Észrevételek Francis Collins: Isten ábécéje¹ c. könyvhöz

I. A szerzőről

Francis Collins (genetikus, biokémikus) vezette a Humán Genom Projektet, amely 16 év alatt (1990-2006) feltérképezte a teljes emberi genomot, egészen a nukleotidok (bázispárok) szintjéig. A projekt költségvetése több mint 3 milliárd dollár volt. A kutatásban résztvevő tudósok nagy száma miatt elmondható, hogy a Human Genom Project a genetika/biológia eddigi legnagyobb és legdrágább nemzetközi munkaprogramja volt. Az ezredforduló legfontosabb tudományos eredményének tekintik az emberi génkészlet megfejtését.

Collins tanulmányai során, olyan agnosztikusból, aki szándékosan nem foglalkozott Istennel, olyan ateistává vált, aki intellektuális öngyilkosságnak tartotta az Istenbe vetett hitet. De ennél a szintnél nem állt meg, nem elégedett meg azzal, hogy ő maga nem hitt Istenben, de másokat le is akart beszélni a hitről, melyet idejétmúlt babonaságnak tartott.

Ebből a mélységből vezetett az útja az Istenbe vetett szilárd a hitig. Hogyan történt ez a hatalmas fordulat?

Collins, orvosként látta számos betegének hitét a szenvedésük közepette, megfigyelte, hogy a betegeinek a hite valódi békességet hoz létre bennük. Collins ekkor elgondolkozott. A betegeivel folytatott beszélgetések során az egyik szenvedő megkérdezte, hogy Ő miben hisz? Collins válasza a „Nem is tudom” volt. Ezt követően Collins rájött, hogy még sohasem gondolta végig, milyen bizonyítékok szólnak a hit mellett és a hit ellen. Tudósnak tartotta magát és tudta, hogy egy tudós nem alkothat véleményt az istenkérdésről, ha nem vizsgálta meg a hit mellett és az ellene szóló érveket.

Álljunk meg kicsit, és nézzük meg, mi történt Collins-szal

Az 1960-as években, amikor a kommunizmus hatalma teljében volt, a marxista filozófusokat nagyon foglalkoztatta a szenvedés, elmúlás, halál kérdése, de nem tudtak, olyan választ adni, ami belső megnyugvást hozott volna az emberek számára. Két dologgal tisztában voltak: minden embert mélyen foglalkoztatja ez a kérdés, illetve a szenvedők nem Marx, Engels, vagy Lenin könyveit olvassák a döntő pillanataikban. Az ateistáknak azóta sincs használható válaszuk erre a kérdéskörre. Ezzel szemben Collins a saját szemével győződött meg arról, hogy a hit valódi békét hoz a szenvedők, haldoklók életébe, valamint reményt a reménytelen helyzetekbe. Ezt látva Collins becsületes emberhez méltóan elkezdett foglalkozni az istenkérdéssel. A kutatása során eljutott C. S. Lewis könyveihez, melyek rendkívül jó alapot szolgáltattak számára a további értelmi és hitéleti utazásához.

II. A könyv erősségei

A szerző megvallja, hogy akit Szent Ágoston imád, ő is azt imádja. Beszél a fontos döntései előtti imáiról. Collins professzor nemzetközi tekintélyű tudósként Isten mellett hoz fel természettudományos érveket. A Biblia Istenéről tesz nyilvános bizonyságot, sőt tekintélyes emberektől (Bill Clinton) és tudós, mérnök emberektől idéz Istent magasztaló mondatokat, cselekedeteket. Nagyon felemelő, amikor arról beszél, hogy Buzz Aldrin úrvacsorát vett a Hold felszínén, illetve, amikor megemlékezik arról, hogy Newton többet írt a Bibliáról, mint a matematikáról és a fizikáról. E tudatos Isten-beszéd mögé sok tudós és laikus fel tudott sorakozni. Többen felbátorodtak, hogy beszéljenek istenhitükről.

Miközben Collins bátran beszél az Istenbe vetett hitéről, hitre jutásáról, nem titkolja el a vívódásait sem, amivel sok hívő szintén azonosulni tud.

Collins professzor, olyan kérdésekkel foglalkozik, amik mindenkit érdekelnek. Az emberiség válaszokat kereső emberekből áll. Collins az ember legmélyebb kérdéseit mondja ki, a létkérdéseket, amikre csak Istenben van válasz. A könyv jelentőségét emeli, hogy az MTA jelenlegi elnöke² írt hozzá egy szokatlanul hosszú előszót.

E könyv őszintén felvállalja, hogy az ember, de még az Istenben hívő ember is tele van kérdéssel. Ezek a kérdések feszítenek minket és válaszokat követelnek.

Számomra a könyv legnagyobb erőssége, hogy a szerző beszél azokról az ateistákról, akik az evolúciómodellt arra használják fel, hogy a hitüket és egyben hitetlenségüket igazolják vele, sőt az istentagadásukat is az evolúciómodell által erőltessék rá a világra. Ez az ateista irányzat abban hisz, hogy Isten, isten, istenek, a fogtündér stb. nem léteznek. A teremtő Istent a fogtündér „lakóhelyére”, vagyis a mesekönyvek polcaira akarják száműzni. Ezen ateisták nem elégednek meg azzal, hogy ők maguk nem hisznek, azt sem akarják, hogy bárki higgyen Istenben. Az istenhit lejáratására a természettudományt használják föl.

III. Collins elemzi a négy uralkodó eredetmodellt

Collins a legjobban támogatott eredetmodellekkel foglalkozik, melyek a következők:

1. ateista evolúció,
2. teista evolúció,
3. intelligens tervezettség,
4. kreacionizmus.

Sokan várják ezen modellek összehasonlítását, mert az evolúciómodellel szemben 1960 óta³ gyűlnek a matematikai problémák. Ezekre a problémákra kulturált párbeszéd keretében illik választ adni. Mivel az evolúciómodell természettudományos kérdés, természetes, hogy lehet róla vitázni.

IV. Collins, a teista evolúciómodell mellett érvel

A fentiek közül Collins professzor a „teista evolúciómodellt” támogatja és amellett érvel, hogy az evolúciómodell és a Biblia teremtésleírásai jól összeegyeztethetők. A szerző csodálkozik azon, hogy Amerikában milyen csekély előrelépés történt az evolúció elfogadása terén.

Nos, nézzük meg, hogy miért?

Az evolúciómodellben nem az a kérdés, hogy:

• pintyből pinty,
• galambból galamb,
• kutyából kutya,
• légyből légy,
• macskából macska,
• lóból ló stb. lesz.

Ez nyilvánvaló, és pontosan ezt állítja a biológusok azon része is, akik a baraminológia⁴ szerint osztják fel az élővilágot és a teremtett alaptípusok szerint szemlélik az élőlények eredetét.

Az evolúciókérdés lényege: teremtett alaptípusok vagy makroevolúció?

Az evolucionistáknak el kell fogadniuk, hogy a „fajon belüli” változással nem tudják meggyőzni az embereket a „fajon kívüli” változásról. Az evolucionisták a természetben megtalálható kis változásokkal akarják „bizonyítani” az evolúcióhoz szükséges nagy változásokat, de ez önkényes eljárás. Pontosan ezért keresnek a tömegek más eredetelméletet. Collins professzor is azt a hibát követi el, hogy bár sok példát hoz fel az evolúcióra, de ezek a példák a kis változásokat, a „fajon belüli” változásokat igazolják. Collins professzornak, olyan példákkal kellett volna előállnia, mint például vér, véroxigén szállítóképessége, levegő, légzés, alvás, emésztés kis lépésenkénti kialakulása. Az evolucionistáknak a köztes növények, állatok, állapotok, szervek és funkciók kis lépésenkénti létrejöttét kell igazolnia. Az evolúciós feltételezés szerint a fajok más fajokból fokozatosan keletkeztek, ez azt jelenti, hogy: az összes növény és állat minden „porcikája”, kémiai- és biológiai rendszere, alrendszere, szerve, funkciója között, átmenetek sokaságának kell lennie.

Nem tehetik, hogy a „fajon belüli” változásokkal igazolják a „fajon kívüli” változást. Ez olyan, mintha ezt mondanák: Mivel a nők 9 hónap alatt 1-5 gyermeket tudnak a napvilágra hozni, ezért egy nő 450 000 év alatt 130 000 gyermeket fog szülni. Ez helytelen következtetés.

V. Tudja bárki is, hogy mit védelmeznek az evolucionisták?

Collins professzor foglalkozik az evolúciómodell régi és új problémájával, a véralvadással, és az E. coli baktérium ostorszerkezetével, de választ nem tud adni rá, hogy melyek voltak ezen funkció, illetve szerv kialakulásának konkrét kis lépései.

A probléma gyökere, hogy az evolucionisták kerülik a makroevolúció lépéseit

Ez minden területen szembetűnő, nézzünk példákat:

Melyek voltak azok a kis lépések a lasszós pók esetében, amik kifejlesztették benne a vegyigyárat, illetve kis lépésenként és hosszú idő alatt „fonalkészítő kisiparossá tették”, miközben lépcsőzetesen „kitanulta a hálókészítő művészetet”? Nincs rá válasz.

Collins könyvétől nagyon vártuk, hogy választ ad a DNS-sel kapcsolatban ilyen kérdésekre:

1. Mi szükséges a DNS működéséhez?
2. Mik voltak a DNS fokozatos kialakulásának a konkrét kis lépései? Van-e értelme a félkész DNS-nek?
3. Van-e értelme DNS-nek önmagában a többi részegység nélkül?
4. Van-e nyoma a DNS lépcsőzetes kialakulásának a kövületekben?
5. Mennyi a DNS evolúciós kialakulásának matematikai esélye?

De egyetlen makroevolúciós megoldást sem tartalmaz a könyve, pedig téma van bőségesen:

1. Mi szükséges egy mag létrejöttéhez?
2. Mik voltak a mag kialakulásának konkrét kis lépései?
3. Mi szükséges ahhoz, hogy a magból virág legyen?
4. Mik voltak a magból virág folyamat kialakulásának konkrét kis lépései?
5. Mi szükséges a vérhez?
6. Mik voltak a vér kialakulásának konkrét kis lépései?

Következő evolúciós szint:

1. Mi szükséges a vér oxigén szállító képességéhez?
2. Melyek a vér oxigén szállító képessége kialakulásának konkrét kis lépései?
3. Mi szükséges az alváshoz?
4. Mik voltak az alvás kialakulásának konkrét kis lépései?

Vagy egyszerre jelent meg minden és működött jól, ami az alváshoz szükséges, vagy addig nem aludtak az állatok?

Levegő – légzés – a baba légzése

1. Mi szükséges a levegő Földünkön való létezéséhez?
2. Mik voltak a Földön a levegő kialakulásának konkrét kis lépései?

A következő evolúciós szint két felvezető kérdése:

1. Mi szükséges a légzéshez?
2. Mik voltak a légzés kialakulásának konkrét kis lépései?

A következő evolúciós szint két felvezető kérdése:

1. Mi szükséges a vér oxigén szállító képességéhez?
2. Mik voltak a vér oxigén szállító képessége kialakulásának konkrét kis lépései?

Itt összeér a vér és a légző rendszer és a keringési szervrendszer.

A következő evolúciós szint két felvezető kérdése:

1. Mi szükséges a magzat anyaméhben történő lélegzéséhez?
2. Mik voltak a magzat anyaméhben történő lélegzése kialakulásának kis lépései?

A következő evolúciós szint két felvezető kérdése:

1. Mi szükséges a köldökzsinór működéséhez?
2. Mik voltak a köldökzsinór kialakulásának konkrét kis lépései?

A következő evolúciós szint két felvezető kérdése:

1. Mi szükséges a köldökzsinórban az oxigén- és tápanyag-szállítás működéséhez?
2. Mik voltak a köldökzsinór oxigén- és tápanyag-szállítás kialakulásának kis lépései?

A probléma az, hogy nem léteznek természettudományos tanulmányok, amelyek egy gyártási tervnek megfelelően, konkrét lépésenként meghatároznák a szervek, funkciók, állapotok, hőmérséklet stb. folyamatos kialakulását. A makroevolúció kritikusai nem hiányzó láncszemekről beszélnek, hanem arról, hogy maga a lánc hiányzik.

Kiszámolta már egy evolucionista, hogy mit védelmez?

A jelenlegi és múltbéli fajok száma kb. 10 millió. Ezekből a kövületekben valamivel több mint 2 millió megtalálható. Ez kb. 5:1 arány.

Az evolúciós törzsfába illő megtalált átmeneti formák száma elméletben 10 millió *X, ebből megtalált átmenet száma: szinte 0.

A nem törzsfába illő, hanem az evolúciós „zsákutcába” illő átmeneti formák száma elméletben 10 millió *X*Y, ebből a megtalált átmenet száma: gyakorlatilag 0.

A fenti számításokban senki sem tudja, hogy az X illetve az Y mekkora számok. Még a nagyságrend sincs meghatározva! Azt is mondhatnánk, hogy az evolúciómodellhez szükséges átmenetekből 10^1000008  hiányzik. Ki az, aki meg tudja mondani, hogy ez pontos, vagy kicsit pontatlan becslés? Senki! A probléma ott kezdődik, hogy ez akkora szám, amit fel sem tudunk dolgozni. Összehasonlításképpen a Világegyemben az atomok becsült száma 10⁸⁰. E nagy képet szemlélve elenyésző a jelentősége annak, hogy jelenleg 5 vagy 15 átmeneti formáról értekeznek a tudósok.

VI. Tegye fel a kérdést

A következő két kérdéskör, amivel alig foglalkozik az evolúciómodell:

1. az életben maradás és 
2. a párhuzamos kialakulás problémája.

Életben maradás, de hogyan?

Az egymást kölcsönösen feltételező rendszerek és alrendszerek sokasága, a félkész alrendszerek működésképtelensége, a kész alrendszerek a többi szerv nélküli életképtelensége értelmezhetetlenné teszi a makroevolúció kis lépésenkénti levezetését.

Párhuzamos kialakulás, de hogyan?

