Lenyűgöző Stonehenge!

Kőkorszaki maradvány vagy Bábel utáni építmény?

A rég elfeledett és az idő homályába burkolózó történelem mozdíthatatlan bástyájaként tör csendben az ég felé a dél-angliai Salisbury-fennsíkon a Stonehenge. Ez Nagy-Britannia legikonikusabb és legtitokzatosabb kőemlékhelye. Mivel akár a legkorábbi egyiptomi piramisoknál is régebbiek lehetnek a Stonehenge-et alkotó kőtömbök, régóta motiválják a kutatókat, hogy magyarázatot találjanak: hogyan, milyen célból, kik szállították oda és állították fel azokat.

Beszéljenek a kövek!

Mivel akár a legkorábbi egyiptomi piramisoknál is régebbiek lehetnek a Stonehenge-et alkotó kőtömbök, régóta motiválják a kutatókat, hogy magyarázatot találjanak: hogyan, milyen célból, kik szállították oda és állították fel azokat.

Geológusok megállapították, hogy a Stonehenge legalább 42 db kisebb (egyenként 2-5 tonnát nyomó), vulkanikus „vendégkövét”1 elképesztően messziről, a 250 km-re fekvő pembrokeshire-i Preseli-dombságból, Nyugat-Walesből szállították ide! Ráadásul az ott található sziklafelszínen ősi kőfejtésnyomokat figyeltek meg egy 2019-es régészeti feltárás során.
A Stonehenge nagyobb tömbjei – az ún. sarsen kövek – szilícium-dioxid kötőanyagú, azaz kovásodott homokkőtömbök. Ezek átlagosan 23 tonnásak, a legnagyobb, az úgynevezett Sarokkő döbbenetes tömege pedig 32 tonna. A sarsen kövek magukban álló kőtömbökként, úgynevezett „vándorkövekként” is fellelhetők, Dél-Anglia egész területén elszórva, amelyek közül a legközelebbi egy Marlborough-i domboldalon található, mintegy 32 km-rel távolabb. Általános vélekedés, hogy mészkő és homokkő találkozásakor helyenként olyan vegyi folyamatok játszódtak le, amik egy vastag felszíni kőzetréteg, az ún. kovakéreg létrejöttéhez vezettek. Ebből fejthették a sarsen köveket.
A homokkőtömböket bizonyára helyben munkálták meg, mert a helyszínen nagy mennyiségű lepattogzott kőtörmeléket, valamint kőkalapácsokat is találtak. A tömböket úgy alakították, hogy csaphornyos kötéshez hasonlóan összeillők legyenek.¹ Az érdeklődő olvasók számára egy 3D-s virtuális séta is elérhető online.²
Már a Stonehenge név is rejtélyes. Valószínűleg az óangol stān (kő) és hencg³ (csuklópánt) szavakból ered – szinte pántként csatolják össze a keresztben fekvő kövek a függőlegeseket. Bármi is a jelentése, sok minden múlik e kövek történelmének értelmezésén.

A történelem nézőpont kérdése

A tudomány több, mint egy évszázadon át tartó beható tanulmányozás után kezdte lerántani a leplet a Stonehenge titkairól. A régészek sokat megtudtak abból, amit felfedeztek a helyszínről és a környező reprezentatív vidékről.⁴ A megfigyelésalapú tudományt alkalmazva egybehangzók a vélemények a kövek méretét, súlyát, kémiai összetételét és általános leírását illetően, valamint az egykor őket körülvevő földsáncok kiterjedésével és a velük összefüggésbe hozható szerszámokkal kapcsolatban.⁵ Azonban a kövek történetéről az ősi múlttal foglalkozó kutatók egyike sem hagyott ránk feljegyzéseket. Így a képzelet lép működésbe, amit óhatatlanul is befolyásolnak előfeltételezések.

A radiokarbonos kormeghatározási módszer feltevései alapján⁶ a helyszín akár 10.000 éves is lehet, ami sokkal régebben volt, mint amikorra a bibliai teremtés tehető. Ezért olyan fontos, hogy meg tudjuk különböztetni, hogy mi az, ami tény, és mi az, ami a képzelet szüleménye. A Stonehenge-ről alkotott vélemények különböző világnézeteken alapulnak, és a történelmet általában azok írják, akiknek a világnézete az adott korban meghatározó.

A valós történelem a Bibliára épül

Hol van a Stonehenge helye a világtörténelemben? A teremtés és a bűneset után következő legjelentősebb esemény a föld történelmében a világméretű özönvíz volt Kr.e. 2500 körül, Noé idejében. Isten kijelentette Nóénak: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem… elpusztítom őket a földdel együtt… Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden élőlényt” (Mózes 1. könyve /Teremtés könyve/ 6,: 7a, 13b, 17a). Ha egy efféle, az egész földön pusztító özönvíz a Nóé bárkájának fedélzetén levők kivételével minden embert elpusztított, bizonyára az épített civilizációt is lerombolta. Még a Stonehenge-hez hasonló masszív megalitoknak sem lehetett esélyük ilyen vízáradattal szemben. Az özönvíz letarolta és átformálta a teljes földfelszínt, közben pedig igen vastag üledékréteget rakott le, amely az özönvíz előtti világ halott maradványaival van tele. Mindemellett a homokkőtömbök üledékes kőzetek, amelyek nagyrészt folyóvíz homoklerakásából keletkeztek, és szinte kétségtelenül az özönvíz során alakultak ki. A Stonehenge egyszerűen nem lehet özönvíz előtti építmény.

A Stonehenge-dzsel kapcsolatos tényeket illetően sem a megfigyelésalapú tudományban, sem a régészetben nincs, ami ellentmondana a bibliai történelemnek.

A Szentírás következő történelmi mérföldköve a bábeli zűrzavar. Addig a földnek egy nyelve volt, ám Peleg idejében ez megváltozott (Kr.e. 2250 körül, Ter. 11:1, 10:25.).⁷ A Teremtés könyve 11:1-9. verseiben egy épületről olvashatunk, amelyet az emberek Teremtőjük elleni lázadásból emeltek. Emiatt Isten összezavarta az addig beszélt közös nyelvet, és szétszórta az embereket a föld színén (ld. Ter. 10:32.). A szétszéledt csoportok magukkal vitték mindazt a szakértelmet és technológiát, ami tagjaik birtokában volt. Ez minden bizonnyal meghatározta azon civilizációk jellegét, amelyeket az egyes csoportok különféle helyszíneken „újraalapítottak”. Figyelemreméltó, hogy sok helyen, ahol ezen csoportok letelepedtek, óriási megalitikus (nagy kövekből álló) építményeket hoztak létre.⁸ Úgy tűnik, hogy újból „az ég seregeinek” akartak hódolni, amit több ízben is az Isten elleni lázadás jeleként említ az Ószövetség.

A kutatók megfigyelték, hogy a Stonehenge elrendezése a téli napforduló napnyugtájának és a nyári napforduló napkeltéjének irányához igazodik. Az ókori csillagászatot tanulmányozók vélekedése szerint a Stonehenge csillagászati obszervatóriumként vagy naptárként szolgálhatott. Többek között a veteményezéshez használhatták: a Nap, a Hold és a csillagok megfigyelt állása alapján történhettek a tavaszi munkálatok. Ezekből feltételezhető, hogy ezen a helyen az égitesteknek hódoltak, amelyek – a szertartáshelyszín építőinek és használóinak hite szerint – életük minden vetületét irányították.

A Stonehenge szertartásokban való jelentőségére utalnak a korábban már említett vendégkövek akusztikus tulajdonságai is. Ha megütjük a köveket, harangszerűen konganak. Az ókori világ több kultúrájának párhuzamos tanulmányozása alapján úgy tűnik, hogy akkoriban úgy hitték, az ilyen zenei vagy szokatlan hangzású kősziklákban bűvös erők vagy szellemek rejtőznek. Ez lehetett az oka, hogy olyan nagy távolságból is idehozták őket.

A Stonehenge összhangban áll a bibliai történelemmel

A Stonehenge-dzsel kapcsolatos tényeket illetően sem a megfigyelésalapú tudományban, sem a régészetben nincs, ami ellentmondana a bibliai történelemnek. Minden a világnézeteken, valamint az adatoknak a szakemberek általi értelmezésén múlik, akik nem voltak ott, és nem figyelhették meg az ilyen monumentális művek felépítését. A Biblia Isten történelemkönyve a világegyetemről. Ez az ő sztorija. Tehát a múlt eseményeit a Biblia alapján ismerhetjük és érthetjük meg igazán. Kik, mikor és hogyan építhették tehát ezt a lenyűgöző, kolosszális művet? A bibliai értelemben vett ősemberek, az özönvíz és a bábeli zűrzavar után, azzal az intelligenciával, amit már a teremtéskor kapott Istentől az ember.

Leleményes emberi megoldások

Kísérletek bizonyítják, hogyan mozgathatták és állíthatták fel a Stonehenge köveit pusztán olyan anyagok segítségével, amelyek az eredeti építők számára vélhetően rendelkezésre álltak. Mark Whitby brit mérnök, Julian Richards régész és 130 önkéntes egy 1:20 meredekségű emelkedőn csúszkával fölfelé mozgatott egy 40 tonnás követ, egy keményfából készült „szán” és egy síkosított gerendapár segítségével. Kiszámolták, hogy reális esetben egy hasonló követ egyenes talajon vagy lejtőn lefelé naponta 10 kilométerre szállíthattak el. Publikációjukból kiderül, hogy fontolóra vették azt a lehetőséget is, hogy görgőket alkalmazzanak, és meg is indokolták, hogy miért vetették el mégis ezt a gondolatot. A követ később egy gödörbe állították a Stonehenge-nél látott pozícióban. A műveletet úgy tervezték meg, hogy amikor a tömb a forgatáskor eléri a 70 fokos dőlésszöget, csússzon meg, és essen a helyére. Ezt úgy érték el, hogy a gödör szélén elhelyeztek egy követ, amelyen a kőgerenda úgy fordult át, mint egy csuklópánton. Végül függőlegesbe húzták egy A-keretes emelővel. A kő mögé rámpát építettek, amelyen a kereszttömböt csúszka segítségével a függőlegesbe állított kő tetejére vonszolták, hogy létrejöjjön a végleges konstrukció, a trilithon (két álló kő és a rajta nyugvó kereszttömb).

Emelőként használt A-keret az álló helyzetbe húzás segítésére.

A kövek mozgatásához használt csúszka (szán és sínpár) keresztmetszeti rajza.

A kövek függőlegesbe állítása csuklópánton történő forgatással.

Hivatkozások és megjegyzések

1. Building Stonehenge, english-heritage.org.uk; accessed: 15 Aug 2019.
2. Stonehenge virtual tour: inside the stones, english-heritage.org.uk; accessed: 15 Aug 2019.
3. További lehetséges jelentések az angol megfelelők feltételezésével: függ, valaminek a sarkaiba beilleszt (hinge) vagy függ, függeszt, akasztófa (hen(k)en).
4. Led by the Stonehenge Hidden Landscape Project, lbi-archpro.org/cs/stonehenge; accessed: 27 Jul 2019.
5. Újkőkori kőeszközök, agancsbalta és elefántcsont ékszerek. Ám a későbbi római szerszámok arra utalnak, hogy fontos szentéllyé vált; lásd: english-heritage.org.uk; accessed: 27 Jul 2019.
6. Ha a helyszínen levő faszén 14C-kormeghatározását vesszük bizonyítékként, a helyszín „folyamatosan fejlődött ki egy körülbelül 10 ezer éves időszak során… [és a Stonehenge-et] durván 4-5 ezer évvel ezelőtt építették”; Jarus, O., Stonehenge: Facts & theories about mysterious monument, 2017; livescience.com, accessed: 15 Aug 2019.
7. James Ussher érsek számításai szerint a bábeli esemény öt évvel Peleg születése után történt. James Ussher (szerk. Pierce, L & M), The Annals of the World, Master Books, Green Forest, AR, 22 o., 2003.
8. Itt dokumentált piramisépítmények ezreiről olvashatsz: world-pyramids.com; accessed: 27 Jul 2019.

GAVIN COX HND (Eng.), Dip. Min. Eng., BA (theol.), MA.

Gavin bányamérnöki szakképesítéssel rendelkezik, tizennégy országban dolgozott olaj- és gázlelőhely-kutatásban. Mesterfokozatot szerzett teológiából és egyiptológiából. 2018 óta a Creation Ministries International európai irodájának főállású munkatársa és előadója. Ld. még angol nyelven: creation.com/gavin-cox

A teremtés koronatanúja

Az Oculudentavis rekonstrukcióját készítette: Zhixin Han

A borostyánkő a benne megkövesült élőlények révén lenyűgöző bepillantást enged a múltba. Ezért is nevezik gyakran a természet időkapszulájának. Nagyon értékes, ezért megfelelő eszköz arra, hogy megvizsgáljuk, melyik forgatókönyv szolgál megfelelőbb magyarázattal a mai világ kialakulására: a teremtés vagy az evolúció. Hamarosan látni fogjuk, hogy a borostyánkő újra meg újra megzavarja azt a több fronton zajló, régóta tartó háborút,¹ amelyet az evolúcióelmélet Isten ellen indított.

A borostyánkő keletkezése

Az a tény, hogy az élőlények néhány ezer év alatt szinte semmit nem változtak, összhangban van a Bibliában leírt történelemmel.

A borostyánkő megkövült fagyanta, mégpedig többnyire fenyőgyanta. A gyanta a fák védekező rendszerének (immunrendszerének) része. Ha „seb” keletkezik egy fán – valamiféle állat, rovar, az időjárás vagy az ember rongálása eredményeképpen –, akkor az gyantát bocsát ki magából. A gyanta betömíti a „sebet”, ezáltal lezárja és fertőtleníti is. Így megakadályozza, hogy a seben keresztül kártevő vagy fertőzés jusson be a fa belsejébe. Miután kigyöngyözött és betöltötte célját, a ragadós gyanta ott marad a fán, az időjárás viszontagságainak kitéve, és elporlad vagy lebomlik (gondoljunk csak a seben lévő varra).

Ahhoz, hogy a gyantából borostyánkő jöjjön létre, először is be kell temetődnie. Ezután elkezd szilárdulni. Ebben a fázisban kopálnak vagy kopálgyantának nevezzük. A nagy hő és nyomás hatására kémiailag átalakul, és létrejön a borostyánkő. Az evolucionisták rendszeresen állítják, hogy a borostyánkő többmillió év alatt keletkezik. Időnként azonban elismerik, hogy „nem tudjuk biztosan, mennyi ideig is tart valójában, míg a gyanta borostyánkővé alakul”².

A következőkben öt konkrét példát veszünk górcső alá. Ezek egybehangzóan azt súgják: a Biblia történelme és időskálája jobban megmagyarázza a tényeket, mint az evolucionista eszmerendszer.

1. „99 millió éve” változatlan bogarak

1. ábra: Acalyptomerus thayerae (A,B) zöld megvilágításban; (C) normál fényben.

Felfedeztek öt, kiváló állapotban fennmaradt bogarat a pöttömbogárfélék (Clambidae) családjából Burmai borostyánkőbe zárva (ld. 1. ábra). Mindkettőt új fajként határozták meg. Bár a kb. 1,1 mm hosszú Acalyptomerus thayerae és kb. 0,7 mm hosszú Sphaerothorax uenoi nevű, apró termetű bogarakat 99 millió évesre becsülték, a ma élő fajok közé sorolták őket.³ Egy beszámoló szerint a bogarak „alakilag rendkívüli mértékben hasonlítottak ma élő rokonaikhoz”, valamint „a fosszilis és a ma élő példányok közti hasonlóság arra enged következtetni, hogy hosszú geológiai időszakok során a két faj alig változott”.⁴

FENT: koponya CT alapján készült rekonstrukció az Oculudentavis khaungraae kutatók által feltételezett kinézetéről. LENT: Bár csupán a feje őrződött meg borostyánkőben (ld. 5. ábra), a madár teljes testének rekonstrukcióját elkészítették, a kolibriéhez hasonló testtartásban. Egyik sem igazolja a „kolibriméretű dinoszaurusz” főcím helytállóságát. CT rekonstrukciót készítette: Gang Li Koponyarekonstrukciót készítette: Zhixin Han

A leírás további részében arra is kitértek, hogy összesen tíz olyan bogárfajt találtak borostyánkőbe zárva, amelyek a ma élő fajok közé tartoznak. Ezek pedig „a hosszú evolúciós időszak során alig változtak”. Megállapították továbbá, hogy „nyilvánvaló, hogy számos ma létező bogárcsalád testfelépítése a középső krétaidőszakban alakult ki, kb. 99 millió éve, és azóta változatlan maradt.”³

Az evolúció elvileg azt jelenti, hogy folyamatos, apró változások idővel nagy változásokat eredményeznek. Ezért ha valami roppant hosszú időn át változatlan marad (vagyis stagnál), az magyarázatra szorul. A változás hiánya a két újonnan felfedezett pöttömbogár faj esetében a kutatók szerint a sajátos élőhelynek volt köszönhető: a 99 millió év során mindvégig jelenlévő, lebomló növényeknek, avarnak és korhadt fáknak. Természetesen sok más élőlény élőhelye is többnyire ugyanolyan maradt (pl. a mélytengeri területek), az élőlények azonban – állítólag – ugyanennyi idő alatt gyökeresen megváltoztak. Az evolucionisták ezt a környezetükben élő vetélytársak, ragadozók és az elérhető táplálék jelenlétével magyarázzák. Úgy vélik, hogy mivel ezek is állandóan változtak, az adott élőlények is továbbfejlődtek.

