És ugyan miért kellene nekünk is foglalkoznunk velük?

Fiús szülők sokasága tudna mesélni arról, hogy előbb vagy utóbb, de jellemzően már óvodás korban elkapta fiukat A NAGY DINÓLÁZ. Dinós mese, dinós könyv, dinós matrica, dinós kifestő, dinós póló, dinós jelmez, dinós süti, rántott dinófalatkák – és ha mindez nem lenne elég, akkor távirányítós dinó, ami még üvölt is a gyerek helyett, ha az már berekedt…

De miért olyan nagy a jelentősége a dinóknak a ma embere számára?

Amikor a fiúk kinőnek a mesekorszakukból, a dinóláz is elmúlik. Jöjjenek inkább a focisták, a kocsik és a lányok! Eddigre azonban a láz már elvégezte a maga dolgát, és beállította a világnézetüket: természetessé válnak az olyan fogalmak mint pl. az évszázmilliók, a dinók korszaka, a meteorit becsapódás, az evolúció vagy az emberré válás.

Dinók mint a szemléletformálás eszközei

A dinókban jó biznisz van. Hiszen mindig van egy ovis-alsós generáció, aki dinólázban ég. Azonban valami többről van itt szó. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy nem csak a szórakoztatóipar tartja lázban őket, hanem a tudományos világ is felkapta az őshüllőtémát. Ez azért különös, mert a tudománytól – hagyományosan – pontos feltárást, kutatást és bizonyított tézisek kimondását várjuk. Sok fronton ezt is teszi. Ha azonban őszinték vagyunk, akkor egy – állítólag – 65 millió éve kihalt állatfaj kutatásával szemben ez nem reális elvárás. Ennek ellenére a tudományos élet egyes képviselői a fellelhető információk mennyiségéhez és minőségéhez képest hihetetlen gazdag „tudományos” eredményt publikálnak. Nem csak a talált leleteket dokumentálják, hanem azokból kiindulva hihetetlen aprólékos és messzemenő következtetéseket vonnak le arra nézve, hogy hogyan éltek ezek az állatok, és milyen geológiai, éghajlati stb. folyamatok zajlottak a Földön. És a dinóipar ezeket a következtetéseket sokszor kész tényként tálalja társadalmunknak. Vajon mennyire tekinthető ez tudományosnak és tisztességesnek?

…messzemenő következtetéseket vonnak le arra nézve, hogy hogyan éltek ezek az állatok, és milyen geológiai, éghajlati stb. folyamatok zajlottak a Földön. És a dinóipar ezeket a következtetéseket sokszor kész tényként tálalja társadalmunknak.

Hatékony ideológiai fegyver

A dinóláznak szemléletformáló hatása van. A dinós „ismeretterjesztés” évszázmilliókról szól, cuki állatokról, de véres erőszakról is, ami „pozitívan” hozzájárult az evolúciós fejlődéshez. Eszerint a dinók soha nem találkozhattak az emberrel. Általában nem cáfolja a teremtést, csak egyszerűen hallgat róla, és azzal, ahogy a dinók – egyébként többnyire kitalált – történetét beleülteti az evolucionista világképbe, azt sugallja, hogy az maga a valóság, és hogy a bibliai teremtésleírás egy tudománytalan vallási dogma, nincs is Isten, és biztos, hogy nem ő teremtette a világot.

Az oly’ cuki, „ártatlan” dinós gyerekprogramok tehát az egyik leghatékonyabb ideológiai fegyver a teremtés elbagatellizálására, és ezen keresztül a keresztény világkép megdöntésére. Bátorság ezt ma így kimondani, mert nem sokan látják még így. De az idő meg fogja mutatni, hogy igazunk van.

Mi az a dinoszaurusz?

Ha már ilyen hatékony szemléletformáló eszközöknek bizonyultak a dinók, meg persze más őslények is, mint pl. a megalodon, a gyapjas mamut, egyes repülő hüllők vagy éppen vízi szörnyek, érdemes őket és a történetüket kicsit jobban megismerni.

De mit is nevezünk dinoszaurusznak? Elsősorban a szárazföldi őshüllőket, mint pl. a T. rex vagy a Velociraptor. Ezek a Hüllők osztályába, azon belül a Dinoszauruszok öregrendjébe tartoznak. Tévesen a repülő hüllőket (pl. a Pterodactylus) és egyes vízi szörnyeket (pl. a Pliosaurus) is dinóknak szokták nevezni. Persze ők is őshüllők, és hasonló misztikus bűvölet veszi őket körül.

Őslénykutatás

Tényleg léteztek ezek az őslények?

Tény, hogy megtalálták a maradványaikat. De honnan tudjuk, hogy azok valóban az adott őslény maradványai? Ez úgy történik, hogy amikor találnak egy fosszíliát, egy fogat vagy egy csontot, beazonosítják, hogy milyen élőlényhez tartozik. Ha egyetlen ma ismert élőlényhez sem sorolható, akkor tudományos módszerekkel, műszeres vizsgálatokkal és következtetéssel meghatározzák, hogy milyen – már ismert – kihalt fajhoz köthető, vagy ha úgy ítélik meg, hogy egyikhez sem, akkor új fajt neveznek el. Ez a munkafolyamat a paleontológia tudományágához tartozik. Mivel sokszor egyetlenegy vagy csupán néhány csontot találnak, meglehetősen nehéz a feladat, ezért nem meglepő, ha tévedések is szegélyezik a csodás felfedezések útját.

A gyapjas mamut vagy a dodó létezésében nem kételkedünk, valami rejtélyes oknál fogva a dinók létezését mégsem tudjuk, hogy higgyük vagy ne higgyük. [Olvass erről többet: firemedia.hu/hiszem-ha-latom] Érdekességként jegyzem meg, hogy a Bukaresti Egyetem munkatársai éppen nemrégiben fedeztek fel két új dinoszauruszfajt Erdélyben a Hátszegi-medencében.¹

Kimondhatjuk, hogy éltek korábban rendkívüli méretű és különleges élőlények, amelyek azóta kihaltak. Köztük dinók is. És bár ennek a cikknek nem témája, de azért egy említést itt megérdemelnek az óriások is!

Mi az a dinoszaurusz?

A tudomány több, mint egy évszázadon át tartó beható tanulmányozás után kezdte lerántani a leplet a Stonehenge titkairól. A régészek sokat megtudtak abból, amit felfedeztek a helyszínről és a környező reprezentatív vidékről.⁴ A megfigyelésalapú tudományt alkalmazva egybehangzók a vélemények a kövek méretét, súlyát, kémiai összetételét és általános leírását illetően, valamint az egykor őket körülvevő földsáncok kiterjedésével és a velük összefüggésbe hozható szerszámokkal kapcsolatban.⁵ Azonban a kövek történetéről az ősi múlttal foglalkozó kutatók egyike sem hagyott ránk feljegyzéseket. Így a képzelet lép működésbe, amit óhatatlanul is befolyásolnak előfeltételezések.

