Kőzetbe zárt csillogó szemek

Előfordult már veled, hogy éjszaka zseblámpával világítottál a réten, és apró, tündöklő ékszerekhez hasonló, gombostűfejnyi fények csillogása kápráztatott el? Jó eséllyel pókszemek voltak. Nemrég Dél-Koreában egy földtani képződménybe ágyazva néhány ritka pókkövületre bukkantak a kutatók. A kőzetréteg állítólag 110 millió éves, ennek ellenére két megkövesedett pókmaradványnak „egészen különleges” a szeme, amelyek még mindig visszatükrözik a fényt – éppolyan ragyogóan, mint a ma élő pókok szemei. Ez az első alkalom, hogy olyan szemet találtak kövületben, ami még képes visszatükrözni a fényt.¹

Csillogó kristály

A megkövült példányok minden tekintetben ugyanolyanok, mint ma élő rokonaik

Számos pók egyik pár szemében van egy zseniálisan megtervezett szerkezet, amit tapetumnak neveznek, és fotonikus kristályokból áll. (A latin tapetum szó jelentése: kárpit vagy faliszőnyeg.) A retina sejtjein keresztül visszatükrözi a fényt, ezzel segítve az éjszakai látást. A pókok esetében a tapetum alakja gyakran egy apró kenuhoz hasonlít. Több más állat szemében is megtalálható a tapetum, például a kutyák vagy macskák szemében, azonban náluk más az alakja.
Egy részlegesen kifejlett tapetum a vadászatot megnehezítené vagy akár meghiúsítaná, így éhezéshez vezetne. A kövületekben talált pókszemek már teljesen kifejlettek, teljesen működőképesek, és rendelkeznek azokkal a speciális tulajdonságokkal, amelyek a pókok megfelelő látásához szükségesek. A részleges vagy átmeneti fejlettségi szinteknek nyoma sincs. Sőt, annak ellenére, hogy a megkövült példányok a pókok egy kihalt családjához tartoznak, minden tekintetben ugyanolyanok, mint ma élő rokonaik, és semmiféle evolúciós folyamat bizonyítéka nem található rajtuk.

Halak és rákok közé temetve

A pókok törékeny, lágy testű állatok, nincs kemény héj vagy páncél a testükön, emiatt a darwini evolucionisták jó okkal feltételezhették, hogy a pókok nagy valószínűséggel nem képesek fosszilizálódni. „Egyetlen teljesen lágy testű élőlény sem őrződhet meg”² – állította Charles Darwin. Elgondolása szerint a lassú és fokozatos folyamat során a lágy testű élőlények lebomlanak, mielőtt betemetődnének és megkövülnének.
Ennek ellenére sok lágy testű élőlényt találtak azóta kőzetekbe fosszilizálódva, még medúzát is.³ Pókokat eddig rendszerint csak borostyánkőbe zárva találtak, de a dél-koreai esetben egy olyan agyagpala képződmény felső részében fedezték fel őket, amely 1,8 kilométer mélyen benyúlik a földkéregbe.
A pókok olyan frissnek tűnnek, hogy az szinte hihetetlen. Tisztán látható rajtuk minden apró részlet, még az egyes szőrszálak és csillogó szemeik is. Mintha alig néhány perccel ezelőtt még éltek volna.
Érdekes, hogy ezek a pókok széttárt lábakkal fosszilizálódtak. Amikor a pókok elpusztulnak, a lábuk rendszerint összehúzódik, egészen szorosan a testükhöz. A kinyújtott lábak egyértelműen azt jelzik, hogy a pókok hirtelen, még élve temetődtek be. Ráadásul a vízbe sodródott pókok általában lebegnek a vízen, ebben az esetben azonban lesüllyedtek, és hirtelen lepte el őket vastag üledék.
A pókokat apró rákokkal, halakkal, rovarokkal, kagylókkal, növényekkel keveredve találták. Közülük egyesek édesvízi, mások pedig tengeri állatok voltak. Ahogy a tenger hirtelen elöntötte a szárazföldet, a szárazföldön élő fajok összekeveredtek az édesvízi és a tengerben élő fajokkal. Mindezeket egy pillanat alatt borította be az agyagos sár. A teljes üledékrétegben megtalálható üledékmegkötő ásványok pedig, például a kalcium-karbonát, gyorsan kőzetté keményítették a vastag képződményt.

Az özönvíz bizonyítéka

A kőzetbe zárt pókok hatalmas mélységű és kiterjedésű területről érkező hordaléklerakódás során, hirtelen temetődtek be.

A 19. század második felében alakult ki az a jelenleg uralkodó szekuláris geológiai elmélet, amely az agyagpala-képződést írja le. Eszerint az agyagrészecskék nagyon lassan, évmilliók alatt ülepedtek le az állóvizekben és tengerekben. Mostanra azonban már a geológusok is megfigyelték, hogy az agyagrészecskék összetapadnak (flokkulálnak), és képesek sebes vízáramlatokban is gyorsan lerakódni.⁴ A koreai fosszíliák is ezt támasztják alá, hiszen ha az üledék nagyon lassan rakódott volna le, a pókok is lebomlottak volna, vagy maradványaikat más állatok fogyasztották volna el jóval azelőtt, hogy az üledékréteg betemette őket.
A kőzetbe zárt pókokat felfedező kutatók kijelentették, hogy egy „igen rendkívüli esemény” őrizte meg azokat. A pókok hatalmas mélységű és kiterjedésű területről érkező hordaléklerakódás során, hirtelen temetődtek be. Ma már sehol a világon nincs ilyen nagy mértékű hordaléklerakódással járó esemény.
Ezek a mindenfelé megtalálható, és sok rendkívüli módon megőrzött fosszíliát tartalmazó, megdöbbentő nagyságú üledékes képződmények világos, cáfolhatatlan bizonyítékai egy egész világot megváltoztató eseménynek – a bibliai özönvíznek, ami körülbelül 4500 évvel ezelőtt történt.

 

Hivatkozások és megjegyzések

1. Ancient spider fossils, surprisingly preserved in rock, reveal reflective eyes, phys.org, 12 Feb 2019.

2. Darwin, C., The Origin of Species by Means of Natural Selection, first published 1859, quote taken from p. 270 of the 6th Edition, 1872.

3. Catchpoole, D., Exceptionally preserved jellyfishes, Creation 30(4):21, 2008; creation.com/epjelly

4. Walker, T., Mud experiments overturn long-held geological beliefs, J. Creation 22(2):14–15; creation.com/mud-experiments