Tehát az evolucionisták újra és újra próbálják mindkét verziót megmagyarázni. A neodarwinizmus segítségével keresik a magyarázatot a feltételezett változásra és annak hiányára egyaránt, attól függően, hogy éppen melyik tűnik nekik jónak. A tudományfilozófusok azonban rámutattak, hogy valójában semmit sem magyaráz meg egy olyan változtatható elmélet, amely gyakorlatilag bármire képes magyarázatot adni, akár egymással ellentétes eredményekre is. A változás hiánya az evolúció cáfolata! Az a tény, hogy az élőlények néhány ezer év alatt szinte semmit nem változtak, összhangban van a Bibliában leírt történelemmel.

2. Bámulatos, borostyánkőbe zárt hernyó

2. ábra: A balti borostyánkőban talált, araszoló mozgás közben beragadt araszoló hernyó. CC BY-SA 4.0. International License3

Balti borostyánkőbe zárt hernyó felfedezését jelentették 2019-ben az araszolók (Geometridae) családjából ő az első (ld. 2. ábra).⁵ Bár öt pár láb a jellemző, az 5mm hosszú Eogeometer vadensnek három pár állába van,⁶  mint minden araszolónak.

Ahogy a nevük is sejteti, e hernyók igen jellegzetes mozgással, araszolva haladnak. Hátsó lábukat az elsőkhöz tolják, ezzel a testük középső része felfelé hurkot képez, azután újra kinyújtózkodnak, előre. Ez a kis állatka ebben a rá jellemző, araszoló testhelyzetben esett a gyanta fogságába. A kutatók kifejtették, hogy ez a fosszilis lelet azért olyan elképesztő, mert a hernyóknak nincsen kemény szövete. Így „még borostyánkőben is kivételes lelet”.

A leletet 44 millió évesnek tartják – ez szintén a fejlődésbeli változás hiányát tükrözi, hiszen az araszolókra jellemző testfelépítés és az egyedi mozgástechnika a feltételezett hosszú idő alatt nem változott. Ez a lelet sem az evolúciót támasztja alá tehát, hanem a bibliai teremtésről tanúskodik.

3. Barlanglakó csótányok borostyánkőben

3. ábra: Mulleriblattina bowangi, az eddig talált „legősibb” barlangi életmódú csótányok egyike. (Fotó: Hemen Sendi)

Két olyan, tökéletesen megőrződött svábbogár fajt azonosítottak burmai borostyánkőbe zárva, amelyek barlangi életmódhoz alkalmazkodtak.⁷ A Crenocticola svadba és Mulleriblattina bowangi nevet viselő fajok a Nocticolidae családba tartoznak (ld. 3. ábra). A borostyánkő feltételezett kora 99 millió év, így ezek a csótányok a valaha talált legrégebbi barlanglakó állatok. Kis méretük mellett (5 mm-nél kisebbek) egyéb jellemző tulajdonságaikban is megegyeznek a mai barlanglakó csótányokkal; ilyenek többek közt az apró szem, rendkívül hosszú csáp, gyengébb pigmentáció, kisebb szárny. A Hukawng-völgyben található bányából származnak, több mint 100 tonnányi borostyánkő között találták őket.

Mivel a sötét barlangokban nincsenek fák, a csótányokat foglyul ejtő gyanta eredetével kapcsolatban két lehetőséget tartanak elképzelhetőnek a kutatók. Vagy egy olyan fáról származik, ami a barlang peremén nőtt, és átívelt két barlangon, vagy pedig fagyökerekről csöpögött a barlangba.⁸ Viszont egyik forgatókönyv sem tűnik valószínűnek, és nem egyeztethető össze a lelőhelyen talált borostyánkő hatalmas mennyiségével sem.

4. Borostyánkőbe zárt rovar egy dinoszaurusz-állkapcson

4. ábra: FENT a Prosaurolophus-állkapocshoz tapadt borostyánkő. LENT a borostyánkőba zárt szívórovar és az arról készült rajz. CC BY-SA 4.0 International License

„Kettő az egyben” kövületet fedeztek fel a kanadai Alberta területén található Dinosaur Provincial Parkban (ld. 4. ábra)!⁹ Egy Prosaurolophus nevű hadroszaurusz állkapocscsontjához tapadt, 7 cm széles borostyánkődarabban levéltetűszerű szívórovarra bukkantak. A kutatók azt feltételezik, hogy véletlenül egyszerre sodródhatott bele egy folyóba az állkapocscsont és a még friss, ragadós gyanta (amelybe épp’ csak beleragadt a rovar), és ott összeértek. Nem csoda, hogy ezt a feltételezést „hihetetlenül valószínűtlen események sorozataként”¹⁰ emlegetik.

5. Borostyánkőben talált madárkoponya

Bár egy kutatói tanulmány szenzációhajhász címében „kolibriméretű dinoszauruszról”¹¹ írtak, valójában madárkoponyaként azonosították a burmai borostyánkőben talált leletet (ld. 5. ábra). Úgy vélik, hogy az Oculudentavis khaungraae-nek nevezett madár a legkisebb ismert madár, a méhkolibri apró méretével vetekszik. Koponyája nem éri el az 1,5 cm-t sem! Csontnövekedése alapján a kutatók felnőtt példánynak tartják. Megfigyeltek rajta néhány különös jellemvonást (például a szemgödör csontjai nem szögletesek, hanem kanálformájúak, és a feltételezhetően kidülledt szem is különös kinézetet kölcsönözhetett neki). Megállapították, hogy ennek egyik lehetséges oka a „miniatürizálódás hatásában” keresendő. Persze, a madár jellegzetes tulajdonságai bizonyára már akkor is megvoltak, amikor Isten megteremtette az 5. napon, csak ez a faj valószínűleg kihalt.

5. ábra: Oculudentavis elöl- (A) és hátulnézeti (B) képe. Fotó: Lida Xing, China University of Geosciences, Beijing

Ám amit nem írnak le egy újságcikkben, az néha legalább olyan lényeges, mint amit leírnak (ha nem lényegesebb)! A kutatók meg sem próbálták megmagyarázni, hogy hogyan ragadhatott bele a borostyánkőbe egy szétmállott, lenyakazott madárkoponya, ráadásul más haslábúak meszes vázával, rovarokkal és növényi részekkel együtt.

A borostyánkő a titok nyitja

A burmai borostyánkőlelőhely 2013-ban, ahol később a borostyánkőbe zárt madárkoponyát találták. (Fotó: Huabao Dong)

A mintegy 4500 évvel ezelőtt lezajlott özönvíz sokkal kézenfekvőbb magyarázatot ad az öt fentebb említett, lenyűgöző fosszília eredetére. Az özönvíz kezdetén a lezúduló víz egész erdőket tört ki. A fák a sodródásban összeütköztek, ami nagy mennyiségű gyantatermeléshez vezetett. Mivel az igen ragadós gyanta fennmarad a vízen, ezért könnyen beleragadhatott – örökre – bármilyen apróság, ami szintén a vízben volt. Ez megmagyarázza, hogyan került borostyánkőbe meglehetősen különböző környezetből származó megannyi rovar, kis állat és növényi rész (sőt, időnként még tengeri kövület is). Magyarázatul szolgál továbbá arra is, hogy hogyan ragadhatott hozzá dinoszaurusz-állkapocshoz, amelyet szintén az özönvíz sodort magával. Később rengeteg gyanta rakódott le, amit az óriási mennyiségű üledék betemetett – ez biztosította a borostyánkővé alakulás kémiai folyamatához szükséges nyomást és hőt. Ez a forgatókönyv azt is megmagyarázza, hogy miért találunk olyan hatalmas borostyánkő-rétegeket, miközben egészen mást várnánk az alapján, hogy normál körülmények között itt-ott egy fa gyantát bocsát ki.

Egy bányász belép a bányába. (Fotó: Guang Chen)

Az a tény, hogy az élőlények néhány ezer év alatt szinte semmit nem változtak, összhangban van a Bibliában leírt történelemmel.

A borostyánkő a teremtés kontra evolúció vita koronatanúja. Megtalálásának körülményei és a belezáródott maradványok lerombolják az évmilliókról szóló evolucionista dogmát. Ezek a leletek nem a több tízmillió éven át tartó evolúciós fejlődés vagy fagyökerekről barlangba folydogált gyantacseppecskék tanújelei. Sokkal inkább „Isten időkapszulája” egy-egy borostyánkő, és egy roppant méretű természeti katasztrófa mellett tanúskodik, amelynek során a nagy mennyiségű borostyánkő keletkezett. Ez pedig nem más, mint az az özönvíz, amellyel Isten a Földet sújtotta ítéletképpen, kb. 4500 évvel ezelőtt.

Hivatkozások és megjegyzések

1. Ld. Robinson, P., Ammonite in amber, Creation 42(2):44–45, 2020.
2. Motivans, E., How amber forms nature’s time capsule. It takes millions of years! Zmescience.com, 4 Jul 2017.
3. Cai, C. and 8 others, Basal polyphagan beetles in mid-Cretaceous amber from Myanmar: biogeographic implications and long-term morphological stasis, Proc. Royal Soc. B 286:20182175, 16 Jan 2019.
4. Chinese Academy of Sciences, Two tiny beetle fossils offer evolution and biogeography clues; phys.org, 18 Jan 2019.
5. Fischer, T.C. and 2 others, Geometrid caterpillar in Eocene Baltic amber (Lepidoptera, Geometridae). Sci. Rep. 9:17201, 20 Nov 2019
6. A hengeres „állábakat” nem számítva minden hernyónak 3 pár valódi (ízelt) lába van.
7. Sendi, H. and 8 others, Nocticolid cockroaches are the only known dinosaur age cave survivors, Gondwana Research 82:288–298, Jun 2020.
8. Letzter, R., ‘Exquisite’ dinosaur-age cockroaches discovered preserved in amber; livescience.com, 2 Mar 2020.
9. McKellar, R.C. and 8 others, A direct association between amber and dinosaur remains provides paleoecological insights, Sci. Rep. 9:17916, 2019.
10. Pickrell, J., ‘Remarkable’ fossil features an insect trapped in amber, stuck to a dinosaur jaw; sciencemag.org, 29 Nov 2019.
11. Xing, L. and 6 others, Hummingbirdsized dinosaur from the Cretaceous period of Myanmar, Nature 579:245–249, 2020.

PHILIP ROBINSON, B.Ed., M.Div.

Phil 3 diplomás prédikátor, nős, három gyermek édesapja. Pedagógiai, kriminológiai és teológiai végzettségét is hasznosítja a Creation Ministries International UK külsős előadójaként és írójaként, ahol 2004 óta tevékenykedik. Alaposan beleásta magát az apologetikába, valamint az özönvízzel összefüggő gyors fosszilizáció és a dinoszauruszok témakörébe, amelyeknek magyarázatával szenvedélyesen erősíti a hívőknek a Bibliába és Jézus Krisztusba vetett hitét.

Lenyűgöző 3D-s trilobita részletek

Egy nemzetközi kutatócsoport elképesztő háromdimenziós (3D) trilobita-fosszíliák kincsesbányáját tárta fel Marokkóban, a Tatelt Formation néven ismert megkeményedett vulkáni hamuban. Tanulmányuk a Science című neves folyóirat vezércikkeként jelent meg.¹ A valaha felfedezett trilobiták talán legjobb állapotban konzerválódott egyedeiben a kutatókat a testszelvények és lábak, valamint a szőrszerű struktúrák és tüskék elképesztő részletgazdagsága döbbentette meg. Első ízben fedeztek fel labrumot (a szájat fedő húsos lebenyt) is néhány példányon. Még a tápcsatorna is megőrződött a belsejét elöntő hamunak köszönhetően.

A valaha felfedezett trilobiták talán legjobb állapotban konzerválódott egyedeiben a kutatókat a testszelvények és lábak, valamint a szőrszerű struktúrák és tüskék elképesztő részletgazdagsága döbbentette meg.

Az elpusztult állatokat általában rövid idő alatt eltakarítja a többi állat, minden egyéb maradvány pedig gyorsan elbomlik. Hogyan maradtak hát meg épségben ezek a trilobiták, ráadásul ilyen finom anatómiai részletességgel? Ez úgy történhetett, hogy hirtelen finom üledék temette be őket, pont ahogy a Mózes első könyve 6-8. fejezetében leírt özönvíz idején lehetett. A cikk fő szerzője, Abderrazak El Albani (a Poitiers-i Egyetem geológus professzora) nem leplezte izgatottságát:

„Különböző korokból és helyekről származó fosszíliákat tanulmányozó kutatóként számomra különösen felemelő élmény volt, hogy ilyen figyelemre méltó állapotban fennmaradt kövületeket fedeztünk fel vulkanikus környezetben.”²

A cikk egyik társszerzője, Gregory Edgecombe (a londoni Természettudományi Múzeum paleontológus professzora) hasonló lelkesedéssel nyilatkozott:

„Közel 40 éve tanulmányozom a trilobitákat, de még soha nem volt ilyen érzésem. Mintha élő állatokat látnék! Számos trilobita lágyszövetét láttam már, ebben az esetben azonban az az igazán megdöbbentő, hogy 3 dimenzióban őrződtek meg. Kutatásunk nem várt következménye az a felfedezés, hogy a sekély tengeri környezetben elterülő vulkáni hamu a fosszíliák rendkívül gazdag aranybányája lehet.”²

Számos trilobita lágyszövetét láttam már, ebben az esetben azonban az az igazán megdöbbentő, hogy 3 dimenzióban őrződtek meg.

2019-ben egy Marokkóból származó, jó állapotban megőrződött trilobita kövületsorozatot „a mindennapi élet pillanatképekben” címmel jellemeztek.³ Ezek az újonnan felfedezett fosszíliák azonban még izgalmasabbak.

A tudósok szerint a Tatelt-Formation vulkáni hamuréteg úgy jött létre, hogy „sekély tengerrel borított környezetbe piroklaszt ár (vulkáni törmelékszemcsékből álló folyam) ömlött”. Ez kiválóan megfelel a Nóé idejében pusztító özönvíz feltételezhető körülményeinek. (vö. 1Mózes 7:11). A kutatók apró (1 mm-es) brachiopodákat (alsó és felső héjjal rendelkező puhatestű élőlények) is találtak a trilobiták fejéhez tapadva, pont úgy ahogy annak idején éltek, „ez pedig arra utal, hogy a két faj együtt pusztult el, és vagy még élve, vagy röviddel a haláluk után temetődtek be.”⁴

Úgy tűnik, a forró, ásványi anyagokban gazdag finom hamu és a víz kombinációja ideális közeget biztosít az eltemetett élőlények gyors konzerválódásához. Valószínűleg ez a természetes cement tette lehetővé, hogy a legapróbb részletek is tökéletesen fennmaradjanak.

Hivatkozások és megjegyzések

1. El Albani, A. et al, Rapid volcanic ash entombment reveals the 3D anatomy of Cambrian trilobites, Science 384 (6703):1429–1435, 2024.
2. Natural History Museum, Most pristine trilobite fossils ever found shake up scientific understanding of the long extinct group, nhm.ac.uk, 27 Jun 2024.
3. Robinson, P., Trilobite conga line vs evolutionary timeline, Creation 42 (3):52–53, 2020; creation.com/trilobite-conga-line.
4. Starr, M., Never-before-seen trilobite anatomy preserved by Pompeii-like ash in Morocco, sciencealert.com, 28 Jun 2024. 

