A teremtés izgalmas bizonyítékainak nyomában

Vance Nelson kövületkutatóval beszélget Gary Bates

Vance Nelson termékeny kutató, akinek munkássága jelentősen hozzájárul a keresztény kreacionista mozgalomhoz. Ő az „Untold Secrets of Planet Earth” című könyvsorozat szerzője (Bolygónk kimondatlan titkai – magyar nyelven nem jelent meg, a ford.). Feleségével, Koreleivel és lányaival, Emilyvel, Hope-pal és Zoeval a kanadai Alberta tartományban élnek, ami az olajhomokról ismert. A Creation Ministries International számos konferenciáján tartott előadásokat.

Vance nem keresztyén családban nevelkedett, tizenkilenc éves korában tért meg. Szerepe volt ebben annak, hogy elkezdte olvasni azt a Gedeon Társaság által kiadott Bibliát, amelyet az iskolában kapott 5. osztályos korában. Amikor ráébredt, hogy ő is bűnös, megváltoztatta a gondolkodásmódját, és hívővé lett. Tanulmányozni kezdte a Bibliát, és sok örömét lelte benne. Egyre több dolgot megértett az evangéliumból.

Így emlékszik vissza arra az időre, amikor elkezdett bizonyságot tenni a hitéről nemhívő barátai előtt:

Teljesen el voltak képedve az életemben történt átalakuláson. Azt mondták, hogy alapvető változást látnak a magatartásomban, a szavaimban és újabban még a beszédtémámban is – különösen mivel hosszú szakaszokat memorizáltam a Bibliából.

Egy évvel később Vance beiratkozott egy hittudományi főiskolára, és a hitéleti alapképzés missziói szakán diplomázott.

A kompromisszumokkal való találkozás

A négy főiskolai év során kiábrándult az úgynevezett „tudományos nézőpontú” bibliaértelmezésből. Ekkorra Vance már nagy tekintélyt tulajdonított a Bibliának, elvégre ez volt az a könyv, amely elvezette őt a megtérésre. Csakhogy a főiskola nem feltétlenül enged teret efféle álláspontoknak. Különösen igaz ez arra a területre, amely iránt Vance egyre jobban érdeklődött: a bibliai teremtésre.

Elszomorította, hogy tanárai nem foglaltak állást a Mózes első könyvében /Teremtés könyvében/ olvasható teremtéstörténet szó szerinti értelmezése mellett, sőt legtöbbjük egyenesen elutasította ezt a nézetet. Vance visszaemlékszik arra, hogy a vezetőség egy alkalommal egy háromdiplomás szakelőadót hívott meg, aki az „evolucionista teremtésben” hitt, ami azt jelentette, hogy lényegében semmit nem hitt el a Teremtés könyvének 1-11. fejezeteiből.

Betölti a hiányt – kiáll a Biblia mellett

Vance meglátott egy hiányt, és szeretett volna felkészültebb lenni arra, hogy megvédhesse a Bibliát. Ezért Floridába költözött, majd beiratkozott egy olyan főiskolára, ahol a bibliai teremtést vallották, és a teremtést illetve az evolúciót is oktatták. Itt főiskolai diplomát szerzett biológiából, származástudományi mellékszakiránnyal kiegészítve. Erről az időszakról a következőket mondja:

Ösztönzőleg hatott rám az, hogy a tanterem falai közt hallhattam a teremtést alátámasztó erőteljes bizonyítékokról, és meggyőző bizonyítékokat szerezhettem a bibliai teremtéstörténet alátámasztására.

Vance meg van győződve arról, hogy az általa felfedezett „élő kövületek” valójában a teremtés erőteljes bizonyítékai.

Az eredetileg Kanadából származó Vance jól tudta, hogy ott kevesebb keresztyén van, mint az Egyesült Államokban. Úgy érezte, hogy el kell indítania egy missziót, ezért elkezdte a teremtésről való tanítás szolgálatát helyi gyülekezetekben. Érdekelte a bűnbeesés előtti és utáni világ – próbálta elképzelni a felfoghatatlan, „nagyon jónak” teremtett világot, és az akkori élőlényeket. Valamint azt, hogy hogyan és milyen mértékben változhatott meg a világ és minden élőlény a bűnbeesés, majd később az özönvíz hatására.

Ez a gondolat indította arra, hogy ásatási területeken többek között kövületfeltárásokba kezdjen. Saját szavaival így vall erről:

Vágytam arra, hogy többet tudjak meg, és hogy hozzátehessek a meglévő teremtéstudományi ismeretekhez. Rengeteg kövületet találtam, amelyek az evolucionisták szerint több tíz- vagy akár több százmillió évesek a kőzetrétegekben való rétegtani sorrend alapján. Csakhogy ezek hátborzongatóan hasonlítottak a ma élő teremtményekre.

