A világot fenekestül felforgató özönvíz

Sokan felteszik a kérdést: „Ha az özönvíz valóban az egész Földet elborította, akkor hová lett utána az a sok víz?” A válasz nagyon egyszerű, és amint megértjük, mi és hogyan történt, észre fogjuk venni a bibliai özönvíz valószerűségét szerte a világon.

Az özönvízből származó vizek az óceánokba kerültek

A Biblia valójában tudtunkra adja, hová került a víz. Az özönvíz világpusztításának 150. napjára a víz olyan magasra emelkedett, hogy elborította „a legmagasabb hegyeket is az ég alatt” (Mózes 1. könyve /Teremtés könyve/ 7:19). Ezután „a víz egyre jobban visszahúzódott a Földről” (Ter 8:3), és ez a folyamat körülbelül hét hónapot vett igénybe.

A kontinensekről visszahúzódó víz csak az óceánokba folyhatott. Ha csupán egy gyors pillantást vetünk is a földgömbre, meg tudjuk becsülni, hogy a víz tulajdonképpen ott van az óceánokban. A Csendes-óceán már önmagában a Föld teljes felületének majdnem a felét teszi ki. (Lásd 1. ábra!)

De hogy fér el annyi víz az óceánokban, ami képes volt még a legmagasabb hegyeket is elborítani? Ássunk mélyebbre!

A földkéreg függőleges irányú mozgása

A földrészek felemelkedése és az óceánfenék lesüllyedése az egyetlen lehetséges mód arra, hogy a víz lefolyjon a kontinensekről. Mivel egyre többet tudunk a Föld szerkezetéről, körülbelül el tudjuk képzelni, hogyan mehetett ez végbe.

A földkéreg a kb. 3000 km vastag földköpeny legfelső rétege. A földköpenyen belül található a Föld vasmagja. A kontinentális kéreglemez hozzávetőlegesen 40 km vastag, míg az óceáni kéreglemez vastagsága csupán körülbelül 7 km. A földkéregnek az özönvíz idején történő függőleges mozgása, az ún. differenciális függőleges lemeztektonika magyarázatul szolgál arra, hogy hogyan folyhatott le a víz a földrészekről. Ugyanez a jelenség áll a hegyek kiemelkedésének és völgyek lesüllyedésének hátterében is.

Ahogy a kontinentális kéreglemez megemelkedett, az óceánfenék pedig lesüllyedt, a Földet beborító víz lezúdult, erőteljes eróziós hatást gyakorolva a kontinensekre. ¹ Mire minden víz visszahúzódott, a Föld felszíne átalakult mai formájára. Ezt követően hagyta el a bárkát Noé és a vele lévők, az özönvíz kezdete utáni 371. napon ² (Ter 8:18-19).

Ahogy az óceánfenék süllyedni kezdett, a víz nagy szélességben ömlött végig a kontinenseken, letarolva azok felszínét. Az ilyen felszíneket a geológusok ártéri felszíneknek nevezik. ³ A lezúduló áradat lepusztította a kiemelkedő hegyeket, és a keletkező sziklatörmeléket keresztülszállította a földrészeken [néha nagyon nagy távolságokra], közben vándorkövekké vagy kavicsokká kerekítve még a kemény és ellenálló sziklákat is. Északnyugat-Amerika és a szomszédos Kanada számos területén találhatók hatalmas, kerekre csiszolt kvarcit sziklák. ⁴

Ahogy az özönvíz vége felé a hegyvonulatok fokozatosan kiemelkedtek a vízből, a víz több és több ágra szakadva zúdult lefelé. Folyamokként folytak át hegyláncokon, gerinceken és fennsíkokon, szurdokokat vájva az útjukat álló akadályokba, egyik oldaluktól a másikig. Ezeket vízvájta szurdokoknak nevezzük, és bennük folynak a mai folyók és folyamok. ⁵

Létezik-e bizonyíték a függőleges kéregmozgásokra?

