Jégkorszak az özönvíz után

Hihetetlennek tűnhet, de a földtörténetnek volt olyan korszaka, amikor a szárazföld 30 százalékát jég borította. Bőséggel vannak azonban bizonyítékok arra, hogy a jégkorszak nem fantázia, hanem múltbeli tény. Még akkor is, ha a Biblia nem kimondottan beszél róla, s emiatt a hívő embernek nehézségei lehetnek azzal, hogy hová illessze be a bibliai kronológiába. A jégkorszak bizonyítékainak nagy része a mai gleccserek megfigyeléséből származik.

Hihetetlennek tűnhet, de a földtörténetnek volt olyan korszaka, amikor a szárazföld 30 százalékát jég borította.

A jegesedés nemcsak a sarkokat érintette, hanem az északi és déli félteke hegyeit is, beleértve a jelenleg trópusi égövön elhelyezkedőket is. A hegycsúcsokon jégsapkák alakultak ki. A jelenlegi antarktiszi és grönlandi jégtömegek a jégkorszak máig megmaradt bizonyítékai. Észak-Amerikát két hatalmas jégtakaró fedte. Európa és Észak-nyugat Ázsia jégtakarója a Skandináv jégmező volt. Ezek olvadási területein találjuk ma az Észak-Amerikai Nagy Tavakat, valamint a skandináv országok több ezer tavát.

A 20. század elején még élénk vita folyt arról, hogy hány jégkorszak volt. A teremtéspárti-modell szerint csak egyetlen egy, ami az özönvizet követte. A jégkorszak az özönvíz egyenes következménye volt. Az evolúció képviselői ezzel szemben több jégkorszakról beszélnek. A több jégkorszak helyett mégis valószínűbb, hogy egyetlen jégkorszak több előrenyomulási/ visszahúzódási ciklusáról van szó. Michael Oard amerikai elméleti meteorológus számításai alapján a jégkorszak mintegy 700 évig tarthatott, tetőpontját megközelítőleg 500 évnél érte el, majd ezt – a légkörben levő vulkanikus por kitisztulása után – egy 200 évig tartó hirtelen olvadás követte.

Jégkorszak és özönvíz

Az evolúció-párti magyarázók nincsenek könnyű helyzetben. Egyrészt elméleteikben csak több jégkorszakot tudnak feltételezni, s az azokról szóló leírásaik nem túl kielégítők. Másrészt nem tudják pontosan meghatározni a jégkorszak kiváltó okát, csak találgatnak. A globális mértékű özönvizet azonban nem fogadják el.

Az egyik legnépszerűbb evolúciós elmélet a „Milankovitch-féle”, amelyet szerb származású szerzőjéről neveztek el. Az elgondolást több meteorológus élesen bírálta, az 1950-es 60-as években elvetették és egy ideig feledésbe merült, majd ismét előtérbe került a mélytengeri fúrások adatainak értelmezésénél. Alapja a változó Nap – Föld távolság, a Föld forgástengelyének ingása, valamint forgástengely szöge, amelyek meghatározzák a Földre jutó napsugárzás mennyiségét. Ennek változásai azonban nem elegendőek a jégkorszak kiváltásához, sem megszűntéhez. A mélytengeri fúrások magvainak elemzése alapján felállított időskála a „Milankovitch-elmélet” bizonyítást nem nyert feltevésére épül.

Michael Oard szerint a jégkorszak az özönvíz utóhatása volt (erre utalhat Jób 37,9-10; 38,22 és 29). Amikor az 1Móz 7,11 szerint „felfakadtak a nagy mélység minden forrásai”, rengeteg forró víz és láva ömölhetett az óceánba. Ez az óceánok felmelegedéséhez, s ez által a párolgás növekedéséhez vezethetett. Ugyanakkor az özönvíz után a levegőben levő nagy mennyiségű vulkáni hamu a napfény csökkenését idézhette elő, lehűtve ezzel a Földet. Mindez erősebb hóesést eredményezhetett. Lényegesen nagyobb hó mennyiség esett le, mint amennyi elolvadt – így jégtakarók keletkeztek. A jég felhalmozódása több évszázadon keresztül mehetett végbe. Végül az óceánok fokozatos lehűlésével a párolgás is csökkent, így kevesebbet havazott. Amint a hamu leszállt a földre, a levegő átengedte a napfényt, és a jégtakarók olvadni kezdtek. Néha az olvadás nagy sebessége miatt a vizet levezető folyók megáradtak, nagy kiterjedésű tavakat határoló jég-gátak pedig, átszakadtak. Ezek a katasztrófák az özönvíz után valószínűleg 700 évvel történhettek.