A radiokarbonos kormeghatározási módszer feltevései alapján⁶ a helyszín akár 10.000 éves is lehet, ami sokkal régebben volt, mint amikorra a bibliai teremtés tehető. Ezért olyan fontos, hogy meg tudjuk különböztetni, hogy mi az, ami tény, és mi az, ami a képzelet szüleménye. A Stonehenge-ről alkotott vélemények különböző világnézeteken alapulnak, és a történelmet általában azok írják, akiknek a világnézete az adott korban meghatározó.

Őslények vagy kihalt fajok?

Mitől őslény egy őslény? Hiszen napjainkban is rendszeresen halnak ki állatfajok², mégsem őslények. Hát attól, hogy állítólag több tízezer, vagy akár többmillió éve haltak ki, mint ahogy a dinókról is tartják. Mindeközben egyre több olyan lelet kerül elő, ami arra enged következtetni, hogy nem is olyan régen éltek, sőt akár élhettek az emberrel együtt, mindössze néhány ezer vagy néhány száz éve is.

…egyre több olyan lelet kerül elő, ami arra enged következtetni, hogy nem is olyan régen éltek, sőt akár élhettek az emberrel együtt, mindössze néhány ezer vagy néhány száz éve is.

Plesiosaurus csontváza. Klaus Nilkens/Urwelt-Museum Hauff, Holzmaden⁴

2007-ben pl. óriási port kavart Mary Schweitzernek, az Észak-Karolinai Állami Egyetem paleontológusának felfedezése, aki lágyszövetet – konkrétan vérsejt-maradványokat – talált dinoszaurusz fosszíliákban³.

De hasonló szenzációnak számít az 1940-ben a dél-németországi Holzmadenben talált Plesiosaurus is, amelynek farokrészét megvizsgálva 2020-ban szintén lágy szöveteket találtak.⁵ Ezek mind arra utaló jelek, hogy nem sokkal ezelőtt még kellett élni dinóknak a Földön, mert a lágyszövetek nem képesek hosszú időn át megőrződni.

Bakik és történelemhamisítások

Érthető, hogy amikor egy csontváznak pusztán apró darabjait találják meg, akkor a rekonstrukció pontatlan. Nem becsületes dolog azonban a kevés információt sok kitalált részlettel kiegészítve tényként vagy tudományos eredményként bemutatni vagy azt sugallni, mintha az lenne. Láttam pl. olyan dinós animációs filmeket, amik meghökkentő részletességgel mutatják be a dinók életmódját, szaporodási szokásait, hangját, stb. Annyira élethűek, hogy dokumentumfilm hatását keltik, miközben vajmi kevés információn alapuló képzelet szüleményei.

Tisztában kell lennünk azzal a ténnyel is, hogy sajnos a paleontológia világában is történik konkrét történelemhamisítás. Egy hamis állítást persze vissza lehet vonni, ha kiderül az ártatlan baki vagy akár a tisztességtelen félrevezető szándék, de az állításnak a társadalomban kifejtett hatását már nem olyan könnyű visszavonni.

A Nebraskai ember illusztrációja

Jó példa erre a Nebraskai ember esete⁶. 1917-ben Harold Cook geológus talált egy fogat, amit 1922-ben átadott dr. Henry Osborn részére. Felfedezték, hogy a fog nagyon hasonlít egyes emberszabásúak fogához, azon belül is a legemberibb változatokéhoz. Publikálták is a Science folyóiratban a szenzációs sztorit. Egy ismert illusztrátor hamar meg is rajzolta a Nebraskai embert. Osborn nem volt elájulva a rajz tudományos megalapozottságától. Úgy érezte, az inkább a fantázia szüleménye, ennek ellenére széles körben elterjedt. Pár év múlva előkerült a csontváz többi része is, és kiderült, hogy az ominózus fog egy disznóféléhez tartozik. 1927-ben a Science le is közölte a helyesbítést. A név és az illusztráció azonban a mai napig is része a közfelfogásnak.

A Múlt-kor történelmi magazin „A brit régészet legnagyobb átverése” címmel tárgyalja a Piltdown-i ember néven elhíresült elképesztő tudományos csalást⁷. Évtizedekig tartott, mire bebizonyították, hogy a „legrégebbi angol” tulajdonképpen egy emberi és orángután csontokból összetákolt hamisítvány⁸.

Hogy milyen messzire képesek elmenni egyesek azért, hogy igazolják az evolúciót, annak legszomorúbb példája Ota Benga esete. Ő egy házas, kétgyermekes kongói pigmeus fiatalember volt, akit láncra verve, ketrecben szállítottak Amerikába, és a majmok közé zárva állították ki az 1904-es St. Louis-i világkiállításon, mint „az emberhez legközelebbi átmeneti alakot”.⁹

Igazunk van vagy igazunk lesz?

Amíg kisebbségben vagyunk a mainstreammel szemben a bibliai kreacionista életfelfogásunkkal, addig áltudományosnak és vallási fanatikusnak hívnak bennünket, és nem fognak nekünk hivatalosan igazat adni. Nem is szabad ezen csodálkozni. Még csak fel sem szabad róni. Mert aki abban a buborékban nőtt fel, nem tudhatja, hogy mi van a buborékon kívül. De szabad képviselni az igazságot! Sőt, kell!

Egyre többen vannak, akik el tudnak vonatkoztatni a gyerekkorunktól hallott, berögzött narratíváktól, és azt mondják: „De jó, hogy felhívtátok a figyelmemet ezekre az összefüggésekre! Mindig is itt voltak az orrom előtt, mégis teljesen átsiklottam felettük!”

Bátorító arra az időre gondolni, amikor már a többség számára is nyilvánvaló lesz, amit ma még nem hisznek el. Akkor aztán igazán igazunk lesz! Mikor? Lehet, hogy csak akkor, amikor Jézus „eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték”. (Jelenések könyve 1:7.) Ha addig nem is, de akkor már mindenki egészen másként fogja látni a világot!

Mesebeli lények kálváriája

Mesebeli lények az óriások, a sárkányok, a szörnyek, a kentaurok vagy éppen a táltos lovak, hiszen teljesen valószerűtlen tulajdonságokkal rendelkeznek: tüzet okádnak, legyőzhetetlenek, rendkívüli sebességgel repülnek, stb. De biztosan mind mesebeliek?

Sokszor rácsodálkozunk, hogy amit olvastunk a mesékben, az benne van a Bibliában is. Például a legfiatalabb fiú lesz a hős, aki legyőzi az óriást és elnyeri a királykisasszony kezét – Dávid, Góliát és Mikál.

