Ezt a cikket az angol Creation 41(3) számából fordítottuk.
Hasonló cikkekért rendelj a magazinokból!
Tyrannosaurus a cápák között
avagy beszédes Hell Creek formációk
Az USA-beli Montana államban található Hell Creek sziklaképződményben nemrég felfedezett fosszíliák a Noé-korabeli özönvízről tanúskodnak, amely sok szárazföldi és tengeri élőlényt egyszerre temethetett el. Ugyanebben a képződményben találtak korábban lágyszövetet és tökéletes épségű fehérjét tartalmazó T-rex fosszíliát, ami szöges ellentétben áll az évmilliókba és az evolúcióelméletbe vetett hittel.1
A Journal of Palaeontology című folyóirat egyik cikkében2 arról számol be, hogy különböző kistermetű tengeri cápák fogait fedezték fel az eddig talált legteljesebb és valószínűleg a legnagyobb Tyrannosaurus rex közvetlen közelében. Ez a híres Sue, avagy az FMNH PF 2081 jelű csontváz, amelyet felfedezője, Sue Hendrickson után neveztek el.
Kellemetlen igazság
A Sue-val együtt talált állati fosszíliák nem arra mutatnak, hogy mindannyian együtt éltek, hanem hogy együtt kerültek betemetésre
Ez az új lelet rávilágít arra, hogy az evolucionistáknak egyre hosszabb magyarázatokhoz kell folyamodniuk ahhoz, hogy igazolják az általuk igaznak vélt adatokat. Ebben az esetben a gond az, hogy tengericápa-fogak keverednek egy szárazföldi életmódú T-rex csontvázával. A fogakat, köztük egy „új” kistermetű cápafaj, a Galagadon nordquistae3 fogait a T-rex csontváz közvetlen közelében fedezték fel – voltaképpen a csontokat körülvevő szilárd talajban. Továbbá ezek a fogak az újkori tengeri cápáéihoz hasonlóak, ami azért érdekes, mert Sue-t eddig édesvízi környezetben élő fajként tartották számon, ami azt jelenti, hogy krokodilokkal, teknősökkel, kétéltűekkel, halakkal és növényekkel élt együtt.2 A szerzők elismerik, hogy a carcharhinida (vándorló kékcápaféle) fogának Sue környezetéből való előkerülése „meglepő felfedezés, ha figyelembe vesszük a fosszíliák [feltételezett] édesvízi eredetét.”2
A publikáció nem tárgyalja, hogyan őrződhetett meg Sue ilyen jól (90%-os teljességben) egy olyan környezetben, amelyről azt feltételezik, hogy hemzsegett a krokodiloktól és halaktól (ugyanis ezek fosszíliái is ott vannak betemetve). Az ő forgatókönyvük szerint ezek az élőlények kapva kaptak volna az alkalmon, hogy eltüntessenek egy Tyrannosaurus-tetemet, amely épp az útjukba került! Ráadásul még az is nehézséget jelent, hogy miként magyarázható az, hogy édesvízi és szárazföldi élőlények fosszíliái keveredve találhatóak tengeriállat-kövületekkel.
Egy özönvíz, vagy az özönvíz?
A nyilvánvaló megoldás az lenne, ha özönvizet csinálnánk. A szerzők elmélete az volt, hogy „A krétakor második felében egy interkontinentális tengersáv árasztotta el Észak-Amerika egy részét. Ez ideális feltételeket teremtett ahhoz, hogy a cápák és ráják az édesvízi ökoszisztémákba beáramolhassanak, majd ezen ökoszisztémák megmaradjanak a fosszilis leletekben.”2 Probléma megoldva? Távolról sem! Az áradás képzeletbeli forgatókönyve kb. 40 millió évig tartott volna, érzékelhetetlenül fokozatosan zajló eseményként. A szerzők véleménye szerint akkor rakódott le cápafogakat tartalmazó üledék, amikor a feltételezett interkontinentális tengersáv egy hegységképződés (az ún. larámi hegységképződés) hatására visszahúzódott Észak-Amerikából.
A Mózes 1. könyve /Teremtés könyve/ 6-8. részeiből ismert, Noé idejében bekövetkezett világméretű özönvíz jobb magyarázattal szolgál a tengeri, édesvízi és szárazföldi állatok fosszíliáinak együttesére. Gyakorlatilag az egész bolygót elborította az óceán, amely erőteljes áramlatokkal kimosta és lerakta az üledéket, megszámlálhatatlan élőlényt temetve így el – a szárazföldről csakúgy, mint a tengerből.
Ez azt is megmagyarázza, hogyan maradhatott meg Sue csontváza kiváló állapotban, a dögevők munkájának elenyésző nyomával: maga alá temette a többtonnányi üledék azelőtt, hogy azoknak esélyük lett volna szétszedni. Mindenesetre, a Sue-val együtt talált állati fosszíliák nem arra mutatnak, hogy mindannyian együtt éltek, ahogy azt az öregföld elméletet vallók feltételezik, hanem hogy együtt kerültek betemetésre. Mivel a cápák fogai folyamatosan cserélődnek – kiesnek és újak nőnek a helyükbe –, ezek valószínűleg az özönvíz előtti tengerfenék üledékében lehettek: onnan kaphatták fel őket az özönvíz tomboló áramlatai, és teríthették újra a szárazföldre.