Jégkorszaki klíma

Oard szerint a jégkorszak létrejöttéhez a téli hó nagy részének meg kell maradnia nyáron és ősszel is, sőt minden egyes évben növekedést kell mutatnia. Ehhez hűvösebb nyarakra és több hóra van szükség. A téli hó megmaradásához a tavasznak, a nyárnak és az ősznek a jelenlegi átlaghőmérséklethez képest legalább 21ºC-kal alacsonyabbnak kell lennie. Ugyanakkor a nagyobb hó-igény miatt az atmoszférának lényegesen több nedvességet kell tárolnia. A fokozatos lehűléssel párhuzamosan a légkör szárazabbá válik, ami kisebb hó mennyiséghez vezet. A globális lehűlés önmagában még nem elég, mivel az kevesebb párolgáshoz, és az által kevesebb hóeséshez vezet.

Hoesch számítógépes szimulációi arra az eredményre vezettek, hogy a sarkkörök vidékén hatalmas viharok alakulhattak ki. S a meleg óceánok és hideg sarkvidék találkozása erőteljes havazással párosult. Vardiman szerint a kialakult sarki viharrendszer pedig végig fennmaradhatott a jégkorszak alatt, egészen annak tetőzőséig.

A geológia képződmények

A jég okozta geológiai képződmények nagy része még mindig éles, és alig észlelhető rajtuk erózió, ami arra enged következtetni, hogy a jégkorszak nemrégen lehetett. Továbbá a bizonyítékok erősen abba az irányba mutatnak, hogy egyetlen jégkorszak volt.

A jégréteg kialakulásának sebességét jól szemlélteti a Grönlandon kényszerleszállást végrehajtott második világháborús amerikai harci repülőgépekből álló kötelék esete, amit 50 év elteltével mintegy 75 m vastag jégréteg alól kellett kiemelni. Az átlag jégképződési sebesség a fentiekből számítva 1,5 m/év. Grönland jegének átlagos vastagsága 1.200 m, ami azt jelenti, hogy kialakulásához a fenti sebesség mellett kevesebb, mint 1.000 évre volt szükség!

Ha ez így van, akkor a sark-köri fúrásokkal kiemelt jégminták több százezer évesként való értelmezése helytelen, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az özönvíz a Bibliában leírtak szerint megtörtént. Vardiman szerint a jégfúrás-mintákból származó leletek csak akkor támasztják alá a hosszú korszakokat, ha tudatosan beléjük magyarázzák.

A növényvilág

A feltételezett légköri viszonyokból arra következtetnek, hogy a talaj termékeny lehetett. A klímát a sarkvidéki zordabb környezet kialakulásáig enyhe tél és havazás jellemezhette, a növények gyors tavaszi növekedésével és hosszú nyári növekedési időszakkal. A mai tundra helyén „mamut-sztyeppék” terülhettek el: változatos növényzettel, kellő mennyiségű fűfélével a többmilliós mamut-populáció számára, amiknek napi fejadagja 2-300 kg táplálék, vízigénye pedig 130-190 liter lehetett.

A mai sivatagok (pl. Szahara) területén elefánt, zsiráf, antilop, orrszarvú, bölény, viziló, krokodil és halak kövületeit találták meg, ami egyértelműen nedves és nem száraz környezetre, illetve gazdag növényzetre utal. A korabeli sivatagi sziklarajzok – amik olyan állatokat ábrázolnak, amelyek nem élnek ma sivatagi környezetben – is ezt bizonyítják.

Az állatvilág

Változatos és vegyes állatvilág jellemzi a jégkorszakot. A várthoz képest szokatlan társulásokkal: gyapjas mamut, gyapjas rinocérosz, lovak, saiga antilop, sarkköri földi mókus. Olyan állatok, amelyek számára a megfelelő táplálék verseny-mentes környezetben kellett rendelkezésre álljon a sarkköri vidékeken, ill. a jégtakaró szélső részén.

Mi történt a mamutokkal? Teremtés-párti tudósok azt feltételezik, hogy a mamutok az özönvíz elején fagytak meg. A ma megtalált (jól konzervált állapotban lévő) mamutoknak gyorsan kellett lehűlniük. A legtöbb fagyott mamuton dögevők és bomlás nyomai láthatóak. A jégben eltöltött hosszú évek alatt húsuk kiszáradt, és a tetemek mumifikálódtak. Néhány fagyott mamut gyomrában félig megemésztett táplálékot találtak. Ez nem feltétlen azt jelenti, hogy hirtelen fagytak meg, nagyon alacsony hőmérsékleten. Mert nem fagyott talajban is találtak olyan mamutot, aminek még volt étel a gyomrában. Lehetséges, hogy a mamuttal rokon elefánt emésztőrendszere ad magyarázatot a félig megemésztett élelemre. Hatalmas gyomra főleg az élelem tárolására szolgál, benne az enzimek csak kismértékben bontják le a növényi táplálékot. Az emésztés legnagyobb része az óriási vakbélben és a vastagbélben történik, az ételt erjesztő mikrobák segítségével.