PHILIP BELL B.Sc.(Hons.), P.G.C.E., C.Biol. M.R.S.B., először rákkutatóként, majd természettudomány tanárként dolgozott. 2001-ben kapcsolódott be a teremtéskutatásba. Jelenleg a Creation Ministries International európai irodájának igazgatója. Ld. még angol nyelven: creation.com/pbell

Talajcsere

Világnézetek és gyümölcsök

Világnézetünk egyfajta szemüveg. Minden létező valóságot ezen keresztül szemlélünk. Sőt, már gyermekeinkben is kialakul egy ilyen világnézeti alapbeállítás, mire tudatos korba érnek. Gyakran azonban nem is tulajdonítunk jelentőséget a saját világnézetünknek – legyünk akár gyerekek, akár felnőttek.

A Teremtés könyvében (Mózes első könyvében) olvasható teremtéstörténet kulcsjelentőségű az evangélium megértése szempontjából. Ha ugyanis nem beszélhetünk szó szerinti értelemben vett bűnről, bűnbeesésről, valamint a halálról mint a bűn jogos következményéről sem, akkor tulajdonképpen nincs is szükségünk megváltásra. A Creation Ministries International (egy nemzetközi teremtéskutató társaság) és a magyar Creation Projekt (az Örömhír Alapítvány felekezetközi projektje) azért jött létre, hogy építsék a keresztény hívőknek a bibliai teremtésen alapuló egységét, és ezen keresztül életképesebbé és gyümölcsözőbbé váljon az Egyház.

Sajnos sok hívő – amíg el nem jut hozzá a teremtés jelentőségét feltáró bibliai üzenet – abban a tévhitben él, hogy a teremtés-evolúció vita csupán egyike az egyház számos vitás kérdéseinek, mint például az azonos neműek házassága, az abortusz vagy az eutanázia kérdése is. Pedig ez utóbbiak mind az elsőből erednek! Az 1. ábra segít a valódi probléma megértésében. (4.o.)

Az Úr Jézus többször is beszélt fákról és azok gyümölcséről. A Máté evangéliuma 7:16-19. verseiben például ezt olvassuk: „Arról ismerhetitek fel őket, hogy mit tesznek, és annak mi az eredménye. Hiszen a tövises bokor nem teremhet szőlőt, vagy a bogáncskóró fügét. Ugyanígy minden jó fa jó gyümölcsöket terem, a rossz fa pedig rosszakat. A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt, és a rossz fa sem hoz jót. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre dobnak.” (EFO)

Két fa, két világnézet

Az 1. ábrán látható két fa a nyugati kultúra két meghatározó világnézetének szemléltetésére szolgál. Világnézetünk egyfajta szemüveg. Minden létező valóságot ezen keresztül szemlélünk. Sőt, már gyermekeinkben is kialakul egy ilyen világnézeti alapbeállítás, mire tudatos korba érnek. Gyakran azonban nem is tulajdonítunk jelentőséget a saját világnézetünknek – legyünk akár gyerekek, akár felnőttek. És arra sem jövünk rá, hogy világnézetünk kialakulásában a legfontosabb tényező az, hogy mit gondolunk a saját eredetünkről.

Figyeljük csak meg a kétféle talajtípust, amelyekből a két fa kinő! A szekuláris világ humanizmusa (amely azt jelenti, hogy az ember maga dönti el, hogy mi az igazság) az evolúció talajában gyökerezik.

Az evolúció a materializmuson alapul, amely szerint létezésünk pusztán anyagi tényezőkre vezethető vissza, és a teremtő Isten csupán a vallásos emberek képzeletében létezik. Eszerint nincs is olyan – az emberek felett álló – hatalom, akinek jogában állna általános érvényű szabályokat alkotni. Mindenki szabadon eldöntheti, hogy milyen szabályok szerint él, és az igazság egyszerűen annyi, amit mi annak mondunk, illetve amit a társadalom annak fogad el. Ezzel kiiktattuk Istent mint végső tekintélyt, aki törvény és igazság kérdésében dönt. Nem az abortusz vagy a melegházasság jelenti a valódi fejtörést a mai egyház számára, bár sokan úgy vélik, hogy ezek a legnagyobb gondok. Ezek pusztán gyümölcsei az evolúció talajában gyökerező humanizmusnak, vagyis tünetek. Ha például abban hiszünk, hogy az emberiség az idő és a véletlen műve, akkor milyen alapon mondhatná bárki, hogy a meg nem született gyermekek méhen belül történő elpusztítása helytelen? Elvégre is, egyes modern biológiakönyvek szerint a magzat evolúciós elődeink fejlettségi szintjén van, és nem több egy állatnál.

Ernst Haeckel evolucionista tudós csaló módon azért rajzolta meg a felső képsort, hogy alátámassza azt az elméletet, miszerint a méhen belül mind az emberi lények, mind más teremtmények végighaladnak az állítólagos korábbi evolúciós szinteken. Ezt már több mint száz éve megcáfolták, ennek ellenére a biológia tankönyvekben ma is találhatók hasonló illusztrációk. Valójában nem sok köze van a hamis képsornak az embriók valódi (alsó) képsorához.

Félreértés ne essék! Társadalmunk szörnyű állapotáért alapvetően bűnös természetünk a felelős, és nem az evolúciómodell. Azonban, ahogy azt az evolúció híres „főpapja”, Richard Dawkins professzor megfogalmazta: „Darwin tette lehetővé, hogy ateistaként intellektuális értelemben teljes életet éljünk.”¹ Az evolúciómodell ad tehát „tudományos” alapot arra, hogy úgy éljünk, mintha nem létezne Isten.² Ezért rendkívüli a jelentősége és a hatása.

Nem a gyümölccsel van dolgunk

Ősi mondás: „Egy almafa nem azért almafa, mert almát terem, hanem azért terem almát, mert almafa.” Ugyanígy nem azért vagyunk bűnösök, mert bűnt követünk el, hanem azért követünk el bűnt, mert bűnösök vagyunk. Azt pedig, hogy bűnösnek születünk, az emberiség valós történelmét megörökítő Bibliából tudjuk: a szó szoros értelmében Ádám leszármazottai vagyunk, és Ádám bűnbeesése óta mindnyájan a halál hatalma alatt vagyunk (Pál első levele a korinthusiakhoz 15:21). Tehát nem a bűnös tetteink jelentik a legnagyobb gondot, hanem az, hogy bűnös embernek születtünk. Ez ugyanis újra meg újra bűnös tettekben nyilvánul meg. Ez bűneink forrása. Krisztus pontosan azért jött el a Földre, mert bűnösök vagyunk: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Pál levele a rómaiakhoz 5:8).

Ha a Biblia üzenetébe mégis beleszórjuk az evolúció „sóját”, végső soron magát az evangéliumot ássuk alá, mivel Ádám bűnbeesése elé helyezünk több millió évnyi halált és szenvedést.

A megoldás kulcsa tehát: Krisztusban megszabadulni bűnös, régi természetünktől és új életet élni. De hogyan lehet akkor az, hogy sok, magát hívőnek valló ember életében mégsem látunk egységesen jó gyümölcsöket? Úgy, hogy hittel ugyan a Megváltóhoz fordultak, gondolkodásmódjukat azonban nem helyezték új alapra. Korábbi humanista világnézetüket nem váltotta fel keresztény világnézet. Ahhoz ugyanis, hogy tartósan jó gyümölcsöket teremhessünk, életképes keresztény világnézetre van szükségünk. Ehhez pedig át kell ültetnünk életünk fáját a rossz talajból (evolúció) a jó talajba (teremtés). Ez egy talajcsere. A jó talaj az, hogy a Bibliát Isten igaz kijelentésének fogadjuk el.

Ha az evolúció maradt gondolkodásmódunk alapja, nem keresztény a világnézetünk. Miért? Nekünk – hívőknek – kellene leginkább tisztában lennünk azzal, hogy a történelem kezdetén történtek miatt születtünk mi is bűnben, és ezért van szükségünk Jézus megváltására. De elhisszük-e, hogy a dolgok tényleg úgy történtek, ahogy az le van írva a Biblia első fejezeteiben? Ha ugyanis Ádám nem az első ember, akkor nem is tőle származunk mindannyian. És ha nem esett bűnbe, akkor Jézus kereszthalála is értelmetlen! Lássuk be: ez így nem keresztény világnézet.

Jézus azért tud beteljesítője lenni a hitnek, mert ő is hozta létre azt! (Zsidókhoz írt levél 12:2) És ő maga az Isten Igéje, a Biblia első betűjétől az utolsóig (János evangéliuma 1:1). Ez a Jézus ezt mondta a gyümölcstermésről: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik” (Jn 15:4-6).

Hogyan teremhetünk jó gyümölcsöt?

A Máté és János evangéliumából fent idézett szakaszok a gyümölcstermésről szólnak. De még mielőtt a gyümölcstermésről szólt volna Jézus, ezt mondta: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják. Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.” (Mt 7:13-15)

Nézd meg a 2. ábrát! Vitathatatlan tény, hogy legtöbbünknek már általános iskolában úgy tanították a természettudományos tárgyakat, hogy az evolúciót nyilvánvaló tényként, mintegy kiindulási pontként kezelték. Emiatt sokan megpróbálják a több millió éves földtörténetet beleilleszteni a Teremtés könyvébe. Azonban az evolúció egy materialista elmélet, amelybe nem fér bele egy természetfeletti Teremtő léte. Ha a Biblia üzenetébe mégis beleszórjuk az evolúció „sóját”, végső soron magát az evangéliumot ássuk alá, mivel Ádám bűnbeesése elé helyezünk több millió évnyi halált és szenvedést. Logikus részünkről, hogy bizonyságtétel keretében arra kérjünk valakit, hogy fogadja el Jézus tanítását (aki valóságos személyként utalt Ádámra és Évára, illetve valós történelmi eseményként az özönvízre), ha mi magunk úgy gondoljuk, hogy a valóságban nem úgy történtek a dolgok, ahogy azt a Teremtés könyvében olvassuk?

Ne hallgass azokra a tanítókra, akik hajlandók a Biblia tanítását kiegészíteni az evolúcióval! Még ateisták is, pl. Richard Dawkins, „megtévesztettnek” nevezik azokat a lelkészeket, akik olyasmit tanítanak, hogy Isten az evolúció által teremtett.³ Kit akarunk ekkora kompromisszum árán is megnyerni? Az emberiség túlnyomó része azért hisz az evolúcióban, mert legtöbben eddig nem is hallottak más lehetőségről. Vagyis a hatnapos teremtésben hinni minden bizonnyal a „keskeny út”.

Most térjünk át a 3. ábrára! Ha a Teremtés könyvében Istenről mint teremtőről alkotott alapvető képet evolucionista tanításokkal aláássák vagy lerombolják, akkor a kereszténység fája várhatóan kipusztul (ahogy napjainkban számos országban történik is). De ez fordított irányban is működik! Ha a teremtés igazságának bölcs és bátor hirdetésével aláássuk az evolúcióelméletet, megrendülnek a materialista humanizmus erődítményei. A bibliai minta szerint úgy lehet egy nemzet Istenhez való viszonyát megváltoztatni, ha először az egyes személyek szíve és elméje változik meg. Megtérés nélkül ugyanis senki sem fog a keresztény erkölcs szerint élni. Az apostolok is ezt a módszert gyakorolták. Munkálkodásuk nyomán néhányan Isten útjára tértek, aztán ezek idővel olyan nagy hatást gyakoroltak a környezetükre, hogy egész országok élete vett új irányt, sőt, még a törvényeiket is megváltoztatták. Ez a Szent Szellem munkája!⁴ Isten a 21. században is kész megtenni ugyanezt! Mi is megláthatjuk, ahogy emberek gondolkodásmódja és szíve megváltozik, felismerik a Teremtő Istent, és másoknak is bemutatják.

Van egy jó hírem: ma több forrás áll rendelkezésünkre ehhez, mint az egyháztörténelem során eddig bármikor. Leplezzük le az evolúciós félrevezetést, és be fog következni a humanista világnézet térvesztése! Így változtathatjuk meg nemzetünk sorsát! Úgy tűnik, a Teremtő Úr Jézus tudta, miről beszél, amikor a fák és gyümölcsök összefüggéseiről beszélt!

Hivatkozások és megjegyzések

1. Dawkins, R., The Blind Watchmaker, W.W. Norton, New York, p. 6, 1986.
2. Ne essünk át azonban a ló túloldalára, és ne mondjuk azt, hogy mindenért az eredendő bűn a felelős, és az evolúció kérdése teljesen lényegtelen. Egy repülőgép-szerencsétlenségért sem hibáztathatjuk önmagában a gravitációt a pilóta vagy egy műszaki hiba helyett. Mindenütt hat a gravitáció, és mégsem zuhan le minden gép! A bűn is mindenütt hat, mégsem fordul el mindenki az Isten Igéjébe vetett hittől. Az evolúciós tanítás szerepe jelentős ebben a folyamatban.
3. Richard Dawkins: “Theistic evolutionists are deluded”, youtube.com, uploaded 14 September 2011.
4. See Zimmermann, A., The Christian foundations of the rule of law in the West: a legacy of liberty and resistance against tyranny, J. Creation19(2):67–73, 2005; creation.com/law. Dr Augusto Zimmermann is one of Australia’s top legal scholars—see Creation 31(2):15–17, 2009; creation.com/law-creation.
    

GARY BATES DS.C.

1990 óta tart előadásokat teremtés vagy evolúció témában. A CMI amerikai központjának vezérigazgatója. „Az evolúció Achilles-ina” című könyv alapján készült dokumentumfilm producere, számtalan könyv társszerzője. Szakterülete többek között az UFÓ-k és földönkívüli jelenségek. Ld. még angol nyelven: creation.com/gary-bates

Szíven talált és meggyőzött a teremtés

Dr. Vajda Péterrel földtanról és földtörténetről beszélget Tas Walker

Vajda Péter RNDr., PhD a pozsonyi Szlovák Tudományos Akadémia Földtani Intézetének geofizikus kutatója. A pozsonyi Comenius Egyetemen végzett geofizikus szakon, paleomágnesesség szakirányon. A kanadai Fredericton-ban található New Brunswick Egyetemen szerzett doktori fokozatot. Doktori munkájának kutatási területe a Föld gravitációja volt.

Manapság – egyesek szerint – a kutatók nem hisznek Istenben vagy a Bibliában, ám dr. Vajda azon számos sok kutató egyike, akik cáfolják ezt az elképzelést. Ő sikeres természettudós, aki a teljes Bibliát elfogadja.

Dr. Vajda a Földtani Intézet Gravimetria és Geodinamika Tanszékének nemzetközileg elismert igazgatója. Több mint 60 publikációt jegyez, emellett előadóként világszerte számos konferencián vett részt, így többek között a Dél-afrikai Köztársaságban, Kanadában, a Fidzsi-szigeteken, az Egyesült Államokban (Hawaiin is) és több európai országban.

Fő kutatási területe a geofizika, ezen belül a Föld gravitációs mezőjének megfigyelése és értelmezése. Kutatásainak egyik legfontosabb alkalmazási lehetősége abban áll, hogy a vulkánok mélyén rejlő magma tanulmányozható a környező területeken végzett körültekintő gravitációs mérések révén. A kutatók így tájékozódhatnak a szunnyadó vulkánok ujjáébredésének folyamatáról és a kitörésveszélyekről. Ez segíthet megóvni a polgári lakosságot a vulkánkitörésektől.

Dr. Vajda Szlovákiában nőtt fel egy rendezett, boldog családban. Édesapja az egyetemen tanított fizikát, édesanyja főiskolán oktatott. Dr. Vajda úgy emlékszik vissza a szerető szülőkre, akikkel igazán jó volt a szabadban lenni, túrázni, úszni, síelni, snowbordozni és hegyet mászni.

Szenvedélye – a szabadban töltött idő – és a természet szépségének csodálata eredményeként matematikát és fizikát kezdett tanulni. „Terveim között szerepelt, hogy majd rengeteg terepmunkát végzek és expedíciókra járok.”

Valami nincs rendben

„Elégedett ateistaként éltem. Teljesen meg voltam győződve arról, hogy az élet az evolúció során alakult ki, annak ellenére, hogy gyakorlatilag semmit sem tudtam az evolúcióról. Alapvetően jó embernek tartottam magam, aki sohasem árt senkinek.”

Egy barátjától kapott egy Bibliát, és elkezdte esténként olvasni. Néhány nap alatt teljesen magával ragadta!

Kanadai évei alatt azonban valami megváltozott. Egy barátjától kapott egy Bibliát, és elkezdte esténként olvasni. Néhány nap alatt teljesen magával ragadta! Olvasás közben ráébredt önző mivoltára, és hogy kihasznált és megbántott másokat. Felismerte, hogy valami nincs rendben a szívében, és ez arra indította, hogy átgondolja az életét.

