A teremtés koronatanúja

A borostyánkő a benne megkövesült élőlények révén lenyűgöző bepillantást enged a múltba. Ezért is nevezik gyakran a természet időkapszulájának. Nagyon értékes, ezért megfelelő eszköz arra, hogy megvizsgáljuk, melyik forgatókönyv szolgál megfelelőbb magyarázattal a mai világ kialakulására: a teremtés vagy az evolúció. Hamarosan látni fogjuk, hogy a borostyánkő újra meg újra megzavarja azt a több fronton zajló, régóta tartó háborút,¹ amelyet az evolúcióelmélet Isten ellen indított.

A borostyánkő keletkezése

Az a tény, hogy az élőlények néhány ezer év alatt szinte semmit nem változtak, összhangban van a Bibliában leírt történelemmel.

A borostyánkő megkövült fagyanta, mégpedig többnyire fenyőgyanta. A gyanta a fák védekező rendszerének (immunrendszerének) része. Ha „seb” keletkezik egy fán – valamiféle állat, rovar, az időjárás vagy az ember rongálása eredményeképpen –, akkor az gyantát bocsát ki magából. A gyanta betömíti a „sebet”, ezáltal lezárja és fertőtleníti is. Így megakadályozza, hogy a seben keresztül kártevő vagy fertőzés jusson be a fa belsejébe. Miután kigyöngyözött és betöltötte célját, a ragadós gyanta ott marad a fán, az időjárás viszontagságainak kitéve, és elporlad vagy lebomlik (gondoljunk csak a seben lévő varra).

Ahhoz, hogy a gyantából borostyánkő jöjjön létre, először is be kell temetődnie. Ezután elkezd szilárdulni. Ebben a fázisban kopálnak vagy kopálgyantának nevezzük. A nagy hő és nyomás hatására kémiailag átalakul, és létrejön a borostyánkő. Az evolucionisták rendszeresen állítják, hogy a borostyánkő többmillió év alatt keletkezik. Időnként azonban elismerik, hogy „nem tudjuk biztosan, mennyi ideig is tart valójában, míg a gyanta borostyánkővé alakul”².

A következőkben öt konkrét példát veszünk górcső alá. Ezek egybehangzóan azt súgják: a Biblia történelme és időskálája jobban megmagyarázza a tényeket, mint az evolucionista eszmerendszer.

1. „99 millió éve” változatlan bogarak

Felfedeztek öt, kiváló állapotban fennmaradt bogarat a pöttömbogárfélék (Clambidae) családjából Burmai borostyánkőbe zárva (ld. 1. ábra). Mindkettőt új fajként határozták meg. Bár a kb. 1,1 mm hosszú Acalyptomerus thayerae és kb. 0,7 mm hosszú Sphaerothorax uenoi nevű, apró termetű bogarakat 99 millió évesre becsülték, a ma élő fajok közé sorolták őket.³ Egy beszámoló szerint a bogarak „alakilag rendkívüli mértékben hasonlítottak ma élő rokonaikhoz”, valamint „a fosszilis és a ma élő példányok közti hasonlóság arra enged következtetni, hogy hosszú geológiai időszakok során a két faj alig változott”.⁴

A leírás további részében arra is kitértek, hogy összesen tíz olyan bogárfajt találtak borostyánkőbe zárva, amelyek a ma élő fajok közé tartoznak. Ezek pedig „a hosszú evolúciós időszak során alig változtak”. Megállapították továbbá, hogy „nyilvánvaló, hogy számos ma létező bogárcsalád testfelépítése a középső krétaidőszakban alakult ki, kb. 99 millió éve, és azóta változatlan maradt.”³

Az evolúció elvileg azt jelenti, hogy folyamatos, apró változások idővel nagy változásokat eredményeznek. Ezért ha valami roppant hosszú időn át változatlan marad (vagyis stagnál), az magyarázatra szorul. A változás hiánya a két újonnan felfedezett pöttömbogár faj esetében a kutatók szerint a sajátos élőhelynek volt köszönhető: a 99 millió év során mindvégig jelenlévő, lebomló növényeknek, avarnak és korhadt fáknak. Természetesen sok más élőlény élőhelye is többnyire ugyanolyan maradt (pl. a mélytengeri területek), az élőlények azonban – állítólag – ugyanennyi idő alatt gyökeresen megváltoztak. Az evolucionisták ezt a környezetükben élő vetélytársak, ragadozók és az elérhető táplálék jelenlétével magyarázzák. Úgy vélik, hogy mivel ezek is állandóan változtak, az adott élőlények is továbbfejlődtek.

