Mitől alakult ki a jégkorszak?

Megtaláltuk a legjobb támpontokat!

Világi tudósok a kreacionista tudósoknak szegezték a jégkorszak magyarázatának kérdését. Ők maguk azt mondják, hogy az elmúlt 2,6 millió év során számos, 40-100.000 évig tartó jégkorszak volt, számuk akár az ötvenet is elérhette. ¹ A bibliahívő keresztényeknek erre a kérdésre is a Biblia utasításának megfelelően kell reagálniuk: „mindent gondosan vizsgáljatok meg, hogy valóban Istentől származik-e! Ha igen, akkor ahhoz ragaszkodjatok” (Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5:21, EFO). Miközben tanulunk bízni Isten Igéjében, alaposan meg kell vizsgálnunk a megfigyelt adatokat, ugyanakkor tudatában kell lennünk annak, hogy a „nincs Isten” elvet valló naturalizmus mennyire befolyásolja az adatok értelmezését.

Először is fel kell tennünk a kérdést, hogy volt-e egyáltalán jégkorszak. Ezt könnyen megtehetjük, ugyanis a mérsékelt és a hideg éghajlati övben több száz olyan felszíni forma található, amely hasonlít a ma létező gleccserek környékén található felszíni formákhoz. Ilyenek a vég- és oldalmorénák (sziklatörmelékből álló hegyláncok), lecsiszolt kőtömbök és a barázdált alapkőzet (ld. 1. és 2. ábra). Moréna nem jöhet létre folyó víz által.
A szárazföldi területek több mint 30%-án megtalálhatóak jégkori jellegzetességek, ami arra utal, hogy ezeket a területeket egykor jégmezők vagy gleccserek fedték. Ma a szárazföldek mindössze 10%-át borítja jég, főként az Antarktiszon és Grönlandon. Csupán egy jégkorszak volt (lásd lentebb: Hány jégkorszak volt?), amely pedig a megfigyelések alapján nem túl régen zajlott le. Az éles tetejű morénák (ld. 1. ábra) és a barázdált alapkőzet fiatal korra utalnak. Ha a kőzetek öregek lennének, az időjárás már lekoptatta volna a morénákat, és eltörölte volna a 2. ábrán jól látható karcokat.

A jégkorszak óriási kihívás a tudomány számára

Azok a kihívások, amikkel a kreacionista tudósok szembesülnek, gyakran a világi tudósok számára is fejtörést okoznak. A jégkorszakot illetően a könyvek és a főiskolai tanárok néha – tévesen – azt állítják, hogy jégkorszakok könnyen kialakulhatnak: „Viszonylag kis változás visszasodorhat bennünket egy olyan helyzetbe, hogy a jég felhalmozódása újra kezdődjön a kopár hegyoldalakon, és így belekerüljünk egy lefelé tartó gyors körforgásba.” ²
Ám ha megvizsgáljuk, mi minden szükséges egy jégkorszak kialakulásához, akkor egészen más képet kapunk. Manapság a legtöbb olyan területen, amelyet valaha jégmező borított, a telek elég hidegek, viszont nincs elegendő hóesés. A tavasznak, nyárnak és ősznek a mostaninál lényegesen hűvösebbnek kellene lennie ahhoz, hogy a jég megmaradjon. És ami a legnehezebb: e szokatlan körülményeknek többszáz éven át fenn kellene maradnia.

Ha kiszámoljuk, milyen mértékű lehűlésre lenne szükség tavasszal és nyáron, jobban megértjük mindezt. Az átlaghőmérsékletnek fagypont alá kellene csökkennie ahhoz, hogy a hótakaró nyár végéig megmaradjon. A hó legfőbb ellensége, a napsütés, sokkal meghatározóbb, mint a melegebb hőmérséklet. A mérsékelt és hideg éghajlati övben a nyári napsütés erős. Ha azt vesszük alapul, hogy az antarktiszi jégmező északi területein összesen mennyi hó és jég olvad el, akkor az átlaghőmérsékletnek kb. -7°C-ra kellene csökkennie ahhoz, hogy a téli és tavaszi teljes hómennyiség megmaradjon egész nyáron, sőt késő őszig. Ez pedig 19°C-os lehűlést jelentene a skandináv és kanadai területek északibb részein, és csaknem 28°C-os lehűlést a mérsékelt övben, például az Egyesült Államok területén, valamint az Európa és Ázsia területét borító egykori jégmezők déli határán.