„A Bibliaolvasást a Teremtés könyvével kezdtem – mondja dr. Vajda. – Az egészben az a hihetetlen, hogy ateista és evolucionista létemre nem hagytam abba. Olvasás közben megértettem, hogy az emberek szíve megromlott, Őszinte önvizsgálatot követően beismertem, hogy az enyém is. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon miért nem hallottam erről a szüleimtől, vagy miért nem tanultam róla az iskolában.”

Amikor az Ószövetségben állatáldozatokról olvasott, úgy érezte, hogy neki is szüksége lenne egy hibátlan bárányra, hogy segítségével megtisztulhasson bűneitől. „Végül, amikor az Újszövetséghez értem, megtaláltam a megoldást: 2000 éve Jézus Krisztus meghalt a kereszten helyettem áldozati bárányként.”

Dr. Vajda így magyarázza: „Tudtam, hogy igaza van a Bibliának az ember megromlott szívével kapcsolatban, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy abban is igaza van, amit a megoldásról mond.” Végül letérdelt, és kérte Istent, hogy tisztítsa meg. Így emlékszik vissza: „És Isten ezt meg is tette. Idővel azt vettem észre, hogy elkezdődött bennem valami egészen új! Új értékek, új vágyak jelentek meg az életemben. Személyesen találkoztam az élő Istennel.”

Meggyőző felismerés

Meglepő módon, evolúciós meggyőződése nem akadályozta dr. Vajdát a bibliaolvasásban. Akkoriban az univerzum eredete és története nem volt gondolatai előterében. Inkább az igazságosság és a megigazulás kérdése foglalkoztatta.

Az evolúció kérdése két évvel később bukkant fel, a halál eredetével kapcsolatban. Az evolúcióelmélet szerint a halál már többszáz millió éve a földi élet természetes része. Ám a Biblia szerint kezdetben nem volt halál. Az csak az első emberpár, Ádám és Éva engedetlensége miatt jelent meg a világban.

„Akkor és ott belém hasított a felismerés. Rájöttem, hogy csak az egyik lehet igaz. Azonnal elfogadtam a bibliai választ a halál eredetéről, egyszerűen Isten szavának tekintélye alapján. A Biblia tanítását mérhetetlenül többre tartom, mint az emberi spekulációt. Úgy állok hozzá, hogy Isten szava az abszolút igazság. Ő minden bölcsességnek birtokosa. Ő a történelem egyedüli szemtanúja. Egyedül az ő kijelentéséről hiszem, hogy biztosan igaz.” – vallja dr. Vajda.

Ez a döntés arra késztette, hogy kutatni kezdje, hogy az evolúciós magyarázat hol és miben téved. „Felettébb motivált voltam, mivel akadémiai kutatással foglalkozom, és bizony a legtöbb ismerősöm tényként fogadja el az evolúciót. Az evolúciós gondolkodás hibáinak minden lehetséges részletéről tudni akartam.”

Ez nem empirikus tudomány

Dr. Vajda tehát felelevenítette a Pozsonyi Egyetemen, diplomamunkája1 kapcsán végzett kutatásait. Paleomágnesességet tanult, a Föld egykori mágneses erejének vizsgálatát, amely állítólag évmilliókra mutat vissza. Visszaemlékszik, hogy már ateistaként is mennyire zavarta a régmúlt időkről nyert információk számos ismeretlen tényezője. Aggasztónak találta, ahogyan más kutatók oly nagy bizonyossággal állítottak számos dolgot a Föld „millió évekkel ezelőtti” állapotáról. Jól emlékszik, hogy azon gondolkodott például: „Honnan tudhatjuk?” vagy: „Hogyan szerezhetünk bizonyosságot erről?”

„Végül otthagytam a paleomágnesességet, hogy gyakorlati fizikai geodéziával és geofizikával, ezen belül gravimetriával foglalkozhassak. Kifejezetten boldog voltam. Végre olyasmiket kutathattam, amik tények – vagyis valódi megfigyelések – alapján igazolhatóak az empirikus tudomány keretein belül.”

A múlt az empirikus tudomány számára nem hozzáférhető. Megfigyeléseket csak a jelenben végezhetünk. Ami ezen felül van, az mind rekonstrukció, abban pedig alapvető szerepet játszik a hit.

Dr. Vajda arra a felismerésre jutott, hogy a természettudományok segítségével nem tudjuk feltárni Földünk eredetét és történelmét. „A múlt az empirikus tudomány számára nem hozzáférhető. Megfigyeléseket csak a jelenben végezhetünk. Ami ezen felül van, az mind rekonstrukció, abban pedig alapvető szerepet játszik a hit.”

Dr. Vajda kifejti: „Jób könyve 38. részének 4. versében Isten már megmagyarázta, hogy a kezdetekről való információink egyetlen tökéletes forrása az ő Igéje. Ő személyesen jelen volt, ezért tudja ezeket az információkat kijelenteni nekünk. Nem csak szemtanúként ismeri a Föld történelmét, hanem valójában Ő maga vitte végbe azt.”

Dr. Vajdának eleinte komoly fejtörést okozott a Föld kora és a radiometrikus kormeghatározás kérdésköre. Ám, miután rájött, hogy miben különbözik az empirikus tudás az elméletektől, erre is választ kapott. „Az empirikus tudás, ami tényleges méréseken alapul, az az izotópok aránya. A kor pedig nem ellenőrizhető feltevéseken alapul, ezért alaposan megkérdőjelezhető eredmény. Sőt, a ténylegesen kiválasztott értéket úgy állapítják meg, hogy ne legyen ellentmondásban a naturalisztikus filozófiával. Bár nem mondják így ki, a közölt korok gyakorlatilag hitből származnak.”

Az evolúció kérdéskörének kutatásában nagy segítségére volt e „tudományos” kérdések bő kreacionista irodalma. „Teljesen lenyűgözött, amikor ráébredtem, milyen csodálatosan összeillenek az eredmények a Föld valós történelmével, ha a Bibliából indulunk ki.”

Dr. Vajda úgy véli, hogy a laikusoknak hasznára válna, ha megértenék a „földtudományok fordított térbeli problémáját”. Ezzel arra a problémára utal, hogy pusztán a földfelszínen végzett kétdimenziós megfigyelések alapján rekonstruálják a Föld belsejének térbeli szerkezetét és tulajdonságait. Dr. Vajda rávilágít, hogy lehetetlen egyféle eredményre jutni, mivel a kétdimenziós felszíni adatoknak számos különböző háromdimenziós modell is egyaránt megfelel. „Gondoljunk bele, mennyivel több bizonytalanságot okoz, ha ehhez még az időtényezőt is hozzátesszük, és megkíséreljük a földtörténet régmúltját rekonstruálni – ami így valójában már egy négydimenziós kérdéskör. A bizonytalanság és homály azonban ennél még nagyságrendekkel nagyobb” – állítja dr. Vajda. „Ez a belső bizonytalanság abban áll, hogy a Föld keletkezésére és történetére vonatkozó materialista, ateista evolúcióelmélet végső soron egyfajta vallás, és azok elfogadása hit kérdése.”

A tények a Bibliára mutatnak

Dr. Vajda számos tudományos tényt említ, amelyek betekintést nyújtanak a Bibliába, és alátámasztják azt. Ilyen tények a geológia területén például a fosszíliák nagy száma és konzerválódása, az üledékes rétegek vízszintes és függőleges kiterjedése, azok alakváltozásai, valamint egymáshoz való illeszkedésük. De még ezeknél is meggyőzőbbek a biológiai tények: a kémiai evolúció lehetetlen volta, a biológiai evolúció megoldhatatlan kérdései és a tervezettség elsöprő bizonyítékai.

Dr. Vajda szavaival élve: „Az emberi tudásvágy középpontjában álló legizgalmasabb és legalapvetőbb kérdés szerintem a világegyetem és az élet eredete és története. Meggyőződésem, hogy a Biblia a világmindenség hiteles történetét nyilatkoztatja ki, ezért maximálisan ráhagyatkozhatunk.”

Hivatkozások és megjegyzések

1. RNDr. (Rerum Naturalium Doctor): szlovák és cseh diplomamegnevezés, amely nálunk a természettudományos mesterdiplomának felel meg. Nem összekeverendő a “Dr. rer. nat.” (Doctor rerum naturalium) fokozattal, amely egy másik, Ausztriában és Németországban használatos posztgraduális tudományos fokozat neve, amely a PhD-vel azonos.

TAS WALKER, B.Sc.(Hons.), B.Eng.(Hons.), PhD

Dr. Walker geológus, gépészmérnök. Ő fogalmazta meg azt a bibliai geológiai modellt, amely a bibliai, hiteles történelem keretein belül vizsgálja a geológiai képződményeket. Jelenleg a CMI ausztrál központjának munkatársa: kutató, előadó és író. Ld. még angol nyelven: creation.com/walker

Kacsakagyló és éti kagyló mintájára készült vízalatti szuperragasztó

Már régen megfigyelték azt az igen erős ragasztót, amivel az éti kagylók a sziklákhoz tapadnak. Ehhez a kagyló a tengervízből kiválaszt egy speciális aminosavat, ún. dihydroxyphenylalanint (DOPA) tartalmazó fehérjeláncokat, valamint vasat (Fe ³⁺ ). Ionok hatására a fehérjeláncokon keresztkötések jönnek létre, amitől a DOPA-egységek bármilyen felületre nagyon erősen tapadnak.

Egy másik, nagy tapadóerővel rendelkező teremtmény a kacsakagyló. Többrétegű fehérjékből álló, ragadós nanoszálakat hoz létre, amelyekkel megtapad a hajófenéken vagy bármilyen más felületen. Ezek a fehérjerétegek a következő fehérjeréteggel, vagy bármilyen nanorosttal erős kötést képesek létrehozni. A kacsakagylókat az éti kagylókhoz hasonlóan bármilyen felületről rendkívül nehéz eltávolítani.

Az amerikai Massachusettes állambeli Tufts Egyetem mérnök munkatársai létrehoztak egy ragasztót a két kagyló működési koncepciójának egyesítésével. A kacsakagyló ihlette komponens a selyemhernyó gubójából származó selyemfibroin volt. A selyem sok hasonlóságot mutat a kacsakagyló által használt nanorostokkal. Az éti kagylótól kölcsönzött komponensként pedig a polydopamin (PDA) szolgált, amely tulajdonságaiban hasonlít a DOPA-tartalmú fehérjékhez. Ehhez – a kagylóknál megfigyelt módon – vasionokat adtak. Az így létrejött anyag mikroszkópos képe még látványra is megegyezett a természetben előforduló ragasztóéval.

A kutatás vezetője, Fiorenzo Omenetto a következőképpen foglalta össze megfigyeléseit: „az általunk létrehozott kétkomponensű ragasztó nemcsak jobban alkalmazható víz alatt, mint a ma kapható ragasztók többsége, de emellett ugyanazt a tapadóerőt sokkal kisebb anyagmennyiség felhasználásával képes biztosítani.” Ezenkívül nem is mérgező, és nem igényel veszélyes, illékony oldószereket sem.

Hivatkozások és megjegyzések:

1. Presti, M.L. and 3 others, Bioinspired biomaterial composite for all‐water‐based high‐performance adhesives, Advanced Science, 3 Jun 2021.
2. Scientists make powerful underwater glue inspired by barnacles and mussels, sciencesdaily.com, 3 Jun 2021.

Az élet: Isten ajándéka

„Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” A hippokratészi eskü¹

Ezek a nagyjából Krisztus előtt négy évszázaddal lejegyzett szavak még ma is óriási jelentőséggel bírnak. Írójuk Hippokratész, ókori görög filozófus és orvos, akit ma is gyakorta tekintenek az orvoslás atyjának. Esküje magába foglalja azt az ókori görög filozófiában már korábban elterjedt nézetet, miszerint az öngyilkosság a társadalomban meglévő gonosz, hasonlóan a másik ember megöléséhez, de ekkor vált hivatalosan az orvosi gyakorlat kódexének részévé.

Sok nyugati országban az orvostanhallgatóknak még ma is le kell tenniük a fenti esküt. De az abortusz tilalmára vonatkozó mondatrészt Ausztráliában kényelmesen (és tragikusan) kihúzták belőle, tükrözve ezzel evolúcióval átitatott kultúránk szekularizációját. [A Magyarországon használatos orvosi eskü² javasolt szövege a következő mondatot tartalmazza: „Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására” a ford.] A modern orvoslás szinte teljesen feladta az emberélet szentségének elvét, amit Hippokratész hirdetett, és amely a Teremtés könyvében is megtalálható, az ember Isten képmására történő teremtésének leírásában. Példa erre, hogy az abortusz sokak szemében „terhességgel kapcsolatos döntés”, és nem egy másik ember elpusztítása. Orvosi kezeléseket vonnak meg betegektől, mivel, úgymond nem rendelkeznek „megfelelő életminőséggel”, ahelyett, hogy azt mérlegelnék, hogyan tudná az adott kezelés javítani az állapotukat, vagy megóvni az életüket a természetes halálig.

Az a vélekedés, miszerint egyszerűbb élőlényekből fejlődtünk ki, gyakran igazolásként szolgál arra, hogy elutasítsák Istent mint Teremtőt, törvényeivel és hatalmával együtt . Isten nélkül az élet céltalanná válik, a fogyatékosságok, a szenvedés és a haldoklás értelmetlennek tűnik. Ez hozzájárul a „halál kultúrájához”, ami olyan területeken érinti a nyugati társadalmakat, mint az orvoslás és egészségvédelem, ahol az emberek élete a másik embertől függ. Az eutanázia növekvő elfogadottsága része annak az elmozdulásnak, mely a közgondolkodást a halál kultúrája felé tereli. Nem olyan rég az egész világ figyelte, amint az USA-ban egy bíróság úgy ítélkezett, hogy a fogyatékkal élő Terri Schiavo éhen és szomjan halhasson. Hogyan lehet egy ártatlan embert ilyen módon, szándékosan megölni? (Ne felejtsük el, itt nem egy összetett gépezet lekapcsolásáról volt szó. Mindenki meghal, ha megakadályozzák, hogy vizet, vagy ételt vegyen magához, tehát egy ártatlan személy nyílt megöléséről beszélünk, vagyis definitíve gyilkosságról.)

Az igazság az, hogy az emberek elvesztették az érzéküket az iránt, hogy mit is jelent embernek lenni.

Az igazság az, hogy az emberek elvesztették az érzéküket az iránt, hogy mit is jelent embernek lenni. Ahelyett, hogy az élet drága ajándék lenne, a „minősége” szerint kerül osztályzásra. Amíg egy személy fiatal, tevékeny és produktív, magas életminőséggel bír. De ha ugyanez a személy megöregszik, fogyatékkal élővé válik vagy ellátásra szorul, a minőség lecsökken, és az élete már nem minősül érdemesnek a folytatásra, a védelemre. A felépülés lehetősége nélkül a személy életének kioltása alapjává válik a másokra való rászorultság, a fogyatékosság eredményeképpen.

Ennek a szemléletnek a visszhangja volt hallható Clint Eastwood népszerű filmjében, a Millió dolláros bébiben is. A főhős, egy női bokszoló, kezdetben bátor és sikeres. De amikor súlyos gerincvelősérülést szenved, tartósan megbénulnak a végtagjai és lélegeztetőgépre szorul. Számára a képességeinek tartós elvesztése túl nagy teher, ezért vágyni kezd a halálra. Lélegeztetőgépének kikapcsolását Hollywood a mélységes együttérzés jeleként ábrázolja. (Érdemes megjegyezni, hogy a Harmadik Birodalom hasonló filmeket használt az eutanázia iránti érzékenyítésre, mielőtt irtani kezdte a testi és mentális fogyatékkal élő embereket a náci Németországban.³) Távolról sem ez a valóság; a gondozói egyszerűen a könnyebbik utat választották. Ahelyett, hogy betegségében támogatnák, segítenének neki alkalmazkodni megváltozott életkörülményeihez, asszisztálnak a megöléséhez. (Összehasonlításként gondoljunk a [tinédzserként] minden végtagjára megbénult keresztény írónőre, Joni Eareckson Tadára! [Ő is kért segítséget ahhoz, hogy meghaljon, de megtagadták tőle. Már betöltötte a 70-et, és még ma is aktív az általa létrehozott, a mozgáskorlátozottakat segítő szervezete vezetésében. a ford.]) Az élet kioltásában való asszisztálás elutasítja azt a nézetet, miszerint senkinek nem a tulajdona az élete, ezért senki nem is vetheti el magától. Valójában, mivel Isten képmására teremtetett, az embernek nincs joga azt elpusztítani, vagy bármilyen helyzetben megengedni, hogy mások elpusztítsák. A bibliai Jób története elmondja, miként tagadta meg, amit felesége tanácsolt neki: „Átkozd az Istent és halj meg!” (Jób 2:9) Mert Jób félte Istent és megértette, hogy egyedül neki van hatalma életet adni és elvenni. Ha minden öröm ki is vétetik az életből, ahogy az Jób esetében is történt, az sem jogosítaná fel az élet kioltására. Még a szenvedés legmélyén is megmarad Isten képmása, és az élet egy eredendő jó marad – méltó arra, hogy védelmezzék és támogassák. Még inkább így van ez, ha olyan ritka esetekre gondolunk, amikor orvosilag reménytelennek minősített esetekből váratlanul felépültek emberek.

