A fajok eredete – ahogyan most látjuk

Egy friss DNS-tanulmány megkérdőjelezi az evolúcióelméletet

Az ötmillió mitokondriális „DNS-vonalkódról” szóló igen kiemelkedő tanulmány ellentmondásos eredményeket közöl, amelyek némelyike egybecseng a Mózes első könyvében leírt bibliai eseményekkel.

Minden bonyolultabb szervezet¹ rendelkezik mitokondriumokkal, amelyek tulajdonképpen energiát szolgáltató erőművek a sejteken belül. A sejtmagban található kromoszómákat felépítő szokványos DNS mellett a mitokondriumoknak saját DNS-ük van. A DNS-vonalkód ennek a mitokondriális DNS-nek egy meghatározott génszekvenciája. Ezeket a vonalkód szekvenciákat az élet nagyobb spektrumán hasonlították össze.

Hogyan lehetséges, hogy minden élő szervezet ugyanahhoz az időintervallumhoz közelít?

Egy meglehetősen érdekes kutatásról van szó, és a szerzők egyértelműen tisztában vannak megállapításaik ellentmondásos voltával a teljes evolúcióelmélet vonatkozásában; eredményeik lényegében messzemenő viták alapját képezhetik.²

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy függetlenül attól, hogy a vizsgált szervezet ember vagy állat, szinte az összes jelenlegi populáció „kilépett a mitokondriális egyöntetűségből az elmúlt 200 000 év során”.

Másszóval, minden organizmus a vonalkód gén egyetlen formájából indult, és a sokféleség kialakulása erre az időszakra datálható. Evolucionista tudósokként írnak, és evolúciós feltételezésekből indulnak ki annak érdekében, hogy megkapják ezt a hosszabb időkeretet, amely azonban még mindig messze elmarad az evolúcióelmélet által feltételezett „évmillióktól”. Hogyan lehetséges, hogy minden élő szervezet ugyanahhoz az időintervallumhoz közelít? Ez bizony nem az evolúciós megközelítést támasztja alá. Per pillanat azt feltételezik, hogy az utolsó jégkorszak magyarázatot adhat erre a jellegzetes mintázatra, azonban ez nem érint minden teremtményt. Gondoljunk csak a trópusi esőerdőkre vagy óceáni korallzátonyokra! Ezek pont akkoriban élték virágkorukat!

Azonban ha egy kissé más feltételezésekből indulnánk ki a mutációs ráták vonatkozásában, akkor az adatok remekül összeillenének azzal, hogy minden élő szervezet körülbelül 6000 évvel ezelőtt teremtetett.³

A modern embereket illetően a szerzők a következőket ismerik el:

Ha egy kissé más feltételezésekből indulnánk ki a mutációs ráták vonatkozásában, akkor az adatok remekül összeillenének azzal, hogy minden élő szervezet körülbelül 6000 évvel ezelőtt teremtetett.

A Homo sapiens sapiens (azaz a mai modern ember) kialakulásával kapcsolatban több megközelítés született, mint bármely más faj esetén, többek között az egyedek ezreinek és azok több tízezer mitokondriumának a teljes genomszekvencia-elemzése, a paleontológia, az antropológia, a történelem, valamint a nyelvészet révén.
Ezen területeknek az egyezősége alátámasztja azt a nézetet, hogy a modern emberi mitokondriumok és az Y-kromoszóma olyan körülményekből származnak, amelyek 100.000-200.000 évvel ezelőtt egyetlen szekvenciát jelentettek ezekre a genetikai elemekre. A mai szekvencia-adatokból nem derül ki, hogy a mitokondriumok, valamint az Y-kromoszómák egyidőben jöttek-e létre, vagyis hogy ezt populációs palacknyak-effektus eredményezte-e, és a folyamat egyetlen alapító párhoz vezethető vissza, avagy egy évezredek óta stabil, többezer fős alapító populációban keletkezett, szelekció útján.
Ahogyan Kuhn kiemeli, az eldönthetetlen viták hajlamosak átalakulni költői kérdésekké.⁴

Tehát azoknak, akik azt állítják, hogy a modern genetika egyáltalán nem támasztja alá Ádám és Éva létezését, azt mondhatjuk, hogy az adatok „összhangban vannak az egyetlen alapító pár szélsőségesen szűk genetikai keresztmetszetével”.

 

Hivatkozások és megjegyzések

1. Gyakorlatilag mindazok, amelyeknek sejtmagja van (ezeket eukariótáknak nevezzük) – a baktériumoktól eltérően (ezek a prokarióták), amelyeknek nincs.

2. Stoeckle M.Y. and Thaler, D.S., Why should mitochondria define species? Human Evolution 33(1–2):1–30, 2018; doi:10.14673/HE2018121037.

3. Wieland, C., Mitochondrial Eve and biblical Eve are looking good: criticism of young age is premature, J. Creation 19(1):57–59, 2005;
creation.com/eve3.

4. Stoeckle and Thaler, ref. 2, p.22.