Különleges lények a Bibliában

De nem csak emberi „mesealakokat” találunk a Bibliában, hanem különleges lényeket is. Hogy kerülnek „nem létező” mesebeli lények a Bibliába?

Sárkány

A Károli féle fordításban 22, az új fordításban 16 helyen találkozunk a sárkánnyal, pl. Mózes könyveiben, Nehémiásnál, A zsoltárok könyvében, Ézsaiás és Jeremiás könyveiben. Olvasunk sárkányok mérgéről, sárkányok forrásáról (Jeruzsálemben) és sárkányok lakhelyéről. Jeremiás egy helyen Isten népének kegyetlenségét azzal fejezi ki, hogy náluk még a sárkányok is jóságosabbak.

Behemót

„Nézd csak a behemótot, amely füvet legel, mint az ökör! Én teremtettem őt is, akárcsak téged.” (Jób 40:15-18 EFO). Ugyanezt a szót még Ézsaiás is említi, és a jóbi leírás alapján leginkább egy Argentinosaurus jut eszünkbe róla.

Tengeri szörny

Jób könyvében, A zsoltárok könyvében, Ézsaiás és Ezékiel könyveiben 6 helyen is találkozunk tengeri szörnnyel, amelyek közül a nagyon ismert 91. Zsoltárt emelném ki (13. vers): „Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.”

Leviátán

Jób és Ézsaiás is ír róla. Jób könyvének 41. része egy hosszú és részletes fajleírást ad, ilyen különleges adalékokkal: tűzokádó, füstölő, rendkívüli erejű, legyőzhetetlen, rettenthetetlen, pikkelyei nagyon szorosan egymáshoz záródnak, nyomában fortyog a mély víz, felkavarja a tengert, stb.

Repülő sárkány

„…ahol a nőstény és a hím oroszlán, a vipera és a repülő sárkány él…” (Ézs 30:6.) Az évszázadok alatt a hiteles sárkányábrázolásokba minden bizonnyal egyre több fantáziaelem is keveredett, de attól még tény, hogy az ősi bibliai szöveg tényleg ír repülő sárkányról.

Más civilizációk

A Biblia tehát olyan természetességgel emlegeti a sárkányt és a tengeri szörnyet a közismert állatokkal egy sorban, hogy arra kell gondolnunk, hogy a szövegek keletkezésekor azok léteztek.

De nem csak a zsidó-keresztény kultúrában van ez így. Vessünk csak egy pillantást a kínai horoszkóp állatjegyeire: patkány, bivaly, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya, disznó. 11 valós állat közé ugyan miért vettek volna be egy mitológiai lényt?

Képzőművészet

A Sárkányölő Szent György szobor Szegeden

A világ minden táján találkozhatunk dinókkal faragásokon, véseteken, rajzokon, faliszőnyegeken, stb. Ezek is arra utalnak, hogy az ember élt a dinókkal egyidőben.

Ezek egyik legszebb példája az 1440-es németalföldi Hóráskönyvből a Szent Györgyöt ábrázoló rajz, ahogy legyőzi a sárkányt. Ezen a sárkány megtévesztésig hasonlít a Coelpohysis bauri rekonstruált rajzához¹⁰! [Nézd meg a képeket itt: https://firemedia.hu/dinoszauruszok-prospektus]

Bell püspök vésetekkel díszített 1496-os sírköve az észak-angliai Carlisle-ban

Érdemes megnézni Bell püspök vésetekkel díszített 1496-os sírkövét is az észak-angliai Carlisle-ban. Ezeken a denevér, a kutya, a hal és a madár mellett megint csak helyett kapott két, a ma embere számára különleges állat képe, amelyek megtévesztésig hasonlítanak a sauropodák közé tartozó Shunosaurushoz. Egyiküknek még faroktüskéket is rajzoltak!

Névváltozatok

Mindezek után talán már nem sokkoló a felvetés, hogy minden jel arra mutat, hogy az ókor és középkor sárkány- és szörnyábrázolásai az akkor még létező dinoszauruszok és egyéb szörnyek megörökítései, és az írásos szövegekben is ezek jelennek meg. Mint ahogy a Bibliában is olvasunk sárkányokról, de néven nevezett rettentő állatokról is, mint a Behemót és a Leviátán.

Sajnos Sir Richard Owen nem jött rá erre az összefüggésre, ezért új nevet talált ki az újkorban talált régészeti szenzációknak: elnevezte őket dinoszauruszoknak, azaz „rettenetes gyíkoknak”. Pedig milyen jól állna nekik a Behemót név is, igaz?

Jelkép vagy valóság?

Amikor a Biblia valakit jelképesen sárkánynak vagy szörnyetegnek hív, azt azért teszi, hogy az olvasó reálisan el tudja képzelni, milyen is az az uralkodó vagy ország. Az Ézsaiás könyve 30:7-ben például   azt olvassuk, hogy „Ezért nevezem őt tehetetlen szörnyetegnek”. Az ilyen hasonlításnak nyilván csak akkor van értelme, ha az emberek a hétköznapokban valóban ismertek sárkányokat és szörnyetegeket. Ezek szerint ismertek.

Az ilyen hasonlításnak nyilván csak akkor van értelme, ha az emberek a hétköznapokban valóban ismertek sárkányokat és szörnyetegeket. Ezek szerint ismertek.

A Biblia egy 7 fejű sárkányról is ír, de itt jelképként emlegeti: „Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém.” Később elmagyarázza, hogy a hét fej az hét hegy, és ez hét királyt jelent, a tíz szarv pedig tíz királyt, stb. És úgy folytatja, hogy „ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket.” (Jel 12:3.)

Tehát a Biblia általában világossá teszi, ha jelképről beszél, ezért legyünk óvatosak azzal, hogy valamit csupán azért értelmezzünk jelképnek, mert számunkra elképzelhetetlen.

Akkor mi is ez a nagy felhajtás a dinók körül?

Még ha el is fogadjuk, hogy valóban léteztek egykor dinók, miért kellene nekünk, felnőtteknek is foglalkoznunk velük? Hiszen ezek már csak múltidéző, ártatlan gyerekmesék!

Dinók – egy szellemi háború csodafegyverei

Az elmúlt évtizedekben a média – részben éppen a dinókon keresztül – észrevétlenül átformálta egész gondolkodásmódunkat. Úgy hiszünk a több millió éves „történelem előtti” korokban és a világ evolucionista történelmében, mint soha korábban. Ezért őszintén meg kell vizsgálnunk, hogy kellően alapos információkra építettük-e világszemléletünket. Kicsit jobban meg kell ismernünk a dinókról a valóságot.