Az eutanázia a maga valóságában elutasítja az élet ajándék jellegét, és ennélfogva az Ajándékozót magát.

Amikor bíróságok vagy egyének élet és halál urai lesznek, az efféle hatalom az emberiség kezében utat nyit a visszaélésnek, a helytelen ítélkezésnek és a részrehajlásnak. Valljuk be, idáig eléggé kevésszer használták bölcsen.

A keresztény egyház, és igazából a társadalom egésze sosem fogadhatja el azt a hazugságot, hogy az eutanázia a jó halált képviseli (amint azt a szó jelentése⁴ sugallja). Az eutanázia a maga valóságában elutasítja az élet ajándék jellegét, és ennélfogva az Ajándékozót magát. Szükséges lenne inkább felismerni, hogy az ember, mivel Isten képére lett teremtve, veleszületett értékkel és méltósággal bír a fogantatástól a természetes halálig.

Az élet tiszteletének hanyatlása a nyugati kultúrában egy újabb tünete annak a tragikus eltolódásnak, amellyel egyre távolabb kerülünk a biblikus világnézettől az evolúciós humanizmus irányába.

Hivatkozások és megjegyzések:

1. Wikipédia alapján.
2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Orvosi_esk%C3%BC.
3. Burleigh, M., Death and Deliverance, Cambridge University Press, New York, USA, p. 210, 1994.
4. Eredete a görög εὐθανασία szókapcsolat: az εὖ (eu) jelentése: jó, szép, kellemes, a θάνατος (thanatos) jelentése halál. Vissza a szöveghez.

DR MATHEW PIERCY, M.B.,B.S., F.A.N.Z.C.A.,

Mathew egy aneszteziológus szakorvos, aki éppen intenzív terápiás továbbképzésen vesz részt egy prominens Melbourne-i oktatókórházban Ausztráliában

Abortusz: A válasz a Teremtés könyvében található

Sokan osztják azt az álláspontot, sajnálatos módon sok keresztény is, hogy az abortusz témája bonyolult és ellentmondásokkal teli kérdéskör. De a „teremtés napjai” témához hasonlóan ez sem túl összetett vagy ellentmondásos – feltéve, hogy megengedjük a Bibliának, hogy tanítson minket, és nem erőszakoljuk rá esendő emberek elgondolásait a Szentírás világos értelmére.

Csupán két kérdést kell megválaszolnunk:

1. A még meg nem született gyermek (magzat) emberi lény?
2. Ha az, van-e olyan körülmény, ami elfogadhatóvá teszi a meg nem születettek megölését?

Mindkét kérdésre a Teremtés könyvében találjuk a választ. A Ter 25:21–22 szerint: „Az Úr meghallgatta, és [Izsák] felesége fogant. (…) azonban gyermekei rugdalóztak méhében… “

Figyeljük meg, hogy Rebekka meg nem született ikreire, Jákobra és Ézsaura, mint gyermekekre utal. A héber szó: banim (בָּנִים a ben többesszáma), jellemzően a már megszületett gyermekekre vonatkozik, leginkább a fiúgyermekekre. (Az Újszövetségben a csecsemőre a brephos (βρέφος) kifejezést használja, amikor a magzatkorú Keresztelő Szent Jánosról leírja, hogy felujjongott [Erzsébet] méhében, a magzat Jézus jelenlétében Lk 1:41-44.)

A meg nem született gyermekek, az abortuszpártiak vélekedésével ellentétben, nem eldobható szövetcsomók. Sőt, a megtermékenyítés pillanatától kezdve emberi lények, mivel már a megtermékenyített petesejtben jelen van az a DNS kódrendszer, ami meghatározza minden egyén fizikai jellegzetességeit. Teljesen hibás tehát az olyasféle arcátlanul hamis és képtelen állítás, mely szerint a fejlődő ember keresztülmegy egy halszerű, vagy hüllőhöz hasonló állapoton. (Lásd a fotókkal dokumentált, sokkoló igazságot ‘Fraud Rediscovered’, Creation 20(2):49–51, 1998 március).

A Biblia a tudomány által is alátámasztva azt tanítja, hogy a meg nem született gyermek emberi lény. (Lásd még: Zsolt 139:13–16, Jer 1:5).

Mivel az abortusz egy ártatlan ember megölése, semmivel sem kevesebb egy gyilkosságnál

A második kérdést is megválaszolja a Teremtés könyve. A Ter 1:26–29 és 2:7–23 egyértelművé teszik, hogy az ember az állatoktól különbözőnek, Isten képére lett teremtve. A Teremtés könyve 3-ban olvassuk, hogy az első emberek, Ádám és Éva bűne rontotta meg ezt az istenképiséget. Csupán egy generációval később Káin elkövette az első gyilkosságot, elpusztította Isten képmását, ezzel súlyosan megbántva Istent. Az erőszak (és más gonosztettek) elterjedtek a földön, ezért Isten az egész Földre kiterjedő özönvíz által elpusztította az embereket, a bárka utasait kivéve (Ter 6-8).

A gyilkosság — vagyis az ártatlan emberek szándékos megölése — a teljes Szentíráson keresztül égbekiáltó bűnnek számít (Kiv 20:13, Mt 19:18, Róm 13:9). Mivel az abortusz egy ártatlan ember megölése, semmivel sem kevesebb egy gyilkosságnál. Ezért a szokásos „sarkalatos indokok”, amelyeket az abortuszpártiak előtérbe tolnak, Pl.: Mi van akkor, ha a nő nemi erőszak áldozata lett? Mi van, ha a gyermek rendellenesen fejlődik? Mi van, ha a nő nem tudná a gyermeket eltartani? teljesen irrelevánsak. Nem felejthetjük el Ezekiel 18:20-at, ami megtiltja, hogy a gyermeket atyja bűnéért végezzenek ki — eszerint még az olyan tragikus körülmények közt létrejött terhességek, mint erőszak, vagy vérfertőzés sem jelenthetnek igazolást a megfogant, ártatlan gyermek életének kioltására.

Amellett, hogy a fentiek nagyon ritka esetek, — a legtöbb abortuszt pusztán kényelmi szempontok miatt végeztetik el — ha a nemkívánatos kismacskáktól megszabadulhatunk, miért is ne szabadulhatnánk meg a nemkívánt gyerekektől?

Tehát, mit tehetünk mi, keresztények? Meg kell jegyeznünk, hogy a vízözön után Isten úgy rendelkezett, hogy megfékezze a gyilkosságokat — bárki, aki öl, a saját életét kockáztatja (Ter 9:6). Tehát, a Teremtés könyvében megtaláljuk a polgári kormányzás eredetét, mivel az igazságszolgáltatás parancsa magával vonja a hatalom koncepcióját is. Az Újszövetségből azt láthatjuk, hogy a kormányzás fő célja a jó megőrzése és a rossz büntetése. (Róm 13)

Mivel az abortusz a gyilkosság egyik formája, a kormányoknak tiltania kellene. Tehát, az a nemzet, mely engedélyezi a magzatgyilkosságot, öklét rázza az Isten felé, és mint ilyen, hosszútávon nem virágozhat. Ennek egyik sajnálatos példája a Nyugat-ausztráliai parlament döntése az abortusz dekriminalizálásáról.

Azok a keresztények, akik nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági, mint az erkölcsi kérdéseknek, Lótként viselkednek

Szintén a Teremtés könyvében olvashatunk Lótról, akit sajnos sok mai keresztény prototípusának is tekinthetünk. Habár Lót „igaz ember” volt (2Pét 2:6–8), úgy döntött, hogy sátrát úgy veri fel, hogy Szodoma irányába nézzen (Ter 13:11–13), és az hamarosan el is nyelte. Valószínűleg, vonzónak látta anyagi virágzását, miközben nem vett tudomást arról, hogy az ottani bűnös élet hogyan rontja meg családját. Mindkét lányának vőlegényét elveszítette amikor Isten elpusztította a várost, feleségét pedig, mikor az sóvárogva visszatekintett.

Azok a keresztények, akik nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági, mint az erkölcsi kérdéseknek, Lótként viselkednek. Habár fontosak az olyasféle ügyek, mint a kamatok alakulása, a foglalkoztatottság, a lakhatás és a köznevelés, az édesanyjuk méhében megölt gyermekek mindezen javakból sosem fognak részesedni.

Végezetül, habár kérlelhetetlenül fel kell tárnunk az abortusz mélységes bűnösségét, arra is rá kell mutatnunk, hogy a legtöbb bűnre van bocsánat. Az abortuszon átesett nők, az azt elvégző orvosok és az abortusz liberalizációjára szavazó politikusok mind bocsánatot nyerhetnek — feltéve, hogy bűnbánó szívvel és hittel Krisztushoz térnek.

Még több, az abortusz elleni bibliai érvért és másféle kifogások megválaszolására javasoljuk a következő kiadványt: What does the Bible say about abortion? (American Right to Life, mely nem ezen oldal része, ezért teljes tartalmáért sem tudunk felelősséget vállalni).

Először közölve: Prayer News (Australia), 1998 május, p. 4

Bábeli nyelvek

A nyelvek eredete komoly kihívást jelent az evolúciót valló kutatók számára: miként vált az ember olyan beszélő lénnyé, aki a nyelv segítségével értelmes információt képes átadni? Darwin A fajok eredete című művének 1859-es megjelenését követően több elmélet is elterjedt ezzel kapcsolatban. Néhány ezek közül annyira különös volt, hogy a Párizsi Nyelvészeti Intézet (Société de Linguistique de Paris) minden ezzel kapcsolatos vitát több mint száz éven keresztül tiltott.¹

Az állatok sokféle módon kommunikálnak, többek közt hangok segítségével, pl. veszélyt jelző vagy párzásra hívó hangokkal stb. Ám egy átfogó kutatás során megállapították, hogy csupán az emberek használnak mondattannal és nyelvtani rendszerrel rendelkező valóságos nyelvet – amit egyébként gyerekként mindenféle erőfeszítés nélkül elsajátítunk.

A mai evolucionisták olyan egyszerű „szimbólumokban” keresik a választ, amelyek segítségével a majomszerű lények nyelvhasználata kialakulhatott egyszerű morgások és hangok segítségével a különböző ingerekre, például ragadozók fenyegetésére adott válaszul. Ezekből szimbólumok sora fejlődött ki,² majd megjelentek az egyszerű mondatok, később pedig az egyre magasabb szintű és összetettebb szórend, végül az elvont fogalmak.
Christiansen és Kirby evolucionista kutatóknak mégis el kellett ismerniük a nyelvi fejlődéssel kapcsolatban, hogy

„mindenképpen kétséges, hogy megtaláljuk-e valaha a választ a nyelv és a gondolkodás fejlődésének egyes kérdéseire”.³

Joseph Greenberg neves nyelvészt idézve Jean Aitchison megállapítja:

„magát a nyelvfejlődést még soha nem sikerült kimutatni, és a nyelvek egyezőségét a jelenleg rendelkezésünkre álló bizonyítékok fényében kell vizsgálnunk.”⁴

Az a forgatókönyv, hogy a morgások nyelvtani rendszerekké fejlődtek, súlyos akadályokba ütközik.

Valójában az a forgatókönyv, hogy a morgások nyelvtani rendszerekké fejlődtek, súlyos akadályokba ütközik. Az elmélet egyik feltételezése szerint minél régebbre megyünk vissza egy nyelv történetében, a nyelvnek annál egyszerűbb formáira kellene bukkannunk. Ám ennek épp a fordítottja igaz: régen összetettebbek voltak a nyelvek, olyan finom nyelvtani és jelentésbeli részletekkel, amelyek később fokozatosan kikoptak a nyelvből, ellentétben az evolucionista feltevéssel.

Kiváló példa erre az ezer évvel ezelőtti óangol nyelv, amely akkor a főnevek négy esetét különböztette meg, sőt egy ötödik eset maradványait is láthatjuk, mindegyik a neki megfelelő ragozással, ezenfelül különböző igeragozásokat használtak.⁵ Ezek közül több már a középangol nyelvben elveszett, az újangolban pedig még több – ilyen pl. az igék kötőmódja vagy az egyes és többes szám második személyű igealakok megkülönböztetése.

Tehát az evolucionista forgatókönyv komoly kétségekkel terhelt.

Sémi, hámi és jáfeti nyelvcsaládok

III. Hattuszilisz és II. Ramszesz megállapodása hettita nyelven

Az evolucionista álláspont másik dilemmája a fő nyelvcsaládok nyelvi rendszerének olyan lényegi különbségei, amelyek egymással semmilyen összefüggést nem mutatnak. Érdekes módon a filológusok, bár nem ismerik el valóságosnak Noé történetét, a nyelveket régóta sémi, hámi és jáfeti nyelvcsaládokba sorolják Noé fiai után. Bár ezek a megnevezések részben hagyományként maradtak ránk, világi kutatók felfedezték, hogy a régi Közel-Kelet⁶ korai történelme tágabb értelemben arról tanúskodik, hogy a népek három fő irányba oszlottak szét, a nekik megfelelő nyelvcsaládok szerint, mint ahogy a Teremtés könyvének 10. fejezete is leírja. Eszerint a jáfeti az indoeurópai, a sémi a közel-keleti, a hámi pedig az egyiptomi és más afrikai nyelvcsaládoknak feleltethető meg, amelyek mindegyike igen különbözik a többitől, ahogy az alábbiakban láthatjuk:

• Sémi nyelvcsalád. Ez három további alkategóriára osztható:
  • Keleti sémi nyelvek: ide tartozik az akkád nyelv és annak változatai. Bár az akkád nyelvnek bizonyos mértékben közös a szókincse a nyugati sémi nyelvekkel, például a héberrel, a szókincse nagyrészt mégis önálló, míg egyes változatai (például a babiloni nyelv) a sumerból származnak.⁷
  • Nyugati sémi nyelvek: arám, héber, moábi, kánaáni, föníciai, ugariti, stb.
  • Déli sémi nyelvek: arab, etióp, palmüri, nabati
• Indoeurópai nyelvcsalád. Ide tartoznak: hettita, luvi, palái, szanszkrit, perzsa, ógörög, klasszikus görög, latin, germán, szláv, stb. nyelvek. Felmerült a hettita nyelvnek és változatainak a göröggel és ennélfogva a közép-európai indoeurópai nyelvekkel való kapcsolata, ám ennek részletei még homályosak.
• A hámi nyelvcsalád tulajdonképpen az egyiptomiból származik (ld. alább).

Egymástól független nyelvekből álló soknyelvűség

Korai elámi agyagtábla korai ékírással

A nyelveknek erre a három fő ágazatra való felosztása az utóbbi években megkérdőjeleződött, mivel ebből a régióból több ősrégi nyelv is származik, mint amennyit ez az egyszerű hármas ágazatú séma fel tudna ölelni. Az ókori Közel-Keleten beszélt nyelvek feltérképezése során épp az lett feltűnő számunkra, hogy milyen sok az olyan nyelv, amely nem sorolható be egyik nyelvcsaládba sem, de a saját szerkezetében mégiscsak összetett. Egyébként ez nem mond ellent annak a bibliai kijelentésnek, miszerint Sém, Hám és Jáfet leszármazottai szétszóródtak, „mindegyik a maga nyelve szerint” (Teremtés könyve 10:5, 20, 31). Sőt, a valóságban pontosan azt találjuk, ami Bábel tornyának története alapján várható.