Mit jelent az ivaros szaporodás vagy a koevolúció esetében a makroevolúció lépcsőzetes kialakulása? Figyeljük meg a probléma nagyságát az orchideavirág csapdáján keresztül. A csapdához egyszerre sok dologra van szükség, most csak négy alrendszert nézzünk meg:

1/a. Mi szükséges a víz csapdába való kerüléséhez?
1/b. Mik a víz csapdába kerülésének kis lépései?

2/a. Mi szükséges az edény kialakulásához?
2/b. Mik az edény kialakulásának kis lépései?

3/a. Mi szükséges a csatorna kialakulásához?
3/b. Mik a csatorna kialakulásának konkrét kis lépései?

4/a. Mi szükséges az elvezető nyílás kialakulásához?
4/b. Melyek az elvezető nyílás fokozatos kialakulásának konkrét kis lépései?

Ha megvizsgáljuk, hogy van-e:

1. értelme az orchideavirág vízszint-szabályozásának, ha félkész állapotban van?
2. értelme az orchideavirág vízszint-szabályozásának, a többi szerv és funkció nélkül?
3. nyoma az orchideavirág vízszint-szabályozása fokozatos kialakulásának a kövületekben?

Láthatjuk, hogy a makroevolúció hatalmas nehézségekkel küzd. Ha ezek nem egyszerre alakulnak ki, akkor nem lesz belőlük rovarcsapda.

Kedves Olvasó!
Kérem tegye fel a kérdést:
Melyik a tudományosabb magyarázat a növények, állatok és az ember létrejöttével kapcsolatban: a makroevolúció vagy a Biblia által leírt készre teremtés?

VII. A „fajon belüli” változás fontos a kreacionisták számára

A „fajon belüli”, pontosabban az alaptípuson belüli változás fontos a kreacionisták számára, mivel:

1. Ádámnak ezért nem kellett 2,8 éven⁵ keresztül állatokat elneveznie,
2. Noénak több mint 28 millió állatot felvinnie a bárkára⁶,
3. ezért jöhetett létre rövid időn belül ez a változatos növény- és állatvilág az özönvíz után,
4. ezért nem kellett Istennek fehér, fekete stb. bőrszínű embert külön-külön teremtenie.

VIII. Összegzés

Az evolúciómodell 160 év alatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hiába a kötelező és megkérdőjelezhetetlen evolucionista oktatás az összes tan- és közintézményben (beleértve múzeumokat és a médiát) egyre több ember (akadémikus, tudós, laikus) más eredetelméletben keresi a megoldást.

IX. Zárszó

Isten Szava biztosabb, mint a Földbolygó, amelyen állunk! Ez a Föld el fog múlni, de Isten Beszéde soha nem múlik el⁷, ezért bátran és teljes szívből higgyünk a Bibliában.

 

Megjegyzések:

1. Collins: Isten ábécéje – Egy tudós érvei a hit mellett. Akadémiai Kiadó 2018.
2. Ekkor még nem volt az MTA elnöke.
3. A nagyteljesítményű számítógépek megjelenésével a neodarwinista szintézis elemezhetővé vált, innentől a matematikai kifogások az evolúciómodellel szemben ugrásszerűen megnőttek.
4. Baraminológia
   Bárá: teremt.
   Min: ezeket az alaptípusokat teremtette Isten.
   Logosz: tudomány.
   Az Isten által teremtett alaptípusokkal foglalkozó biológiai tudományág.
5. Ádám előtt elvonuló állatok a 6. nap eseménye (1Móz 2:19-20). Ha 30 mp-t adunk minden mezei vadnak és madárnak ill. 3 millió fajjal számolunk.
6. Noé bárkájáról bővebben: Drüke: Noé bárkája. Mítosz vagy valóság? Evangéliumi Kiadó 2016.
7. Mt. 24:35, Márk 13:31, Luk 21:33 

Jövőnk záloga: a lerombolt alapok újraépítése

Bevezetés

Roppant érdekes és életbevágó kérdés, hogy hatással van-e életünkre és a felnövekvő generációra az a tény, hogy a teremtésben vagy az evolúcióban hiszünk. Elég megosztó téma ugyanis, és ha nincs érdemi hatása életünk alakulására, akkor megfontolandó, hogy mennyire érdemes szószéken, publikációkban vagy akár magánbeszélgetésekben is helyet adni neki. Ha viszont kimutatható, hogy hatással van életünkre, akkor érdemes alaposan foglalkozni vele.

Ilyen kutatásba fogott az Örömhír Alapítvány néhány munkatársa a 2019-ben indított Creation Projekt keretében². A projekt tovább kívánja erősíteni és szélesíteni azt a munkát, amelyet már eddig is számos tudós, teológus, szakember és társaság végez.

Az Örömhír Alapítvány egy evangéliumi alapokon, felekezetközi formában működő misszió³. 1990 óta helyt áll a szociális segítségnyújtás, a társadalmi felzárkóztatás, az egyéni oktatás-mentorálás és az evangelizáció területén, és sok hitoktató, gyülekezet és missziós csoport munkáját támogatja elsősorban kiadványokkal és segédletekkel, de hiánypótló előadásokkal és szemléletformáló gyerekprogramokkal is. Szolgálatuk hatása számottevő, az elmúlt 20 év alatt mintegy 250 ezer ingyenes könyvvel szolgálták a Kárpát-medence magyarságát.

Amikor az alapok megrendülnek

„Mi lesz, ha még az alapokat is lerombolják? Mit tehet akkor az igaz?” – kérdezi Dávid, a zsoltáríró (Zsoltárok 11:3. EFO). Ebben a különös világkorszakban, amelyben a közgondolkodás egyre jobban eltávolodik a bibliai alapoktól, sőt, néha már a józan ész határait is feszegeti, az Örömhír Alapítvány a Creation Projekt keretében különös hangsúlyt helyez arra, hogy a hétköznapi ember gondolkodásmódjában lerombolt bibliai alapokat újraépítse. „Fiaid felépítik az ősi romokat, és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat.” (Ézsaiás 58:12. EFO) Hisszük, hogy ez jövőnk záloga egyénként, családként és nemzetként is, ezért évente megjelentetjük a Creation Magazint⁴, időszakosan más hiánypótló kiadványokat is, és Országjáró Programunk keretében teológus és pedagógus szakemberekkel, ismeretterjesztéssel és lelkesítéssel harcolunk Nehémiás próféta bátorításának szellemében, mert ma senki sem nézheti tétlenül, hogy szabadságunkat, hazánkat és jövőnket elvegyék: „harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségetekért és otthonotokért!” (Nehémiás 4:14. EFO)

Ássunk a dolgok mélyére!

Tegyük fel, hogy a teremtés-evolúció kérdése meghatározó hatást gyakorol életünkre és társadalmunkra! Ahhoz, hogy feltevésünket hitelesen tudjuk megpróbálni, amennyire lehetséges, tegyük félre prekoncepcióinkat, és ássunk a dolgok mélyére! Kérdések sora segíthet ebben:

• Van-e kimutatható következménye az egyik vagy a másik meggyőződésnek, és ha igen, mik azok?
• A következmények elméletiek vagy gyakorlatiak?
• A következmények csak az egyén életére vannak hatással vagy a teljes társadalomra?
• Eredmény szempontjából van-e jelentősége annak, hogy valaki már gyermekkorban felteszi magának az élet eredetére vonatkozó nagy kérdéseket vagy csak felnőttként? És mennyi múlik a neveltetésen?

Vészt jósló tünetek

Nagyon elszomorító látni az egykor keresztény alapokra épült nyugati civilizáció arculatvesztését. Különösen erőteljesen érint bennünket az, hogy Magyarországra is milyen nagy hatással van ez közvetve és közvetlenül is. Megdöbbentő tüneteket látunk, és missziói küldetésünkből fakadóan küzdünk ellenük imádsággal és tanítással is. Mégis, mintha eredménytelen szélmalomharcot vívnánk, az értékromboló jelenségek egyre nagyobb teret nyernek, és kezdjük úgy érzeni, elveszítettük a következő generációt.

Mik is ezek a tünetek? Pl. a rasszizmus, a gyilkosság, az abortusz, az eutanázia, az egyneműek házassága vagy éppen a Magyarországra is már beszüremkedő transzneműség, amely a születéskori biológiai nemtől eltérő önazonosítást jelenti. Általános gyakorlat szerint, a magyar egyházak képviselőiként, ezeket a társadalmi jelenségeket vagy cselekedeteket sajnálatosnak tartjuk, elítéljük, és krisztusi szeretettel fordulunk az érintett személyek felé, segítségünket ajánlva a bűnbocsánat és a gyógyulás útjának megtalálásához. Nagy hangsúlyt fektetünk a prevencióra is: tanítással, szemléletformálással igyekszünk megelőzni a kóros elhajlások terjedését, és tesszük ezt sok fórumon: szószéken, médiában, intézményrendszerünkön keresztül és személyesen is.

Vajon miért hatnak akkor imáink és tanításaink is oly kevéssé a világra? Azért, mert főleg a gyümölcsökkel foglalkozunk, és elsősorban nem a gyökérrel.

A mai világban nem is olyan könnyű a gyökerekre irányítani a figyelmet. Egy nemrégiben elhangzott előadás⁵ rávilágított, hogy a média hatása a „Z” és „Alfa” generációra olyan erős, hogy tagjai már egész lényükben mások, mint ezelőtt bármely generáció. Viselkedésükben, érzelmeikben, gondolkodásmódjukban, munkához való viszonyukban és kötődéseikben is. Az online világban való elmerülésük gyakorlatilag elszigeteli őket a valós világ történéseitől. A világ olyan gyorsan változik, amelyet jellemfejlődésben már lehetetlen ilyen tempóban követni, és ez vélhetően hamarosan beláthatatlan következményekhez fog vezetni.

A világ működését meghatározó törvények azonban változatlanok.

Miből terem a gyümölcs?

Az ősi mondás szerint egy almafa nem azért almafa, mert almát terem, hanem azért terem almát, mert almafa. Talán evidensnek tűnik, és mosolygunk is azon, hogy ilyen alapvető dolgokat jelentünk ki, de az a tapasztalatunk, hogy az óriási médianyomással közvetített általános közgondolkodás olyan nagy hatással van a világnézetünkre, hogy szükséges az ilyen alapvető igazságok rendszeres és tudatos elmélyítése.

Jézus Krisztus is hangsúlyt fektetett az ilyen típusú alapozásra. „Arról ismerhetitek fel őket, hogy mit tesznek, és annak mi az eredménye. Hiszen a tövises bokor nem teremhet szőlőt, vagy a bogáncskóró fügét. Ugyanígy minden jó fa jó gyümölcsöket terem, a rossz fa pedig rosszakat. A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt, és a rossz fa sem hoz jót. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre dobnak.” (Mt 7:16-19. EFO)

Értekezésünk egyik fő kérdése, hogy kimutatható-e, hogy mik a teremtés alapú és mik az evolúció alapú világnézet következményei (gyümölcsei). Képzeljünk magunk elé két fát!

Az egyiknek a gyökere a teremtés, ezzel gyökerezik az Isten Igéjébe, ami magát kizárólagos igazságként aposztrofálja. Ebből következik, hogy Isten az embert férfivá és nővé teremtette⁶, hogy az ember házasságban és családban él, hogy betölti és műveli a földet, hogy szereti Istent és a felebarátját, hogy nem öl, hogy irgalmas, hogy jót tesz, hogy gondoskodik a családjáról, és nem utolsó sorban az is ebből következik, hogy örökké él! Isten nem csak megteremtette a világot, hanem ma is aktív alakítója az élet minden területének, és egy nap ez a mostani ég és föld el fognak múlni, és egy új eget és új földet fog teremteni, és akik őbenne élnek, azok örökké vele lesznek ezen az új földön. Ez a keresztény világnézet.

A másik fának a gyökere az evolúció, ezzel gyökerezik a materializmusba. A materializmus lényegéből következik, hogy nincs Isten, és az igazság relatív. Ha nincs Isten, nem is teremthette ő a világot, hanem az nagyon hosszú idő alatt vált azzá, ami ma. Az élőlények sorsa erejük, életképességük és szerencséjük alapján alakult és alakul ma is. Az ember kiharcolta magának a helyet az élőlények törzsfájának a csúcsán, megszabja saját törvényeit, és nem tartozik felelősséggel egy felette álló hatalomnak sem. Ezért, mivel a magzat csak egy sejtcsomó, szabadon elpusztíthatjuk. A felsőbbrendű emberek elnyomhatják az alsóbbrendűeket. Senki sem mondhatja meg, hogy mi jó és mi rossz, mert nincs abszolút mérce. Mindenki szabadon eldöntheti, meddig akar élni vagy éppen milyen neműnek akarja tartani magát. A szexuális élet nem kötődik férj és feleség szövetségéhez, hanem mindenki azzal él, és addig, akivel akar. A család intézménye kiüresedik, a természetes kötődések, szeretetkapcsolatok meggyengülnek, majd megszűnnek. Így könnyebb is tárgyilagos döntéseket hozni mások életéről. Ez az evolúcióalapú humanista (ateista) világnézet.

Megállapíthatjuk, hogy a következmények főként nem elméletiek, hanem nagyon is gyakorlatiak: mindennapi életünkben, a „saját bőrünkön” érezzük őket. És bár vannak olyan kísérletek, hogy úgy állítsák be ezeket, mint magánügy, de nem kell szociológusnak lenni, hogy felmérjük: egész társadalmunkra kihatnak, és nagyban meghatározzák annak továbbformálódási irányát is. Éppen a társadalmi normák befolyásolásán keresztül hatnak vissza leghatékonyabban sok további egyén gondolkodásmódjának alakulására!

Vajon lehetséges-e, hogy a két fa nem ilyen tisztán elkülönítve termi gyümölcseit?