Igen, számos bizonyíték van a különféle függőleges kéregmozgásokra a hegyek és völgyek, illetve kontinensek és óceánok esetében is. A geomorfológia (vagyis a földfelszín alakjának) tanulmányozása révén ezek láthatóak. ⁶ A hegyek bizonyítják a vetődések mentén történt felfelé irányú elmozdulást, míg a velük szomszédos völgyek igazolják, hogy lesüllyedés és az üledékrétegek felhalmozódása következett be. Az üledék a bizonyíték arra, hogy a kéregmozgás akkor kezdődött, amikor a Földet még özönvíz borította.

Ahogy az óceánfenék lesüllyedt, többezer méternyi üledék mosódott le a földrészek egyes peremterületeiről, így alakult ki a kontinensek mai partvonala. Ezen partok egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a földrészek közelében az óceánfenék lesüllyedt. Az óceánfenék süllyedését az is bizonyítja, hogy a szárazföldtől nagy távolságban is találhatók lapos tetejű vízalatti vulkánok, úgynevezett guyotok (2. ábra). Ezeket a víz sodrása koptatta simára, és most a tengerszint alatt átlagosan 1500 méteres mélységben vannak. Lester King geomorfológus világutazó szavait idézve:
„Guyotoknak nevezzük azokat a vulkanikus eredetű tengeri szigeteket, amelyek azután kerültek a tengerszint alá, miután a hullámok lekoptatták őket. Legtöbbjük vélhetőleg 600 – 2000 m közötti mélységbe süllyedt le, és ez nyilvánvalóan jelzi annak mértékét is, hogy mennyit süllyedt az óceánfenék a késői geológiai korban… Minden óceánfenéken találhatók bizonyítékok a süllyedésre (ami akár többszáz vagy többezer méter is lehet) a szárazföldtől távol eső területeken.” ⁷

Az óceánfenék apró részletei mélyen a felszín alatt is különféle függőleges kéregmozgások jeleit mutatják – vagyis azt, hogy egyes területek emelkedtek és süllyedtek. Az ún. Abyssal-dombok a mélyenfekvő óceáni földkéreg szinte minden részén megtalálhatók, bár nagyrészt üledék fedi őket. Ezek jellemzően 10-20 km hosszú, 2-5 km széles, 50-300 méter magas keskeny vonulatok (3. ábra). ⁸

Világjelenség

A bibliai özönvízzel összhangban a földkéreg függőleges mozgásai világszerte megfigyelhetőek. Lester King így írja le:
„Tehát az egyetemes geológia alapvető tektonikus folyamatai függőleges irányúak – ezért a földkéreg általános és leggyakoribb tektonikai szerkezetei szintén függőlegesen helyezkednek el… Ám ne feledjük, hogy a földgolyó minden része – földrészek és óceánok egyaránt – közvetlen geológiai bizonyítékokat hordoz arra nézve, hogy korábban más szinteken helyezkedett el: vagy feljebb, vagy lejjebb a mostaninál…” ⁹

Valóban rengeteg bizonyíték van az özönvíz vizének óceánvizekbe való áramlása során bekövetkezett, különböző, függőleges irányú földkéregmozgásokra.

Hogyan boríthatta el az özönvíz a Csomolungmát is?

Egyesek szerint a Csomolungma 8848 méteres magassága (4. ábra) a bibliai özönvíz csődje. Hogyan emelkedhetett a víz a hegycsúcsok fölé? – teszik fel a kérdést. Még ha az óceánfenék éppen a tengerszinten lenne is, a Föld teljes mai vízkészlete csupán 2700 m magasságig érne, ami a Csomolungma elborításához szükséges magasság egyharmada. A válasz a vízáradat lezúdulása során történt különböző függőleges tektonikai mozgásokban rejlik, ¹⁰ ugyanis a hegyek az özönvíz következtében emelkedtek fel, felfelé irányuló függőleges kéregmozgások során.

Egyértelmű, hogy a hegyek valaha az óceán alatt voltak, hiszen tengeri élőlények maradványai lelhetők fel az üledékes kőzetekben, ami legtöbbjük csúcsát alkotja. A Csomolungmán például mészkőbe zárt tengeri liliomfélék fosszilis maradványai találhatók. ¹¹

Tehát a Csomolungma és mai vilá-gunk többi magashegysége üledékes kőzeteikkel és fosszíliáikkal együtt az özönvíz késői szakaszában, annak vize alól emelkedtek ki. Az 5. ábrán látható, hogyan emelkedett ki pl. az amerikai, kelet-nyugat irányú Uinta-hegység kvarcitja az özönvíz lefolyása során, miközben az északi és déli medencék megsüllyedtek az őket betöltő üledékes kőzetekkel együtt.