Világi tudósok elképzelhetőnek tartják, hogy a Föld tengelyferdeségében ma végbemenő folyamatok vagy apró változások okozhatnak ilyen mértékű lehűlést, ám ezek hatása nem elegendő. Még ha be is következne hőmérséklet-csökkenés ilyen módon, abban az esetben a levegő páratartalma 60%-kal csökkenne. Ez pedig kétségkívül hatással lenne a hóképződésre. Tehát nagy tévedés lenne azt mondani, hogy a hatalmas hómennyiség egy jégkorszak létrejöttét eredményezheti. És ami még ennél is problémásabb: még ha véletlenül el is tartana ez az éghajlatváltozás egy éven keresztül, a feltételek nem lennének adottak ahhoz, hogy ez így maradjon többszáz éven keresztül.
Ezért jelent a jégkorszak ilyen komoly kihívást a világi tudósok számára, és ezért van több mint 60 elmélet a jégkorszak eredetére! Erre mondta David Alt, a Montanai Egyetem geológus professzora, hogy „bár bővében vagyunk az elméleteknek, igazából senki nem tudja, hogy mitől alakulnak ki a jégkorszakok.” ⁴

Belefér-e a jégkorszak a bibliai világképbe?

A világi tudósok nem tudnak kielégítő magyarázatot adni a jégkorszakra. De vajon a kreacionisták tudnak-e? Igen, tudnak, miután elhelyezik azt a bibliai földtörténet idővonalán. A jégkori képződmények az üledékes kőzetek felső részén találhatók. Ez jól mutatja, hogy a jégkorszak az özönvizet követően zajlott. Az özönvíz utáni időszakot egyedülálló körülmények jellemezték. Ezek tanulmányozása segítségünkre lehet a válaszadásban. ⁵

Az özönvíz egy világméretű természeti katasztrófa volt, amely jelentős vulkáni tevékenységgel járt együtt. Ezért az özönvíz után rengeteg apró vulkanikus eredetű részecske került az atmoszféra magasabb rétegeibe. E részecskékről a napfény visszaverődött az űrbe, és ezáltal csökkent a föld hőmérséklete. De a vulkanikus eredetű részecskék az évek során lassanként leülepedtek. A tárgyi bizonyítékok alapján elfogadott tény, hogy a jégkorszak során jóval több vulkánkitörés volt, mint napjainkban. Ezek folyamatosan újabb vulkanikus részecskéket juttattak az atmoszféra felső rétegeibe, és ezáltal valószínűleg évszázadokkal meghosszabbították a lehűlést. A jégkorszakhoz szükséges hűvösebb nyár feltétele ezzel teljesült. De mit tudunk a második feltételről? Honnan származott a kellő hómennyiséghez szükséges csapadék?
Az özönvízből származó víz a vulkanikus tevékenység (forró láva) következtében felmelegedett, és a „nagy mélység forrásaiból” további meleg víz keveredett hozzá. Az özönvíz után annak nagy erejű áramlása miatt az óceánok a sarkoktól az egyenlítőig, valamint a vízfenéktől a felszínig többnyire melegek voltak. Emiatt egyik óceánon sem volt jégtakaró.
A meleg víz párolgása gyorsabb, mint a hideg vízé: minél melegebb a víz, annál gyorsabban párolog. Mivel a mérsékelt és hideg éghajlati övben az óceánok a mostaninál jóval melegebbek voltak, a párolgás sokszorosa volt a mainak. Ahogy a pára elért a hűvösebb kontinensekre, hatalmas viharokat idézett elő. A hó lerakódott a sodró áramlatok és viharok mentén, valamint a sarkok irányában. A hó pedig a nyári olvadás és az újrafagyás következtében apránként jéggé alakult. Ezzel teljesült is a második feltétel. Ezeket az eseményeket szemlélteti a 3. ábra.

Meddig tartott?

A harmadik feltétel, az időfaktor, szintén teljesült, mivel idővel a párolgás következtében az óceánok vize lehűlt. A vulkáni tevékenység végül alábbhagyott. A hűvösebb óceán kevesebb párát és havat eredményezett, így a jégkorszak fokozatosan véget ért. A csökkenő vulkáni tevékenység eredményeképpen egyre több lett a napsütés, ami megolvasztotta a jégtakarót. Ha kiszámítjuk az óceán hűlési sebességét az özönvizet követő időszakban, nagyjából megkapjuk, hogy milyen hosszan tartott a jégkorszak.
Az óceánok lehűlése alapján a jégkorszak kb. 500 év alatt érhette el a jegesedés maximumát. A jégvastagság az északi féltekén átlagosan 700 m körül lehetett, a déli-sarki területeken pedig átlagosan kb. 1200 m – a déli félteke hómennyiségének legnagyobb hányada itt volt.
Az olvadási egyenlet segítségével meg tudjuk állapítani, hogy mennyi idő alatt olvadt el a jégtakaró. A jég eleinte lassan, majd gyorsabban olvadt, és az olvadás következtében a jégtakaró peremén hatalmas tavak keletkeztek. Néhány ilyen gleccsertó kitörése óriási áradásokat okozott, mint amilyen például a Missoula folyó áradása is volt az Egyesült Államok északnyugati részén. ⁶ Mindössze kb. 70 év kellett a jégtakarók peremterületeinek elolvadásához, a Kanada és Skandinávia belsejében találhatókéhoz pedig kb. 200 év. Tehát a jégkorszak teljes időtartama nagyjából 700 évre tehető. Nincs szükség több százezer évre egy jégkorszakhoz.