És az a nagy kérdés, hogy ki fogja a dinós ütőkártyát a jövőben kijátszani? Hagyjuk, hogy Istennek ezeket a csodás teremtményeit továbbra is kizárólag az ateisták használják ideológiai céljaikra, vagy felismerjük, hogy lehetnének a bibliahívő keresztények kezében is egy szellemi háború csodafegyverei? Isten teremtette az embert és ma is szereti! Legyenek hát ennek a megváltó üzenetnek is hordozórakétái a dinók!

Az igazság győz

A világszerte feltárt régészeti leletek, a képzőművészeti alkotások és a Biblia szövege alapján is nehéz tehát elképzelni, hogy ne léteztek volna dinók, sárkányok. A kérdés inkább az, hogy hogyan viszonyuljunk hozzájuk és mihez kezdjünk velük. Különleges, hogy a Biblia az utolsó lapjain magát az ördögöt is egy sárkánnyal azonosítja: „egy angyal leszállt a mennyből… Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán” (Jel 20:1-2.)

Az igazság tehát legyőzi a spekulatív elméleteket, Jézus Krisztus pedig végleg le fogja győzni az Isten igazsága ellen irányuló elméletek atyját, az ördögöt, aki az ember életére is tör. Érdemes mindannyiunknak a történelem jó oldalára állni: higgyünk Jézus Krisztus evangéliumában, vagyis örömhírében! Ahogy elolvassuk a Biblia utolsó fejezeteit (Jel 20-22.), az örömhír világos: nem a sárkányé lesz a végső győzelem.

Ugyanígy az evolucionista dinómesék sem állnak meg a világ igaz történelmével szemben! A Biblia támogatja a dinókat, de a dinók is a Bibliát!

     
     Fogjuk a dinókat, és tegyük őket az evangélium rakétájává!

• • Tudjunk meg többet a dinókról!
  • Teremtett állatokként tekintsünk a dinókra!
  • Ismerjük el a dinók és az emberek együttélését!
  • Használjuk a földtani átszámító táblázatot a dinók bibliai korának megállapításához! [https://firemedia.hu/leptekvaltas/ és Creation Magazin 2022. 23. o.]
  • Tanítsuk a gyerekeket a dinókról!
  • Prédikáljunk a teremtés igazságáról a gyülekezetekben – arról is, hogy mint a többi szárazföldi állatot, a dinókat is Isten teremtette, a 6. napon!

Hivatkozások és megjegyzések

1. https://magyarnemzet.hu/belfold/2025/02/dinoszaurusz-sauropoda-erdely-felfedezes-uj-faj?fbclid=IwY2xjawIz4apleHRuA2FlbQIxMAABHVmQsFEjbXsClEJnrsfA1VYdxwob46Vu2syMVZJyMnXDE22eJXG-QnUg0g_aem_E6zcnZLHQNFJPtt2l-_IRQ
2. https://berek.hu/2020/12/20/kihalt-faj-2020/
3.  Wilfor, John Noble (April 12, 2007). “Scientists Retrieve Proteins From Dinosaur Bone”. New York Times. Retrieved February 8, 2011.
4. https://www.eurekalert.org/multimedia/1059412
5. https://www.cell.com/current-biology/fulltext/S0960-9822(25)00001-6?_returnURL=https%3A%2F%2Flinkinghub.elsevier.com%2Fretrieve%2Fpii%2FS0960982225000016%3Fshowall%3Dtrue
6. https://en.wikipedia.org/wiki/Nebraska_Man
7. https://m.mult-kor.hu/20120207_a_brit_regeszet_legnagyobb_atverese
8. https://hu.wikipedia.org/wiki/Piltdowni_ember
9. https://en.wikipedia.org/wiki/Ota_Benga, https://mult-kor.hu/a-fekete-fiu-akibol-allatkerti-latvanyossag-lett-20150604
10.  Nelson, V., Dire Dragons. Unknown Secrets of Planet Earth Publishing Co., Red Deer, Alberta, 2011.

Ficsor Donát B.Sc. és Ficsor Donátné Kardos Barbara B.A., B.A. theol.

Donát az Örömhír Alapítvány elnöke, a magyar Creation Magazin főszerkesztője. Építész, közéleti szereplő, évtizedek óta a keresztény nemzeti gondolkodás aktív munkálója. Barbara biológia-kémia szakos tanár, teológus, előadó. Szívügye a diákok nevelése és oktatása, életkori sajátosságaiknak megfelelően. Az Örömhír Alapítvány keretein belül aktív missziót folytatnak. A CPOP keretein belül felnőtteknek és tinédzsereknek tartanak előadásokat a teremtés/teremtettség témakörében. Négy gyermekükkel Magyarország szívében, Orgoványon élnek.

Lenyűgöző Stonehenge!

Kőkorszaki maradvány vagy Bábel utáni építmény?

A rég elfeledett és az idő homályába burkolózó történelem mozdíthatatlan bástyájaként tör csendben az ég felé a dél-angliai Salisbury-fennsíkon a Stonehenge. Ez Nagy-Britannia legikonikusabb és legtitokzatosabb kőemlékhelye. Mivel akár a legkorábbi egyiptomi piramisoknál is régebbiek lehetnek a Stonehenge-et alkotó kőtömbök, régóta motiválják a kutatókat, hogy magyarázatot találjanak: hogyan, milyen célból, kik szállították oda és állították fel azokat.

Beszéljenek a kövek!

Mivel akár a legkorábbi egyiptomi piramisoknál is régebbiek lehetnek a Stonehenge-et alkotó kőtömbök, régóta motiválják a kutatókat, hogy magyarázatot találjanak: hogyan, milyen célból, kik szállították oda és állították fel azokat.

Geológusok megállapították, hogy a Stonehenge legalább 42 db kisebb (egyenként 2-5 tonnát nyomó), vulkanikus „vendégkövét”1 elképesztően messziről, a 250 km-re fekvő pembrokeshire-i Preseli-dombságból, Nyugat-Walesből szállították ide! Ráadásul az ott található sziklafelszínen ősi kőfejtésnyomokat figyeltek meg egy 2019-es régészeti feltárás során.
A Stonehenge nagyobb tömbjei – az ún. sarsen kövek – szilícium-dioxid kötőanyagú, azaz kovásodott homokkőtömbök. Ezek átlagosan 23 tonnásak, a legnagyobb, az úgynevezett Sarokkő döbbenetes tömege pedig 32 tonna. A sarsen kövek magukban álló kőtömbökként, úgynevezett „vándorkövekként” is fellelhetők, Dél-Anglia egész területén elszórva, amelyek közül a legközelebbi egy Marlborough-i domboldalon található, mintegy 32 km-rel távolabb. Általános vélekedés, hogy mészkő és homokkő találkozásakor helyenként olyan vegyi folyamatok játszódtak le, amik egy vastag felszíni kőzetréteg, az ún. kovakéreg létrejöttéhez vezettek. Ebből fejthették a sarsen köveket.
A homokkőtömböket bizonyára helyben munkálták meg, mert a helyszínen nagy mennyiségű lepattogzott kőtörmeléket, valamint kőkalapácsokat is találtak. A tömböket úgy alakították, hogy csaphornyos kötéshez hasonlóan összeillők legyenek.¹ Az érdeklődő olvasók számára egy 3D-s virtuális séta is elérhető online.²
Már a Stonehenge név is rejtélyes. Valószínűleg az óangol stān (kő) és hencg³ (csuklópánt) szavakból ered – szinte pántként csatolják össze a keresztben fekvő kövek a függőlegeseket. Bármi is a jelentése, sok minden múlik e kövek történelmének értelmezésén.