Az a tény, hogy Tyrannosaurus-lágyszövetet is felfedeztek ugyanezen képződményben, az üledékek közeli lerakódási idejének a tanújele, és semmiképpen sem bizonyítéka a Hell Creek képződmény feltételezett 67,5 millió éves korának.
További kérdéseket vet fel a cikk szerzőinek azon elmélete, miszerint Sue lelőhelye „valószínűleg folyókanyarulat” volt. Mindazonáltal elismerik, hogy a „folyómederre nem létezik geológiai bizonyíték”, sőt a terület domborzatára inkább a „levélfosszíliákat és homokos iszapkövet tartalmazó, sárban gazdag üledék váltakozó rétegei” jellemzők.2 Az, hogy a terület geológiájának ezen tortaszerű rétegződése a Sue-t is magában foglaló fosszíliacsoport kaotikus jellegével vegyül, nem egy „bőséges vízi élőközösség” bizonyítéka, amint azt a szerzők feltételezik. A leletek sokkal inkább összeegyeztethetők azzal, hogy ez a fosszíliatemető a Noé idejében bekövetkezett világméretű özönvíz során képződött.
CÁPÁK ÉS EVOLÚCIÓS FELTEVÉSEK
A cikk törzsrészében tárgyalt publikáció1 lényegi része megpróbál feltételezett evolúciós kapcsolatokat felmutatni a Sue lelőhelyén felfedezett, kihalt cápafajok között. Erre többszöri, kisebb fogalakváltozatok elemzése, illetve most élő, hasonló fajokkal való összehasonlítása által került sor azért, hogy filogenetikai (fejlődéstörténeti) ágdiagramokat, azaz egymásba ágyazott kladogramokat állítsanak össze.
A szerzők számítógépanalíziséről szóló leírása jóformán kibogozhatatlan a laikus ember számára, ám az könnyen kivehető, hogy évmilliókat adnak meg a szimuláció kiindulási feltételeként. Egy példa erre a cikkből: „Az élő taxonhoz a molekuláris becslések alapján hozzárendeltünk egy kort …, vagy pedig a 2 millió év alapértéket, a fosszíliákat pedig a Fossilworks.org oldal adatai alapján kalibráltuk” (idézet az Anyagok és Módszerek című részből, kiemelés utólag).1
Két különböző módszert alkalmaztak az evolúciós ágrajzok összeállítására. Az egyikről a szerzők elismerték, hogy „a szőnyegcápafélék sok meglévő [ma is élő] faja közötti szétágazását a paleocén vagy akár a kréta időszakra tolja”1. Más szóval, attól függően, hogy mely paramétereket vették alapul, a szimuláció megváltozott, akár 122 millió évvel is!2 A Creation Ministries rámutatott, hogy az ilyen módszerek gyakorlatilag tényként és kiindulási alapként veszik az evolúciót, és ezért semmiképpen sem lehetnek független megerősítései annak.3
Összefoglalva: a publikáció kudarcot vallott a cápák törzsfejlődésének egy nem-cápa őstől való levezetésében, mindössze annyira jutottak, hogy a cápa típuson belül kimutattak kisebb variációkat (a fogak alakjából).
1. Gates és társai, törzsszöveg, 2. hiv.
2. Feltételezések szerint 145–66 millió évvel ezelőtt zajlott a krétakor, a paleocén 66–23 millió évvel ezelőtt; ami 122 millió év felső határt szab az időszaknak.
3. Doyle, S. Cladistics, evolution and the fossils; J. Creation 25(2):32–39, 2011; creation.com/cladistics.
A Bibliával összhangban álló bizonyítékok
1) Miközben e fogak segítségével a cápák evolúcióját próbálják bizonyítani, a kutatók eredményei teljesen összhangban vannak a bibliai teremtéssel: a cápákat ellő cápákkal (lásd a Cápák és evolúciós feltevések c. részt).
2) Az, hogy felfedeztek tengeri cápákat, valamint édesvízi állatokat és növényeket a T-rex közvetlen közelében, mindezt egymással keveredve, a Noé idejében bekövetkezett özönvizet támasztja alá.
3) A T-rex csontvázának jó állapotú fennmaradása arra utal, hogy a testet gyorsan betakarta az üledék, így nem volt arra idő, hogy a dögevők martalékává váljon. Ehhez pedig a csontváz méretei alapján bizony hatalmas vízözönre volt szükség.
4) Az a tény, hogy lágyszövetet és ép állapotú biomolekulákat tartalmaz egy ugyanebből a Hell Creek formációból származó másik T-rex, „forró nyomon” lelt bizonyítéka annak, hogy a teljes formáció fiatal, éspedig a Noéhoz kötődő, kb. 4500 évvel ezelőtti özönvíz eredménye, a Bibliában feljegyzett valós történelemnek megfelelően.
Fordította: Gergely Kristóf
Lektorálták: Czene Anikó és Sebestyénné Preska Ágnes
Hivatkozások és megjegyzések
1. Catchpoole, D. Double-decade dinosaur disquiet; Creation 36(1):12–14; creation.com/dino-disquiet
2. Gates, T. A., Gorscak, E. & Makovicky, P. J. New sharks and other chondrichthyans from the latest Maastrichtian (Late Cretaceous) of North America; J. Paleontology, 1–19. o.; 2019. jan. 21.
3. Egy Galaga nevű számítógépes játékban lévő űrhajó után nevezték el, amely állítólag hasonlít a cápa fogaira.