Történelmi kitekintés

Nem csak a nyugati kultúráról, hanem világszerte általánosságban elmondható, hogy az első ismert civilizációk korától egészen a felvilágosodás koráig az ember végső soron Istentől eredeztette magát, és különféle módokon, de a Teremtőt tisztelte végső tekintélyként. Mivel világnézetünk alapvetően az eredetünkre vonatkozó hitünkből fakad⁷, addig nem is tudott a materialista világnézet igazán teret nyerni. A materializmus később az evolúcióval vált teljessé és meghatározóvá, mert ezáltal már az élet eredetét is tudta Isten nélkül interpretálni. Vámos Magda így fogalmaz a darwinizmus világnézeti következményeivel kapcsolatban: „Míg az égi és földi mechanika felfedezései (…) csak megingatták a vallásos világképet, addig a darwinizmus annak legmélyebb alapjait is lerombolta az ember, s általában az élővilág teremtett voltának cáfolatával.” Kitér írásában a darwinizmus és a marxizmus szoros kapcsolatára is, és idézi Marxtól „A fajok eredete” c. könyvről alkotott véleményét is, miszerint „ez az a könyv, amely magában foglalja a természettörténeti alapzatot nézetünk számára”.⁸

Vajon miért hatnak akkor imáink és tanításaink is oly kevéssé a világra? Azért, mert főleg a gyümölcsökkel foglalkozunk, és elsősorban nem a gyökérrel.

Az ateizmus aztán elkezdte a keresztény világnézet fájának gyökerét (a teremtést) az evolúcióval lassan vegyíteni, és megjelentek az ennek megfelelő gyümölcsök is. Kevert világnézetünk tükröződik szóhasználatunkban, ünnepeinkben, szokásainkban, tudományos munkánkban, politikai és társadalmi nézeteinkben, de az otthoni gyermeknevelésben és az iskolai tananyagban is. Később ezek a tükröződések visszahatnak világnézetünk alakulására.

Az Amerikai Egyesült Államokban egészen az 1950-es évek végéig nem engedélyezték az evolúciós eredetfelfogás iskolai tananyagban történő megjelenését.⁹ Természetes volt, hogy Isten teremtett mindent. A következő néhány évtized alatt pedig az addig évezredeken át megkérdőjelezhetetlen teremtés egy mítosszá degradálódott, és egy magát valamire tartó tudós vagy értelmiségi már nem kérdőjelezheti meg az evolúciót – vallja a fősodratú kommunikáció.

Pedig sokan ismerünk személyesen is olyan tudósokat, akik nem tekintik tudományosan alátámasztottnak az evolúciót, és nem is hisznek benne. Olyanok is akadnak közöttük, akik – még ha ez nem is kedvez szakmai előrehaladásuknak – nyilvánosan is vállalják álláspontjukat.¹⁰

A történelmi kitekintés magyar vonatkozása is hasonló. A hivatalos álláspont képviselői töltik be a meghatározó pozíciók döntő többségét, ezáltal – érthetően – ők határozzák meg a döntő paradigmát. Vegyük például Dr. Csányi Vilmos professzort, aki egyetemi tanár és az MTA rendes tagja. Szerinte a biológia akkor vált egzakt természettudománnyá, amikor a pontos leírások és fogalmi klasszifikációk mellé az evolúciós elméletet is felvette fegyvertárába.¹¹ Különösen érdekes ezt olvasni ma, amikor már egyre több kritika éri az evolúciós világmodellt¹², amikor tudósok, egyetemi tanárok, professzorok is sokszor vitatják annak megalapozottságát¹³. Mégis éppen az általános iskolai oktatásban, amely igen nagy hatással bír a felnövekvő generáció világnézeti irányultságának befolyásolásában, még mindig olyan egyoldalúan kiegyensúlyozatlan, szinte kizárólagos az evolúciós világnézet megjelenítése a biológia-földrajz-történelem-irodalom tengelyen a teremtéssel szemben. Ez az evolúció „sója”.

Világnézeti fánk törzsét tehát önérzetesen kereszténynek tartjuk, de vajon még a teremtés a gyökere, vagy már az evolúció? És ha már az evolúció, akkor az még keresztény világnézet-e?

Egy ellentmondás háttere

Megfigyeltük, hogy magyar vonatkozásban széles az a társadalmi réteg, amely rossznak tartja az evolúcióalapú világnézet fájának gyümölcseit, ugyanakkor természetes számára az evolúció elfogadása. Miért lehet ez?

Először és legfőképpen azért, mert nem gondolják, hogy az evolúció áll a tünetek hátterében. Sokat beszélünk társadalmi, politikai és egyéb okozati tényezőkről, de az evolúciós ideológiát ilyen kontextusban említeni annyira szokatlan, hogy meghökkentő lenne. Ha egészen őszinték vagyunk, az evolúció ilyen vonatkozásban egy tabu.

Másodszor azért, mert a közgondolkodást annyira átitatta az evolúciós gondolkodásmód, hogy nagyon magas azoknak az aránya, akik természetes evidenciaként tekintenek rá, függetlenül attól, hogy tudományosan igazolt-e vagy sem.

Harmadszor azért, mert nem tudják, pontosan mi is az evolúció. Ez abból fakad, hogy a szakirodalom, és még inkább a közbeszéd az evolúció szót gyakran nem körültekintően alkalmazza, és ez gyakran félreértésekhez vezet. Jellemző ugyanis, hogy az élőlények egyes típusain belül valóságosan megfigyelhető adaptációkat (variációk, mutációk és a természetes szelekció) ugyanúgy evolúcióként nevezik meg, mint ahogy azt az elméletet is, amely szerint a fenti adaptációk folytán évmilliók alatt az egysejtűekből kifejlődtek a hüllők, a madarak, az emlősök és végül az ember. Az előbbi egy nyilvánvaló tény, az utóbbi viszont egy hipotézis. A félreértések elkerülése végett kreacionistaként általában hangsúlyt fektetünk a külön szóhasználatra: előbbit adaptációnak, utóbbit pedig – és csak ezt – evolúciónak hívjuk.¹⁴ Ha tehát ilyen összefüggésben állítja valaki azt, hogy az evolúció nem igazolható, egészen más értelmet nyer és nehéz lenne vitázni vele.

Fekete-fehér-igen-nem

A „Fekete-fehér-igen-nem” egy népi eredetű szójáték. Lényege, hogy a játékosoknak mindig úgy kell válaszolniuk a feltett kérdésekre, hogy a fenti 4 szó egyikét sem mondhatják ki.¹⁵

Amikor az élet nagy dolgairól elmélkedünk, különösen, ha azok érzékeny témák, gyakran mi is hasonlóan óvatos nyilatkozatokat teszünk, de közben a bensőnk világos válaszokért kiált. Fentebb írtunk vészt jósló társadalmi tünetekről és az azokra adott tipikus magyar keresztény válaszokról. Fontos itt megjegyezni, hogy más országokban egyes hivatalos egyházak képviselői nem ítélik el a kóros elhajlásokat, sőt, előfordul, hogy határozottan támogatják és propagálják.¹⁶ Elgondolkodtató, hogy különféle keresztény egyházak hogyan viszonyulhatnak ilyen eltérően ugyanazon kérdésekhez. Kimondhatjuk-e, hogy kinek van igaza? Ha nem, akkor mi lesz ebből? Ha igen, akkor mi alapján dönthetünk? Van-e abszolút igazság?

Pál apostoltól olvassuk, hogy „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2Tim 3:16.) Jézus kijelenti: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Mt 24:35.) És azt kéri a mennyei atyától: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te Igéd igazság.” (Jn 17:17.)

Az ember is eljuthat arra a meggyőződésre, amikor már ki tudja mondani: a Biblia Isten Igéje, abszolút igazság, mérce. Minden döntés, amit a társadalmak a Biblia tanítását elhagyva hoznak, romlást hoz maga után.

Vannak azonban különféle Bibliaértelmezési kérdések. Vajon a Biblia minden szavát szó szerint kell-e értelmezni, és minden megírt története valós történelmi tényként kezelendő-e? Hogyan befolyásolja az értelmezést egy-egy szövegrész műfaja vagy keletkezésének körülményei? Ilyen szempontból a teremtéstörténet különösen érzékeny része a Bibliának, és feltűnően sok vita övezi.

Jelen értekezésnek nem tárgya ezek kifejtése. Látva azonban, hogy milyen súlyosak a gyakorlati következményei annak, hogy a teremtésre vagy az evolúcióra építjük világnézetünket, érdemes körüljárnunk néhány érdekes gondolatot és keresni azt az alapot, amelyre abszolút igazságként tekinthetünk és ráépíthetjük életünket.

Eljutni a legnagyobb kérdésig

Hiába is szeretnénk teljesen elfogulatlanul vizsgálódni, be kell látni, hogy mindig van egy kiindulási alap, és ennek megválasztása hatással van a vizsgálódás eredményére.¹⁷ Gondoljunk csak bele: ugyanarra a következtetésre jutunk-e, ha a Bibliát evolucionista alapfeltevésekkel tanulmányozzuk, mint ha az evolúciót tanulmányozzuk bibliai világszemlélettel!

Az elsőnek kiterjedt irodalma van, a másodiknak a magyar nyelvű irodalmát pedig igyekszünk gazdagítani a Creation Projekt részeként is. A Creation Magazinban és a firemedia.hu blogjában folyamatosan bővül a már eddig is számos természettudományos és teológiai megközelítésű írásunk gyűjteménye.

Mielőtt a teológia szemüvegén keresztül is vetnénk néhány pillantást az evolúcióra, hadd idézzek a rendelkezésre álló bőséges szakirodalomból példaként csupán egyetlen tudományos-logikai evolúciókritikai részletet, Dr. Tóth Tibor tollából, aki Michael Behe, római katolikus biokémikus professzor nemzetközi hatású érveléséről írja: „A sejt működését illetően úgy érvel, hogy a sejt csak teljes komplexitásában képes működni, így nem lehet életképes aközben, mialatt az evolúció lassú, fokozatos változások által végbemegy. Példaként a közismert egérfogót hozza fel, amely mindössze néhány alkatrészből – alaplap, rugó, befogószerkezet, kakas és a pecek – van összeszerelve. Az alkatrészek mindegyikére egy időben van szükség, mégpedig a funkciók ellátására alkalmas módon összeszerelt állapotban ahhoz, hogy működőképes csapda alakuljon ki. És ne feledkezzünk meg arról, hogy valódi csapda csak akkor lesz a szerelvényből, ha az egér odacsalogatására alkalmas szalonna vagy húsdarabka is a helyére kerül.”¹⁸

Ezt hívjuk nem csökkenthető komplexitásnak. Gondoljunk csak bele, hogyan alakulhatott volna ki apró lépésenként pl. a látás, a légzés vagy a vérkeringés? Vagy hogyan alakulhattak volna ki egyszerre, mégis kis lépésenként, rendkívül hosszú idő alatt a férfi és női nemi szervek, és hogyan működhetett volna a szaporodás minden átmeneti fázisban ilyen hosszú időn át úgy, hogy az ember egyáltalán megélje „emberré válásának” időpontját?¹⁹

Jézus Krisztus határozottan kijelenti, hogy a világot Isten teremtette!

Ezek a logikai érvelések megmutatják az evolúció megannyi Achilles-inát, és elvezethetnek pl. az intelligens tervezés gondolatához. De mi a helyzet a Biblia és az evolúció kapcsolatával? Merthogy emberi lényünk többre vágyik, mint pusztán megtudni, honnan jöttünk. Az igazi nagy kérdés: hová megyünk. Ha már az első kérdést sem tudjuk kétség nélkül megválaszolni, milyen jogon válaszoljuk meg az utóbbit? Pedig sokat hirdetjük szószékről a feltámadás és az örök élet igazságát úgy, hogy a teremtésről hallgatunk. Vagy nem hallgatunk, és kellő tájékozottság nélkül éppen nem a Biblia igazságát közvetítjük, hanem a világnézeti meggyőződésünket. Pl. egy köztiszteletben álló lelkész egyik 2019-es prédikációjában kifejtette, hogy biztos abban, hogy Jézus szomorú amiatt, hogy egyesek úgy hiszik, hogy a föld nem idősebb 10000 évnél, és hogy ez a hit tulajdonképpen nem is hit, hanem hiszékenység és makacsság, és sokat árt a valódi hitnek.²⁰

Ez a példa is rámutat, hogy világnézetünk alapvetően meghatározza, hogy egy bibliai kijelentést hogyan értelmezünk. Ez nem csoda, de érdemes feltennünk magunknak néhány kérdést:

• Mire épül világnézetünk?
• Ha van olyan stabil alap, amit prioritásban a Biblia elé helyezhetünk, mi az?
• Meggyőződéses, kipróbált hitünkből fakad egy tiszta világnézet, amin keresztül értelmezzük a világot vagy világnézetünk alapján határozzuk meg, hogy mit hiszünk el a Bibliából?

Ismerve az ókori és középkori történelmi dokumentumok hitelességi mutatóit és ezek között a Biblia szövegének megbízhatóságát, kételkedjünk abban, hogy helyes lenne bármit a Biblia elé helyezni, és válasszuk inkább viszonyítási rendszerünk origójául a Bibliát, és igazítsuk világnézetünket ahhoz!

Pillantsunk be most ilyen szemlélettel a teremtés és az evolúció bibliai vonatkozásaiba, különös tekintettel arra, hogy kihat-e a teremtéshit a megváltás és az örök élet teológiai igazságaira.

Van-e jó kompromisszum?

Jézus Krisztus határozottan kijelenti, hogy a világot Isten teremtette: „mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz…” (Mk 13:19.) Sokan vagyunk, akik Jézus Krisztusba és Isten Igéjébe vetett hitünk alapján szeretnénk is igazán hinni a teremtésben, de zavarba ejtenek bennünket a világmindenség többmilliárd éves története és az evolúció mellett a természet- és társadalomtudományok által felhozott érvek.

Ezt a dilemmát némelyek úgy oldják fel, hogy kibékítik a két felfogást. Azt mondják, hogy Isten teremtette ugyan a világot, tehát nem magától alakult ki véletlenszerűen a semmiből, de a bibliai teremtés 6 napját jelképesen értelmezik, mintha azok egyenként nagyon hosszú időszakokat jelentenének, és Isten az evolúció által lassú fejlődések és átmenetek sorozatával hozta volna létre a világot. Ezt teista evolúciónak hívjuk.

Mások azáltal keresnek megnyugvást, hogy azt mondják, a teremtés üdvösség szempontjából nem fontos kérdés, ezért a teremtés-evolúció vita nem is befolyásolja a hitünket. Ne foglalkozzunk tehát azzal, hogyan teremtett Isten, csak elégedjünk meg annyival, hogy ő teremtett, és ragadjuk meg Jézus kegyelmét!