Az első jelenség

Két jelenség szembeötlő. Az első, hogy ezen nyelvek mindegyike körülbelül egy időben jelent meg – az időszámításunk előtti harmadik évezred közepén a hagyományos időszámítás szerint. A világi kutatók számára a megjelenésük még mindig rejtély. Ez amellett szól, hogy a sokféleség hirtelen keletkezett, és hogy ezek az emberek korán szétváltak etnikumok szerint, mint ahogy a Teremtés könyve 11:8-9 versei alapján várható. A Közel-Keleten található főbb nyelvcsaládok és nyelvcsoportok a következők, és ezek mindegyike egymástól teljesen független:

• Sumer: Alsó-Mezopotámia eredeti nyelve. Még mindig csupán körülbelül 75%-ban értjük. Alkotóeleme egy főnévi vagy igei szótő, amelyet egy vagy két szótag jelöl, és amelyhez azután további szótagok (toldalékok) tapadnak. A főnévnek tíz esete fordul elő, az ige pedig igen összetett, számos elő- és utótag kapcsolódik hozzá. Az így keletkező egyetlen szó kifejezhet annyit, amennyit az angolban egy hosszabb szókapcsolat vagy akár egy mondat.
• Elámi: az Iráni felföld délnyugati területén beszélik. Egy „ó-elámi” írást sikerült megfejteni, de az annak alapjául szolgáló nyelv még kevéssé ismert.⁸
• Egyiptomi: a fáraók idejében használt nyelv és annak hieroglif írása meglehetősen összetett volt.⁹ Ebből alakult ki a kopt, az egyiptomi egy későbbi formája, valamint az egész hámi vagy afroázsiai nyelvcsalád. Habár nem áll nyelvrokonságban a sémi ággal, utóbbiból mégis többen átvettek egyiptomi jövevényszavakat.
• Hurrita: időszámításunk előtti második évezred közepén a Mitanni királyságban használt nyelv.¹⁰ Első nyelvemlékei az Kr. e. 3. évezred végéről származó ékírások.¹¹
• Hatti: Anatólia legrégebbi nyelve, amelyről csupán kevés rövid nyelvemlék maradt ránk. Ne keverjük össze a későbbi indoeurópai hettita nyelvvel!¹²
• Kasszita: ezt a nyelvet beszélő népek eredete ismeretlen, de vélhetőleg a Zagrosz-hegységből származtak, majd megtámadták a Babiloni Birodalmat, már azelőtt, hogy I. Murszilisz Kr. e. 1595-ben leigázta azt. Ezt a nyelvet nyelvemlékei szűkössége miatt csak részlegesen ismerjük.
• Etruszk: itáliai őslakosok nyelve, akik valószínűleg Kr. e. a második évezredben telepedtek le a területen. Nyelvük ezidőtájt alakult ki, de a görög (eredetileg föníciai) írásmódot csak a Kr. e. első évezred elején kezdték használni.
• Indus-völgyi nyelv: ennek az igen korai kultúrának az írását máig nem sikerült megfejteni, és így az általa kódolt nyelv ismeretlen maradt. Barry Fells nyelvészkutató kísérelte meg az írás megfejtését az 1970-es években, és megállapította, hogy betűírás, mely 6 magánhangzót és 24 mássalhangzót használ, a nyelv maga szintén összetett szerkezetű, egyértelműen indoeurópai, továbbá a szanszkrit nyelv közvetlen őse.¹³ Bár nem mindenki fogadta el Fells megfejtését, a szanszkrit kapcsolat erősen mellette szól.

Alsó-Mezopotámia a Kr. e. 3. évezred végén

A második jelenség

A Közel-Kelet (és a régi Európa) említett nyelvei, köztük a korai indoeurópai nyelvek is, már régen kihaltak. Olyannyira, hogy néhányat, például a sumer, elámi, hurrita, etruszk, kasszita és hatti nyelveket még ma sem ismerjük pontosan, még annak ellenére sem, hogy az első négyről számos nyelvemlék áll rendelkezésünkre. Annyit azonban megfigyelhetünk, hogy ezeknek az ősi nyelveknek a szókincséből valamennyi bekerült későbbi nyelvekbe, úgy mint hatti szavak a görög és a latin nyelvbe, onnan pedig nyugat-európai nyelvekbe, többek között az angolba is, pl. wātar: water (víz). Akkád szavak fedezhetők fel a latin vagy az arab nyelvben, és ezáltal még néhány mai nyelvben is, pl. gammalu: camel (teve), šamaššammu: sesame (szezám, jelentése szó szerint „növényi olaj” az eredeti nyelvben).

Mindemellett a sémi, hámi és jáfeti nyelvcsaládokon kívül más jelentős nyelvi csoportok is a bábeli nyelvzavar révén alakulhattak ki, ide tartoznak a keleteurópai, ázsiai, valamint a távolkeleti nyelvek. A közel-keleti ősi nyelvekkel ellentétben ezeknek a nyelveknek a korai történetét már az idő homálya fedi. Legtöbbjüket ma is beszélik, például:

• Kelet-Európa és Oroszország szláv nyelvei: az indoeurópai nyelvek keleti nyelvcsaládjához tartoznak más, velük közeli rokonságban álló, ugyanebbe a családba tartozó balti nyelvekkel együtt, mint amilyen a litván vagy a lett.
• Uráli nyelvcsalád: ide tartozik a magyar*, finn, észt, illetve több más, a balti térségben illetve attól keletebbre beszélt nyelv. Ezek különálló csoportot alkotnak, semmilyen rokonságot nem mutatnak a fentebb említett szláv nyelvekkel.
• Altaji nyelvek: török, mongol, koreai és japán nyelv.
• Sino-tibeti nyelvcsalád: tibeti, burmai és ókínai nyelv.

Sineárból az egész földkerekségre

Ha behatóan tanulmányozzuk az ősi nyelveket és azok földrajzi eloszlását, az eredmények a Teremtés könyvében leírottak mellett szólnak.

A Teremtés könyve 11. részének 2. verse (továbbá a Ter 10:10 és 14:1) szerint a nyelvek összezavarodása Sineár földjén történt. Ez biztosan Alsó-Mezopotámiát jelenti, mert a Ter 10:10-ben együtt említi a szöveg ugyanezen a területen fekvő más ismert városokkal, és mert a zsidók babiloni fogságba hurcolásának körülményeit megörökítő leírás is Sineárnak nevezi a Dániel könyve 1. részének 2. versében.

Annak ellenére, hogy Mózes első könyvéről, vagyis a Teremtés könyvéről egészen furcsa, szkeptikus magyarázatokat is olvashatunk,¹⁴ a különböző nyelvek nem hosszas fejlődés révén jöttek létre egyetlen eredeti nyelvből. Ha behatóan tanulmányozzuk az ősi nyelveket és azok földrajzi eloszlását, az eredmények a Teremtés könyvében leírottak mellett szólnak. [Miközben a még egy nyelvet beszélő emberek Bábelben egy égig érő torony építésén dolgoztak], Isten természetfeletti módon beavatkozott, és hirtelen egymástól független, ám igen összetett nyelvek sokaságát hozta létre. Ennek eredménye a fentebb említett közel-keleti nyelvek sora, amelyek mindegyike egyidőben jelent meg, Kr. e. a harmadik évezred második felében.¹⁵

Korai sumer eladási okirat Suruppak városából

A Bábel tornyánál bekövetkező nyelvzavar eredményeként létrejött egyes korai, igen komplex közel-keleti nyelveket évszázadokon át használták, de ezek legtöbbje végül kihalt – egyesek hamarabb (pl. a sumer vagy a hatti), mások később (pl. a hurrita vagy az etruszk). Néhány nyelv (vagy ezek nyelvutódja) azonban fönnmaradt annak köszönhetően, hogy az őket használó népek egyes csoportjai szétszóródtak Ázsia különféle térségeiben, egészen a Távol-Keletig. Ilyenek a korábban már említett uráli, altaji és sino-tibeti nyelvcsaládok. Eközben a Közel-Keleten, Afrikában valamint Európában élő (sémi, hámi, jáfeti) nyelvek három fő nyelvcsaládba rendeződtek: a sémi, az afro-ázsiai és az indoeurópai nyelvcsaládba.

Következtetés

Mivel a Teremtés könyve valóságos történelmi beszámoló – ahogyan az Újszövetség írói és maga Jézus is megerősítette –, nem meglepő, hogy az ősi Közel-Kelet nyelvészeti térképe a bibliai leírásnak megfelelő képet mutat.

* A hivatalos álláspont mellett alternatív elméletek is élnek a magyar nyelv rokonságáról.

Hivatkozások és megjegyzések

1. Christiansen, M.H. and Kirby, S., Language Evolution: consensus and controversies, Trends in Cognitive Sciences 7(7):300, 2003.
2. Christiansen and Kirby, ref. 1, pp. 301–2.
3. Christiansen and Kirby, ref. 1, p. 305.
4. Jean Aitchison, Language Change: Progress or Decay? 4th edition, New York: Cambridge University Press, p. 240, 2013, citing J. Greenberg, The nature and uses of linguistic typologies, International Journal of American Linguistics, 23(2):75, 1957.
5. Bruce Mitchell and Fred C. Robinson, A Guide to Old English, Fifth Ed., Oxford, Blackwell, 1992, p. 62.
6. A Közel-Kelet kifejezés itt szigorúan az Iráni-felföldig tartó szír-palesztin területre vonatkozik. A Közép-Kelet helyesen az Afganisztántól Mianmarig húzódó terület, a Távol-Kelet pedig Thaiföld, Vietnám, Kína, Japán stb. A Közép-Kelet kifejezés Palesztinára, Szíriára és Mezopotámiára való vonatkoztatása napjaink hibás újságírói és politikai szóhasználata.
7. Huehnergard, J., A Grammar of Akkadian, Winona Lake, Eisebrauns, pp. 599–603, 2005.
8. Gragg, G.B., Less-Understood Languages of Ancient Western Asia, in Civilizations of the Ancient Near East (CANE), Vol. IV, New York, Scribner’s, pp. 2162–63, 1995.
9. Gardiner, A., Egyptian Grammar, 3rd Edn, Oxford, Ashmolean Museum, pp. 438, 443–542, 1957.
10. Gurney felveti, hogy míg a hurrita nyelvet a Mitanni királyság népe használta, a birodalom egy ún. indo-árja kaszt fennhatósága alatt állt, amelynek nyelve a szanszkrit nyelvvel áll rokonságban. Ld.: Gurney, O.R., The Hittites, Penguin Books, p. 107, 1990.
11. Edzard, D.O., Sumerian Grammar, SBL, Atlanta, p. 4, 2003; Wilhelm, G., The Hurrians, Warminster, Aris & Phillips, p. 7, 1989.
12. Gurney, ref. 10, p. 101; Gragg, ref. 8, pp. 2174–76.
13. Fell, J, Part 2: Barry Fells’ Revolution in Deciphering Old World Scripts, 21st Century Science and Technology, Summer, p. 53, 2001.
14. As discussed in Aalders, G.Ch., Genesis, Volume I, Bible Student’s Commentary Series, Engl. Tr. Zondervan, pp. 253–4, 1981.
15. Fontos megkülönböztetni egy nyelv írásos nyelvemlékét (ami későbbi) annak aktuálisan használt (bár tulajdonképpen korábbról létező) változatától, ami lingua franca (közvetítőnyelv) változat is lehet, mivel a kettő között akár több évszázadnyi szakadék is húzódhat. Részben igaz ez az etruszk és valószínűleg az elámi nyelv esetében is.

MURRAY ADAMTHWAITE, B.A., B.D., M.A., PhD

Dr. Murray Adamthwaite a Sydney Macquarie Egyetemen szerzett doktori fokozatot ókori történelemből, nyelvekből (köztük akkád nyelvből) és irodalomból. Tanulmányokat folytatott történelem, tudományfilozófia, hebraisztika, valamint teológia területén is, többek közt a London’s School of Oriental and African Studies iskolában (Keleti és Afrikai Tanulmányok Iskolája). Három régészeti feltárásban is részt vett. Jelenleg a Melbourne-i Egyetem kutatójaként dolgozik. Ld. még angol nyelven: creation.com/adamthwaite

Mennyire tudományos az ősrobbanás?

Az evolúcióelméletet támogató tankönyvek többsége azt állítja, hogy az univerzum közel 14 milliárd évvel ezelőtt jött létre. Az elképzelések szerint a világ egy úgynevezett szingularitásból, egy elképzelhetetlenül forró „pontból” indult ki, amelyben összezsúfolódott a világűrben található galaxisok milliárdjait alkotó minden anyag és energia. Az ősrobbanás után ez a szingularitás elkezdett tágulni és hűlni, lehetővé téve a kvarkok és elektronok kialakulását, amelyekből később az atomok felépültek. Ahogyan a világegyetem tovább hűlt, a kvarkok egyesülve protonokat és neutronokat hoztak létre. Ezek aztán összeállva létrehozták a „könnyű” elemeket, így a hidrogént (beleértve a kisebb mennyiségű „nehéz hidrogént” vagy deutériumot), héliumot és lítiumot. Ráadásul a feltételezések szerint mindez az univerzum első 3 percében történt!

A bibliai teremtéshívőknek természetesen vissza kellene utasítaniuk az ősrobbanás elméletét, mert az események sorrendje ellentmond a Bibliának.

Azonban ezek az elemek továbbra is csupán atommagok voltak, nem atomok. Feltételezések szerint további 379 000 évnyi lehűlés kellett ahhoz, hogy az atommagok összekapcsolódjanak elektronokkal és atomokat hozzanak létre. Úgy tartják, hogy ezen hidrogén és hélium gázokból alakultak ki az első csillagok. (A hidrogént, héliumot, és lítiumot könnyű elemeknek nevezzük kis tömegük miatt. Evolucionista kozmológusok úgy gondolják, hogy a nehezebb elemek, amelyeket fémeknek hívnak, csillagok belsejében alakultak ki.)

A bibliai teremtéshívőknek természetesen vissza kellene utasítaniuk az ősrobbanás elméletét, mert az események sorrendje ellentmond a Bibliának. Az ősrobbanás elmélete szerint a csillagok létrejötte megelőzi a Földét, ugyanakkor Mózes 1. könyvében /a Teremtés könyvében/ a Föld a csillagok előtt teremtetett.

Három fő bizonyítékkal igyekeznek az ősrobbanás elméletét igazolni. Ezek a háttérsugárzás, a könnyű elemek nagy mennyisége és a világegyetem tágulása.

Háttérsugárzás

Észleléseink szerint a világűrben egy alacsony energiájú elektromágneses sugárzás van jelen, amelyet az ősrobbanás kezdeti felvillanását követő „utóragyogásnak” vagy afféle „puskafüstnek” tartanak. Ezt a sugárzást kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásnak nevezzük (angol rövidítése: CMBR) ¹ . Nagyon pontos és igen részletes mérésekkel arra jutottak, hogy hőmérséklete megegyezik az ősrobbanás ténye alapján várható hőmérséklettel.

Teremtéstudósok azonban rámutatnak, hogy a háttérsugárzás valójában az ősrobbanás elméletének egyik fő problémája. A vizsgálatok szerint ugyanis ez a hőmérsékleti sugárzás a világegyetemben gyakorlatilag mindenhol egyenletes, amely nem felel meg az ősrobbanás elméletén alapuló várakozásoknak. Egy szokványos „robbanás” egyenetlen hőmintát eredményezett volna, nem pedig a megfigyelt, nagymértékben egyenletes mintázatot.

Az evolucionisták természetesen tisztában vannak ezzel a „horizontproblémának” nevezett nehézséggel, és néhányan azt állítják, hogy van rá megoldás. Feltételezéseik szerint a kezdeti „robbanást” követően, egy rövid ideig a világegyetem sokkal nagyobb sebességgel tágult – tulajdonképpen a fénysebességnél gyorsabban – és ez lehetővé tette a háttérsugárzás kiegyenlítődését. Ez a rendkívül gyors tágulás „kozmikus infláció” néven ismert.

Azonban Paul Steinhardt fizikus, a Princetoni Egyetem Albert-Einstein-professzora szerint „az infláció nagyon rugalmas… [és] úgy alkalmazható, hogy bármilyen eredményt adjon… bármiféle kimenetel lehetséges”. Vagyis azt állítja, hogy „nem lehetséges bizonyítékot találni az infláció igazolására vagy cáfolatára” ² . A teremtéstudósok egyetértenek ezzel, és úgy gondolják, hogy ez az elképzelés valójában nem több egy elméletnél, amelyet azért hívtak életre, hogy kimagyarázzanak bizonyos tényeket, melyek az ősrobbanás elméletének tévedésére mutatnak rá.