A lelőhelyek arról tanúskodnak, hogy a mamutokat valószínűleg nem az özönvíz temette be.

Haynes, evolucionista kutató felvetette, hogy a mamutok „hirtelen pusztultak el vízbe fulladás vagy megfulladás következtében, miután eltemette őket egy sárfolyam, beomlott folyópart vagy vízmosás”. Oard szerint a jégkorszak végén elolvadó jég okozta ezeket a helyi katasztrófákat, a megfagyás pedig a gyors, de nem hirtelen lehűlés következménye. A lelőhelyek arról tanúskodnak, hogy a mamutokat valószínűleg nem az özönvíz temette be. A mamutok Alaszkában és Szibériában mindig fagyott üledékben találhatóak, középső és magas szélességi körökön a felszínhez közel, főleg folyóvölgyekben, néha pedig földbe ékelődött jégdarabokban. A hiedelmekkel ellentétben a legtöbb mamut nincs jégbezárva. Oard vetette fel azt, hogy mivel a mamutok löszben, vagyis szél fújta hordalékban találhatóak, ezért lehetséges, hogy óriási porviharok ölték meg és temették el őket.

A Noé bárkájában levő dinoszauruszok az özönvizet követően ismét elkezdtek szaporodni. Az özönvíz utáni világ klímaváltozásának néhány száz évében a vegetáció szegényesebbé, kevésbé változatossá vált az özönvíz előtti világhoz képest. Egyes dinoszaurusz fajok, amelyek inkább a trópusi klímát kedvelték és nem tudtak alkalmazkodni a hidegebb éghajlathoz, ill. a táplálékszegény környezethez, kihaltak. Valószínűleg kortársuk – az ember – is vadászott rájuk.

Ember a jégkorszakban

A Biblia középpontjában a Közel-Kelet áll. Emiatt nem is várható, hogy a jégkorszakról adjon tudósítást. Az 1Móz 10-11. fejezetei alapján gondolhatjuk azt, hogy az ember az özönvíz utáni első 100 évben kimondottan csak a Közel-Keleten élt – a Tigris és Eufrátesz folyók közelében, egészen a bábeli torony-építés eseményéig. Majd a nyelvek összezavarodása miatt megindult a népvándorlás. A kedvező környezeti viszonyok (enyhe tél, hűvösebb nyár, nedvesebb és hűvösebb Szahara) elősegíthették a vándorlást mindaddig, míg az ember eljutott az északi jégtakaróig, amiről – valószínűleg – előre nem tudhatott. Európa, Nyugat-Ázsia és Észak-Afrika barlangjaiban megtalált Neander-völgyi ember anatómiai sajátosságai valószínűleg a D-vitamin hiánya okozta csont betegség, illetve ízületi gyulladás következményei. Kreacionista kutatók feltételezik, hogy a Bábelből szétszóratott törzsek szárazföldi vándorlása a jégkorszak végén bekövetkező olvadásig tarthatott, ekkor ugyanis a vízszint emelkedése miatt lezárulhattak a nagyobb szárazföldi összeköttetések a kontinensek között (Bering-szoros, Maláj-szoros). Ezt a Peleg idejében történt nyelvi-földrajzi felosztást, Peleg nevének jelentése is tükrözi ( a héber „palag” = felosztani – 1Móz 10,25, 1Krón 1,19).

Lehetséges-e még jégkorszak?

Az evolúció-párti szemlélet szerint ismét várható újabb jégkorszak. A témát feldolgozó katasztrófa-filmek is ezt vetítik előre. Akárcsak az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal által rendelt, a jövő drasztikus klímaváltozásairól szóló meteorológiai tanulmány. Az eseményt kiváltó ok az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés, amely a sarkköri jég olvadásának fokozódásával nagyobb mennyiségű édesvizet juttat az északi tengerekbe. Ezzel felhígítja a sarkköri tengervizet. Csökkenti ez által a Golf-áramlatot fenntartó víz-sűrűség és hőmérsékletkülönbséget. Következésképpen lassítja magát a Golf-áramlatot és az általa biztosított egyenletesebb hőmérsékletet, ami azt eredményezné, hogy Észak-nyugat Európa éghajlata lényegesen zordabbá válna, és ismét beköszöntene a jégkorszak.

A Bibliához hű tudósok szerint az egyetlen – eddig ismert – kiváltó ok, ami elegendő a jégkorszak kialakulásához: maga az özönvíz volt.

Isten Noénak tett ígérete (1Móz 9,11-13) alapján azonban nem lesz többet az egész világot elborító özönvíz. S emiatt jégkorszakra sem kell számítani. A Jelenések könyve ugyan beszél hatalmas jégesőről, mint – nem végső – ítéletről az emberiség felett. S Jób könyve (38,22-23 – új fordítás szerint) is megemlíti az ítéletnek ezt a formáját.

dr. Nitkovszki Eduárd