Összegzés

„A hegyek felemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek” – írja a 104. Zsoltár 8. verse. Így folyt le a víz – így lett vége az özönvíznek. A víz a bolygó alacsonyabban fekvő pontjai felé áramlott, és a megemelkedett területek lettek a szárazföldek. ¹ 2 A földkéreg függőleges mozgása révén a földrészek és a hegyek megemelkedtek, a völgyek és az óceánfenék pedig lesüllyedt. Először a hegyek emelkedtek ki a vízből, ezért történhetett meg az, hogy a bárka egy „magas ponton”, az Ararát-hegységben feneklett meg (Ter 8:4). Ha az özönvíz csupán lokális esemény lett volna, akkor a bárkát lefelé sodorta volna a víz. Feltételezve, hogy nem süllyedt volna el, valószínűleg egy nyílt ártéren kötött volna ki, vagy az óceánba sodródott volna. A Szentírás feltűnő következetességgel állítja az özönvízről, hogy világméretű volt, és ugyanezt erősítik meg a mai földfelszín jellemző tulajdonságai is.

 

 

 

Hivatkozások és megjegyzések

1. Oard, M.J., Massive erosion of continents demonstrates Flood runoff, Creation 35(3):44–47, 2013;
creation.com/continental-erosion.

2. Whitcomb, J.C., and Morris, H.M., The Genesis Flood, The Presbyterian and Reformed Publishing Company, pp. 2–3, 1961.

3. Oard, M.J., It’s plain to see: flat land surfaces are strong evidence for the Genesis Flood, Creation 28(2):34–37, 2006; creation.com/its-plain-to-see.

4. Hergenrather, J., Noah’s long-distance travellers: Quartzite boulders speak powerfully of the global Flood, Creation 28(3):30–32, 2006; creation.com/noahs-long-distance-travelers.

5. Oard, M.J., Do rivers erode through mountains? Water gaps are strong evidence for the Genesis Flood, Creation 29(3):18–23, 2007; creation.com/do-rivers-erode-through-mountains.

6. Oard, M.J., Earth’s Surface Shaped by Genesis Flood Runoff, michael.oards.net/GenesisFloodRunoff.htm, 2013; Oard, M.J., Flood by Design: Receding Water Shapes the Earth’s Surface, Master Books, Green Forest, AR, 2008; Oard, M.J., How the Earth Was Shaped, Creation Ministries International DVD, 2013.

7. King, L.C., Wandering Continents and Spreading Sea Floors on an Expanding Earth, John Wiley and Sons, New York, NY, pp. 168, 71, 1983.

8. Macdonald, K.C., Fox, P.J., Alexander, R.T., Pockalny, R., and Gente, P., Volcanic growth faults and the origin of Pacific abyssal hills. Nature 380:125–129, 1996.

9. King, Ref. 7, pp. 16, 71.

10. Oard, M.J., Mt Everest and the Flood. In, Oard, M.J., and Reed, J.K. (editors), Rock Solid Answers: The Biblical Truth Behind 14 Geological Questions, Master Books and Creation Research Society Books, Green Forest, AR and Chino Valley, AZ, pp. 19–27, 2009.

11. Gansser, A., Geology of the Himalayas, Interscience Publishers, New York, NY, p. 164, 1964.

12. „A hegyek felemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek” kifejezés a 104. Zsoltár 8. verséből származik. Könnyen elképzelhető, hogy a 104. Zsoltár 6-9. versei arra utalnak, amikor az özönvíz vizei lefolytak a földrészekről. Ld. Taylor, C., Did mountains really rise according to Psalm 104:8? J. Creation 12(3):312–313, 1998, valamint Taylor, C., More on mountains—Charles Taylor replies. J. Creation 13(1):70–71, 1999.