A történelem nézőpont kérdése

A tudomány több, mint egy évszázadon át tartó beható tanulmányozás után kezdte lerántani a leplet a Stonehenge titkairól. A régészek sokat megtudtak abból, amit felfedeztek a helyszínről és a környező reprezentatív vidékről.⁴ A megfigyelésalapú tudományt alkalmazva egybehangzók a vélemények a kövek méretét, súlyát, kémiai összetételét és általános leírását illetően, valamint az egykor őket körülvevő földsáncok kiterjedésével és a velük összefüggésbe hozható szerszámokkal kapcsolatban.⁵ Azonban a kövek történetéről az ősi múlttal foglalkozó kutatók egyike sem hagyott ránk feljegyzéseket. Így a képzelet lép működésbe, amit óhatatlanul is befolyásolnak előfeltételezések.

A radiokarbonos kormeghatározási módszer feltevései alapján⁶ a helyszín akár 10.000 éves is lehet, ami sokkal régebben volt, mint amikorra a bibliai teremtés tehető. Ezért olyan fontos, hogy meg tudjuk különböztetni, hogy mi az, ami tény, és mi az, ami a képzelet szüleménye. A Stonehenge-ről alkotott vélemények különböző világnézeteken alapulnak, és a történelmet általában azok írják, akiknek a világnézete az adott korban meghatározó.

A valós történelem a Bibliára épül

Hol van a Stonehenge helye a világtörténelemben? A teremtés és a bűneset után következő legjelentősebb esemény a föld történelmében a világméretű özönvíz volt Kr.e. 2500 körül, Noé idejében. Isten kijelentette Nóénak: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem… elpusztítom őket a földdel együtt… Mert én özönvizet fogok hozni a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden élőlényt” (Mózes 1. könyve /Teremtés könyve/ 6,: 7a, 13b, 17a). Ha egy efféle, az egész földön pusztító özönvíz a Nóé bárkájának fedélzetén levők kivételével minden embert elpusztított, bizonyára az épített civilizációt is lerombolta. Még a Stonehenge-hez hasonló masszív megalitoknak sem lehetett esélyük ilyen vízáradattal szemben. Az özönvíz letarolta és átformálta a teljes földfelszínt, közben pedig igen vastag üledékréteget rakott le, amely az özönvíz előtti világ halott maradványaival van tele. Mindemellett a homokkőtömbök üledékes kőzetek, amelyek nagyrészt folyóvíz homoklerakásából keletkeztek, és szinte kétségtelenül az özönvíz során alakultak ki. A Stonehenge egyszerűen nem lehet özönvíz előtti építmény.

A Stonehenge-dzsel kapcsolatos tényeket illetően sem a megfigyelésalapú tudományban, sem a régészetben nincs, ami ellentmondana a bibliai történelemnek.

A Szentírás következő történelmi mérföldköve a bábeli zűrzavar. Addig a földnek egy nyelve volt, ám Peleg idejében ez megváltozott (Kr.e. 2250 körül, Ter. 11:1, 10:25.).⁷ A Teremtés könyve 11:1-9. verseiben egy épületről olvashatunk, amelyet az emberek Teremtőjük elleni lázadásból emeltek. Emiatt Isten összezavarta az addig beszélt közös nyelvet, és szétszórta az embereket a föld színén (ld. Ter. 10:32.). A szétszéledt csoportok magukkal vitték mindazt a szakértelmet és technológiát, ami tagjaik birtokában volt. Ez minden bizonnyal meghatározta azon civilizációk jellegét, amelyeket az egyes csoportok különféle helyszíneken „újraalapítottak”. Figyelemreméltó, hogy sok helyen, ahol ezen csoportok letelepedtek, óriási megalitikus (nagy kövekből álló) építményeket hoztak létre.⁸ Úgy tűnik, hogy újból „az ég seregeinek” akartak hódolni, amit több ízben is az Isten elleni lázadás jeleként említ az Ószövetség.

A kutatók megfigyelték, hogy a Stonehenge elrendezése a téli napforduló napnyugtájának és a nyári napforduló napkeltéjének irányához igazodik. Az ókori csillagászatot tanulmányozók vélekedése szerint a Stonehenge csillagászati obszervatóriumként vagy naptárként szolgálhatott. Többek között a veteményezéshez használhatták: a Nap, a Hold és a csillagok megfigyelt állása alapján történhettek a tavaszi munkálatok. Ezekből feltételezhető, hogy ezen a helyen az égitesteknek hódoltak, amelyek – a szertartáshelyszín építőinek és használóinak hite szerint – életük minden vetületét irányították.

A Stonehenge szertartásokban való jelentőségére utalnak a korábban már említett vendégkövek akusztikus tulajdonságai is. Ha megütjük a köveket, harangszerűen konganak. Az ókori világ több kultúrájának párhuzamos tanulmányozása alapján úgy tűnik, hogy akkoriban úgy hitték, az ilyen zenei vagy szokatlan hangzású kősziklákban bűvös erők vagy szellemek rejtőznek. Ez lehetett az oka, hogy olyan nagy távolságból is idehozták őket.

A Stonehenge összhangban áll a bibliai történelemmel

A Stonehenge-dzsel kapcsolatos tényeket illetően sem a megfigyelésalapú tudományban, sem a régészetben nincs, ami ellentmondana a bibliai történelemnek. Minden a világnézeteken, valamint az adatoknak a szakemberek általi értelmezésén múlik, akik nem voltak ott, és nem figyelhették meg az ilyen monumentális művek felépítését. A Biblia Isten történelemkönyve a világegyetemről. Ez az ő sztorija. Tehát a múlt eseményeit a Biblia alapján ismerhetjük és érthetjük meg igazán. Kik, mikor és hogyan építhették tehát ezt a lenyűgöző, kolosszális művet? A bibliai értelemben vett ősemberek, az özönvíz és a bábeli zűrzavar után, azzal az intelligenciával, amit már a teremtéskor kapott Istentől az ember.