Nézzünk meg néhány kijelentést Isten Igéjéből az 1Mózes 1-2-ben leírt teremtéstörténeten túl is!

• „Amikor Isten embert teremtett, Istenhez hasonlóvá alkotta. Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján.” (1Mózes 5:1-2.)
• „Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent.” (2Mózes 20:11., Tízparancsolat)
• „Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent. Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.” (2Mózes 31:16-18.)
• „Én alkottam a földet, és én teremtettem rá embert. Az én kezem feszítette ki az eget, minden serege az én parancsomra állt elő.” (Ézsaiás 45:12.)

A „jom” szó a Biblia eredeti héber szövegében kb. 1400-szor fordul elő.²¹ Ha a teremtéstörténetnél nem biztos, hogy egy nap a mai értelemben vett 24 órát jelent, akkor gondoljunk bele, a Biblia más helyein mit jelent! Vajon meddig tartott

• a tíz csapáskor a 3 napos sötétség vagy Jónás 3 napja a cet gyomrában
• Jerikó 7 napos körüljárása, Sámson 7 napos lakodalma vagy a havonkénti tisztulás 7 napja
• Mózes és Illés 40 napos böjtje vagy az ígéret földjének 40 napos kikémlelése
• az özönvízkor a víz 150 napos áradása?

Vagy mit kellett az alatt érteni, hogy még 40 nap, és elpusztul Ninive? Persze továbbmehetnénk a görög újszövetségre is: vajon meddig tartott Jézus 40 napos pusztai tartózkodása és böjtje stb., de talán már ennyiből is értjük a lényeget.

Vajon miért teszünk kivételt és mondjuk azt, hogy a teremtéstörténet napjai nem 24 órás napok? Mert a békesség kedvéért kétségbeesve keressük, hogyan illeszthetnénk bele a közgondolkodás által elvárt evolucionista világnézetet a Bibliába, hogy ne kelljen konfrontálódnunk vele. Ezért próbáljuk a 6 napot évmilliókra kitágítani. De vajon megtehetjük-e ezt anélkül, hogy ne ásnánk alá az evangéliumot?

Milyen következménye lesz annak, ha az Isten ujjával írt kőtábla eredetiségét és hitelességét megkérdőjelezzük? Vagy belegondoltunk-e, hogy a teremtéstörténet igazságának relativizálása olyan csúszós ösvény, hogy végül még úgy tűnhetünk fel, mint akik Jézus Krisztus szavainak megbízhatóságát is megkérdőjelezik? Hiszen ő is így szól: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” (Mt 19:4.) Jézusnak nem voltak aggályosak teológiai és műfaji értelemben az 1Mózes 1-2. fejezetei. Az sem okozott neki problémát, hogy mikor jegyezték le azokat és milyen szándékkal. Isten Igéjeként hivatkozott rájuk és alkalmazta az újszövetség számára. Gondolt ránk is, a 21. század emberére, és világossá tette, hogy az ember nem egy sok évmilliós folyamat végére vált emberré. Mi merünk-e hinni a teremtés igazságában? Megbízunk-e Jézusban?

Halál által ember vagy ember által halál?

Nézzünk meg néhány Igét a bűnről, a halálról és a megváltásról:

• „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” (1Mózes 1:31.)
• „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.” (Róm 5:12.)
• • „ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává.” (Róm 5:18.)
• „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.” (1Kor. 15:45.)
• „Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette” (ApCsel 17:26.)

Az evolúciómodell szerint a betegség, a gyengeség, a versengés, a gyilkosság, a szenvedés és maga a halál hosszú évmilliókon keresztül jelen volt a földön, és a természetes szelekció végső soron fejlődést eredményezett, amelynek csúcsa az ember kialakulása. Ha kacérkodunk a Biblia és az evolúció összeegyeztetésének gondolatával, akkor hasznos feltennünk néhány teológiai természetű kérdést is:

• Ha Isten jót teremtett, hogyan lehetett annak természetes része a szenvedés és halál?
• Mikortól ember az ember? Abban a pillanatban hány élőlény minősült egyszerre embernek?
• Ha nem volt egy első ember, akkor hogyan jött a bűn és a halál a világba? És hogyan lehet az egész emberi nemzetség egy vérből való?
• Ha nem volt első Ádám, akkor ki az utolsó Ádám?
• Ha nem volt bűnbeesés, akkor miért halt meg Jézus? Sőt, miért lenne szükségünk egyáltalán megváltásra?

Gavin Cox szerint „az evolucionista isten nem a Biblia Istene, és az evangélium nem fér össze az evolúcióval! Ez az elképzelés egyszerűen nem működik!”²² Mélyebben belegondolva a fentiekbe valóban nagy felelősség lenne kijelenteni, hogy a teremtés kérdése nem fontos az evangélium és az üdvösség szempontjából.

Schmatovich János részletesen elemzi és magyarázza a bibliai őstörténet üzeneteit. Fontos elemként emeli ki a következőt: „Hogy Izraelben a teremtés története nincs elkülönítve az üdvösség történetétől, annak teológiai alapját” éppen a teremtéstörténetek vetették meg.²³

Újszövetségi evangelizációs minta

Amint az ószövetség Istent sokszor úgy határozza meg, mint „Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét”, az újszövetség úgy, mint teremtőt. Az apostolok is azáltal magyarázzák el a pogányoknak, hogy melyik istenhez hívják őket megtérésre, hogy „aki az eget és a földet teremtette.” Ma is ez az evangelizáció ABC-je: Isten, aki teremtett, annyira szeret, hogy megváltott a bűneidből, és örök életet kínál.

Pál és Barnabás Lisztrában így szóltak az emberekhez: „azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.” (ApCsel 14:15.)

Athénben, a pogány görög civilizáció fellegvárában így fogalmazott Pál: „Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura…” (ApCsel 17:24.)

Hitvallás

A teremtés igazságának elismerése a Krisztusban hívő ember hitvallásának alaptétele. Ezt olvassuk a pünkösd utáni első gyülekezetről: „egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van…” (ApCsel 4:24.)

Az apostoli hitvallást is így kezdjük: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.”

A mennyben is így dicsőítik Istent: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” (Jel 4:11.)

Mi a tét?

„Ha megkérdőjelezzük a Biblia történelmét, akkor az ezen a történelmen alapuló teológiát és erkölcsi rendet is meg kell kérdőjeleznünk” – állítja Gavin Cox, a 2023-as budapesti Creation Konferencia előadója.²⁴

Egy 2005-ös felmérés szerint a magyar lakosság 50%-a nem hisz Istenben²⁵, és 50% hisz. Ehhez képest 70% szerint igaz az evolúció, 10% bizonytalan, és 20% szerint nem igaz.²⁶ Feltételezve, hogy az evolúcióban nem hívők nagy többsége az Istenben hívők közül kerül ki, úgy becsülhetünk, hogy az istenhívők 60%-a evolucionista világnézetű, 40%-a pedig teremtéshívő. Bár ez egy leegyszerűsített következtetés, mégis sokatmondó.

A teremtés igazságának elutasítása miatt ilyen eredményeket figyelhetünk meg a keresztény gyülekezetekben:

• a Biblia tekintélyének devalválódása
• teológiai megosztottság, tabutémák
• a felnövekvő generációk hitehagyása
• az evangelizáció sikertelensége
• jövőképvesztés.

Vajon miért áll a Biblia első mondata olyan súlyos támadások kereszttüzében? „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.” (1Mózes 1:1.) Mert annyira alapvető kiindulási tétele a teljes Szentírás üzenetének, hogy ha ezzel kapcsolatban kételyt tud támasztani bennünk az ördög, akkor a Biblia teljes egészével kapcsolatban kételyeink lesznek, egészen az utolsó oldalakig: „A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent”. És így szólt: „Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” (Jel 21:5.)

Ha a teremtés nem igaz, akkor miért lenne igaz bármi más, ami a Bibliában meg van írva? Miért hinnénk el, hogy van menny és van pokol, hogy Isten új eget és új földet fog teremteni, és hogy mi is fel fogunk támadni és örökké fogunk élni?

Ha a teremtés nem igaz, akkor az egész Biblia hitelessége és az evangélium üzenete érvényét veszti. Keresztény hitünk értelmetlenné, üressé és erőtlenné válik. Ha ezen nem változtatunk, számolnunk kell azzal, hogy a kereszténység elbukik, és helyét más vallások fogják betölteni. Ez a tét.

Mit tegyünk?

Nekünk, akikre Isten az ő nyáját bízta, a tabukat félretéve kell kutatnunk az írásokat és bátran hirdetni az igazságot, akármilyen nyomás alá is helyez bennünket a környezetünk. „Most pedig Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet!” (ApCsel 4:29.)

Felkészülten és bátran építsük újra a lerombolt alapokat!

Ficsor Donát és Barbara

 

Hivatkozások és megjegyzések

1. A szerzőkről. Ficsor Donát: az Örömhír Alapítvány elnöke, a magyar Creation Magazin főszerkesztője. Építész, közéleti szereplő, évtizedek óta a keresztény nemzeti gondolkodás aktív munkálója. Ficsor Donátné Kardos Barbara: biológia-kémia szakos tanár és teológus. Négy gyermekükkel Magyarország szívében, Orgoványon élnek.
2. Ficsor Donát: Mi az a Creation Projekt?, In: Creation Magazin 2020, Örömhír Alapítvány, 2020. (59. old.) https://firemedia.hu/creation-projekt/ (2023.04.26.)
3. https://oromhiralapitvany.hu/rolunk/ (2023.04.26.)
4. https://firemedia.hu/creation-magazin-archivum/ (2023.04.26.)
5. Guld Ádám: A Z generáció kommunikációja és magatartása, https://www.youtube.com/watch?v=54clKzVq3xY (2023.04.30.)
6. 1Mózes 1:27.
7. Gary Bates: Talajcsere – Világnézetek és gyümölcsök, In: Creation Magazin 2023, Örömhír Alapítvány (18. old.)
8. Vámos Magda: Így élt Darwin, Móra Ferenc Könyvkiadó 1975. (207, 208. old.)
9. https://hu.wikipedia.org/wiki/Evol%C3%BAci%C3%B3_(biol%C3%B3gia)#Vall%C3%A1si_%C3%A9s_t%C3%A1rsadalmi_vit%C3%A1k (2023.04.28.)
10. Erre jó példa John F. Ashton: In six days – Why fifty scientists choose to believe in creation c. könyve, https://answersingenesis.org/answers/books/in-six-days/ (2023.05.01.)
11. http://www.matud.iif.hu/02jun/csanyi.html (2023.04.27.)
12. Erre jó példa a Teremtés vagy evolúció? In: Biblia és Gyülekezet 2005/III., Bibliaszövetség, http://bibliaszovwp.dev.gedeon.hu/wp-content/uploads/2020/01/mlk_2005_10_31.pdf (2023.04.27.)
13. Pl. Dr. Jeszenszky Ferenc, Dr. Tóth Tibor, Dr. Baumann Miklós, stb.
14. Ficsor Donát: A félreértéstől a megértésig, In: Creation Magazin 2022, Örömhír Alapítvány, 2022. (57. old.) https://firemedia.hu/a-felreertestol-a-megertesig/ (2023.04.30)
15. https://erzsebettaborok.hu/jatekajanlo-fekete-feher-igen-nem/ (2023.04.29.)
16. https://civilek.info/2022/01/17/genderzarandoklatra-hivja-hiveit-a-nemet-evangelikus-egyhaz/ (2023.04.29.)
17. Ficsor Donát: Özönvíz és jégkorszak, In: Creation Magazin 2021, Örömhír Alapítvány, 2021. (15. old.)
18. Tóth Tibor: Tudomány, hit, világmagyarázat, Focus, 2004. (170. o.)
19. Alapos és elgondolkodtató forrás a hivatkozott gondolatokhoz: Robert Carter: Részlet az Evolúció Akhilleusz sarkai (halálos pontjai) című könyvből, angol kiadó: Creation Book Publishers, 2014. http://teremtestudomany.hu/eah-3-elet-eredete/ (2023.05.01.)
20. https://www.youtube.com/watch?v=LSK7R6QbkqY (2023.05.01.) Vonatkozó rész: 2:33-3:26 percek
21. Gavin Cox: A Föld kora és annak jelentősége a Bibliában, https://firemedia.hu/videok/ (2023.04.30.)
22. Gavin Cox: A Föld kora és annak jelentősége a Bibliában, https://firemedia.hu/videok/ (2023.04.30.)
23. Schmatovich János: Az Ószövetség üzenete, Teológiai áttekintés – Bibliai perspektíva, Bencés Kiadó Pannonhalma, 1997. (51. old.)
24. Gavin Cox: Elgondolkodtató, In: Creation Magazin 2021, Örömhír Alapítvány 2021. (27. old.)
25. https://hu.wikipedia.org/wiki/A_vall%C3%A1s_Eur%C3%B3p%C3%A1ban#/media/F%C3%A1jl:Europe_belief_in_god.svg (2023.05.01.)
26. https://hu.wikipedia.org/wiki/Evol%C3%BAci%C3%B3_(biol%C3%B3gia)#/media/F%C3%A1jl:Felm%C3%A9r%C3%A9s_az_evol%C3%BAci%C3%B3r%C3%B3l.png (2023.05.01.)

Jégkorszak az özönvíz után

Hihetetlennek tűnhet, de a földtörténetnek volt olyan korszaka, amikor a szárazföld 30 százalékát jég borította. Bőséggel vannak azonban bizonyítékok arra, hogy a jégkorszak nem fantázia, hanem múltbeli tény. Még akkor is, ha a Biblia nem kimondottan beszél róla, s emiatt a hívő embernek nehézségei lehetnek azzal, hogy hová illessze be a bibliai kronológiába. A jégkorszak bizonyítékainak nagy része a mai gleccserek megfigyeléséből származik.

Hihetetlennek tűnhet, de a földtörténetnek volt olyan korszaka, amikor a szárazföld 30 százalékát jég borította.