Természetesen a szekuláris tankönyvek ezeket a kövületeket is a ma élőktől rendszertanilag eltérő fajok vagy akár nemek közé sorolják, a közöttük feltételezett többmillió éves korkülönbség alapján. Ezzel szemben Vance meg van győződve arról, hogy az általa felfedezett „élő kövületek” valójában a teremtés erőteljes bizonyítékai. [Az élő kövületekről olvass többet: CM 2020 24-27.o.]

Új projekt

2002-ben Vance és felesége, Korelei egy óriási vándorkiállítást hozott létre, hogy körbejárhassák az országot a teremtésről szóló tanítással. Ez a kiállítás elképesztő mennyiségű kövületet mutat be az özönvíz idejéből, többek között dinoszauruszok és tengeri hüllők maradványait. Vance megjegyzi, hogy a látogatók gyakran számoltak be arról, hogy nem is sejtették, hogy a bibliai teremtésnek ennyi bizonyítéka létezik. Hát persze, mivel most bibliai nézőpontból tekintettek tárgyakra – ami legtöbbjüknek eszébe sem jutott korábban!

Vance mindig is érdeklődött a kőzetek és a geológia iránt. A kőzetrétegekben található fosszíliák közt dinoszauruszmaradványok is fellelhetők. Vance odavolt ezekért. Később éveken át végzett kutatásokat és feltárásokat számos területen, mint például az albertai eróziós vidéken (ahol hatalmas kövületlelőhelyek találhatóak) és az USA-ban lévő Montana államban (ami dinoszauruszleleteiről híres). Mivel az emberek általában lelkesednek ezekért a múltbeli állatokért, Vance elhatározta, hogy könyvet ír ebben a témában. A sorozat az Untold Secters of Planet Earth („Bolygónk elhallgatott titkai”) címet kapta. A Dire Dragons („Rettentő sárkányok”) lett az első kötet. Az ebben bemutatott számos megdöbbentő vonatkozás többségéről tényleg sokáig mindenki csak hallgatott… A Dire Dragons olyan különleges tárgyakat mutat be, amelyek bizonyítékul szolgálnak arról, hogy az emberek láttak élő dinoszauruszokat, így ezek a tárgyak végsősoron a dinoszauruszok és az ember párhuzamos együttélését támasztják alá. [Olvass többet a Dire Dragons könyvről: CM 2020 34-37.o.]

Ez a tény nagy jelentőségű az evolúció egyik „iskolapéldájának” megdöntése szempontjából. Az evolucionisták szerint a dinoszauruszok és az ember semmiképp nem élhetett egyszerre, mivel a dinoszauruszok kora kb. a 230 milliótól 66 millió évvel ezelőttre tehető, az első ember (Homo sapiens) pedig legkorábban 300.000 évvel ezelőtt jelent meg a Földön.

Vance számos országot bejárt, hogy feljegyezze és lefényképezze azokat a faragásokat, szobrokat, falikárpitokat és egyéb műalkotásokat, amelyek meglepően hasonlítanak dinoszauruszokra vagy olyan „kihalt” hüllőkre, amelyeket csak kövületekből ismerünk. Ezek az ábrázolások azonban egyáltalán nem homályosak vagy semmitmondóak. Némelyik nagyon is részletes. Az angol nyelvű olvasóközönség köreiben nagyon népszerű ez a könyv, mivel képanyaga teljesen új perspektívát nyit azok számára, akikben még sohasem merült fel annak az eshetősége, hogy az emberek és a dinoszauruszok egyidőben élhettek a Földön.

A bárka

Vance korábban említett sorozatának második könyve a Flood Fossils („Maradványok az özönvíz idejéből”). Három fő témát jár körbe részletesen. Először is összefoglalja az egyház és a héberül beszélő zsidóság több mint 2000 éves tudományos műveltségét, amely Noé bárkájának bibliai méretei és sajátos szerkezete mellett tanúskodik. A négyszögletes doboz/láda formával kapcsolatban Vance kifejti:

Az Ószövetség a tebāh szót használja Noé bárkájára; az Újszövetség pedig a kibōtos szót. Mindkét szó kétségtelenül egy dobozformájú szerkezetet feleltet meg Noé bárkájának. Érdekes módon az egyház az 1700-as évektől kezdve a mai napig kompromisszumos módon értelmezi a bárka szögletes formáját, így – mind egyházi, mind szekuláris körökben – szinte mindenki csúcsos, hajóformájú vízijárműnek képzeli el a bárkát. Érdekes módon, a történelem során sok szemtanú állította, hogy egy dobozformájú hajót látott a Nagy-Ararát hegyen. Nem állítom, hogy ez még ma is megvan, nincs is jelentősége, hiszen a bibliai szöveg világosan leírja a formát. Mindazonáltal, ezen szemtanúk leírása pontosan megegyezik azzal, ahogyan a bibliai szöveget a tudósok értelmezték a reformáció idején, visszatérve a korai egyház értelmezéséhez, vagyis a dobozformájú bárka képéhez.