Leleményes emberi megoldások

Kísérletek bizonyítják, hogyan mozgathatták és állíthatták fel a Stonehenge köveit pusztán olyan anyagok segítségével, amelyek az eredeti építők számára vélhetően rendelkezésre álltak. Mark Whitby brit mérnök, Julian Richards régész és 130 önkéntes egy 1:20 meredekségű emelkedőn csúszkával fölfelé mozgatott egy 40 tonnás követ, egy keményfából készült „szán” és egy síkosított gerendapár segítségével. Kiszámolták, hogy reális esetben egy hasonló követ egyenes talajon vagy lejtőn lefelé naponta 10 kilométerre szállíthattak el. Publikációjukból kiderül, hogy fontolóra vették azt a lehetőséget is, hogy görgőket alkalmazzanak, és meg is indokolták, hogy miért vetették el mégis ezt a gondolatot. A követ később egy gödörbe állították a Stonehenge-nél látott pozícióban. A műveletet úgy tervezték meg, hogy amikor a tömb a forgatáskor eléri a 70 fokos dőlésszöget, csússzon meg, és essen a helyére. Ezt úgy érték el, hogy a gödör szélén elhelyeztek egy követ, amelyen a kőgerenda úgy fordult át, mint egy csuklópánton. Végül függőlegesbe húzták egy A-keretes emelővel. A kő mögé rámpát építettek, amelyen a kereszttömböt csúszka segítségével a függőlegesbe állított kő tetejére vonszolták, hogy létrejöjjön a végleges konstrukció, a trilithon (két álló kő és a rajta nyugvó kereszttömb).

Emelőként használt A-keret az álló helyzetbe húzás segítésére.

A kövek mozgatásához használt csúszka (szán és sínpár) keresztmetszeti rajza.

A kövek függőlegesbe állítása csuklópánton történő forgatással.

Hivatkozások és megjegyzések

1. Building Stonehenge, english-heritage.org.uk; accessed: 15 Aug 2019.
2. Stonehenge virtual tour: inside the stones, english-heritage.org.uk; accessed: 15 Aug 2019.
3. További lehetséges jelentések az angol megfelelők feltételezésével: függ, valaminek a sarkaiba beilleszt (hinge) vagy függ, függeszt, akasztófa (hen(k)en).
4. Led by the Stonehenge Hidden Landscape Project, lbi-archpro.org/cs/stonehenge; accessed: 27 Jul 2019.
5. Újkőkori kőeszközök, agancsbalta és elefántcsont ékszerek. Ám a későbbi római szerszámok arra utalnak, hogy fontos szentéllyé vált; lásd: english-heritage.org.uk; accessed: 27 Jul 2019.
6. Ha a helyszínen levő faszén 14C-kormeghatározását vesszük bizonyítékként, a helyszín „folyamatosan fejlődött ki egy körülbelül 10 ezer éves időszak során… [és a Stonehenge-et] durván 4-5 ezer évvel ezelőtt építették”; Jarus, O., Stonehenge: Facts & theories about mysterious monument, 2017; livescience.com, accessed: 15 Aug 2019.
7. James Ussher érsek számításai szerint a bábeli esemény öt évvel Peleg születése után történt. James Ussher (szerk. Pierce, L & M), The Annals of the World, Master Books, Green Forest, AR, 22 o., 2003.
8. Itt dokumentált piramisépítmények ezreiről olvashatsz: world-pyramids.com; accessed: 27 Jul 2019.

GAVIN COX HND (Eng.), Dip. Min. Eng., BA (theol.), MA.

Gavin bányamérnöki szakképesítéssel rendelkezik, tizennégy országban dolgozott olaj- és gázlelőhely-kutatásban. Mesterfokozatot szerzett teológiából és egyiptológiából. 2018 óta a Creation Ministries International európai irodájának főállású munkatársa és előadója. Ld. még angol nyelven: creation.com/gavin-cox

A teremtés koronatanúja

Az Oculudentavis rekonstrukcióját készítette: Zhixin Han

A borostyánkő a benne megkövesült élőlények révén lenyűgöző bepillantást enged a múltba. Ezért is nevezik gyakran a természet időkapszulájának. Nagyon értékes, ezért megfelelő eszköz arra, hogy megvizsgáljuk, melyik forgatókönyv szolgál megfelelőbb magyarázattal a mai világ kialakulására: a teremtés vagy az evolúció. Hamarosan látni fogjuk, hogy a borostyánkő újra meg újra megzavarja azt a több fronton zajló, régóta tartó háborút,¹ amelyet az evolúcióelmélet Isten ellen indított.

A borostyánkő keletkezése

Az a tény, hogy az élőlények néhány ezer év alatt szinte semmit nem változtak, összhangban van a Bibliában leírt történelemmel.

A borostyánkő megkövült fagyanta, mégpedig többnyire fenyőgyanta. A gyanta a fák védekező rendszerének (immunrendszerének) része. Ha „seb” keletkezik egy fán – valamiféle állat, rovar, az időjárás vagy az ember rongálása eredményeképpen –, akkor az gyantát bocsát ki magából. A gyanta betömíti a „sebet”, ezáltal lezárja és fertőtleníti is. Így megakadályozza, hogy a seben keresztül kártevő vagy fertőzés jusson be a fa belsejébe. Miután kigyöngyözött és betöltötte célját, a ragadós gyanta ott marad a fán, az időjárás viszontagságainak kitéve, és elporlad vagy lebomlik (gondoljunk csak a seben lévő varra).

Ahhoz, hogy a gyantából borostyánkő jöjjön létre, először is be kell temetődnie. Ezután elkezd szilárdulni. Ebben a fázisban kopálnak vagy kopálgyantának nevezzük. A nagy hő és nyomás hatására kémiailag átalakul, és létrejön a borostyánkő. Az evolucionisták rendszeresen állítják, hogy a borostyánkő többmillió év alatt keletkezik. Időnként azonban elismerik, hogy „nem tudjuk biztosan, mennyi ideig is tart valójában, míg a gyanta borostyánkővé alakul”².

A következőkben öt konkrét példát veszünk górcső alá. Ezek egybehangzóan azt súgják: a Biblia történelme és időskálája jobban megmagyarázza a tényeket, mint az evolucionista eszmerendszer.

1. „99 millió éve” változatlan bogarak

1. ábra: Acalyptomerus thayerae (A,B) zöld megvilágításban; (C) normál fényben.