A jegesedés nemcsak a sarkokat érintette, hanem az északi és déli félteke hegyeit is, beleértve a jelenleg trópusi égövön elhelyezkedőket is. A hegycsúcsokon jégsapkák alakultak ki. A jelenlegi antarktiszi és grönlandi jégtömegek a jégkorszak máig megmaradt bizonyítékai. Észak-Amerikát két hatalmas jégtakaró fedte. Európa és Észak-nyugat Ázsia jégtakarója a Skandináv jégmező volt. Ezek olvadási területein találjuk ma az Észak-Amerikai Nagy Tavakat, valamint a skandináv országok több ezer tavát.

A 20. század elején még élénk vita folyt arról, hogy hány jégkorszak volt. A teremtéspárti-modell szerint csak egyetlen egy, ami az özönvizet követte. A jégkorszak az özönvíz egyenes következménye volt. Az evolúció képviselői ezzel szemben több jégkorszakról beszélnek. A több jégkorszak helyett mégis valószínűbb, hogy egyetlen jégkorszak több előrenyomulási/ visszahúzódási ciklusáról van szó. Michael Oard amerikai elméleti meteorológus számításai alapján a jégkorszak mintegy 700 évig tarthatott, tetőpontját megközelítőleg 500 évnél érte el, majd ezt – a légkörben levő vulkanikus por kitisztulása után – egy 200 évig tartó hirtelen olvadás követte.

Jégkorszak és özönvíz

Az evolúció-párti magyarázók nincsenek könnyű helyzetben. Egyrészt elméleteikben csak több jégkorszakot tudnak feltételezni, s az azokról szóló leírásaik nem túl kielégítők. Másrészt nem tudják pontosan meghatározni a jégkorszak kiváltó okát, csak találgatnak. A globális mértékű özönvizet azonban nem fogadják el.

Az egyik legnépszerűbb evolúciós elmélet a „Milankovitch-féle”, amelyet szerb származású szerzőjéről neveztek el. Az elgondolást több meteorológus élesen bírálta, az 1950-es 60-as években elvetették és egy ideig feledésbe merült, majd ismét előtérbe került a mélytengeri fúrások adatainak értelmezésénél. Alapja a változó Nap – Föld távolság, a Föld forgástengelyének ingása, valamint forgástengely szöge, amelyek meghatározzák a Földre jutó napsugárzás mennyiségét. Ennek változásai azonban nem elegendőek a jégkorszak kiváltásához, sem megszűntéhez. A mélytengeri fúrások magvainak elemzése alapján felállított időskála a „Milankovitch-elmélet” bizonyítást nem nyert feltevésére épül.

Michael Oard szerint a jégkorszak az özönvíz utóhatása volt (erre utalhat Jób 37,9-10; 38,22 és 29). Amikor az 1Móz 7,11 szerint „felfakadtak a nagy mélység minden forrásai”, rengeteg forró víz és láva ömölhetett az óceánba. Ez az óceánok felmelegedéséhez, s ez által a párolgás növekedéséhez vezethetett. Ugyanakkor az özönvíz után a levegőben levő nagy mennyiségű vulkáni hamu a napfény csökkenését idézhette elő, lehűtve ezzel a Földet. Mindez erősebb hóesést eredményezhetett. Lényegesen nagyobb hó mennyiség esett le, mint amennyi elolvadt – így jégtakarók keletkeztek. A jég felhalmozódása több évszázadon keresztül mehetett végbe. Végül az óceánok fokozatos lehűlésével a párolgás is csökkent, így kevesebbet havazott. Amint a hamu leszállt a földre, a levegő átengedte a napfényt, és a jégtakarók olvadni kezdtek. Néha az olvadás nagy sebessége miatt a vizet levezető folyók megáradtak, nagy kiterjedésű tavakat határoló jég-gátak pedig, átszakadtak. Ezek a katasztrófák az özönvíz után valószínűleg 700 évvel történhettek.

Jégkorszaki klíma

Oard szerint a jégkorszak létrejöttéhez a téli hó nagy részének meg kell maradnia nyáron és ősszel is, sőt minden egyes évben növekedést kell mutatnia. Ehhez hűvösebb nyarakra és több hóra van szükség. A téli hó megmaradásához a tavasznak, a nyárnak és az ősznek a jelenlegi átlaghőmérséklethez képest legalább 21ºC-kal alacsonyabbnak kell lennie. Ugyanakkor a nagyobb hó-igény miatt az atmoszférának lényegesen több nedvességet kell tárolnia. A fokozatos lehűléssel párhuzamosan a légkör szárazabbá válik, ami kisebb hó mennyiséghez vezet. A globális lehűlés önmagában még nem elég, mivel az kevesebb párolgáshoz, és az által kevesebb hóeséshez vezet.

Hoesch számítógépes szimulációi arra az eredményre vezettek, hogy a sarkkörök vidékén hatalmas viharok alakulhattak ki. S a meleg óceánok és hideg sarkvidék találkozása erőteljes havazással párosult. Vardiman szerint a kialakult sarki viharrendszer pedig végig fennmaradhatott a jégkorszak alatt, egészen annak tetőzőséig.

A geológia képződmények

A jég okozta geológiai képződmények nagy része még mindig éles, és alig észlelhető rajtuk erózió, ami arra enged következtetni, hogy a jégkorszak nemrégen lehetett. Továbbá a bizonyítékok erősen abba az irányba mutatnak, hogy egyetlen jégkorszak volt.

A jégréteg kialakulásának sebességét jól szemlélteti a Grönlandon kényszerleszállást végrehajtott második világháborús amerikai harci repülőgépekből álló kötelék esete, amit 50 év elteltével mintegy 75 m vastag jégréteg alól kellett kiemelni. Az átlag jégképződési sebesség a fentiekből számítva 1,5 m/év. Grönland jegének átlagos vastagsága 1.200 m, ami azt jelenti, hogy kialakulásához a fenti sebesség mellett kevesebb, mint 1.000 évre volt szükség!

Ha ez így van, akkor a sark-köri fúrásokkal kiemelt jégminták több százezer évesként való értelmezése helytelen, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az özönvíz a Bibliában leírtak szerint megtörtént. Vardiman szerint a jégfúrás-mintákból származó leletek csak akkor támasztják alá a hosszú korszakokat, ha tudatosan beléjük magyarázzák.

A növényvilág

A feltételezett légköri viszonyokból arra következtetnek, hogy a talaj termékeny lehetett. A klímát a sarkvidéki zordabb környezet kialakulásáig enyhe tél és havazás jellemezhette, a növények gyors tavaszi növekedésével és hosszú nyári növekedési időszakkal. A mai tundra helyén „mamut-sztyeppék” terülhettek el: változatos növényzettel, kellő mennyiségű fűfélével a többmilliós mamut-populáció számára, amiknek napi fejadagja 2-300 kg táplálék, vízigénye pedig 130-190 liter lehetett.

A mai sivatagok (pl. Szahara) területén elefánt, zsiráf, antilop, orrszarvú, bölény, viziló, krokodil és halak kövületeit találták meg, ami egyértelműen nedves és nem száraz környezetre, illetve gazdag növényzetre utal. A korabeli sivatagi sziklarajzok – amik olyan állatokat ábrázolnak, amelyek nem élnek ma sivatagi környezetben – is ezt bizonyítják.

Az állatvilág

Változatos és vegyes állatvilág jellemzi a jégkorszakot. A várthoz képest szokatlan társulásokkal: gyapjas mamut, gyapjas rinocérosz, lovak, saiga antilop, sarkköri földi mókus. Olyan állatok, amelyek számára a megfelelő táplálék verseny-mentes környezetben kellett rendelkezésre álljon a sarkköri vidékeken, ill. a jégtakaró szélső részén.

Mi történt a mamutokkal? Teremtés-párti tudósok azt feltételezik, hogy a mamutok az özönvíz elején fagytak meg. A ma megtalált (jól konzervált állapotban lévő) mamutoknak gyorsan kellett lehűlniük. A legtöbb fagyott mamuton dögevők és bomlás nyomai láthatóak. A jégben eltöltött hosszú évek alatt húsuk kiszáradt, és a tetemek mumifikálódtak. Néhány fagyott mamut gyomrában félig megemésztett táplálékot találtak. Ez nem feltétlen azt jelenti, hogy hirtelen fagytak meg, nagyon alacsony hőmérsékleten. Mert nem fagyott talajban is találtak olyan mamutot, aminek még volt étel a gyomrában. Lehetséges, hogy a mamuttal rokon elefánt emésztőrendszere ad magyarázatot a félig megemésztett élelemre. Hatalmas gyomra főleg az élelem tárolására szolgál, benne az enzimek csak kismértékben bontják le a növényi táplálékot. Az emésztés legnagyobb része az óriási vakbélben és a vastagbélben történik, az ételt erjesztő mikrobák segítségével.

A lelőhelyek arról tanúskodnak, hogy a mamutokat valószínűleg nem az özönvíz temette be.

Haynes, evolucionista kutató felvetette, hogy a mamutok „hirtelen pusztultak el vízbe fulladás vagy megfulladás következtében, miután eltemette őket egy sárfolyam, beomlott folyópart vagy vízmosás”. Oard szerint a jégkorszak végén elolvadó jég okozta ezeket a helyi katasztrófákat, a megfagyás pedig a gyors, de nem hirtelen lehűlés következménye. A lelőhelyek arról tanúskodnak, hogy a mamutokat valószínűleg nem az özönvíz temette be. A mamutok Alaszkában és Szibériában mindig fagyott üledékben találhatóak, középső és magas szélességi körökön a felszínhez közel, főleg folyóvölgyekben, néha pedig földbe ékelődött jégdarabokban. A hiedelmekkel ellentétben a legtöbb mamut nincs jégbezárva. Oard vetette fel azt, hogy mivel a mamutok löszben, vagyis szél fújta hordalékban találhatóak, ezért lehetséges, hogy óriási porviharok ölték meg és temették el őket.

A Noé bárkájában levő dinoszauruszok az özönvizet követően ismét elkezdtek szaporodni. Az özönvíz utáni világ klímaváltozásának néhány száz évében a vegetáció szegényesebbé, kevésbé változatossá vált az özönvíz előtti világhoz képest. Egyes dinoszaurusz fajok, amelyek inkább a trópusi klímát kedvelték és nem tudtak alkalmazkodni a hidegebb éghajlathoz, ill. a táplálékszegény környezethez, kihaltak. Valószínűleg kortársuk – az ember – is vadászott rájuk.

Ember a jégkorszakban

A Biblia középpontjában a Közel-Kelet áll. Emiatt nem is várható, hogy a jégkorszakról adjon tudósítást. Az 1Móz 10-11. fejezetei alapján gondolhatjuk azt, hogy az ember az özönvíz utáni első 100 évben kimondottan csak a Közel-Keleten élt – a Tigris és Eufrátesz folyók közelében, egészen a bábeli torony-építés eseményéig. Majd a nyelvek összezavarodása miatt megindult a népvándorlás. A kedvező környezeti viszonyok (enyhe tél, hűvösebb nyár, nedvesebb és hűvösebb Szahara) elősegíthették a vándorlást mindaddig, míg az ember eljutott az északi jégtakaróig, amiről – valószínűleg – előre nem tudhatott. Európa, Nyugat-Ázsia és Észak-Afrika barlangjaiban megtalált Neander-völgyi ember anatómiai sajátosságai valószínűleg a D-vitamin hiánya okozta csont betegség, illetve ízületi gyulladás következményei. Kreacionista kutatók feltételezik, hogy a Bábelből szétszóratott törzsek szárazföldi vándorlása a jégkorszak végén bekövetkező olvadásig tarthatott, ekkor ugyanis a vízszint emelkedése miatt lezárulhattak a nagyobb szárazföldi összeköttetések a kontinensek között (Bering-szoros, Maláj-szoros). Ezt a Peleg idejében történt nyelvi-földrajzi felosztást, Peleg nevének jelentése is tükrözi ( a héber „palag” = felosztani – 1Móz 10,25, 1Krón 1,19).

Lehetséges-e még jégkorszak?

Az evolúció-párti szemlélet szerint ismét várható újabb jégkorszak. A témát feldolgozó katasztrófa-filmek is ezt vetítik előre. Akárcsak az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal által rendelt, a jövő drasztikus klímaváltozásairól szóló meteorológiai tanulmány. Az eseményt kiváltó ok az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés, amely a sarkköri jég olvadásának fokozódásával nagyobb mennyiségű édesvizet juttat az északi tengerekbe. Ezzel felhígítja a sarkköri tengervizet. Csökkenti ez által a Golf-áramlatot fenntartó víz-sűrűség és hőmérsékletkülönbséget. Következésképpen lassítja magát a Golf-áramlatot és az általa biztosított egyenletesebb hőmérsékletet, ami azt eredményezné, hogy Észak-nyugat Európa éghajlata lényegesen zordabbá válna, és ismét beköszöntene a jégkorszak.

A Bibliához hű tudósok szerint az egyetlen – eddig ismert – kiváltó ok, ami elegendő a jégkorszak kialakulásához: maga az özönvíz volt.

Isten Noénak tett ígérete (1Móz 9,11-13) alapján azonban nem lesz többet az egész világot elborító özönvíz. S emiatt jégkorszakra sem kell számítani. A Jelenések könyve ugyan beszél hatalmas jégesőről, mint – nem végső – ítéletről az emberiség felett. S Jób könyve (38,22-23 – új fordítás szerint) is megemlíti az ítéletnek ezt a formáját.

dr. Nitkovszki Eduárd

Az özönvíz geológiai hatásai

Általános és középiskolában földrajzból azt tanultuk, hogy „a jelen a múlt kulcsa”. Azaz, ha meg akarjuk érteni, hogyan alakult ki Földünk mai felszíne, akkor meg kell figyelni, hogy ma milyen folyamatokat tapasztalunk, és ezeket egyszerűen vissza kell vetíteni a múltba. Ez az ún. uniformitás (egyformaság) elve azzal a feltételezéssel él, hogy „minden úgy maradt”, amint kezdetben volt. Ma is ugyanazok a fizikai, kémiai, geológiai és biológiai folyamatok figyelhetők meg a természetben, mint annak idején.