A könnyű elemek bősége

Az ősrobbanás elméletéről azt állítják, hogy előre pontosan megjósolta a világegyetemben ténylegesen megtalálható könnyű elemek mennyiségét. Azt várnánk, hogy a hidrogén a leggyakrabban előforduló elem, amelyet a hélium, a deutérium és lítium követ. És valóban, a megfigyelt sorrend is ennek megfelelő. Az állítások szerint különösképpen a hélium mennyisége egyezik meg (25%) az ősrobbanás elméletén alapuló számításokkal. Történelmileg azonban ez a kijelentés nagyon vitatott. Ahogyan Burbidge és Hoyle professzor rámutatott:

“Ma már ott tartunk, hogy a hélium létezését… a mikrohullámú háttérsugárzással együtt az ősrobbanás elsődleges bizonyítékaként emlegetik. Azonban ez az érvelés csak abban az esetben bizonyító erejű, ha nincs más magyarázat a héliumbőségre és a mikrohullámú háttérsugárzásra.” ³

Más érvek szerint a hélium a csillagokban keletkezett a hidrogén égéséből (fúziójából) (nem pedig az ősrobbanás következtében), illetve hogy a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást a csillagok által kibocsátott, majd a porfelhők által elnyelt fény hozta létre.

Burbidge professzor szerint sem a hélium megfigyelt bősége, sem a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás szintje nem volt megjósolható az ősrobbanás elméletéből. A tudósok már korábban megmérték a hélium mennyiségét, majd úgy dolgozták ki az elméletet, hogy a „megfelelő eredményt” kapják. A világegyetemben található hélium mennyiségét „előrejelző” paraméterről (az ősrobbanás-elméletben levő számról) Burbidge professzor a következőket írta:

„Úgy választották meg, hogy minden helyesen jöjjön ki… Ezért nem használható az ősrobbanás elmélete arra, hogy megmagyarázza a mikrohullámú háttérsugárzást vagy a kozmikus hélium 0,25-höz [25%] közeli mennyiségét … ha valóban hiszünk az ősrobbanás elméletében, akkor választhatunk olyan paramétereket, hogy az elmélet egybevágjon a megfigyelésekkel, de ez nem egy tisztán elméleti érvelés” (kiemelés az eredetiben). ⁴

Műholdas mérések adatainak birtokában néhány evolucionista kozmológus azt állítja, hogy az ősrobbanás elmélete képes előrejelezni a könnyű elemek mennyiségét. ⁵ Ez azonban nem lehetséges, mivel az elméletük a „sötét anyag” létezésén alapul, az anyag egy olyan formáján, amely nem figyelhető meg. ^4,6 (Ez a „sötét anyag”, amelynek létezését számos teremtéskutató és néhány világi kozmológus is megkérdőjelezi, szintén szükséges a galaxisok és csillagok természetes keletkezési folyamatainak magyarázatához.) ⁷

A táguló világegyetem

Általános vélekedés az, hogy a tér tágulása a fényhullámokat megnyújtja, ezáltal a fény vörösebb színűvé válik. ⁸ Ez a jelenség a „vöröseltolódás”, és galaxisok vizsgálata során megfigyelhető. Általánosságban elmondhatjuk továbbá, hogy minél távolabb található egy galaxis tőlünk, annál nagyobb a vörös­eltolódása. ⁹ Az értelmezések szerint a vöröseltolódás az univerzum tágulását jelzi, és így minél távolabb van tőlünk egy galaxis, annál gyorsabban távolodik. Ezért úgy érvelnek, hogy ha visszafelé haladnánk időben, a világegyetemet egyre kisebbnek és kisebbnek látnánk, amíg el nem éri az eredeti állapotát, a szingularitást.

Bár számos kreacionista tudós elfogadja az univerzum tágulásának bizonyítékait, ez még nem jelenti azt, hogy mindenképpen a szingularitás volt a kiinduló állapot – a tágulás indulhatott volna abból az igencsak nagy méretből is, ahogyan Isten azt megalkotta.

A kreacionista kutatók úgy vélik, hogy abszurd az az ateista kijelentés, miszerint világegyetemünk egy véletlen robbanásból keletkezett.

A kreacionista kutatók úgy vélik, hogy abszurd az az ateista kijelentés, miszerint világegyetemünk egy véletlen robbanásból keletkezett. Például a tágulás mértékének pontosan megfelelőnek kellett lennie, mivel a szükséges mértéktől való legkisebb eltérés is végzetes következményekkel járt volna. Ha a tágulás csak egy kicsit gyorsabb lett volna, akkor a részecskék egyszerűen szétrepültek volna, és sosem álltak volna össze csillagokká és bolygókká. Ha csak egy kicsit lassabb, akkor pedig a gravitáció mindent újra összerántott volna, olyan mértékben összeroppantva az anyagot, hogy bolygók vagy élet megintcsak nem alakultak volna ki. A Nobel-díjas Steven Weinberg professzor szerint ennek a tágulás mértékét meghatározó, „kozmológiai állandóként” ismert számnak a 120. tizedesjegyig pontosnak kellett lennie. ¹⁰

De mit is jelent mindez? Illusztráció­ként használjuk a betonkeverés példáját! Ebben az esetben a vizet körültekintően kell adagolni, máskülönben a beton nem éri el a kellő szilárdságot. Általánosan elmondható, hogy 100 kg cementhez 40 kg vizet kell adni. Egy építkezési projekt esetén belefér egy bizonyos hibahatár, ahol pl. a vízmennyiség 1 kg-os eltérése még elfogadható, a beton így is megfelelően szilárdul. Még egy 0,1 kg-os hibahatár is tartható lehet; azonban ha a megengedhető hiba csupán 0,000001 kg lenne, annak garantálását nyilvánvalóan nem várhatnánk el egy mestertől sem.

0,000001 esetében a tizedesvessző 6 helyiértékkel balra található az 1-es számjegytől:

De egy 120 tizedeshellyel rendelkező szám esetében a tizedesvessző 120 helyiértékkel balra található az 1-es számjegytől:

Mennyire reális abban hinni, hogy a „robbanás” véletlenszerűen hozott létre egy ennyire kritikus tágulási együtthatót?

A tágulás mértéke azonban csak egy a sok tényező közül, amelyeknek az ősrobbanás során való „finomhangolása” szükségszerű volt ahhoz, hogy egy a mienkhez hasonló világegyetemet hozzon létre, ahol lehetséges az élet. Például, ha az atomokat alkotó részecskék tömege, az atomokat összetartó erők, valamint a gravitációs erő közül csak az egyik nem lenne megfelelő értékű, az ősrobbanás élettelen univerzumot hozott volna létre. ^11,12 Kreacionista tudósok vitatják, hogy egy ilyen kényes folyamat véletlenszerűen végbement volna.

Következtetés

A keresztényeknek nem kell megilletődve elfogadni a világi eredetelméleteket. Az ősrobbanás elmélete csak azért tűnik olyan tudományosnak, mert az emberek általában kizárólag olyan bizonyítékokkal találkoznak, amelyek látszólag ezt az elméletet támogatják, emellett szó sem esik az elméletet érintő súlyos tudományos problémákról. Az ősrobbanás elmélete egyébként ellentmond a Mózes 1. könyvében /a Teremtés könyvében/ olvasható beszámolónak is, ami már önmagában is elég meggyőző érv az ősrobbanás megkérdőjelezésére és elutasítására azoknak, akiknek az Isten Igéje tekintélyt jelent. A tudományos érvelés megerősíti ezt.

Hivatkozások és megjegyzések

1. Az elmélet szerint a CMBR az ősrobbanás utáni 379 000. évben az atomok létrejöttével jelent meg. Ennél korábban a nagy energiájú, töltéssel rendelkező atommagok és elektronok minden sugárzást szétszórtak volna, de miután semleges atomokat alkottak, a világegyetem a sugárzás számára átlátszóvá vált.
2. Horgan, J., Physicist slams cosmic theory he helped conceive, Scientific American, 1 December 2014; blogs.scientificamerican.com.
3. Burbidge, G. and Hoyle, F., The origin of helium and other light elements, The Astrophysical Journal 509:L1–L3, 10 December 1998.
4.  Burbidge, G., The case against primordial nucleosynthesis, in: Hill, V., François, P. and Primas, F., eds, From Lithium to Uranium: Elemental tracers of early cosmic evolution, IAU Symposium Proceedings of the International Astronomical Union 228, Paris, May 23–27, 2005; adsabs.harvard.edu.
5. Hagyományos anyagsűrűség-mérések. Lásd: wmap.gsfc.nasa.gov/universe/bb_tests_ele.html.
6. Hartnett, J., Dark Matter and the Standard Model of particle physics—a search in the ‘Dark’, 28 September 2014; creation.com/search-in-the-dark.
7. Hartnett, J., Is ‘dark matter’ the ‘unknown god’? Creation 37(2):22–24, April 2015; creation.com/dark-matter-god.
8. Pontosabban, mivel jelenleg a fény hullámhossza nagyobb, emiatt a spektrum vörös iránya felé tolódott el. Megjegyzendő, hogy ez nem jelenti azt, hogy egy adott csillag vörös színben látható.
9. Mindemellett Prof. Halton Arp rámutatott, hogy nagyon sok kivétel van ezen szabály alól, amelyeket az ősrobbanás elméletét tartóknak igen nehéz megmagyarázniuk. Lásd: Hartnett, J., Big-bang-defying giant of astronomy passes away, 31 December 2013; creation.com/halton-arp-dies.
10. Weinberg, S., Facing Up: Science and its cultural adversaries, Harvard University Press, USA, pp. 80–81, 2001.
11. Lewis, F.G. and Barnes, L.A., A Fortunate Universe: Life in a finely tuned cosmos, Cambridge University Press, UK, 2016.
12. Lásd még: Statham, D., A naturalist’s nightmare [review of Ref. 11], J. Creation 32(1):48–52, April 2018.

DOMINIC STATHAM, B.Sc., D.I.S., M.I.E.T., C.Eng.

25 évig dolgozott mérnökként a repülőgép- és autóiparban. Jelenleg a CMI-UK/Europe előadója és írója. További információ: creation.com/statham

Antony van Leeuwenhoek

Johannes Verkolje: Antony van Leeuwenhoek; festmény, 1686 körül. Bal oldalon a Királyi Természettudományos Társaság tagsági okirata

A baktériumok felfedezője és az ősnemzés cáfolója

Antony van Leeuwenhoek (1632-1723) az egysejtű mikroorganizmusok – mai nevükön protozoonok és baktériumok – felfedezéséről híres, amelyeket „mikroszkopikus állatoknak” nevezett el. Hitt abban, hogy ezekben az apró organizmusokban megfigyelhető tökéletesség Isten teremtő munkájának köszönhető. Emellett elsőként mérte fel pontosan a vörös- és fehérvérsejteket, a hímivarsejteket, az idegszálakat, az izomrostokat, és még sok mást.

Az Encyclopedia Britannica elismeri, hogy: „Az alacsonyabb rendű állatokon végzett kutatásaival megcáfolta az ősnemzés elméletét, és megfigyelései segítettek lerakni a bakteriológia és a protozoológia alapjait.” ¹ Nem járt egyetemre és nem tartott előadásokat. Ám felfedezéseiről beszámolt a londoni Királyi Természettudományos Társaságnak (Royal Society), több levélben, amiket a Philosophical Transactions of the Royal Society (továbbiakban PTRS) című lap publikált.

A kezdetekről

Antony van Leeuwenhoek a holland Delft városában született. Csak hollandul tudott, így a levelek címzettjeinek le kellett fordítania a tudományos eredményeket a publikáláshoz. Még a Királyi Természettudományos Társaságnak is. A válaszleveleket pedig valaki visszafordította neki hollandra.

Posztókereskedelmet tanult, pénztárosként és könyvelőként dolgozott Amszterdamban, majd visszatért Delftbe, ahol szövet- és rövidáru üzletet nyitott. Itt élt csaknem 70 éven át. Pénzügyi és kereskedelmi szakértelmének köszönhetően számos városi tisztséget betöltött. Ő lett a csődbement, eladósodott festő, Johannes Vermeer vagyonkezelője, aki halálakor egy özvegyet, 11 gyermeket, sok adósságot és a világ néhány legjobb festményét hagyta hátra.

Vermeer: Delft látképe (1660); részlet

A mikroszkópok bűvöletében

Valamikor 1668 körül Leeuwenhoek Londonban üdült. Bizonyára találkozott itt Robert Hooke újonnan kiadott és népszerű Micrographia című könyvével, amely dokumentálta Hooke számos, szabad szemmel látható objektumon végzett mikroszkópos megfigyelését. ² Többek közt a szőtt selymet is vizsgálta. Ez Leeuwenhoek számára foglalkozása révén kifejezetten érdekes lehetett, a textilkereskedők ugyanis rossz nagyítású kézilencsékkel ellenőrizték a ruhák minőségét és számlálták meg a fonalakat.

Valószínűleg Hooke könyve ösztönözte saját, nagyfelbontású lencséi készítésére, melyekből egyszerű mikroszkópokat készített, aztán kicsiny, élő és élettelen dolgok sokaságát vizsgálta és mérte meg. ³ Kielégíthetetlen kíváncsiság és emésztő szenvedély hajtotta a szabad szemmel nem látható dolgok megismerésének irányába.

Leeuwenhoek és a Királyi Természettudományos Társaság

1673-ban egy delfti orvosbarátja levélben fordult a londoni Királyi Természettudományos Társaság első titkárához (aki egyben a PTRS folyóirat alapító szerkesztője is volt), és beszámolt arról az emberről, aki „olyan mikroszkópokat fejlesztett ki, amelyek messze felülmúlják az általunk valaha látottakat.” ⁴ Leeuwenhoek levelét is csatolta, amelyben a penész szerkezetével és terjedésével, illetve a méhek és tetvek különböző testrészeivel kapcsolatos megfigyeléseit írta le. Ezek meg is jelentek publikációként a folyóiratban. ⁵

Leeuwenhoek rajzai a PTRS-ben, méhfullánkokról (alsó sor) és azok tokjairól (felső sor)

A kíváncsi olvasók látni akarták az elemzésben leírtakat, ezért 1673. augusztus 15-én Leeuwenhoek elküldte illusztrációit, ⁶ azzal a kiegészítéssel, hogy mivel nem tud jól rajzolni, alkalmazott egy grafikust, aki megfigyelte és lerajzolta a vizsgált objektumokat.

Így indult levelezés a tudós és a Királyi Természettudományos Társaság között. Mintegy 200 levelet küldött az elkövetkezendő 50 évben „zoológiai, botanikai, kémiai, fizikai, fiziológiai, orvosi és egyéb témákban. Mindegyiket az általa használt régies holland nyelvjárásban írta”. ⁷

Leeuwenhoek kiemelt érdeklődést mutatott a vér iránt. A Marcello Malpighi által 1665-ben felfedezett vérsejtek megfigyelése és dokumentálása céljából megszúrta a hüvelykujját és a vért egy kis üvegcsőben gyűjtötte össze. Az eredményt egy 1674-ben írt levelében foglalta össze: „Úgy vélem, hogy a vörösvérsejtek 25.000-szer kisebbek, mint egy finom homokszem.” ⁸ Kb. 8,5 ezredmilliméterben határozta meg a nagyságukat, amely megközelíti a mai, megközelítőleg 7,8 ezredmilliméteres mérési eredményt.

A paraziták első megfigyelése

1674-ben Leeuwenhoek olyan organizmusokat írt le, amelyek kétségkívül protozoonok voltak, a helyi édesvízi tó vízében. A Királyi Természettudományos Társaságnak így számolt be: „ezeknek a vízben élő mikroszkopikus állatoknak annyira gyors és változatos a mozgása: felfelé, lefelé és körkörösen – csodálatos ezt látni! Úgy vélem, ezen apró teremtmények némelyike ezerszer kisebb, mint a legparányibb élőlények, amelyeket valaha láttam a sajt szélén, a búzalisztben, a penészben és ezekhez hasonlókban.” ⁹

A bakteriológia megszületése

1676. április 24-i kísérletét követően, még ugyanazon évben írta meg Leeuwenhoek a híressé vált, 17 és fél oldalas levelét, amelyet a PTRS részlegesen publikált. A ma protozoonoknak nevezett élőlények három csoportját elemezte, majd így folytatta:

„Ezen kicsi állatok negyedik típusa, mely a fentebb említettek között sodródik, hihetetlenül kicsi. Olyannyira kicsiny, hogy úgy ítélem, ha egymás mellé raknánk százat közülük, egy nyers homokszem hosszát sem érnék el. Ha ez igaz, akkor egymillió [100x100x100=1 millió] példányuk sem tenné ki egy maréknyi homok térfogatát.” ¹⁰

Albert Kluyver (1888-1956) holland mikrobiológus úgy értékeli ezt az összefoglalót, mint „ezen élőlénycsoport képviselőinek első hibátlan leírása, és ezért minden okunk megvan arra, hogy 1676. április 24-ét tekintsük a bakteriológia születésnapjának.” ¹¹

Hitét a Bibliára alapozó keresztényként Leeuwenhoek elutasította ezen elméleteket, és állhatatosan hangoztatta, hogy a tökéletességet, melyet a kicsiny mikroorganizmusok hordoznak magukban, csak Isten hozhatta létre, nem lehet bomlás eredménye.