Felfedeztek öt, kiváló állapotban fennmaradt bogarat a pöttömbogárfélék (Clambidae) családjából Burmai borostyánkőbe zárva (ld. 1. ábra). Mindkettőt új fajként határozták meg. Bár a kb. 1,1 mm hosszú Acalyptomerus thayerae és kb. 0,7 mm hosszú Sphaerothorax uenoi nevű, apró termetű bogarakat 99 millió évesre becsülték, a ma élő fajok közé sorolták őket.³ Egy beszámoló szerint a bogarak „alakilag rendkívüli mértékben hasonlítottak ma élő rokonaikhoz”, valamint „a fosszilis és a ma élő példányok közti hasonlóság arra enged következtetni, hogy hosszú geológiai időszakok során a két faj alig változott”.⁴

FENT: koponya CT alapján készült rekonstrukció az Oculudentavis khaungraae kutatók által feltételezett kinézetéről. LENT: Bár csupán a feje őrződött meg borostyánkőben (ld. 5. ábra), a madár teljes testének rekonstrukcióját elkészítették, a kolibriéhez hasonló testtartásban. Egyik sem igazolja a „kolibriméretű dinoszaurusz” főcím helytállóságát. CT rekonstrukciót készítette: Gang Li Koponyarekonstrukciót készítette: Zhixin Han

A leírás további részében arra is kitértek, hogy összesen tíz olyan bogárfajt találtak borostyánkőbe zárva, amelyek a ma élő fajok közé tartoznak. Ezek pedig „a hosszú evolúciós időszak során alig változtak”. Megállapították továbbá, hogy „nyilvánvaló, hogy számos ma létező bogárcsalád testfelépítése a középső krétaidőszakban alakult ki, kb. 99 millió éve, és azóta változatlan maradt.”³

Az evolúció elvileg azt jelenti, hogy folyamatos, apró változások idővel nagy változásokat eredményeznek. Ezért ha valami roppant hosszú időn át változatlan marad (vagyis stagnál), az magyarázatra szorul. A változás hiánya a két újonnan felfedezett pöttömbogár faj esetében a kutatók szerint a sajátos élőhelynek volt köszönhető: a 99 millió év során mindvégig jelenlévő, lebomló növényeknek, avarnak és korhadt fáknak. Természetesen sok más élőlény élőhelye is többnyire ugyanolyan maradt (pl. a mélytengeri területek), az élőlények azonban – állítólag – ugyanennyi idő alatt gyökeresen megváltoztak. Az evolucionisták ezt a környezetükben élő vetélytársak, ragadozók és az elérhető táplálék jelenlétével magyarázzák. Úgy vélik, hogy mivel ezek is állandóan változtak, az adott élőlények is továbbfejlődtek.

Tehát az evolucionisták újra és újra próbálják mindkét verziót megmagyarázni. A neodarwinizmus segítségével keresik a magyarázatot a feltételezett változásra és annak hiányára egyaránt, attól függően, hogy éppen melyik tűnik nekik jónak. A tudományfilozófusok azonban rámutattak, hogy valójában semmit sem magyaráz meg egy olyan változtatható elmélet, amely gyakorlatilag bármire képes magyarázatot adni, akár egymással ellentétes eredményekre is. A változás hiánya az evolúció cáfolata! Az a tény, hogy az élőlények néhány ezer év alatt szinte semmit nem változtak, összhangban van a Bibliában leírt történelemmel.

2. Bámulatos, borostyánkőbe zárt hernyó

2. ábra: A balti borostyánkőban talált, araszoló mozgás közben beragadt araszoló hernyó. CC BY-SA 4.0. International License3

Balti borostyánkőbe zárt hernyó felfedezését jelentették 2019-ben az araszolók (Geometridae) családjából ő az első (ld. 2. ábra).⁵ Bár öt pár láb a jellemző, az 5mm hosszú Eogeometer vadensnek három pár állába van,⁶  mint minden araszolónak.

Ahogy a nevük is sejteti, e hernyók igen jellegzetes mozgással, araszolva haladnak. Hátsó lábukat az elsőkhöz tolják, ezzel a testük középső része felfelé hurkot képez, azután újra kinyújtózkodnak, előre. Ez a kis állatka ebben a rá jellemző, araszoló testhelyzetben esett a gyanta fogságába. A kutatók kifejtették, hogy ez a fosszilis lelet azért olyan elképesztő, mert a hernyóknak nincsen kemény szövete. Így „még borostyánkőben is kivételes lelet”.

A leletet 44 millió évesnek tartják – ez szintén a fejlődésbeli változás hiányát tükrözi, hiszen az araszolókra jellemző testfelépítés és az egyedi mozgástechnika a feltételezett hosszú idő alatt nem változott. Ez a lelet sem az evolúciót támasztja alá tehát, hanem a bibliai teremtésről tanúskodik.

3. Barlanglakó csótányok borostyánkőben

3. ábra: Mulleriblattina bowangi, az eddig talált „legősibb” barlangi életmódú csótányok egyike. (Fotó: Hemen Sendi)

Két olyan, tökéletesen megőrződött svábbogár fajt azonosítottak burmai borostyánkőbe zárva, amelyek barlangi életmódhoz alkalmazkodtak.⁷ A Crenocticola svadba és Mulleriblattina bowangi nevet viselő fajok a Nocticolidae családba tartoznak (ld. 3. ábra). A borostyánkő feltételezett kora 99 millió év, így ezek a csótányok a valaha talált legrégebbi barlanglakó állatok. Kis méretük mellett (5 mm-nél kisebbek) egyéb jellemző tulajdonságaikban is megegyeznek a mai barlanglakó csótányokkal; ilyenek többek közt az apró szem, rendkívül hosszú csáp, gyengébb pigmentáció, kisebb szárny. A Hukawng-völgyben található bányából származnak, több mint 100 tonnányi borostyánkő között találták őket.

Mivel a sötét barlangokban nincsenek fák, a csótányokat foglyul ejtő gyanta eredetével kapcsolatban két lehetőséget tartanak elképzelhetőnek a kutatók. Vagy egy olyan fáról származik, ami a barlang peremén nőtt, és átívelt két barlangon, vagy pedig fagyökerekről csöpögött a barlangba.⁸ Viszont egyik forgatókönyv sem tűnik valószínűnek, és nem egyeztethető össze a lelőhelyen talált borostyánkő hatalmas mennyiségével sem.

4. Borostyánkőbe zárt rovar egy dinoszaurusz-állkapcson

4. ábra: FENT a Prosaurolophus-állkapocshoz tapadt borostyánkő. LENT a borostyánkőba zárt szívórovar és az arról készült rajz. CC BY-SA 4.0 International License

„Kettő az egyben” kövületet fedeztek fel a kanadai Alberta területén található Dinosaur Provincial Parkban (ld. 4. ábra)!⁹ Egy Prosaurolophus nevű hadroszaurusz állkapocscsontjához tapadt, 7 cm széles borostyánkődarabban levéltetűszerű szívórovarra bukkantak. A kutatók azt feltételezik, hogy véletlenül egyszerre sodródhatott bele egy folyóba az állkapocscsont és a még friss, ragadós gyanta (amelybe épp’ csak beleragadt a rovar), és ott összeértek. Nem csoda, hogy ezt a feltételezést „hihetetlenül valószínűtlen események sorozataként”¹⁰ emlegetik.