Tehát az evolucionisták újra és újra próbálják mindkét verziót megmagyarázni. A neodarwinizmus segítségével keresik a magyarázatot a feltételezett változásra és annak hiányára egyaránt, attól függően, hogy éppen melyik tűnik nekik jónak. A tudományfilozófusok azonban rámutattak, hogy valójában semmit sem magyaráz meg egy olyan változtatható elmélet, amely gyakorlatilag bármire képes magyarázatot adni, akár egymással ellentétes eredményekre is. A változás hiánya az evolúció cáfolata! Az a tény, hogy az élőlények néhány ezer év alatt szinte semmit nem változtak, összhangban van a Bibliában leírt történelemmel.

2. Bámulatos, borostyánkőbe zárt hernyó

Balti borostyánkőbe zárt hernyó felfedezését jelentették 2019-ben az araszolók (Geometridae) családjából ő az első (ld. 2. ábra).⁵ Bár öt pár láb a jellemző, az 5mm hosszú Eogeometer vadensnek három pár állába van,⁶  mint minden araszolónak.

Ahogy a nevük is sejteti, e hernyók igen jellegzetes mozgással, araszolva haladnak. Hátsó lábukat az elsőkhöz tolják, ezzel a testük középső része felfelé hurkot képez, azután újra kinyújtózkodnak, előre. Ez a kis állatka ebben a rá jellemző, araszoló testhelyzetben esett a gyanta fogságába. A kutatók kifejtették, hogy ez a fosszilis lelet azért olyan elképesztő, mert a hernyóknak nincsen kemény szövete. Így „még borostyánkőben is kivételes lelet”.

A leletet 44 millió évesnek tartják – ez szintén a fejlődésbeli változás hiányát tükrözi, hiszen az araszolókra jellemző testfelépítés és az egyedi mozgástechnika a feltételezett hosszú idő alatt nem változott. Ez a lelet sem az evolúciót támasztja alá tehát, hanem a bibliai teremtésről tanúskodik.

3. Barlanglakó csótányok borostyánkőben

Két olyan, tökéletesen megőrződött svábbogár fajt azonosítottak burmai borostyánkőbe zárva, amelyek barlangi életmódhoz alkalmazkodtak.⁷ A Crenocticola svadba és Mulleriblattina bowangi nevet viselő fajok a Nocticolidae családba tartoznak (ld. 3. ábra). A borostyánkő feltételezett kora 99 millió év, így ezek a csótányok a valaha talált legrégebbi barlanglakó állatok. Kis méretük mellett (5 mm-nél kisebbek) egyéb jellemző tulajdonságaikban is megegyeznek a mai barlanglakó csótányokkal; ilyenek többek közt az apró szem, rendkívül hosszú csáp, gyengébb pigmentáció, kisebb szárny. A Hukawng-völgyben található bányából származnak, több mint 100 tonnányi borostyánkő között találták őket.

Mivel a sötét barlangokban nincsenek fák, a csótányokat foglyul ejtő gyanta eredetével kapcsolatban két lehetőséget tartanak elképzelhetőnek a kutatók. Vagy egy olyan fáról származik, ami a barlang peremén nőtt, és átívelt két barlangon, vagy pedig fagyökerekről csöpögött a barlangba.⁸ Viszont egyik forgatókönyv sem tűnik valószínűnek, és nem egyeztethető össze a lelőhelyen talált borostyánkő hatalmas mennyiségével sem.

4. Borostyánkőbe zárt rovar egy dinoszaurusz-állkapcson

„Kettő az egyben” kövületet fedeztek fel a kanadai Alberta területén található Dinosaur Provincial Parkban (ld. 4. ábra)!⁹ Egy Prosaurolophus nevű hadroszaurusz állkapocscsontjához tapadt, 7 cm széles borostyánkődarabban levéltetűszerű szívórovarra bukkantak. A kutatók azt feltételezik, hogy véletlenül egyszerre sodródhatott bele egy folyóba az állkapocscsont és a még friss, ragadós gyanta (amelybe épp’ csak beleragadt a rovar), és ott összeértek. Nem csoda, hogy ezt a feltételezést „hihetetlenül valószínűtlen események sorozataként”¹⁰ emlegetik.

5. Borostyánkőben talált madárkoponya

Bár egy kutatói tanulmány szenzációhajhász címében „kolibriméretű dinoszauruszról”¹¹ írtak, valójában madárkoponyaként azonosították a burmai borostyánkőben talált leletet (ld. 5. ábra). Úgy vélik, hogy az Oculudentavis khaungraae-nek nevezett madár a legkisebb ismert madár, a méhkolibri apró méretével vetekszik. Koponyája nem éri el az 1,5 cm-t sem! Csontnövekedése alapján a kutatók felnőtt példánynak tartják. Megfigyeltek rajta néhány különös jellemvonást (például a szemgödör csontjai nem szögletesek, hanem kanálformájúak, és a feltételezhetően kidülledt szem is különös kinézetet kölcsönözhetett neki). Megállapították, hogy ennek egyik lehetséges oka a „miniatürizálódás hatásában” keresendő. Persze, a madár jellegzetes tulajdonságai bizonyára már akkor is megvoltak, amikor Isten megteremtette az 5. napon, csak ez a faj valószínűleg kihalt.

