét”. Ugyanígy: ha mi annak ellenére, hogy rengeteg bizonyíték van a teremtés tényére, mégis folyamatosan evolucionista elképzelésekről olvasunk, akkor nyilvánvaló, hogy nem a strucc az, aki a fejét a homokba dugja, hanem mi, akik visszautasítjuk az igazságotd.
Fordította: Sebestyén Áron
Lektorálták: Sebestyénné Preska Ágnes és Kánainé dr. Sipos Dóra
Hivatkozások és megjegyzések
a, A mementó egy fontos dologra vagy eseményre emlékeztető jel
b, The Voyage That Shook the World (A világrengető utazás): https://www.youtube.com/watch?v=-IBmj0RkSpo
c, Mózes első könyve /Teremtés könyve/ 3, Pál levele a rómaiakhoz 8:20-22
d, Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 2:10, EFO
1. Lásd: creation.com/vestigial-organswhat-do-they-prove.
2. Baker, A.J. et al., Genomic Support for a Moa–Tinamou Clade and Adaptive Morphological Convergence in Flightless Ratites, Molecular Biology and Evolution, 31(7):1686–1696, Jul 2014, academic.oup.com.
3. Kreacionista kutatók írtak nemrégiben arról, hogy úgy tűnhet, mintha az élőlényeket genetikailag „előre beprogramozták” volna egy későbbi adaptáció esetére- ld. creation.com/frontloaded.
4. Schaller, N., Birds on the run: what makes ostriches so fast? scienceinschool.org, 22 Nov 2011.
5. Rubenson, J. et al., Adaptations for economical bipedal running: the effect of limb structure on three-dimensional joint mechanics, royalsocietypublishing.org, 28 Oct 2010.
6. Firth, N., How ostriches use their ‘springy’ legs to help them run faster and longer, dailymail.co.uk, 1 Nov 2010.
7. Usurelu, S., Bettencourt, V., and Melo,
G., Abdominal trauma by ostrich, Annals of Medicine and Surgery 4(1):41–43, Mar 2015, sciencedirect.com.
8. Feathered friends: Ostriches provide clues to dinosaur movement, sciencedaily.com, 2 Jul 2010.
9. Az angol King James fordítású Biblia megfogalmazásában Isten „megfosztotta”a struccot a bölcsességtől, vagyis megtagadta azt tőle
10. Cooper, R.G. et al., Wild ostrich (Struthio camelus) ecology and physiology, academia.edu, 20 Aug 2009.
11. See youtube.com/watch?v=QTMxj_QL5U4