5. Borostyánkőben talált madárkoponya

Bár egy kutatói tanulmány szenzációhajhász címében „kolibriméretű dinoszauruszról”¹¹ írtak, valójában madárkoponyaként azonosították a burmai borostyánkőben talált leletet (ld. 5. ábra). Úgy vélik, hogy az Oculudentavis khaungraae-nek nevezett madár a legkisebb ismert madár, a méhkolibri apró méretével vetekszik. Koponyája nem éri el az 1,5 cm-t sem! Csontnövekedése alapján a kutatók felnőtt példánynak tartják. Megfigyeltek rajta néhány különös jellemvonást (például a szemgödör csontjai nem szögletesek, hanem kanálformájúak, és a feltételezhetően kidülledt szem is különös kinézetet kölcsönözhetett neki). Megállapították, hogy ennek egyik lehetséges oka a „miniatürizálódás hatásában” keresendő. Persze, a madár jellegzetes tulajdonságai bizonyára már akkor is megvoltak, amikor Isten megteremtette az 5. napon, csak ez a faj valószínűleg kihalt.

5. ábra: Oculudentavis elöl- (A) és hátulnézeti (B) képe. Fotó: Lida Xing, China University of Geosciences, Beijing

Ám amit nem írnak le egy újságcikkben, az néha legalább olyan lényeges, mint amit leírnak (ha nem lényegesebb)! A kutatók meg sem próbálták megmagyarázni, hogy hogyan ragadhatott bele a borostyánkőbe egy szétmállott, lenyakazott madárkoponya, ráadásul más haslábúak meszes vázával, rovarokkal és növényi részekkel együtt.

A borostyánkő a titok nyitja

A burmai borostyánkőlelőhely 2013-ban, ahol később a borostyánkőbe zárt madárkoponyát találták. (Fotó: Huabao Dong)

A mintegy 4500 évvel ezelőtt lezajlott özönvíz sokkal kézenfekvőbb magyarázatot ad az öt fentebb említett, lenyűgöző fosszília eredetére. Az özönvíz kezdetén a lezúduló víz egész erdőket tört ki. A fák a sodródásban összeütköztek, ami nagy mennyiségű gyantatermeléshez vezetett. Mivel az igen ragadós gyanta fennmarad a vízen, ezért könnyen beleragadhatott – örökre – bármilyen apróság, ami szintén a vízben volt. Ez megmagyarázza, hogyan került borostyánkőbe meglehetősen különböző környezetből származó megannyi rovar, kis állat és növényi rész (sőt, időnként még tengeri kövület is). Magyarázatul szolgál továbbá arra is, hogy hogyan ragadhatott hozzá dinoszaurusz-állkapocshoz, amelyet szintén az özönvíz sodort magával. Később rengeteg gyanta rakódott le, amit az óriási mennyiségű üledék betemetett – ez biztosította a borostyánkővé alakulás kémiai folyamatához szükséges nyomást és hőt. Ez a forgatókönyv azt is megmagyarázza, hogy miért találunk olyan hatalmas borostyánkő-rétegeket, miközben egészen mást várnánk az alapján, hogy normál körülmények között itt-ott egy fa gyantát bocsát ki.

Egy bányász belép a bányába. (Fotó: Guang Chen)

Az a tény, hogy az élőlények néhány ezer év alatt szinte semmit nem változtak, összhangban van a Bibliában leírt történelemmel.

A borostyánkő a teremtés kontra evolúció vita koronatanúja. Megtalálásának körülményei és a belezáródott maradványok lerombolják az évmilliókról szóló evolucionista dogmát. Ezek a leletek nem a több tízmillió éven át tartó evolúciós fejlődés vagy fagyökerekről barlangba folydogált gyantacseppecskék tanújelei. Sokkal inkább „Isten időkapszulája” egy-egy borostyánkő, és egy roppant méretű természeti katasztrófa mellett tanúskodik, amelynek során a nagy mennyiségű borostyánkő keletkezett. Ez pedig nem más, mint az az özönvíz, amellyel Isten a Földet sújtotta ítéletképpen, kb. 4500 évvel ezelőtt.

Hivatkozások és megjegyzések

1. Ld. Robinson, P., Ammonite in amber, Creation 42(2):44–45, 2020.
2. Motivans, E., How amber forms nature’s time capsule. It takes millions of years! Zmescience.com, 4 Jul 2017.
3. Cai, C. and 8 others, Basal polyphagan beetles in mid-Cretaceous amber from Myanmar: biogeographic implications and long-term morphological stasis, Proc. Royal Soc. B 286:20182175, 16 Jan 2019.
4. Chinese Academy of Sciences, Two tiny beetle fossils offer evolution and biogeography clues; phys.org, 18 Jan 2019.
5. Fischer, T.C. and 2 others, Geometrid caterpillar in Eocene Baltic amber (Lepidoptera, Geometridae). Sci. Rep. 9:17201, 20 Nov 2019
6. A hengeres „állábakat” nem számítva minden hernyónak 3 pár valódi (ízelt) lába van.
7. Sendi, H. and 8 others, Nocticolid cockroaches are the only known dinosaur age cave survivors, Gondwana Research 82:288–298, Jun 2020.
8. Letzter, R., ‘Exquisite’ dinosaur-age cockroaches discovered preserved in amber; livescience.com, 2 Mar 2020.
9. McKellar, R.C. and 8 others, A direct association between amber and dinosaur remains provides paleoecological insights, Sci. Rep. 9:17916, 2019.
10. Pickrell, J., ‘Remarkable’ fossil features an insect trapped in amber, stuck to a dinosaur jaw; sciencemag.org, 29 Nov 2019.
11. Xing, L. and 6 others, Hummingbirdsized dinosaur from the Cretaceous period of Myanmar, Nature 579:245–249, 2020.

PHILIP ROBINSON, B.Ed., M.Div.

Phil 3 diplomás prédikátor, nős, három gyermek édesapja. Pedagógiai, kriminológiai és teológiai végzettségét is hasznosítja a Creation Ministries International UK külsős előadójaként és írójaként, ahol 2004 óta tevékenykedik. Alaposan beleásta magát az apologetikába, valamint az özönvízzel összefüggő gyors fosszilizáció és a dinoszauruszok témakörébe, amelyeknek magyarázatával szenvedélyesen erősíti a hívőknek a Bibliába és Jézus Krisztusba vetett hitét.