Ám amit nem írnak le egy újságcikkben, az néha legalább olyan lényeges, mint amit leírnak (ha nem lényegesebb)! A kutatók meg sem próbálták megmagyarázni, hogy hogyan ragadhatott bele a borostyánkőbe egy szétmállott, lenyakazott madárkoponya, ráadásul más haslábúak meszes vázával, rovarokkal és növényi részekkel együtt.

A borostyánkő a titok nyitja

A mintegy 4500 évvel ezelőtt lezajlott özönvíz sokkal kézenfekvőbb magyarázatot ad az öt fentebb említett, lenyűgöző fosszília eredetére. Az özönvíz kezdetén a lezúduló víz egész erdőket tört ki. A fák a sodródásban összeütköztek, ami nagy mennyiségű gyantatermeléshez vezetett. Mivel az igen ragadós gyanta fennmarad a vízen, ezért könnyen beleragadhatott – örökre – bármilyen apróság, ami szintén a vízben volt. Ez megmagyarázza, hogyan került borostyánkőbe meglehetősen különböző környezetből származó megannyi rovar, kis állat és növényi rész (sőt, időnként még tengeri kövület is). Magyarázatul szolgál továbbá arra is, hogy hogyan ragadhatott hozzá dinoszaurusz-állkapocshoz, amelyet szintén az özönvíz sodort magával. Később rengeteg gyanta rakódott le, amit az óriási mennyiségű üledék betemetett – ez biztosította a borostyánkővé alakulás kémiai folyamatához szükséges nyomást és hőt. Ez a forgatókönyv azt is megmagyarázza, hogy miért találunk olyan hatalmas borostyánkő-rétegeket, miközben egészen mást várnánk az alapján, hogy normál körülmények között itt-ott egy fa gyantát bocsát ki.

Az a tény, hogy az élőlények néhány ezer év alatt szinte semmit nem változtak, összhangban van a Bibliában leírt történelemmel.

A borostyánkő a teremtés kontra evolúció vita koronatanúja. Megtalálásának körülményei és a belezáródott maradványok lerombolják az évmilliókról szóló evolucionista dogmát. Ezek a leletek nem a több tízmillió éven át tartó evolúciós fejlődés vagy fagyökerekről barlangba folydogált gyantacseppecskék tanújelei. Sokkal inkább „Isten időkapszulája” egy-egy borostyánkő, és egy roppant méretű természeti katasztrófa mellett tanúskodik, amelynek során a nagy mennyiségű borostyánkő keletkezett. Ez pedig nem más, mint az az özönvíz, amellyel Isten a Földet sújtotta ítéletképpen, kb. 4500 évvel ezelőtt.

 

 

Hivatkozások és megjegyzések

1. Ld. Robinson, P., Ammonite in amber, Creation 42(2):44–45, 2020.
2. Motivans, E., How amber forms nature’s time capsule. It takes millions of years! Zmescience.com, 4 Jul 2017.
3. Cai, C. and 8 others, Basal polyphagan beetles in mid-Cretaceous amber from Myanmar: biogeographic implications and long-term morphological stasis, Proc. Royal Soc. B 286:20182175, 16 Jan 2019.
4. Chinese Academy of Sciences, Two tiny beetle fossils offer evolution and biogeography clues; phys.org, 18 Jan 2019.
5. Fischer, T.C. and 2 others, Geometrid caterpillar in Eocene Baltic amber (Lepidoptera, Geometridae). Sci. Rep. 9:17201, 20 Nov 2019
6. A hengeres „állábakat” nem számítva minden hernyónak 3 pár valódi (ízelt) lába van.
7. Sendi, H. and 8 others, Nocticolid cockroaches are the only known dinosaur age cave survivors, Gondwana Research 82:288–298, Jun 2020.
8. Letzter, R., ‘Exquisite’ dinosaur-age cockroaches discovered preserved in amber; livescience.com, 2 Mar 2020.
9. McKellar, R.C. and 8 others, A direct association between amber and dinosaur remains provides paleoecological insights, Sci. Rep. 9:17916, 2019.
10. Pickrell, J., ‘Remarkable’ fossil features an insect trapped in amber, stuck to a dinosaur jaw; sciencemag.org, 29 Nov 2019.
11. Xing, L. and 6 others, Hummingbirdsized dinosaur from the Cretaceous period of Myanmar, Nature 579:245–249, 2020.