Hány jégkorszak volt?

Nagy tévedés lenne azt mondani, hogy a hatalmas hómennyiség egy jégkorszak létrejöttét eredményezheti.

A világi elmélet szerint több jégkorszak is volt. Abból az elgondolásból származik ez, hogy a Föld tengelye évmilliók alatt megváltozik egy kevéssé, ám ez a változás periodikus, és ezek a periódusok jégkorszakok sorát eredményezték. Ennek az elméletnek az alátámasztására a kutatók lebocsátanak a tengerfenék üledékébe egy csövet, amelynek segítségével mintát vesznek a tengerfenékről. Ezután elemzik a csőben lévő üledékminta különböző változóit. A változók egy átlag körül ide–oda ingadoznak. Mivel több tucatnyi ingadozó pont van, ebből a kutatók egyszerűen azt feltételezik, hogy minden egyes ilyen pont egy jégkorszaknak felel meg.
A legtöbb szárazföldi területről származó bizonyíték arra vall, hogy csak egy jégkorszak volt. A jégmezők peremén található, sok esetben meglehetősen összetett glaciális törmelék alapján mondják azt, hogy több jégkorszak volt. Ám tudvalevő, hogy a jégtakarók széle növekszik, visszahúzódik és hirtelen előrenyomul, ezáltal bonyolult glaciális üledéket hoz létre. Öt világi kutató is elismerte, hogy a több jégkorszak létezése valójában csak feltételezés. ⁷ Ezen kutatók eljutottak arra a következtetésre, hogy a kanadai Alberta területén feltételezett három vagy négy helyett csak egy jégkorszak volt.

Más kihívásokat is felvállalhatunk!

Már számos esetben kihívás elé állították a világi tudósok a kreacionistákat, hogy magyarázzák meg a jégkorszak kérdését. Meg is tették: igaznak fogadták el a Biblia által leírt történelmet, és megvizsgálták az adatokat. A Bibliával szemben indított más kihívásokra is így kell reagálnunk! Fontos, hogy keressük az igazságot (1Thessz 5:21)! Gyakran előfordul, hogy a nekünk szegezett kérdések a világi tudósok számára is kihívást jelentenek, ám ezt igyekeznek leplezni. Az egyszeri, világméretű özönvizet helyesen értelmezve az evolúciót és öregföld elméletet valló világi tudósok számos kérdésére meg tudunk felelni. Legyünk nagyon elkötelezettek a bibliai történelem iránt!

 

Ennek a témának az alapvetését megtalálod a Creation Magazin 2021-ben. Keresd a firemedia.hu/webaruhaz oldalon!

 

 

Hivatkozások és megjegyzések

1. Walker, M. and Lowe, J., Quaternary science 2007: a 50-year retrospective, Journal of the Geological Society, London 164(6):1,073–1,092, November 2007.

2. Smith, A., The Ice Age in the Lake District: The Landscapes of Cumbria No. 3, Riggs Side Publications, Keswick, Cumbria, England, p. 7, 2008.

3. Pickard, J., Comments on “Wastage of the Klutlan ice-cored moraines, Yukon Territory, Canada” by Driscoll (1980), Quaternary Research 22(2):767–782, 1984.

4. Alt, D., Glacial Lake Missoula and Its Humungous Floods, Mountain Press, Missoula, Montana, p. 180, 2001.

5. Oard, M.J., Frozen in Time: Woolly Mammoths, the Ice Age, and the Biblical Key to Their Secrets, Master Books, Green Forest, Arkansas, 2004; Oard, M., The Ice Age: Only the Bible Can Explain It! CMI DVD, 2011; Oard, M.J., The Great Ice Age, Awesome Science Media DVD, 2013.

6. Oard, M.J., The Missoula Flood Controversy and the Genesis Flood, Creation Research Society Books, Chino Valley, Arizona, 2004. See also summary article in Creation 36(2):43–46, 2014.

7. Young, R.R., Burns, J.A., Smith, D.G., Arnold, L.D, and Rains, R.B., A single, late Wisconsin, Laurentide glaciation, Edmonton area and southwestern Alberta, Geology 22:683–686, 1994.