Mivel ma azt látjuk, hogy a geológiai események nagyon lassúak (pl. a cseppkövek Aggteleken évente csak néhány mm-t nőnek, Ázsiában a Himalája évente csak néhány cm-t emelkedik), így azt gondolhatnánk, hogy a múltban is hasonlóan, lassan kellett ezeknek a folyamatoknak végbemenniük. Ezért, mire a lassúnak feltételezett folyamatok nagy geológiai képződményeket hoztak létre (pl. hegységeket, óceánokat, kontinenseket), addigra nagyon sok idő telhetett el. Ezen elgondolás alapján kezdett a Föld kora néhány ezer évről előbb százezer, majd millió és végül milliárd évekre nyúlni. Jelenleg azt feltételezik, hogy a Föld kb. 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy izzó bolygó volt, ami lassan kihűlt. Ezt követően különböző geológiai korok váltották egymást, amelyekben eltérő kőzetrétegek keletkeztek, és eltérő élőlények éltek. A geológusok ezek alapján állították fel a geológiai kőzetoszlop modelljét, amelyben az alsóbb kőzetrétegek az idősebbek, és ezekben az evolúcióelméletnek megfelelően fejletlenebb élőlények maradványai (fosszíliái) fordulnak elő.

Bibliai geológia

Az iskolában tanult „közkeletű” geológiával összehasonlítva a bibliai geológia számos ponton eltér. A legfontosabb különbség az, hogy „a jelen nem kulcsa a múltnak”. A múltat nem lehet csupán a mai folyamatok visszavetítésével magyarázni. Számos esemény történt a múltban (teremtés, bűneset, özönvíz, bábeli nyelvzavar), amit ma nem tudunk megfigyelni. Ha meg akarjuk érteni Földünk múltját, akkor szükségünk van egy szemtanú beszámolójára. A leghitelesebb beszámoló a Biblia, amiben Isten maga írja le a Föld történetét (2Pt 2,3-7).

Egy amerikai szabadalom szerint ásványi anyagok oldatával mindössze egy perc alatt hozható létre megkövesedett fa.

Az egyik teremtés-párti modell szerint a Föld megközelítőleg 6.000 éves. S felszínét döntően egy világméretű katasztrófa befolyásolta, az egész bolygóra kiterjedő özönvíz, mintegy 4.500 évvel ezelőtti. Az özönvíz előtti világ nagyon sokban különbözött a mostanitól. Teremtéskutatók szerint akkor valószínűleg nagyobb lehetett a levegő oxigéntartalma és nyomása, és sokkal kevesebb káros sugárzás érte a Földet a bolygót körülvevő vízburok miatt. (Ugyanakkor az özönvíz során az esőt nem elsősorban ez a vízburok táplálta.) Ez az egyik magyarázata annak, hogy miért voltak nagyobbak az özönvíz előtti élőlények, amelyeket ma fosszíliaként találunk meg, és miért élhettek hosszabb ideig az emberek. Az özönvíz előtti föld- és vízrajz (hegységek, alföldek, folyók) azonban az özönvíz pusztításának hatására teljesen megváltozott. Éppen ezért hiábavaló minden próbálkozás az Édenkert pontos helyének meghatározására, hiszen a kert és az azt övező négy folyó is elpusztult. Az özönvíz után időbe telt, amíg a bolygó újra egyensúlyi állapotba került, ezért még néhány száz évig további katasztrófák rázták meg, és egy több száz évig tartó jégkorszak is bekövetkezett.

A fentiek alapján további fontos különbség a „közkeletű” és a bibliai geológiai modell között az, hogy a bibliai modell nem lassú, hosszú ideig tartó folyamatokkal számol, hanem gyors, rövid lefolyású, hatalmas erejű eseményekkel, globális katasztrófákkal. Így nem uniformitás-elvről, hanem katasztrófa-elvről beszélhetünk.

Gyorsabban is lejátszódhat

A ma lassúnak tűnő folyamatok különleges körülmények (megnövekedett hő-, nyomás- és áramlási viszonyok) között gyorsan is lejátszódhatnak. Az özönvíz és az azt követő katasztrófák során fennálltak ezek a különleges körülmények. Természetesen nem tudjuk tökéletesen modellezni az akkori eseményeket (különösen, mert nem ismerjük a természetes és a természetfeletti folyamatok arányát). De a teremtéskutatás eredményei segítenek komolyan venni az özönvíz, és általában a Biblia történeti hitelességét. Az alábbiakban felsorolunk néhány példát, amelyek korábban az uniformitás-elv bizonyítékaként szolgáltak, ugyanakkor mai ismereteink szerint inkább egy globális özönvíz mellett tanúskodnak.

A geológia egyik közismert érve a hosszú földtörténeti korok mellett az üledékes kőzetek (főként a réteges szerkezetű üledékes kőzetek) létrejöttének feltételezett folyamata. A réteges kőzetek, leegyszerűsítve, úgy jönnek létre, hogy – a fák évgyűrűihez hasonlóan – a tengerfenéken évenként egy-egy üledékes réteg rakódik le. Az érvelés logikus lehetne, ha a megfigyeléseink nem mást mutatnának. Ugyanis próbafúrásokkal is bizonyították, hogy a mai tengerfenéken nincsenek réteges formák, mivel általában a tengervíz több tíz méter mélyen átitatja a tengerfenék anyagát, s ezzel folyamatos keveredést is előidéz. Ugyanakkor számos példa azt mutatja,hogy a rétegképződés folyamatához nem hosszú korszakok, hanem kifejezetten rövid idő szükséges. Egyrészt laboratóriumban kimutatták, hogy megfelelő áramlási viszonyok mellett a vízben lévő kőzettörmelék, homok rétegesen rakódik le.

Ugyanezt mutatták az elmúlt évszázad katasztrofális eseményei is. Közülük kiemelkedik az amerikai St. Helens vulkán 1980-as évekbeli többszöri kitörése, amivel gyakorlatilag egy élő geológiai laboratórium keletkezett. Rövid idő alatt létrejöttek olyan képződmények, amiknek „csak évmilliók alatt lenne szabad megjelennie”. 1980. június 12-én, egy nap alatt, egy több mint tíz méter magas, megközelítőleg 100 réteget számláló üledékes képződmény alakult ki. A példa jól szemlélteti a rétegek kialakulásának mechanizmusát, hiszen az ehhez szükséges körülmények csak katasztrofális eseményeknél fordulnak elő. Az első robbanásszerű vulkánkitörés során (1980. május 18.) a hegy jelentős része megcsúszott, és elzárta a területen lévő folyót. Két évvel később (1982. március 19.) egy ismételt kitörés a korábban létrejött természetes gátat elsodorta. Ekkor a felgyülemlett víz megindult, és hatalmas mennyiségű sarat és törmeléket vitt magával, amely több tíz kilométeren át mindent elsodort, és átformálta a tájat. Ekkor jött létre – mindössze pár óra alatt – az első képen látható 30 méter mély kanyon is. Ezen esemény hatására a teremtéskutatók úgy vélik, hogy a világhírű Grand Canyon is hasonlóan keletkezhetett.

A biológiai evolúció legfőbb tárgyi bizonyítékát a korábban élt élőlények kövületei (fosszíliái) jelentik. A kövületek kialakulása ugyanakkor önmagában is jelentős bizonyíték az özönvíz mellett. Hiszen egy kövület kialakulásához három feltételnek kell teljesülnie:

1. Az élőlény elpusztulása után nagyon rövid időn belül oxigénmentes betemetődés szükséges. Ha ez nem történik meg, akkor az élővilág résztvevői a maradványt hamar eltüntetik (még a csontokat is).
2. Vízre van szükség, amely a szerves anyagokat kimossa a maradványból, és ásványi anyagokkal helyettesíti.
3. A vízben kellő mennyiségű oldott ásványi anyagnak kell jelen lennie.

A kövületek megtalálhatók a Föld egész felszínén az üledékes kőzetekben, a Himalájától az Andokig, és a sivatagokban is. Találhatunk több tucat négyzetkilométer kiterjedésű kövülettemetőket (pl. Kaliforniában 1.000.000.000 hal, 10 km2-en), eltemetett, kiváló állapotban megőrzött nagy kiterjedésű erdőket. Kérdés, hogyan jöhettek létre ezek a gigantikus képződmények? Csak olyan katasztrófa során, amikor az élőlényeket gyorsan betemette az üledék, nagy mennyiségű víz volt jelen, s a katasztrofális körülmények miatt az oldott ásványi anyagok széles skálája volt a vízben. Például a második képen látható fosszilis nagyhal éppen egy kishalat kap be. Özönvízszerű eseményre volt szükség ahhoz, hogy a hal gyorsan elpusztuljon és betemetődjön. Ma már tudjuk, hogy a megkövesedés folyamatához nincsen szükség hosszú időre. Egy amerikai szabadalom szerint ásványi anyagok oldatával mindössze egy perc alatt hozható létre megkövesedett fa. Az uniformista geológia hívei a rétegek lassú lerakódásában hisznek. Viszont így semmilyen kövület nem maradhatna meg réteges kőzetekben, hiszen mire a rétegek évmilliók alatt befednék az elhalt állatot, addigra az állat már réges-régen elbomlana. További problémát jelentenek az ún. polisztráta (vagyis több rétegű) kövületek (elsősorban fák), amelyek nem egyszer akár több tucat rétegen is átnyúlnak, vagyis a kövület aljának és tetejének betemetődése között, a feltevések szerint, időben évmilliók teltek el.

Az evolucionisták komoly érve a négy és fél milliárd éves Föld mellett a szén és a kőolaj keletkezésének magyarázata. A fosszilis energiahordozók létrejöttéhez – feltevésük szerint – nagy nyomás és hőmérséklet, valamint hosszú idő szükséges (több tíz-száz millió év). 1972 óta azonban már tudjuk, hogy a legjobb minőségű szenek valószínűsíthetően mindössze hat óra hőhatás következtében jöttek létre. A 21. század, pedig meghozta az olajkészítés folyamatának gyors technológiáját. A philadelphiai Changing World Technologies kifejlesztett egy új eljárást, amellyel alacsonyabb hőmérséklet és nyomás mellett 15 perc alatt hozható létre olaj. A vállalat vezetője a következőt nyilatkozta: „Az eltérés a mi folyamatunkban az, hogy mi barátunkká tettük a vizet. A korábban kipróbált folyamatok eltávolítják a vizet, de mi vizet préselünk a tárolóba, emelt hőmérséklet és nyomás mellett, szuperhidratáljuk az anyagot”. Ez a folyamat azonban megszólalásig az özönvíz alatt uralkodó állapotokat tükrözi vissza, amelyik ideális körülményeket teremtett a gyors szén- és olajképződéshez.

Vándoroltak-e a kontinensek?

Az 1960-as évek előtt a legtöbb geológus meg volt róla győződve, hogy a kontinensek sohasem változtatták a helyüket. Mára megfordult a helyzet – az uralkodó elmélet a kontinensek vándorlását magába foglaló lemeztektonika. A kontinensek alakja egymáshoz szabályosan illeszkedik (pl. Dél-Amerika és Afrika). Ezen elmélet szerint a Föld felszíne mozaikszerűen elrendezett merev lemezekből áll, amelyek egymáshoz képest mozognak. Egymással való ütközésük révén alakulnak ki a nagy hegyláncok, eltávolodásuk esetén, pedig új tengerek jöhetnek létre. Érdekes módon egy teremtéskutató, Antonio Snider volt az, aki 1859-ben először vetette fel a kontinensek özönvíz során történt, katasztrófaszerű mozgásának gondolatát. Elképzelését az 1Mózes 1,9-10 verseire alapozta, ahol arról van szó, hogy a teremtés során a vizek egy helyen gyűljenek össze. Ebből arra következtetett, hogy kezdetben csak egyetlen szárazföld lehetett.

Jelenleg a kontinensek 2-15 cm/év sebességgel vándorolnak. Ha ezt a múltba visszavetítjük, akkor egy óceáni medence vagy hegyvonulat keletkezéséhez sok millió év szükséges. Ezzel szemben, ha a kontinensek valaha összefüggőek voltak, és mostanra messzire eltávolodtak egymástól, hogyan egyeztethető ez össze a néhány ezer éves bibliai időkerettel?

Egy teremtéskutató, Antonio Snider volt az, aki 1859-ben először vetette fel a kontinensek özönvíz során történt, katasztrófaszerű mozgásának gondolatát.

Dr. John Baumgardner teremtéskutató (Los Alamos Nemzeti Laboratórium, USA), szuper-számítógépek segítségével szimulálta a földköpenyben zajló folyamatokat. Kimutatta, hogy a lemezmozgások nagyon gyorsan és spontán módon történhettek. Modellje „katasztrofikus lemeztektonika” néven vált ismerté. Nézzük meg ennek néhány érdekes részletét.

A modell többek között tárgyalja az óceáni lemezeknek a kontinentális lemezek alá süllyedését, ami a súrlódás miatt nagy hővel járt. A fejlődött hő miatt a lemezek szélei felmelegedtek, ahol így a kőzetek képlékennyé váltak, és emiatt a lemezek még gyorsabban mozogtak. Az öngyorsító hatás miatt a folyamat tetőpontján a kontinensek több méter/másodperc sebességgel is mozoghattak. A modell szerint az óceánfenék és így a vízszint is a lemezmozgások következtében megemelkedett, és emiatt a víz elárasztotta a kontinenseket. A lemezmozgások hatalmas vulkáni tevékenységgel jártak együtt. A frissen kiömlött olvadt kőzetek érintkeztek az óceán vizével, és hatalmas mennyiségű víztömeget párologtattak el, ami az özönvíz kezdetén kellő utánpótlást biztosított a több hetes esőzésnek.

A modell a fentieken túlmenően arra is magyarázatot nyújt, hogyan húzódtak vissza a víztömegek az özönvíz végén. A 104. Zsoltár bemutatja a víz visszahúzódását: „A hegyek felemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik” (8. vers). Ez arra utal, hogy az özönvíz végén a Föld felszínének függőleges mozgásai voltak az uralkodóak, ellentétben az özönvíz elején a kontinensek vízszintes mozgásával. A hegységek lemezütközések révén emelkedtek ki. A kezdeti vulkanizmus után a tengerfenék folyamatosan hűlt, emiatt sűrűsége nőtt, és így lesüllyedt. Az óceánfenék egyre mélyült, és így már képes volt befogadni az özönvíz lefolyó víztömegét.