Mivel hiszek a Biblia tévedhetetlenségében, ezért a világot a Szentírás szemüvegén keresztül szemlélem.

A könyv második fele lenyűgöző bizonyítékokat tár az olvasó elé arra nézve, hogy a kőzetek és maradványok keletkezése nem tartott évmilliókig, azok a Noé idejében történt özönvíz során, rövid idő alatt jöttek létre. Ezzel a megközelítéssel elveti az evolúció-elmélet egy másik dédelgetett kulcsmotívumát, hiszen a földtani rétegek alapján a kőzetekre és fosszíliákra gyakran hivatkoznak a Föld idős korának bizonyítékaiként.

A könyv harmadik része rövid idő alatt megkövesedett mai tárgyakat mutat be, többek között kerítésoszlopot, mai parókát, illetve egy kb. 2000 éves rézbányából származó, rézzé alakult fagerendát.

Vance egyes dinoszaurusz-maradványokat C¹⁴-es szénizotópos kormeghatározási módszerrel is megvizsgáltatott. Egyik ilyen maradvány egy Edmontosaurus-lábujjcsont volt (amelyet kb. 70 millió évesnek datálnak). Elküldte egy neves amerikai egyetem szénizotóp-laboratóriumába. A könyvben megtalálható a fénykép a laboratóriumi jegyzőkönyvről, amely mindössze néhányezer évesre datálta az említett csontot – többmillió évvel fiatalabbnak, mint amilyen korúnak az evolucionista álláspont szerint kellene lennie.

Döbbenetes óriásmaradványok

Vance könyvsorozatának legújabb kötete a Monumental Monsters („Hatalmas óriások”) címet kapta. Ez a könyv különböző földtani rétegekben talált megdöbbentő óriásállat-maradványokat mutat be. Ezen állatok többségének létezik sokkal kisebb méretű, ma is élő változata. Nagyon érdekes látni egy Paraceratherium néven ismert szarvatlan „orrszarvú” élethű megjelenítését. Az állat 5,5 méter magas, 8 méter hosszú és 20 tonna tömegű lehetett. Ez a legnagyobb méretű emlőslelet, amit valaha találtak. A ma élő indiai orrszarvú maximum 1,8 méter magasságával, 3,8 méter hosszával és 2 tonna tömegével szinte eltörpül mellette. Vance az élőlények növekedésében a mutációk és egyéb tényezők következményeként csökkenő tendenciát vél felfedezni. Pedig ezen szárazföldi állatok többségének ott kellett lennie a bárkán. Vance ezzel kapcsolatban kifejti:

A kreacionista álláspont szerint nem sokkal az özönvíz után egy többszáz éven át tartó nagy jégkorszak kezdődött. Ennek a korszaknak a kezdetén az özönvíz következtében bekövetkezett óceáni felmelegedés hatására vélhetőleg igen sok csapadék (eső illetve hó) hullott, így buja vegetatív környezet alakulhatott ki. Ám párszáz évvel később, a jégkorszak csúcsán, a kontinensek 30%-át jég borította. Mivel ezeken a területeken nem nőhettek növények, az állatok elveszítették táplálékforrásaik jelentős részét. Ez okozhatta vagy gyorsíthatta fel megfogyatkozásukat, és végső soron kihalásukat. [Olvass erről: CM 2021 22-27.o.]

A Teremtés könyve a biztos alap

Vance leszögezi:

Mivel hiszek a Biblia tévedhetetlenségében, ezért a világot a Szentírás szemüvegén keresztül szemlélem. Egy összetört világot látok magam körül, amely a bűn következtében megromlott. Az élővilágra tekintve mindenütt egy világméretű özönvíz bizonyítékaira bukkanok. A Bibliát életre keltik számomra. Sajnálatos módon azonban utazásaim során főként olyan idegenvezetőkkel találkozok és olyan feliratokat olvasok, amelyek sokakat félrevezetnek. Meggyőződésem, hogy a kreacionista mozgalom igen jelentős eszköz lehet a kezünkben, hogy segítsünk az embereknek felfedezni a Biblia által leírt történelem bizonyítékait a környezetükben. Meg kell tudniuk, hogy a Biblia igaz, a legelejétől kezdve, és pontosan az eleje, a Teremtés könyve ad stabil alapot a Jézus Krisztusról szóló evangéliumnak.

Vance kutatásai és az azok alapján írt könyvei eredeti és izgalmas módon hozzájárulnak ezen felismeréshez.