Egy későbbi kísérletében Leeuwenhoek leírt „néhány nagyon hosszú és nagyon vékony részecskét … [amelyek] hajlongva mozogtak, miként egy angolna úszik a vízben; [de] míg az angolna fejjel halad előre, soha nem farokkal, addig ezek a mikroszkopikus állatok éppúgy úsztak hátrafelé is, mint előre, igaz, csak igen lassan.” ¹² Clifford Dobell protozoológus magyarázata szerint: „Ez egy rendkívül eszes megfigyelés, amely egyszer és mindenkorra bizonyítja, hogy L.-nak valóban baktériumokkal volt dolga. … nevezetesen a hosszú, rugalmas, fonalas baktériummal (Pseudospira C.D.).” ¹³

Később Leeuwenhoek megdöbbenve figyelte meg a fogai közt lévő ételmaradékban a „nagyon sok kicsi, igen kecsesen mozgó mikroszkopikus állatot”. Ez vezette rá, hogy az ember is hordozója a mikroszkopikus állatoknak, amelyekkel kapcsolatban azt is megjegyezte, hogy elpusztultak, amikor forró kávét ivott. ¹⁴ Ő vette észre tehát elsőként, hogy a magas hőmérséklet elpusztítja a mikroorganizmusokat. Mivel Leeuwenhoek egészséges emberek szájában is fedezett fel baktériumokat, a mikrobák jelenlétét nem kötötte össze betegségek kialakulásával. Két évszázad eltelt, mire Pasteur bebizonyította, hogy ezek betegséget okozhatnak.

Megkérdőjelezés, elismerés, hírnév

A Királyi Természettudományos Társaság tagjai nagymértékű szkeptikusságuknak adtak hangot. Hogyan írhat le olyan jelenségeket Leeuwenhoek, egy laikus, amelyeket a tudományos világ emberei egyike sem látott még soha, még csak nem is kereste, és amelyek létezése elképzelhetetlen volt? A kihívásra válaszul a tudós maga mellé vett nyolc köztiszteletben álló delfti polgárt, többek közt egy lelkészt, egy jegyzőt és egy védőügyvédet. Ők is belenéztek a mikroszkópba, látták a mikroszkopikus állatokat, és eskü alatt nyilatkoztak az eredményről, amelyet 1677 októberében elküldtek a Királyi Természettudományos Társaság részére.

Mindeközben a tagok a Kísérleti Osztály vezetőjéhez, Hooke-hoz fordultak, hogy vizsgálja meg a megfigyeléseket. Több hónapos eredménytelen várakozást követően 1677 novemberében Hooke a következőket írta: „… nagy csodálatomra felfedeztem azon rendkívüli kicsi élőlények óriási sokaságát, amelyeket Leeuwenhoek úr leírt… ezek közül egyesek annyira parányiak, hogy egy csepp vízben milliónyi teremtmény is előfordulhat.” ¹⁵ 1677 decemberében egy udvarias levelet írt Leeuwenhoek részére, miszerint „a jelenlévő tagok mind elégedettek” a kutatásával. Levelében összevetette az apró paraziták méretét a sokkal kisebb baktériumokéval, és az előbbieket „gigantikus szörnyeknek” nevezte ¹⁶ .

Végre elismerés és jutalom övezi munkálkodását! 1680-ban elismerték Leeuwenhoekot tudósként azzal, hogy a Királyi Természettudományos Társaság tagjává választották. Tagsági okirata a szokásos latin nyelv helyett hollandul íródott. ¹⁷ Ez, valamint a PTRS folyóiratban megjelent levelei meghozták Leeuwenhoek és munkássága számára a világhírt. Nemcsak tudósok, hanem uralkodók is tiszteletüket tették nála, és belenéztek mikroszkópjaiba – többek között Nagy Péter orosz cár, I. Frigyes porosz király és II. Mária angol királynő.

Az ősnemzés cáfolata

Kiszínezett illusztrációk mikroszkopikus állatokról – néhány a sok közül, amelyeket Leeuwenhoek megfigyelt

Azok, akik Leeuwenhoek korában figyelmen kívül hagyták a Teremtés könyvét (Mózes első könyvét), az arisztotelészi ősnemzés elméletében hittek, ¹⁸ miszerint a bomló hús férgeket, a por bolhákat hoz létre, a sötét sarokban lévő búza pedig egerekké változik, stb. Hitét a Bibliára alapozó keresztényként Leeuwenhoek elutasította ezen elméleteket, és állhatatosan hangoztatta, hogy a tökéletességet, melyet a kicsiny mikroorganizmusok hordoznak magukban, csak Isten hozhatta létre, nem lehet bomlás eredménye. Így nyilatkozott:

„Ezen megfigyelésekből világosan felismerjük az összehasonlíthatatlan tökéletességet, a precíz rendet és a kifürkészhetetlen gondviselésszerű törődést, amellyel a világmindenség legbölcsebb Teremtője és Ura megalkotta a kicsiny, szabad szemmel nem látható, mikroszkopikus állatok testét, olyannyira, hogy különböző fajtái fennmaradjanak. Ez … bizonyára meggyőz mindenkit a korábbi vélemények abszurditásáról, miszerint a bomlásból és rothadásból élőlények jöhetnek létre.” ¹⁹

Továbbá, a rovarok életciklusának megfigyelésekor arra a következtetésre jutott, hogy azok önmagukhoz hasonló szülőktől származnak, nem pedig trágyából keletkeznek. Ez „annak az alapelvnek a megerősítése, miszerint minden élő teremtmény Isten teremtő munkájából eredeztethető, a kezdetekből” ²⁰ .

Napjainkban az ősnemzést (azt a feltételezést, hogy egy élőlény élettelen anyagból jöhet létre), kémiai evolúciónak vagy abiogenezisnek, ősfejlődésnek nevezik, ²¹ és újra népszerű elmélet az ateista tudósok körében. Ezt a nézőpontot gyakorlatilag a darwinizmus is magába foglalja, annak természetes velejárója; amennyiben minden élet egy egysejtű közös őstől származik, akkor az ősi sejtnek élettelen anyagból kellett létrejönnie, minden segítség nélkül. ²² Az elmélet hívei fáradhatatlanul keresik erre a bizonyítékot
a Földön és azon túl is, mivel tagadják a bibliai teremtéstörténetet.

Posztumusz elismerés

A Királyi Természettudományos Társaság részére részletes beszámolót küldött az általa elsőként leírt ritka betegségről, amelyet ma Leeuwenhoek-kórnak vagy hastáncos szindrómának neveznek. Tünete a hirtelen, önkéntelen rekeszizom-összehúzódás, a légzési nehézség, valamint a hasüregi lüktetés. ²³ Leeuwenhoek halálát a későbbiekben róla elnevezett kór okozta 1723-ban. Kilencven éves korában halt meg.

Csakis az igazat

Habár nem rendelkezett tudományos képesítéssel, Leeuwenhoek egyike a világ legkiválóbb tudósainak, aki csillapíthatatlan kíváncsisággal törekedett a természet rejtett titkainak feltárására. Jelentős tudományos eredménye az ősnemzés elméletének cáfolata. Célkitűzését így fogalmazta meg: „…az ősi pogány babonáktól megszabadítani a világot, átállni az Igazság oldalára, és ragaszkodni ahhoz.” ²⁴

„Leeuwenhoek szilárd hitű, holland református volt. Gyakran beszélt hódolattal Isten csodás művéről, amely által kicsi és hatalmas teremtmények formálódtak meg. Kitartás, egyszerűség és rendíthetetlenség jellemezte. Az igazságot szerette, többre tartotta azt bármi elméletnél, még a sajátjánál is. Az elméletével szembenállóktól csak annyit kért, hogy bizonyítsák téziseiket, mint ahogyan ő is bebizonyította a sajátjait.” ²⁵

A mikroszkópok készítője

Leeuwenhoek saját maga készítette az összes mikroszkópját, több mint 500 példányt. Mindegyikben volt egy üveglencse, amely két összeszegecselt, 5 cm-nél kisebb fémlemez közötti lyukban helyezkedett el. A vizsgálatoknál a mintadarab előre került, egy olyan pontra, aminek a képén két csavar húzásával lehetett élesíteni. Mindig a hátoldalt tartotta a szeméhez, nagyon közel. A megvilágítást gyertya vagy a nappali fény adta.

Egy Leeuwenhoek-mikroszkóp

Hivatkozások és megjegyzések

1. Antonie van Leeuwenhoek, Dutch scientist, Encyclopaedia Britannica.
2. A mikroszkópiával kapcsolatos első, illusztrált könyv. A „sejt” elnevezést Hooke (1635–1703) használta elsőként, a parafa összetevőivel kapcsolatban. Ebből származik a nyújthatósággal kapcsolatos Hooke-törvény.
3. Az összehasonlításhoz saját mérési szabványokat használt, pl. durva és apró homokszemeket, saját hajszálait, tetű szemét (Schierbeek, ref. 8, pp. 55–56).
4. Dobell, C, Antony van Leeuwenhoek and his ‘Little Animals’, 1932, republished by Dover Publications, New York, 1960, pp. 40–41.
5. Philosophical Transactions, 8(94):6037–6038, 1673.
6. Published in Philosophical Transactions, 8(97):6116–6119, 1673.
7. Dobell, ref. 4, pp. 44–45.
8. Schierbeek, A., Measuring the Invisible World, Abelard-Schuman, New York, 1959, pp. 110–111.
9. Letter No. 6, 7 Sept. 1674, ref. 4, pp. 109–111.
10. Letter No. 18, 9 Oct. 1676, ref. 4, pp. 132–133.
11. Shierbeek, ref. 8, p. 65.
12. Dobell, ref. 4, pp. 140–141.
13. Dobell, ref. 4, p. 141, footnote 1.
14. Dobell, ref. 4, pp. 239 & 248.
15. Hooke, R., Microscopium, 1678, p. 83.
16. Dobell, ref. 4, pp. 182–183.
17. Dobell, ref. 4, p. 49.
18. Arisztotelész összegyűjtötte és kiegészítette a korábbi görög természetfilozófusok hasonló tanításait.
19. The Select Works of Antony Leeuwenhoek, transl. Samuel Hoole, Philanthropic Society, London, 1816, Vol. 2, p. 214.
20. Schierbeek, ref. 8, p. 137.
21. A term coined by Thomas Huxley in 1870.
22. Az ősnemzés felmérhetetlenül nagy tudományos problémát jelent; creation.com/origin-of-life.
23. The American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine, 183(10), May 15, 2011 describes one case (only c. 50 have ever been diagnosed).
24. Letter No. 81, 19 March 1694, ref. 4, p. 74.
25. Graves D., Scientists of Faith: 48 Biographies of Historic Scientists and Their Christian Faith, Kregel Publications, Grand Rapids, USA, 1996, p. 71.

RUSSELL GRIGG, M.Sc. (Hons.)

Ipari vegyészként szerzett diplomát. 20 éven át az Overseas Missionary Fellowship nevű szervezetnél dolgozott. Jelenleg az ausztrál Creation Ministries International munkatársa. Ld. még angol nyelven: creation.com/grigg

Az összehangoltan táncoló törpegalaxisok feladják a leckét a kutatóknak

A Centaurus A galaxis (ábránkon) a szomszédságunkban található legújabban felfedezett olyan nagyobb galaxis, amely körül található törpegalaxisok mozgását meg tudtuk figyelni, és ezek a megfigyelések meglepő ellentmondásokba ütköztek az ősrobbanás-elmélettel.

Galaxisunk, a Tejútrend-szer, az Androméda-köd, valamint a Centaurus A nevű galaxisok körül keringő törpegalaxisok újabb bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy az ősrobbanás elmélete valójában nonszensz. Mára bebizonyosodott, hogy ezek a törpega­laxisok összehangolt módon keringenek szülőgalaxisaik körül, miközben az ősrobbanás elmélet alapján ennek nem így kellene lennie.

Mára bebizonyosodott, hogy ezek a törpega­laxisok összehangolt módon keringenek szülőgalaxisaik körül, miközben az ősrobbanás elmélet alapján ennek nem így kellene lennie.

Az általánosan elfogadott ősrobbanás-elmélet szerint a galaxisok rendezetlen anyagfelhők összeomlása révén keletkeztek. Ebből logikusan az következett volna, hogy amikor a nagy galaxisok, például a Tejútrendszer vagy a Centaurus A kialakultak, azok körül másodrendű törpegalaxisok alakuljanak ki, ezeknek azonban véletlenszerű keringési pályára kellett volna állniuk, hiszen ez tükrözné a galaxisok eredetének kaotikus természetét.

Egy online cikkben ezt olvashatjuk erről a felfedezésről: „Kialakulásuk során a törpegalaxisoknak véletlenszerűen kellene feltűnni és mozogni is a gazdagalaxisuk körül.”¹ „Merő káosznak kellene uralkodnia, nem pedig rendnek” – állítja Müller. „Ahová csak nézünk, mindenütt ezt a határtalan rendezettséget találjuk, habár rendezetlenségre számítunk. Ez különös.”

Régóta tudjuk, hogy ahhoz, hogy az ősrobbanás-elmélet megállja a helyét, elengedhetetlen egy feltételezett, soha meg nem figyelt dolog, amelyet „sötét anyagnak” neveznek, illetve a hasonlóan rejtélyes „sötét energia” is. [A sötét kifejezés itt az anyagnak és az energiának a tudósok általi teljes ismeretlenségét jelenti, azaz, csak következtetnek mindkettő létezésére, a ford.] Ha az ősrobbanás modellezői nem számolnak a sötét anyaggal, akkor nem tudják magyarázni a galaxisok kialakulását. Viszont amikor számolnak az ismeretlen anyag és energia jelenlétével, a modellezés szerint számos kísérő galaxisnak kellene létrejönnie, mégpedig kaotikus pályával. Tehát a legújabb felfedezés még ezekkel a feltételezett tényezőkkel számolva is (mint a sötét anyag és a sötét energia) csak bonyolítja a helyzetet, sőt tulajdonképpen még azt is kétségbe vonja, hogy ezek a vélt faktorok léteznek-e egyáltalán.

Tehát a legújabb felfedezés még ezekkel a feltételezett tényezőkkel számolva is (mint a sötét anyag és a sötét energia) csak bonyolítja a helyzetet

Figyeljük csak meg az ugyanebben a cikkben tett beismerést a „fogtündérekről” a sötét anyaggal és sötét energiával kapcsolatban! Tehát álljon itt az a megjegyzés, amely szerint az irányadó ősrobbanás-kozmológia „kártyavárként” omlik össze, amennyiben továbbra sem szerez bizonyítékot a következőkre: „Ebben a kérdésben tengernyi az olyan ellentmondásos részlet, amelyeket legtöbbször egyszerűen csak szőnyeg alá söpörtünk.” –nyilatkozta McGaugh. „A sötét anyag és sötét energia olyan régen vannak a köztudatban, hogy az emberek elfelejtik, hogy ezek csupán kényszerelméletek. Ezek fogtündérek, amelyeket igen korán segítségül hívtunk, hogy működőképes legyen az elmélet.” Ha senki sem talál bizonyítékot a sötét anyagra, akkor a „paradigma összeomlik, mint egy kártyavár.”

A creation.com oldalon és más helyeken található cikkek már felhívták a figyelmemet erre a problémára. A cikk ezután így folytatódik: „Lehetséges tehát, hogy Müller és csapata csupán egy újabb statisztikai kivételre bukkant, vagy talán az elszigetelt galaxisok a nagyobb galaxisoktól eltérően működnek? Vagy esetleg újabb megoldatlan kérdéssel szembesült az általánosan elfogadott kozmológiai elmélet?”¹

Hivatkozások és megjegyzések

1. Mandelbaum, R.F., Synchronised galactic orbit challenges our best theory of how the universe works, gizmodo.com.au, 3 February 2018; a kiemelések utólagosak.

JOHN HARTNETT, B.Sc. (Hons.), Ph.D.

Professor Hartnett, a Fotonika és Korszerű Érzékelés Intézet (Institute for Photonics & Advanced Sensing), illetve az Adealaide Egyetem Természettudományi Intézetének nyugalmazott professzora, a szuperstabil órák feltalálója. Több, mint 100 értekezést publikált szakmailag elismert tudományos folyóiratokban. Az itt közölt gondolatok a szerző, nem pedig az egyetem álláspontját tükrözik. Ld. még angol nyelven: creation.com/hartnett.