Tényleg 4.500 éve történt az özönvíz?

A bibliai őstörténettel (1 Mózes 1-11) kapcsolatos egyik legnagyobb botránykövet a benne szereplő évszámok és korok jelentik. Ki az, aki valóban elhiszi, hogy a Föld egészen fiatal? Csak a bolondok, vagy legalábbis tanulatlanok hihetik, hogy 4.500 évvel ezelőtt egy világméretű özönvíz történt, és a nagy hegységek mind, azóta alakultak ki. Mivel a kormeghatározás az egyik legkérdésesebb terület, ezért fontos ezzel is foglalkoznunk.

A kormeghatározási módszerek közül a legnagyobb tekintélyt a radioaktív módszerek vívták ki, mivel itt elvileg független, ismételhető, valódi mérésekről van szó. E módszerek lényege, hogy egy radioaktív kémiai elem (az ún. anyaelem) elbomlik egy másik kémiai elemmé (az ún. leányelemmé). A kort úgy határozzák meg, hogy megnézik egy kőzetben az anyaelem és a leányelem atomjainak a mennyiségét: ha több a leányelem, az anyag régebb óta bomlik, vagyis idősebb. Nagyon fontos, hogy a módszer három előfeltételezésen alapul:

1. A frissen keletkezett kőzetben állandó a kiindulási anyaelem : leányelem arány.
2. A radioaktív bomlási sebesség állandó.
3. A kőzet zárt rendszer (se ki, se be nem juthat anya- vagy leányelem).

Ha az előfeltételezések nem helyesek, akkor az egész módszer használhatatlan. A feltételeket az ábrán látható homokóra példáján könnyen meg lehet érteni. Az első feltétel azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a homokórával időt tudjunk mérni, tudnunk kell, hogy kezdetben mennyi homok volt felül és alul. Az állandó bomlási sebesség azt jelenti, hogy a homokszemeknek végig ugyanolyan sebességgel kell leperegniük. Harmadjára pedig biztosítani kell, hogy az időmérés során senki nem vesz el homokot sem alulról, sem felülről – és nem is tölt be.

A radioaktív kormeghatározási módszerekkel kapcsolatban van néhány fontos tényező, amit kevesen tudnak. Bár a radioaktív módszerek nagyon megbízhatónak tűnnek, a legfontosabb kormeghatározási módszert mégsem ezek jelentik, hanem a geológiai kőzetoszlop és a benne található fosszíliák sorrendje (az idősebb kőzetekben „fejletlenebb” élőlények találhatók). Ha egy ásatás során megtalálják egy állat csontját, megnézik, hogy az evolúcióelmélet alapján az adott állatnak mikor kellett élnie (pl. a dinoszaurusznak 100 millió évvel ezelőtt). Majd laborban meghatározzák radioaktív mérésekkel a korát, ami teljesen eltérő eredményt ad (pl. 3 millió évet). Mi történik ilyenkor? Ha eltérés van a feltételezett és a radioaktív kor között, akkor a radioaktív kort vetik el! További érdekesség, hogy gyakran előfordul, hogy a különböző radioaktív korok nagyon szórnak azonos minták esetén is: ekkor is azt a kort fogadják el, ami beleillik az evolúciós elképzelésbe. Nézzünk erre néhány példát: a Grand Canyon egyik platójának korára kálium-argon módszerrel 10.000 év – 117 millió év, rubídium-stroncium módszerrel 1,27 – 1,39 milliárd év jött ki! Az ausztráliai Koongara bazalt korára ólom-ólom izokrón módszerrel 862 – 1.445 millió év, urán-tórium módszerrel, pedig 0 év adódott!

A rövid felsorolás jól mutatja, hogy bár a módszerek megbízhatónak tűnnek, mégis komoly problémák merültek fel alkalmazásuk során. Mi okozhatja a problémákat? A három feltétel. Ugyanis alaposabban megvizsgálva őket, egyik sem tűnik elfogadhatónak. Az állandó kiindulási anyaelem: leányelem arány feltételezést semmi sem támasztja alá. Gyakorlati példák mutatják a helytelenségét. Tíz évvel a St. Helens vulkán kitörése után megvizsgálták a keletkezett kőzetek korát kálium-argon módszerrel. A 10 éves kőzet korára 0,3 – 2,8 millió év közötti kort határoztak meg! Ez azért történhetett, mert a megszilárduló lávakőzet a levegőből sok argongázt, vagyis sok leányelemet tudott magába zárni, és ezért tűnt sokkal idősebbnek. Az sem helyes feltételezés, hogy a kőzetek zárt rendszerként viselkednek. Kimutatták, hogy gyakorlatilag az összes radioaktív elem diffúzió vagy oldódás révén képes vándorolni a különféle kőzetek között.

Végül valószínűsíthető, hogy a radioaktív bomlás sebessége nem volt állandó a földtörténet során. Egyrészt kísérletekben már kimutatták, hogy a bomlási sebesség változhat: kozmikus-, neutrínó-, neutron- vagy elektronsugárzás és a kémiai környezet hatására. Ennél sokkal fontosabb, hogy közvetett eredmények (RATE – „A radioaktivitás és a Föld kora” kutatási projekt) azt mutatják, hogy a múltban sokkal nagyobb volt a bomlási sebesség. Például az urán és tórium bomlása során hélium keletkezik. Mivel ez egy nagyon illékony gáz, ezért a több millió, milliárd éves kőzetekben már csak nagyon kevés héliumot várnánk. Megmérték különféle kőzetek hélium tartalmát, és a várthoz képest sokkal többet tartalmaztak. Kiderült, hogy a kőzetek hélium tartalma és a hélium diffúziós sebessége alapján a Föld kora legfeljebb 6.000 – 8.000 éves lehet … A teremtéskutatók szerint a radioaktív bomlás a teremtési hét, a bűneset vagy az özönvíz során gyorsulhatott fel.

Végül érdemes elgondolkodnunk néhány kérdésen. Mi az oka annak, hogy az első ókori civilizációk, az írott történelmi emlékek, a fejlett mezőgazdaság nagyjából egyszerre, mintegy 4.500 éve jelentek meg? Mi magyarázza, hogy nem találunk 4.500 évnél idősebb növényt, pedig sok olyan növény van, ami elvileg sokkal tovább tudna élni? Ezeket a kérdéseket azzal lehet megválaszolni, hogy valóban megtörtént hozzávetőleg 4.500 éve a Bibliában leírt világméretű özönvíz.

Összefoglalás

Ugyan ma még nincs egységes bibliai geológia modell, de számos olyan érv van, ami a fiatal Földre, a világméretű özönvízre, az azt követő katasztrófákra és jégkorszakra mutat. Nekünk a Biblia történeti hitelességéhez kell ragaszkodnunk és nem az éppen aktuális tudományos modellekhez. Az is elképzelhető, hogy a jelenlegi bibliai geológia modellen módosításokat kell végrehajtani, vagy egy teljesen új modellt kell felállítani. Ez a természettudományos haladás természete. A modellek jönnek és mennek, „de az Úr beszéde megmarad örökké” (1Pt 1,25).

Szilágyi Imre Miklós és Szűk Bendegúz Levente

Valóban megtörtént

A bibliai özönvíz-történet mellett szóló egyik Biblián kívüli bizonyíték a néprajz területéről származik. Sir James Frazer (1854-1941), néprajzkutatóként, világszerte 138 olyan népi elbeszéléssel találkozott, amelyek nagymértékben hasonlítanak a bibliai özönvíz történetére. Kutatásánák értékét növeli, hogy Frazert nézetei miatt részrehajlással igazán nem lehet vádolni.

A különböző népek özönvíz elbeszélései tartalmaznak közös elemeket:

• Az isten vagy istenek özönvizet bocsátanak az emberekre.
• Az emberek viselkedése miatti büntetésként.
• Az embereket előre figyelmeztetik.
• Egy férfi és fiai, és azoknak feleségei megmenekülnek.
• Az emberek legtöbbször állatokat, vagy más értéket visznek magukkal.
• Az özönvíz mindent elborít, a pusztulás teljes.
• A végén a vizek leapadnak, és a túlélők madarakat küldenek ki.
• A túlélők egy hegyen vagy szigeten maradnak, és áldozatot mutatnak be.

A kínai írás

A kínai írás legrégebbi (kb. 4.000-4.200 éves) változata összetett jelekből áll. A betű rajz egyfajta történetet közvetít az olvasó felé. Az egyik ilyen jel a „csónak” (lásd az ábrát). Ez az összetett írásjel több kisebb jelből áll össze: jármű + nyolc + ember. Magyarul: a csónak, mint (vízi) jármű, nyolc embert szállít. Miért éppen nyolc ember szerepel itt? Az írásjelek eredetének korában, Noé bárkáján éppen nyolc ember menekült meg az özönvíz elől.

Gilgames-eposz (sumer-akkád mitológiai eposz)

Ea, a vizek megtartója és az emberiség őrzője figyelmeztette Utnapishtimet: az istenek azt tervezik, hogy a földet özönvízzel elpusztítják. Ea megmondta Utnapishtimnek, hogy bontsa le a házát, készítsen belőle hajót, és abba vigye be minden élőlény magját. A hajó minden oldala 40 méteres, tehát kocka alakú, és összesen hét emelet magas. Az özönvíz ijesztő és borzalmas volt. Utnapishtim megfigyelte, hogy a vihar istene a napot éjszakára változtatta, és a földet úgy törte össze, mint egy poharat. Amikor az eső elállt, Utnapishtim még egyszer kinézett a föld arcára, és minden csendes volt. Az emberek visszaváltoztak agyaggá. A tenger felszíne olyan sima volt, akár egy lapostető. Utnapishtim egy galambot engedett el, hogy pihenőhelyet találjon magának, de az visszajött; utána pedig egy fecskét, ugyanazzal az eredménnyel. A végén egy varjút engedett el, de az nem jött vissza. A hajó egy hegyoldalon ért földet, ahol Utnapishtim áldozatot mutatott be.

Ősi skandináv forrás

Fenrir, a hatalmas farkas megrázta magát, és ennek következtében az egész föld megrázkódott. Yggdrasil, a hatalmas égerfa a gyökereitől a legmagasabb ágakig megrázódott. A hegyek összeomlottak, vagy felhasadtak. Az emberek menekültek házaikból, és az egész emberi nem eltűnt a föld felszínéről. A föld maga is elveszítette az alakját. Még a csillagok is leestek az égről, és beleestek a hatalmas nagy űrbe. Lángok törtek elő a kövekben lévő repedésekből, és mindenütt hallatszott a gőz hangja. Minden élő, minden növény elpusztult. A folyók és a tengerek túláradtak medreikben, a hullámok összecsaptak más hullámokkal. Lassan felemelkedtek, felforrósodtak és mindent beborítottak. A föld lesüllyedt a tenger alá. De később a föld lassan újra emelkedni kezdett. A hegyek is újra kiemelkedtek és az emberek is újra megjelentek.

Valóban megtörtént

A világ különböző tájain fellelhető özönvíz-legendák összhangját a bibliaival azzal magyarázhatjuk, hogy valóban történt ilyen esemény. A bárkában fennmaradt nyolc ember leszármazottaiból kialakult az új emberiség, amelyik Bábel után népekre szakadt, és a különböző népcsoportok megőrizték az ősi katasztrófa emlékét. Ugyanakkor ezek a legendák kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól, mivel a különféle népek mást emeltek ki az eredeti elbeszélésből.

A világ különböző tájain fellelhető özönvíz-legendák összhangját a bibliaival azzal magyarázhatjuk, hogy valóban történt ilyen esemény.

A világméretű özönvíz után Isten megígérte: „Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására.” (1Móz 9,11). Ha helyi özönvízről lett volna csupán szó, akkor Isten igérete nem lenne igaz, hiszen az elmúlt 4.500 évben számtalan hatalmas áradás történt. A legendák nagy száma, és az egész földön való elterjedtsége (Európa, Afrika, Ázsia, Ausztrália, Amerika) is azt támasztja alá, hogy nem egy helyi, lokális vízáradatról van szó. Érdekesség, hogy a Funk és Wagnell folklorisztikai szótár szerint az özönvíz meghatározása olyan világméretű vízi katasztrófát jelent, ami elsöpörte a világ lakosságát.

A számos népi özönvíz-elbeszéléssel összehasonlítva azonban, a Biblia adja a leginkább valósághű leírást. Például, csak a Bibliában található bárkának volt olyan mérete és stabilitása, amivel túl lehetett élni a világméretű özönvizet, a Gilgames-eposzban szereplő kocka alakú hajóval nem. Már csak emiatt sem lehet a bibliai elbeszélés őse a Gilgames-eposz, ahogyan azt egyes liberális gondolkodók tanítják. Az egész özönvíz történet szervesen illeszkedik a teljes Szentírásba, számos helyen találunk rá kereszthivatkozásokat (Jézusnál és Péternél), mint valódi történeti eseményre.

Bár a fentiek alátámasztják, hogy a Bibliában található az özönvíz hiteles leírása, a legfontosabb érvet a Szentírás tekintélye és tévedhetetlensége jelenti. Elsősorban azért fogadjuk el a világméretű özönvíz tényét, mert maga Isten az, aki beszámol róla.

Hatalmas hajó

Sokan úgy gondolhatják, hogy Noé bárkája aprócska hajó volt, amiben az állatok el sem férhettek, és ami a legkisebb hullám hatására is egyből felborult volna. Ez azonban nem így van. A bibliai leírásból azt látjuk, hogy a bárka 300 könyök hosszú, 50 könyök széles, 30 könyök magas volt (1Móz 6,15). Vagyis 135×22,5×13,5 méter. Ez megfelel mintegy száz tehervagon befogadó képességének, vagy egy focipályányi alapterületnek.

