A félreértéstől a megértésig

A félreértések tisztázása csodákra képes. Merthogy különféle irányzatok harcban állnak egymással pl. az evolúcióról alkotott felfogásuk miatt, de gyakran nem értik vagy nem is ismerik egymás álláspontjait, csak csípőből tüzelnek. Az nem lehet célja egy irányzat képviselőinek sem, hogy erővel lenyomja igazát a másként gondolkodók torkán. Ennek értelme sem lenne.

Kreacionistaként arra kell törekednünk, hogy jobban megismerjük az evolúciós világképet vallók vagy bizonytalanok gondolatmenetét, és magát az evolúció kérdéskörét is. Az evolucionistáknak pedig a teremtéssel és a bibliai világképpel kell ismerkedni ahhoz, hogy objektívek lehessenek. Mert ha félreértjük a valóságot, könnyen egymásnak ugorhatunk. De ha megértjük, akkor a legnagyobb tisztelettel tudunk egymás segítségére lenni.

Az evolúció kifejezés az angol evolve szóból származik, aminek a magyar megfelelője: kialakul. A mindennapos szóhasználatban át is vette a szerepét, és élőlények esetében már nem is kialakulásról, hanem evolúcióról beszélnek.

Sok félreértésnek az a gyökere, hogy az élőlények egyes típusain belül valóságosan megfigyelhető adaptációkat (variációk, mutációk és a természetes szelekció) ugyanúgy evolúcióként emlegetik, mint ahogy azt az elméletet is, amely szerint a fenti adaptációk folytán évmilliók alatt az egysejtűekből kifejlődtek a hüllők, a madarak, az emlősök és végül az ember. A kreacionisták a félreértések elkerülése végett hangsúlyt fektetnek a külön szóhasználatra: előbbit adaptációnak, utóbbit pedig evolúciónak hívják.

Dr. Tas Walker PhD, geológus, kifejti, hogy „az adaptációk tudományosan megfigyelt és dokumentált jelenségek, egyes fajokból más fajok kialakulása viszont nem az: gyíkból pl. nem lesz madár. Ha egészen apró mutációk olyan mértékű változást tudnának okozni, ami az egysejtűektől az emberig vezet, akkor ahhoz talán sok millió generáción keresztül kellene ezeknek a változásoknak egymáshoz adódni. Igaz, hogy ezt nem lehet bizonyítani, de mivel cél volt, hogy ezt a lehetőséget fenntartsák, hozzárendelték annak lehetőségét, hogy többmilliárd év állhatott a természet rendelkezésére ahhoz, hogy ezt a valószerűtlen folyamatot lebonyolítsa.”

Hogyan állíthat valaki olyat, hogy nem igaz az evolúció?

Amikor egy kreacionista azt állítja, hogy az evolúció nem igaz, nem arra gondol, hogy az élővilágban nincsenek változások. Arra gondol, hogy az az elmélet, miszerint a mai univerzum az addig meglévő anyagok felrobbanásával és újrarendeződésével állt elő, és hogy minden mai élőlény egy korai, egyszerű élő szervezet fokozatos továbbfejlődésével jött létre, nem igaz. Arra gondol, hogy az az elmélet, miszerint az élővilág megmagyarázható Isten nélkül, nem igaz.

Egész civilizációnk létének értelme áll vagy bukik tehát a teremtés-evolúció kérdésén.

Walker kihangsúlyozza, hogy „nem igaz, hogy variációk, mutációk vagy természetes szelekció útján új genetikai információ jönne létre, csupán átrendeződés vagy eltávolítás történhet. Nem igaz, hogy a fosszíliák bizonyítják az evolúció elméletét, mert azok legalább annyira cáfolják is.” Nem igaz, hogy kémiai molekulákból indulva, hosszas folyamat révén kifejlődtek az emlősök, és végül a legfejlettebb emlős, az ember is. Ráadásul az ember teljesen külön kategória – minden szempontból!

Walker szerint „az evolúcióelmélet egy csúsztatás, amelyben része van a pontatlan szóhasználatnak is. Legfőképpen a megfigyelésekkel alátámasztott adaptációt használják az élet evolúciós keletkezésének bizonyítására, de ez nonszensz és félrevezető, mert a közvélemény formálói két, teljesen különböző történés leírására ugyanúgy az evolúció szót használják, ezzel összemosva a logikai gondolatmenetet.” Igaza van.

Fontosabb mint gondolnád

Miért olyan fontos megérteni ennek a gigantikus félreértésnek a lényegét? Miért érint ez minket, egyszerű embereket? Mert az adaptációval szemben az evolúció nem csak biológiai-élettani kérdés. Az evolúció igazságán vagy hamisságán, egyúttal az isteni teremtés tényének igazságán vagy hamisságán eldől a Biblia szavahihetősége is, és az is, hogy mire épül egész személyiséged, önértékelésed és életcélod. Ezen dől el, hogy egy továbbfejlődött állatként tekintesz magadra, akit egy boldog vagy szenvedéssel teli élet után is egyaránt betakar a sárga föld, és mindennek vége, vagy egy örökké élő szellemmel rendelkező emberként tekintesz magadra, akit Isten arra teremtett, hogy társaságban legyen vele a Földön és majd az Örökkévalóságban is. Egész civilizációnk létének értelme áll vagy bukik tehát a teremtés-evolúció kérdésén.