Létezik-e mikro-evolúció?

Az evolucionisták és a teremtést támogatók között jelentős szakmai különbség van a fajok eredetének magyarázatában. Előbbiek azt tanítják, hogy a biológiai sokféleségben létező fajok magasabb rendszertani csoportok (törzsek) hosszú kifejlődési folyamatának eredményei. Az evolúcióról eddig hazánkban megjelent legátfogóbb tudományos könyvben olvasható: „Egy új faj kialakulása egy mikroevolúciós folyamat végeredménye, de egy újabb kezdete is lehet.“ (Vida et al. 1981) Az elmélet szerint a természet fajgazdagságának forrása az állandó és alapvető változás. Az evolúció hosszú, soha véget nem érő folyamat: napjainkban is tart, de a jövőben is tartani fog. A világi gondolkodás számára – a hiányosságok ellenére is – elég jól követhető felfogásról van szó. Ezért megállapíthatjuk, hogy az evolúciót csak kevesen kérdőjelezik meg. A fejlődéselmélet átszőtte a természettudományt, de hatását ott látjuk a nem természettudományos területeken is (filozófia, irodalom, művészetek, még a teológia is). Mára már az élet szinte minden területét áthatja. Amikor a teremtés/evolúció kérdéseiről beszélgetünk, akkor azzal kell számolnunk, hogy szinte mindenki fejlődéselméleti háttérből közelíti a témát.

A Biblia első versében (1Móz 1, 1) a világ keletkezésével kapcsolatban az evolúciós elmélettel szemben álló állítást találunk. A Szentírás teljes belső összefüggésében – nemcsak a teremtéstörténetben – a hatnapos, Isten által végzett teremtésre hivatkozik. A keresztyén ember számára a kijelentés adja a keretet, amiben gondolkodhat. Bibliakritikai megjegyzésekkel szemben pedig ellenállónak kell maradnia, hiszen azok az Isten kijelentése helyett az emberi vélekedésekből születnek.

Az emberek elvesztésére az a leghathatósabb dögvész, ha azok a saját maguk eszét követik. (Kálvin János)

Sok keresztyén embert megzavart, hogy az utóbbi száz évben az evolúciós nézet nagy teret nyert a tudományban. Ezért biblikus nézetüket a tudományos gondolkodásban javarészt feladták. A fogalmak keveredése kapcsán olyan megállapításokat is hallunk, hogy a mikro-evolúció a keresztyéneknek még elfogadható, de a makro-evolúció már nem egyeztethető össze a Bibliával. A német „Wort und Wissen“ (Ige és Tudomány) elnevezésű teremtést hívő szervezet hazánkban járt szakembere (Dr. Binder) is használta a mikro-evolúció kifejezést, mint a teremtésbe beilleszthető fogalmat.

Mikro-evolúción a legtöbb esetben azt értjük, amikor kutatási vagy gazdasági szempontból fajon belül olyan változatokat, fajtákat hoznak létre a kutatók és a nemesítők, amiket kutatási, gazdasági vagy élvezeti célra használunk. Minden ember találkozik dísznövényekkel, hobbiállatokkal, amik között az egzotikusabb, a szebb és a feltűnőbb változatok gyönyörködtetik. Ezek előállítási (nemesítési) folyamatára használják helytelenül a mikro-evolúció kifejezést, ami azt sugallja, hogy hosszabb időszak után az új fajtákból akár új faj is létrejöhet. A mikro-evolúció kifejezés valójában az evolúció „előkészítő“ fogalma: használatával hozzászoktatták a közvéleményt az evolúcióhoz.

A gyakorlat azt mutatja, hogy az ember által létrehozott formákat, fajtákat csak meghatározott körülmények között tudjuk fenntartani. Ebből a munkából élnek a nemesítő intézetek, cégek. Ezért vásárolunk kertünkbe minden évben új gumókat és magokat, a szántóföldekre pedig új vetőmagot. Hiszen, ha ezeket a fajtákat mi magunk szaporítanánk tovább – mivel nem ismerjük a fajtafenntartás módszerét –, nagy valószínűséggel éppen a legfontosabb, esetleg legértékesebb tulajdonságát veszítenénk el kedvenc növényünknek. A szaporodással kapcsolatos gondokat az állatoknál szintén jól ismerjük (törzskönyvezett kutyák szakszerű szaporítása).

Ezekkel a példákkal azt szeretném megvilágítani, hogy a mesterségesen létrehozott új formák, fajták egyáltalán nem illenek az evolúciós folyamatba, hiszen, ha nem gondoskodunk szakszerű fenntartásukról, akkor egy-két generáció után már elveszítjük az eredetileg meglévő különleges virág-, haszonnövény- vagy állatfajtát. Tehát az új fajták, kikerülve a nemesítő kezéből, tulajdonságaikban nem stabilak, csak szakszerű és következetes fenntartás mellett. Ezért erre a munkára sokkal helyesebb, ha a szelekció kifejezést használjuk a mikro-evolúció helyett.

A szelekció kifejezés szakmaisága mellett tökéletesen fedi azt az emberi kutató-munkát, ami az új fajták, törzsek, vonalak előállítása során megvalósul. Ezért azt javasolom, hogy a „mikro-evolúció“ helyett használjuk a „szelekció“ meghatározást, mert szakmailag helytállóbb, és a teremtés/evolúció kérdésével kapcsolatban nem keveredünk fogalmi zavarba, ami a szakmai keveredésen túl egyéb ellentmondásokhoz is vezethet!

Dr. Pauk János

Felhasznált irodalom:

• Vida G., Kiss J., Juhász-Nagy P. (1981): Az evolúció vizsgálati lehetőségei. In Vida (szerk.): Az evolúció genetikai alapjai. Natura, pp. 43-52.