Mérnöki számítások alapján egy ilyen alakú hajó rendkívül stabilan úszhatott a vizeken. Athenaeus részletesen ismerteti a Ptolemaios Philopator (Kr.e. 244-205) által építtetett hadihajót, ami 420 láb hosszú, 57 láb széles és 72 láb magas volt. A hajó nagysága megközelíti Noé bárkájának méretét. Kutatók kiszámították azt is, hogy a bárka méretei és arányai optimálisak voltak egy hatalmas özönvíz túléléséhez. A bárka még azt is kibírta volna, ha a hatalmas hullámok 60° szögben megdöntik a hajótestet. A bárkába bőven beférhettek az állatok, továbbá a szükséges takarmány és ivóvíz is. A bibliai teremtett típus fogalma (héber min) sokkal tágabb, mint a mai, tudományos kettős nevezéktan által meghatározott fajnevek (1Móz 1,21). Ilyen típusok például a kutya-, a macskavagy a lófélék. Egyes teremtéstudományos számítások alapján a teremtett típusok száma hozzávetőlegesen 8.000 lehetett. Tehát nem milliónyi állatot kellett elhelyezni a bárkában, mindössze 20.000-30.000 példányt. A nagyobb állatokból (dinoszauruszok) sem kifejlett egyedeket kellett felvinni, hanem elég volt fiatalabb példányokat megmenteni. Az állatokat Isten természetfeletti úton vezette oda a bárkához. Az özönvíz alatt valószínűsíthető, hogy sok állat egyfajta, a téli álomhoz hasonló (hibernációs nyugalmi) állapotba kerülhetett, ami lényegesen megkönnyítette Noé és családja számára az állatok gondozását.

Összefoglalás

Természetesen nem attól függ a bibliai özönvíztörténetbe vetett hitünk, hogy milyen népi legendák léteznek róla. Isten tettei önmagukért beszélnek, és éppen ezért a teremtett világ és az ember ezekről tesznek bizonyságot (Jn 20,31). Mégis érdekes megfigyelni, hogy milyen módon őrződött meg Isten haragjának és ítéletének motívuma az egyes népek elbeszélései között, miközben azok Bábel után a mai formáikra alakultak.

Láthatjuk, hogy nincs miért kételkednünk abban, hogy Isten igazságot mond, amikor az özönvíz történetét elénk tárja. Ezzel szemben sajnos sokan vannak, akik tudatosan nem akarják elfogadni a világméretű özönvíz tényét, ahogyan azt már Péter is megírta levelében. (2Pt 2,3-7) A világméretű katasztrófa emlékét a Noétól és családjától származó népcsoportok jelentős része megőrizte népi elbeszéléseiben. A bárka hatalmas és valóságos hajóként pontosan megfelelő volt a túléléshez. Az özönvíz Isten jogos haragjának és ítéletének a megnyilvánulása volt. Számunkra fontos tanulság, hogy a szent Isten, aki egykor víz által pusztította el a bűnös világot, legközelebb tűz által teszi meg ugyanezt. Az özönvízkor a benne hívőket Isten megmentette a bárka fedélzetén. Hála az Úrnak, hogy a következő ítélet elől is kész a szabadulás, és bárki megmenekülhet, aki a Jézus Krisztus által szerzett bűnbocsánatot elfogadja. A tüzes ítéletből csak Jézus menthet meg.

Cserháti Mátyás

Termodinamika vagy evolúció?

Az evolúció alapjában véve egy teljesen kiépült világnézet. Az idősebbek még tanultak marxista filozófiát (dialektikus materializmust). Annak idején az volt a filozófia alapkérdése, hogy az anyag az elsődleges vagy a tudat? Másféleképpen is megfogalmazhatjuk: vajon a világ alulról felfelé épült-e, vagy felülről lefelé? Az evolúcióelmélet a kérdésre kimondottan és határozottan úgy válaszol, hogy a világ alulról felfelé épült. Elemi részekből indul ki. Azt feltételezi, hogy azokból kémiai elemek, azután az élettelen vegyületekből élő anyag, az élő anyagból pedig egyre bonyolultabb életformák jöttek létre, és végül kialakult a legbonyolultabb anyagi életforma, amelyet röviden és tömören embernek nevezünk.

Nos, ennek az alulról felfelé történő, spontán végbemenő épülésnek egy fizikus szemével nézve az egyik legkritikusabb pontja az, hogy hogyan egyeztethető össze a termodinamikával. Különösen annak második főtételével, aminek tömör megfogalmazása: a munkavégzésre alkalmas energia az időben állandóan csökken. Egyszerű példa: van két különböző hőmérsékletű helyiségünk. Ha kinyitjuk közöttük az ajtót, akkor a melegebb helyiségből meginduló légáramlással szélkereket pörgethetünk, és ennek mozgását felhasználhatjuk. Nyilvánvaló, hogy munkavégzésre alkalmas energia áll rendelkezésünkre. Az idő előrehaladtával a két helyiség hőmérséklete kiegyenlítődik. Az energia megmaradt, nincs probléma. Azonban munkavégzésre alkalmas energia nem áll többé rendelkezésünkre, szélkerekünk nem mozdul. Természetesen helyreállíthatjuk az eredeti állapotot, de csak nagyon bonyolult módon. Az egyik szobában befűthetünk, a másikban pedig bekapcsolhatjuk a légkondicionálót. Két dologgal kell megbirkóznunk. Egyrészt kívülről energiát kell bevinnünk a rendszerbe, másrészt ezt az energiát irányítanunk kell.

Ha megvizsgáljuk az evolúcióelméletet, csupa olyan feltételezéssel találkozunk, hogy a folyamatok spontán módon végbemennek. Anélkül, hogy a munkavégzésre alkalmas energia eltűnne. Milyen viszonyban áll egymással a fizika egyik legfontosabb alaptétele és az evolucionista materializmus? Az utóbbi azt állítja, hogy az élettelen anyag spontán összeáll, és ilyen módon élő anyaggá lesz. Gondoljuk meg: ha ezt mi mesterségesen szeretnénk létrehozni, mit kellene tennünk. Mai tudásunk messze nem elegendő ahhoz, hogy élő sejtet alkossunk. Mindössze addig jutottunk el, hogy nagy vonalakban el tudjuk képzelni, ehhez mire lenne szükségünk. Rengeteg alapanyagra, főként szerves vegyületre, amik azonban élettelen anyagból spontán módon nem jönnek létre. A gyógyszergyártás során szervetlen, élettelen anyagból létrehozunk szerves anyagot. (Az élőtől még messze vagyunk!) Azonban ehhez nélkülözhetetlen a külső energia és az irányító rendszer. Mindkettő hangsúlyos, mert az energia önmagában nem elég. Ugyanis azt irányítani is kell. Képzeljük el, hogy víkendházat akarunk építeni. Telkünkön téglák és egyéb építőanyagok állnak rendelkezésre. Mindezt egész nyáron át süti a nap. Az energia megvan, csak nincs megfelelő irányítottsága! A ház nem lesz kész. Mi kell ahhoz, hogy a ház felépüljön? Például emberek, akik összerendezik saját energiájuk felhasználásával az építőelemeket.

Nem az a legfontosabb, hogy Istent megértsük, hanem hogy megajándékozzuk őt feltétlen bizalmunkkal.

Próbáljuk elképzelni, hogy a biológia tudományában a mai állapotnál már sokkal messzebbre jutottunk. Mondjuk, tökéletesen ismerjük az élő sejt valamennyi összetevőjét, és azok felépülésének rendjét, aminek segítségével előállíthatnánk azt. Induljunk ki abból, hogy egy gyógyszert – ez elég egyszerű szerves vegyület ahhoz képest, ami az élőlényekben található – hogyan állítunk elő. Nyilvánvaló, hogy az élő sejt létrehozásához ennél sokkal bonyolultabb laboratóriumra lenne szükségünk: rendkívül összetett berendezésekre, és természetesen kísérletező emberekre, akik ezt az egész folyamatot irányítják. Megpróbálhatjuk emberi beavatkozás nélkül, olyan módon, hogy a laboratóriumban minden műveletet számítógép által vezérelt rendszer hajt végre. Ilyenek azonban nem szoktak spontán módon előállni. Tehát ott van az evolúcióelmélet nagy „szélhámossága“, amikor azt mondja, hogy az anyag önszerveződése révén, spontán módon, az élettelenből jön létre az élő. Nagyvonalú megállapítás, ami képtelenség is egyben. Ezzel azt akarják velünk elhitetni, hogy az élő sejt létrehozásának sokrétű laboratóriumi folyamata az „ősóceánban“ csak úgy magától végbemehetett. Ha csak egy picit is belegondolunk ebbe a feltételezésbe, akkor a lehetetlenség nyilvánvaló lesz. Hiszen arról a csekélységről megfeledkeznek, hogy az élő szervezet csak speciális körülmények között marad fenn. Megfelelő környezetre, táplálékra van szüksége. Ha ezek közül bármelyik tényező is hiányzik, az élő szervezet felbomlik. Mert érvényes a termodinamika második főtétele, ami kimondja, hogy az energia ugyan megmarad, de a munkavégzésre alkalmas energia minden természeti folyamatban törvényszerűen csökken.

Sok évvel ezelőtt Debrecenben fizikus vándorgyűlést tartottak, ahol az egyik téma az élőnek az élettelenből való létrejötte volt. Érdekes előadások hangoztak el, sokféle feltevést vitattak meg. Azonban az elemzések során – annak ellenére, hogy fizikusok gyűltek össze! – egyetlen egyszer sem vetődött fel, hogy ez termodinamikailag lehetséges-e vagy sem. Létrejön-e a természetben spontán módon ilyen folyamat, vagy sem? Természetesen vannak kémiai folyamatok, amelyek spontán módon létrejöhetnek. Például a víz keletkezése hidrogénből és oxigénből – természetes energia behatására. Ilyen lehetséges. No, de ezzel párhuzamba állítani, hogy élő sejt spontán módon létrejön! Ez termodinamikai képtelenség. Az élő anyag létrejöttét magyarázni kívánó elméletekből ennek megállapítása kimaradt. Sohasem láttam, hogy a hipotézisek tárgyalása során valaki levezette volna, hogy a felvázolt folyamat milyen külső termodinamikai feltételek mellett mehet végbe.

Eddig a termodinamika második főtételének egyszerűbb leírásával foglalkoztunk. A főtétel ettől eltérően úgy is megfogalmazható, hogy a természeti folyamatok mindig a valószínűtlentől a valószínűbb felé haladnak. Nyilvánvaló – első példánkra visszatérve – az, hogy két helyiségben valószínűtlenebb a különböző hőmérséklet, mint a kiegyenlített. A világban ismert anyagi struktúrák közül melyik a legvalószínűtlenebb? Az ember. Az emberben nagy hajlam van arra, hogy a valószínűbb állapotba menjen át. Végül is ez az öregedés és a halál. Sokkal valószínűbb, hogy élettelen, holt anyag tölti ki a rendelkezésre álló teret, mint az, hogy élőlények – és azon belül is emberek. Tulajdonképpen azt a következtetést kell levonni, hogy a világ az állandó degradálódás állapotában van. Tehát kellett lennie egy kezdeti időpontnak, amikor a világ a legvalószínűtlenebb, a legbonyolultabb, és struktúrákban leggazdagabb volt. Attól kezdve a valószínűtlenség, a bonyolultság, a struktúragazdagság állandóan csökkent. Ha most nem foglalkozunk a bibliai kinyilatkoztatással, hanem csupán tudományelméleti feltételezést követünk, miszerint a jelenleg érvényes törvények a múltban is érvényesek voltak, és ezek alapján próbáljuk leírni jelenlegi világunkat, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy volt egy kezdeti időpont (kezdetben). A természetben is látjuk, hogy egykor az életformák gazdagsága sokkal nagyobb lehetett, mint manapság. Sajnos, naponta halljuk, hogy bizonyos fajok kipusztulóban vannak. Ezzel szemben azt nem tapasztaljuk, hogy az életnek fejlettebb, bonyolultabb, valószínűtlenebb formái jönnének létre. Tehát, ha a termodinamikai logikát végigvisszük, ahhoz kell eljutnunk, hogy volt egy pillanat, amikor „látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme igen jó“. A termodinamika voltaképpen arra mutat rá, hogy kezdetben nem az ősrobbanás (Nagy Bumm), hanem a NAGY LEGYEN volt. Isten gondolta, mondta, meglett: kész.

Az evolúció-elmélet nagy-nagy problémája, hogy apró elemekből akarja összerakni az életet. A természeti törvények azonban nem engedik meg, hogy ilyen módon épüljön fel. És éppen ezért azt kell mondanom, számomra egyszerűen érthetetlen az, amikor természettudományban képzett emberek (fizikusok) ezt az egész folyamatot nem látják át. Nem értik a maga teljes világosságában, és megpróbálnak e nélkül modelleket kialakítani.

Dr. Jeszenszky Ferenc

HÍR: A tudósok is istenfélők? [www.reformatus.hu, 2005-08-28.]

Régi tabu látszik megdőlni az USA-ban: a természettudósok közül egyre többen hisznek Istenben. Korábban az volt az általános szemlélet, hogy természettudósok nem hittek Istenben, a hitet és a tudományt összeegyeztethetetlennek tartották. Francis S. Collins génkutató, az Emberi Génkutatás Nemzeti Központjának vezetője hitvalló keresztyén. Nyilatkozata szerint élete 27. évéig hitetlen volt. Ekkor egy halálosan rákbeteg asszony a szemébe nézett, s megkérdezte tőle: “Doktor úr, ön miben hisz?”. Ez elgondolkodtatta, s a végső lökést C. S. Lewis Pardon, keresztyén vagyok című könyve jelentette számára. Collins szerint Isaac Newton többet írt a Bibliáról, mint a természeti törvényekről. A New York Times-ban közzétett felmérés szerint a biológusok, fizikusok és matematikusok 40 %-a hisz Istenben, de nem valamilyen személytelen istenségben, hanem abban a személyes Istenben, akihez lehet imádkozni, s akitől lehet várni is feleletet az imára.

MEGJEGYZÉS: Örvendetes hír, a kérdés csupán az, hogy a mi
tudósaink mikor ébrednek rá erre a felismerésre? Pedig lehet, hogy
még hazai példaképek után sem kellene különösen kutatniuk!